Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

j D eénsz az öltözőbe, s máris rönnennek féléd a k!5­^ szönések. a kérdések. ... Szevasz Jocókám. mi úiság Jocó. Mindenki kedves, udvarias. Még félnek tőled, ha szemben állsz velük. De ha elfordulsz, mosolyra nanduinak a sunyi pofák. s a hátad mögött azt suttog­ják, hogy kiöregedtél Ledobod a cuccaidat a nadra. átöltözöl, válladra teríted a köpenyt, s lassú léptekkel álballagsz a terembe. Kötelet veszel elő. ugrálsz, néha felnézel, kutatod az arcokat. Néhány fiatal srác leple­zetlen érdeklődéssel méreget, a többiek igyekeznek közömbös arcot végni. Ugrálsz a kötélen, egv-kettő. Váltasz, egy-kettő, egv- kettő. Figyelnek, minden mozdulatod kritikusan mére­getik. Leteszed a kötelet, kesztyűt húzol, most .ion a nagy attrakció. Most rpár nézhettek, gondolod, most már láthattok valamit. Odaballagsz a homokzsákhoz, bal kezeddel megsimogatod. aztán hátraiéosz. felsőtes­ted villámgyorsan előrelen­dül, ütsz, elhajolsz, jobb- KAPOSI LEVENTE: egyenes, balegyenes elhaj­lás ... Hozzád lép az edző, sut­tog valamit, hangja mint az olvasztott méz, nem figye­led, jobbegyenes, balegye­nes, elhajlás. Élvezed a mozgást, tom­pán puffannak az ütések, izmaid olajozottan, tökéle­tesen működnek. Minden rendben. Be akarom tenni a srácot, duruzsolja az edző, fiatal, hadd tanuljon, nehogy azt gondold Jocókám, tudod nem azért csinálom, te már eleget verekedtél, pihen- getsz Jocókám. de azért számítunk rád. tudod, hogy van Jocókám ... Vered a homokzsákot, jobbegyenes, balegyenes, unod már a süket sirámokat, hagyná a nyavalyába. Megállsz. homlokodról letörlőd az izzadtságot. ól van. Feri bácsi, mondod, tegye csak be a srá­cot. Az edző gesztikulálva elmegy, beszél, hat méterről is hallod a hangját. Rohadt alakok, szűröd a szót a fogaid között, s köz­ben vigyorogsz, füledig húzod a szádat Jocókám. szól valaki, gyere egy kicsit. Ráléptek a szőnyegre, szemben megálltok. méregeted a fickót. Néhány tapogatózó ütés. fedezékbe vonulsz, hagyod, hogy püfölie a kesztyűdet. Aprókat ugrálsz, nem fá­rasztód magad, nincs is miért. Közepes ütések, tenye­reddel könnyedén lefogod őket. s arra is van időd. hogy nézegesd a többieket. Figyelő, kidülledt szemek, bámulják, hogy bírod-e még. Félrehúzod a szádat, vi­gyorogsz. hagyod a srácot ütögetni. Támad, kijön a fedezékből, gyorsítja az ütéseket. Hülye — gondolod magadban, s beszúrsz neki egyet. Meginog, visszahúzó­dik elment a kedve a támadástól. Még. mondod, s le­húzod a kesztyűt. Azt hiszem, mára elég volt. Leülsz a padra. nézed a többieket. Melléd ül az ed­ző is. Tudod, hogy mondani akar valamit, csak még nincs hozzá bátorsága. Ültök szótlanul, nézegettek. Mit szólsz a fiúkhoz. Jocókám? Ügyesek. Feri bácsi. Mit gondolsz, a Kristóf? . i: Na végre, gondolod, kiböki. hogy mit akar. Ártatla­nul megjegvzed: ,,Ö is. Feri bácsi.” Az edző morog, kínosan érzi magát. Félszemmel rá­nézel. látod, hogy izzad a szemöldöke. „Tudod, Jocókám. azt gondoltuk ,..” „Ne strapália magát Feri bácsi — mondod — nem segítek a srácnak.” „Te tudod. Jocókám. a szakosztály érdeke, nem az enyém...” Q adog az edző. Felnézel, a szemek rádszegeződnek. Kíváncsi pillantások, vállalod-e? Legyintesz. gú­nyos mosolyra húzódnak a szájszögletek. Berezelit nem mer kiállni, gondolják a hülyéik. Vársz, aztán kifelé indulsz. Elhagyod a terem közepét, érzed, hogy hátad mögött nyílt vigvorra váltanak át. Hirtelen megfor­dulsz. lehervadnak a mosolyok. „Ha úgy gondolja Feri bácsi — szólsz az edző felé —. talán mégis megpróbálhatjuk.” Kristóf, szól a fickónak az edző. álljatok be. Ráléptek a szőnyegre. Mindenki abbahagyja, körbe állnak benneteket. Jókötésű ipse. gondolod, raizolni lehetne az izmait. Résrehúzott szemmel bámuljátok egymást, a fickó nyugodt, magabiztos. Közelebb léptek, álltok szótlanul. Megmozdul, villámgyorsan üt. Kivéded, hátrálsz egv keveset. Újra üt. nyugodtan hátrálsz. Nyugodtan apu­kám. biztatod magad, csak nyugalom. Védekezel, fede­zékbe vonulsz. Káosz néhány ütést. Röhögjetek, gondolod magadban, nyugodtan. A nagy Jocó. ma visszavonul, szépen kikap, éooen csak egv kicsiit. úgy. hogy ne legyen feltűnő, s visszavonul. Üti a srác a feled, kicsit megszédülsz. Villanegyed, mormolod. Űjabb ütés. Opel Rekord, sziszeged befelé. Újabb ütés. Házi edzőterem Űjabb ütés. Micsoda barom mondogatták rólad. Zabália a téli­szalámit. amit kap. s spórol, mint egy őrült. Túrák, külföldi holmik, pénz — ház lett belőle, autó. repre­zentatív feleség, szőke, mint az angyal. Feladod a fedezéket hatalmas ütés csattan a bal szemed felett. Felreped. vérzik, összekeveredik az izzadsággal. „Hagyjátok, üvölti az edző. nincs semmi értelme.” Fémes ízt érzel a szádban. A feied bíria az ütéseket. Lila foszlányok lebegnek előtted, tűröd, hogy ütik a pofádat. Kovács professzor. Széki mérnök, ok a szomszédaid a villanegyedben. Palota, ámuldoznak a házadtól. A fickó üti, veri a fejedet, s nem bánod. Ha srácom lenne, eltörném a kezét, mielőtt kesztyűt húznának rá — gondolod magadban. Vérzik a fogad is. elfordulsz, köpni akarsz A fickó oldalról teljes erővel tarkón vág. összecsuklak a térded „Hagyjátok, marhák”, üvölt torkaszakadtából az ed­ző. s erre összeszeded masad. Bal kezeddel megtámaszkodsz egv pillanatra a sző­nyegen. s felkelsz. Fekete karikák vibrálnak a sze­med előtt, zavaros összevisszaságban. Fedezékbe vo­nulsz. véded magad. Lefogod az ütéseket, s pihensz. A fickó támad, záporoznak az ütései, iobbról. balról mindenfelől. Pihensz, érzed, lassan visszatér az erőd, A fickó üt. elhajolsz, védekezel. Teiles erővel támad. Jó ütései vannak, gondolod, van bennük erő és gyor­saság. Űjabb ütés a szemeden, ismét megszédülsz. Hü­lyeség. gondolod, miért? Mérlegeled az ipsét, az egész olyan, mint egv lassí­tott filmfelvétel. Érzed a' másodpercek minden pilla­natát. tudod, mikor fog ütni és hová. Hagyod, még mindig pihensz. Felméred a lehetőséget, szabad hely az orrnyerge felett. Vársz. Ismét szabad helv a hom­lokán. Újra kivársz. Aztán .. . kitámad, bal kezeddel lefogod az ütését, de előrelendülsz vele. Felkapja a ke­zét. szabad a gyomorszája. Ebben a másodpercben le­sújt az öklöd. Tompán puffan az ütés. érzed, hogy a fickó szinte a levegőbe emelkedik, karja lehull, feje előrecsuklik, leesik a sző­nyegre. Letörlőd a homlokod, ki­felé indulsz. Letussolsz, fel­öltözöl, bemész a szemközti trafikba. Öt éve nem do­hányzói, most egymásután szívod a cigarettákat. Ülsz a volán mellett, a meggy­piros Opelben, s fújod a füs­töt. Beindítod a kocsit, el­indulsz. Körbejárod a vá­rost, hazatérsz. A villane­gyedbe. Kiszállsz, nekitá­maszkodsz a kocsinak, né­zed a házat. Gyönyörű, sikongnak a feleséged ismerősei, ha lát­ják a villát. Isteni, zokognak a gyönyörűségtől. Fújod a füstöt. Kovács professzor végigsiet a sétá­nyon. köszön, beül az autójába. Nézed a házat, a cirádás erkéllyel. Gyönyörű — hallod —.- s elfog a hányinger. A háztól —. a pompás kis edzőteremmel, fürdő- ^ medencével, az erkéllyel — a három ezüstfenyő­től, amelyek pontosan egymás mellett állnak két mé­terre. Öt centire, s negyvenkét milliméterre. Mikor kicsi a földgömb? Szegedi tanár barátom mondja a vonaton; Igen ér­dekes tanulmányt írt Kecskemét és a Kiskunság ipar- telepítési problémáiról doktor Végh Irén tanárnő. Köz­readta-e már valamelyik lapotokban? — Tőlem kér­di, de én se tudok róla. — Utánanézek — ígértem, s itthon csakugyan kerestem a tudományos igényűnek Ígérkező munka, és a szerző nyomát. Felsőfokú és kö­zépiskolákban nem találtam. — Doktornő a kecskeméti pedagógusok között talán nincs is — mondják, de va­laki útbaigazított: Menjek csak a Jókai utcai általá­nos iskolába. Óraszünet van, a tágas folyosókon futkároznak, zen- getik torkukat a gyerekek. Egy felnőtt, szép barna kis­lány is kacag közöttük. Megkérdezem: — Nem ismeri, kedves, doktor Végh Irén tanárnőt? Kissé zavartan néz rám, majd mosolyogva felel: — Ismerni ismerem, ha még nem is egészen, mert az ember önmagát ismeri meg legkésőbb. Én vagyok Kiinger Ádámné, doktor Végh Irén... A múlt évben doktoráltam, száz gépelt oldalon írtam meg disszertá­ciómat az ipari körzetkutatás elvi kérdéseiről, kecs­keméti vonatkozásokban is. Földrajz- és biológiasza­kos tanár vagyok, s már harmadik éve tanítok tízéves gyermekeket az általános iskolában, arról álmodozva, hogy egyszer talán majd még középiskolában is tanít­hatok. A valóság azonban ezek a kis elemisták, az én kis úttörő pajtásaim ... no meg az én saját fiacskám és csöpp lányom otthon, nem is beszélve férjemről, aki szintén tanár,'de ö optimistább mint én, mert közép­iskolai és szintén doktorálni készül. .. Mindezt néhány másodperc alatt kedves jókedvvel adja tudtomra a földrajz,, a természettudomány kitün­Kiss Ernő: Fehér és fekete. C5ANÁDY JÁNOS: Látomás Épül a város. Ez itt nem vízió, de menedék lesz azoknak, akik benépesítik a világot, s virágos játszótereit. Fedél, forróvíz, lágy zene (mintha szívedből zengene) visszhangzik már az ablakok fénybetárt szárnyai alól, csillogva, mint a méz a lépben — fény a park füvén, gépek színjátszó olajában, olajfák illatzuhanyában, kérges kézfejeken, a fényben. Olyan ez is ma itt mintha költemény születik hétköznapok zuhatagában, és a jövendő, már aranyba préselt idő dobogtatná a szíveinket. ARATÓ KÁROLYI A kő Évezredek után már szörnyen unta, hogy szögleteit senki sem gyalulja. Mikor társaival együtt napfényre hengerült, fejest ugrott rögtön, s a zúzdába repült. De ott is türelmetlen várta: finomítsa kőműves kalapácsa! Bár éles ütései fájtak, boldog volt: része lesz egy háznak! Idővel elvesztett minden reeézetet, a többihez pontosan illeszkedett, s lett végül sima kő. Szerényen, halkan örökre elhelyezkedett a falban. tetőssel vizsgázott „tudora” akit én „príma vista” isko­lás nagylánynak néztem —, s aki már filozófusnak is beillenék, mert egyetlen zokszót sem ejt arról, hogy nebulóknak kell ismertetnie a földgömböt — ez az a helyzet, amikor kicsi a földgömb —, s elemi fokon a biológiát. Inkább azt magyarázza meg pár mondatban, hogy az ipartelepítés nagyon aktuális bonyolult prob­lémáiról írott, szakkörökben is figyelmet keltett, és ma is megvitatás alatt álló részletes tanulmánya miről szól. — Egyszerű a kérdés — mondja. — Egyik felfogás szerint Kecskemét, és az északi Kiskunság a főváros közelsége miatt, a modern földműveléssel kapcsolatos gyáraktól eltekintve, nem alkalmas nagyméretű ipar- telepítésre, más felfogás szerint viszont alkalmas, ép­pen Budapest közelsége miatt... Egyetemi éveim alatt mindig különösen érdekelt az ipari, és kereskedelmi földrajz, ezért is yyúltam ilyen témához. Pedagógus pedig azért vagyok, mert az iskola kisgyermek korom óta szívemhez nőtt, hiszen anyám, doktor Végh Bé- láné, szintén pedagógus, nagyon korán megözvegyült, s én a szoknyájába kapaszkodva itt az iskolában ta­nultam járni mellette, később jól tanulni is ő tanított meg, s máig is második otthonom az iskola... De ugye, sokat beszéltem már, s túlontúl megfeleltem ér­deklődésére? — Még csak a legszokottabb kérdés: Ugye szereti Kecskemétet? — Szeretem-e? Hiszen „ez a város születésem he­lye, mintha dajkám dalával vön’ tele” — itt született apám-anyám, gyermekeim, és ... talán minden szép álmom ... Ipartelepítési tanulmányommal is 600 éves városunk jövőjét kívántam szolgálni, akármilyen sze­rényen is. SIMONKA GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents