Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

8. oldal

1969. Jűnhts 8. ’•a sima?

Háromszázhúsz ifjú szakmunkás

A 3/9 a kárpitos és vasszerkezeti lakatos tanulók osztálya volt. Képünkön osztályfőnökükkel. Rigó László igazgatóhelyettessel járják be utoljára az iskolát.

Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap Kecskeméten a MŰM. 607. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. Az 1430 hallgatót befogadó új iskolában az idén ballagtak első ízben a tanulók. A fiatalok 23 szakma közül választhatnak itt

— elsősorban építő, lakatos, autószerelő, kárpitos stb. — szakmunkás-bizonyítványt

szerezhetnek. Ezúttal tizenöt harmadéves osztály 320 végzőse kapta kezébe a szakma elsajátításáról szóló okmányt. A fiatalokat Weither Vilmos, igazgató az alábbi szavakkal búcsúztatta ünnepi beszédében:

— Két évig a régi iskola ódon falai közt tanultak, ahová’Petőfi Sándor, a nagy magyar költő is járt. itt találkozott Jókaival. A harmadik évben már az új intézet falai között sajátították el a szakmai ismereteket. A szép új épületet

— amely egyben otthonukká is vált — a munkásosztály és a párt emelte. Végűi az igazgató felhívta a

fiatalokat, hogy becsüljék meg magukat az életben, legyenek hű állampolgárai szocialista hazánknak, hasznosítsák az intézetben szerzett szakmai és általános műveltséget, s azt állandóan fejlesszék tovább.

Az Országos Műemléki Felügyelőség nemrégen műemlék] ellegűvé nyilvánította Móra Ferenc kiskunfélegyházi szülőházát, amelynek helységeit kamráknak használják a szomszádos épület lakói. A nagy magyar író szülőházának sorsa körüli hosszas vitát most már véglegesen lezárta a városi tanács.

Elkészítették az egykori Móra-ingatlan kisajátítási

Az ünnepi beszéd után a

feldíszített iskolában a fiatal szakmunkások Utoljára mégefíyszer bejárták azokat a termeket, ahol tanulmányaikat folytatták, s búcsút vettek tanáraiktól, oktatóiktól.

tervét. Állagmegóvás céljából már az idén 300 000 forintot költenek az épület felújítására. Négy szobáját — a kiskőrösi Petőfi- szülőházhoz hasonlóan — Móra Ferenc irodalmi hagyatékával, az író és családja emlékeivel rendezik be. A Móra-emlékház megnyitását a jövő év ószére, a kiskun napok idejére tervezik. (MTI)

Móra Ferenc szülőháza műemlék

22.

Tyihonov fájdalmasan nyögött, dörmögött valami kivehetetlent. vitázott láthatatlan ellenfelével, s úgy ébredt fel, hogy keserű, nehéz álma még ott gamoly- gott a fejében. Felült a díványon: hosszasan csöngettek.

Az utcáról beszűrődő kék fény a falra vetítette az ablakkeret kockáit. Az előszobából ismét felhangzott a türelmetlen csengetés. „Ügy látszik, tényleg csöngetnek”. Kihalásata a dívány alól a papucsát, az ajtó felé indult. Látogatója halkan énekelgetett: Nyolc bajra egy a felelet, A dutyiban van toalett. Én már csak tudom. Csak tudom ... „Lebegyinszkij repertoárja!” — mosolyodott el Sztasz.

— Revolvert veszek! — ordította teljes hangerővel 'Lebegyinszkij.

—• Bújj be. A rendőrség védelme alatt állsz — biztatta Tyihonov. és nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze:

— Mennyi időre volt szükséged, hogy kitaláld ezt a tréfát?

— Idehallgass, olyan gyengéd-zöld vagy, mint a primőrsaláta! Mi történt?

— Úgy látszik, lázam van — mondta Tyihonov.

— Remélem, szerelmi láz? — érdeklődött Lebe- gyinszkij.

— Bár úgy lenne! Milyen felhőtlenül kék lenne az életem.

— Tegnap érkeztem meg Párizsból, a szimpóziumról és szörnyen tetszett, elmondhatatlanul festői, ahogy biciklin szállítják a banánt.

— Hol, a szimpóziumon?

— A szimpóziumon az emberi agy modellezésének lehetőségeiről tárgyaltunk.

S én, ahelyett, hogy hoztam

volna neked egy tisztességes agymodellt, ingyen, a fele valutámat kiadtam ajándékra!

Lebegyinszkij papírba göngyölt tárgyat húzott elő kabátja zsebéből.

— Figyelj rám, tudod mi ez? Remy Marti. A legjobb konyak a világon! — csettintett a nyelvével.

— Ez igen! Tegnapelőtt láttam ilyet utoljára.

— Hazudsz, a szemeden látom! — Hol láthattál volna?!

— Űristen, micsoda keresztkérdés! Láttam, ha ha mondom. De inni nem ittam. Szolgálatban voltam. Jól van. Száska — mondta — kóstoljuk meg a balzsamodat. Cserébe megkínállak egyszer valamivel, aminek az a neve. hogy „Chassy”.

— Hazudsz, víziló, mint mindig! Vagy egyáltalán nincs is ilyen ital, vagy ha van. nem kínálsz meg.

—• Száska! Van ilyen. Becsületszavamra. Iszunk mi még belőle!

Lebegyinszkij a díványon feküdt. Sztasz az öblös karosszékben helyezkedett el. kettőiük közt, a kisasztalon aakkbábuk sorakoztak. Az

A falu örömteli ünnepévé vált a lakiteleki egészségház avatása

Pénteken este új egészségházat avattak Lakiteleken. Az esemény túlnőtt a szokásos létesítmény-átadásokon, s mondhatni: egy egész község örömünnepévé vált. A művelődési házban rendezett megmozduláson, majd a hivatalos átadási aktuson — bár biz cső minden áron közbeszólt — ott volt szinte a falu apra- ja-nagyja.

A község lakóit, s a vendégeket, köztük a járási pártbizottság titkárát, Sándor Imrét, s a tanácsi és más társadalmi szervek képviselőit Dékány István párttitkár köszöntötte, a nap jelentőségét pedig L őrincz Istvánná, a helyi tanács vb- elnöke méltatta. Mint elmondotta: a mintegy kétmillió forint költséggel létesített, s minden szempontból korszerű egészségház, mely orvosi, fogorvosi rendelőt, a kismamák és a többi betegek számára létesített várakozó helyiségeket, elkülönítőt, öltözőket stb. foglal magában, egyúttal megoldja az ide települő fogorvos és egy új orvos kulturált elhelyezését is. Lőrinczné ismertette a fel- szabadulás óta elért községfejlesztési eredményeket is, melyek során sokat változott a hajdan elmaradott település arculata. Az eddigi létesítmények értéke eléri a 32 millió forintot, melyből két és fél milliót tesz ki a lakosság hozzájárulása. Bár anyagi lehetőségeik igen csekélyek, de a sokirányú támogatás és a község lakóinak összefogása révén ez évben sor kerülhetett az iskolás napközi, a bölcsőde, valamint az óvoda korszerűsítésére is. Sok még a hiányosság: vízhálózat-bővítés, utak, járdák építését, iskolai tornaterem létesítését sürgeti a lakosság, de remélhetőleg ezekre is sor kerülhet a közeli években. A községi tanács vb- elnöke külön is megemlékezett dr. Kiss Ágoston orvosról, aki már harminc év óta áll Lakitelek és környéke lakosságának rendelkezésére, s feleségével együtt végzi áldozatos és fáradhatatüveg a poharakkal egy széken állt. A konyak hatására a bútorok, tárgyak elvesztették pontos körvonalaikat. „Mint a gőzfürdőben” — gondolta Sztasz: melege Volt. a feje azonban tiszta maradt.

— Elfáradtam. Száska, nagyon elfáradtam. Időnként kötelező, de teljesen felesleges dolognak érzem magam a munkahelyemen, afféle vonónak a nagybőgőn.

— Szép ez a hasonlat. A bőbeszédűség példája egy retorika-tankönyvből. Ha nem a kocsmába járnál szórakozni, hanem szimfonikus hangversenyekre, akkor tudnád, milyen fontos része a nagybőgőnek a vonó.

— Köszönet, atyám, az információért. Hallgasd tovább. Minden beigazolódott: Kazan cev hétfőn átment a telken, a táskájában hosszú csavarhúzó lapult. De harcol mint egy oroszlán, s bizonygatja: nem ő ölte meg Akszjonovát, hogy nem ismerte sem őt. sem pedig Bukovát. s hogy erre az egészre semmi szüksége nem volt. És habár ez lehetetlen. mégis elhiszem neki. Bukova meg azt maian tevékenységgel a gyógyító, betegségmegelőző munkát.

A lakiteleki ünnepség kedves, derűs színfoltja volt az ifjúság színpadra lépése, mely azt igazolta: nincs lényeges különbség e tekintetben falu és város között.

Az általános iskolások több szólamú énekszámai, az óvodások játékos mozgás- kultúra és táncbemutatója mind-mind a falusi ifjúság egészséges, örömteli életéről és nevelőik szeretetteljes munkájáról tanúskodik.

T. P.

A Toldi eszperantóul

Az Egyetemes Eszperantó Szövetség legutóbbi évkönyve a világ eszperantó könyvtárai között a tizennyolcadik helyen tartja nyilván hazánk egyetlen ilyen intézményét, amely Szegeden, a Somogyi könyvtárban működik. A sok ezer darabból álló gyűjtemény öt világrész eszperantistái- val folytatott iratcserék és ajándékozók útján állandóan gyarapszik. Az eszperantó könyvtárnak most két különlegesen érdekes kéziratot küldtek. Az egyik Debrecenből. Papp Kálmán eszperantistától érkezett, aki Arany János Toldi-ját, lefordította a nemzetközi nyelvre. A kitűnő fordítás nyomtatásban való kiadását tervezik a szegedi esz- perantisták.

NYELV Ő R

GÓL „születik”

EGYIK vasárnap délután a rádió körkapcsolá- sos közvetítésében hallottam a stúdió riporterétől a következő kérdést: Tatabányán még nem született gól? Erre a tatabányai riporter visszaszajkózta: Nem, Tatabányán még nem született meg a gól. (Ügy látszik tehát, nemcsak a riportalanyok „ismételnek”, hanem a riporterek is, ha riportalanyok lesznek.)

Valóban, csatáraink gyakran felejtik otthon góllövő cipőjüket. Ezért „születnek meg” nehezen a gólok, hiába bábáskodnak olyan izgalommal, és kitartó érdeklődéssel a sportriporterek. De azért csak megszületnek!

A Petőfi Népe egyik keddi számában négy mérkőzésen négy nehezen megszületett gólról olvastam: 1. a vendégek vezető gólja, 2. az egyenlítő gól, 3. a várva várt vezető gól (a magyar—csehszlovák mérgyarázza, hogy semmiféle Nyika nevű barátja nincs, az ő barátját Kokinak becézik. Nyikolát Liszik a rendes neve és harmadik hete Szverdlovszkban tartózkodik. Ez igaz, ellenőriztük. És szétesett az egész konstrukció, holott tegnaptól biztosan hittem: kezünkben van a gyilkos, öt napig jártam hamis nyomon! Hol lehet azóta az igazi tettes, a magasságos ég tudja!

— Hát igen. úgy látom, itt még az én digmosztikai laboratóriumom sem segít...

— Tudod, Szása, ezekben a dolgokban én mindig nagyon szigorú vagyok önmagamhoz. De ennél az esetnél még hibáztatni sem tudtam magamat: a tények olyan nyilvánvaló logikát lánccá álltak össze. Fogalmam sincs, mivel kezdjem hétfőn ...

— öreg fiú. ezekhez a dolgokhoz nem nagyon értek. — mondta elgondolkozva Lebegyinszkij. — De figyelmesen végighallgattalak és szeretném elmondani a véleményemet. Neked. Stasz, túlságosan is sok tény állt rendelkezésedre ehhez a zavaros ügyhöz.

(Folytatjuk.)

kőzésen), 4. a KTE szépítő gólja. Pedig ugyanebben a számban arról is olvastam, hogy a csatár a hálóba fejelt, lőtt, bombázott, fejjel juttatta a labdát a hálóba, vagy a kapuba, közelről belőtte, a kapuba lőtt, a jobbalsó sarokba fejelte a labdát; vagy csak ezt: a labda a lábak között talált a hálóba (mindegy, hogy hogyan, de beletalált.) Tehát lőni, bombázni, fejjel is lehet a gólt, sőt szerezni is (gondoljunk a kifejező „gólszerző” szóra!), nemcsak „szülni”.

ÍGY lesz nyelvi sablon, lassanként elkopott kifejezés a gól „megszületése”, de az ilyen megállapítások is: Szabó volt eredményes, már nem hibázott, szépített, beállította a végeredményt. Hogy játékoscsere történik, azt legtöbbször csak így közlik a kedves olvasóval vagy hallgatóval: Az edző cserét határozott el. Lassan elkoptatott kifejezés lesz ez is: Nem sikerült bevenni az ellenfél kapuját.

Sokszor mosolyogni kell a tudósításokon. Ha azt olvasom, hogy az erős lövés védhetetlenül vágódott e hálóba, nem is gondolok a lövés — labda cserére, de ez a mondat már nevetséges: A középcsatár közeli lövését a kapus kiejtette, a középcsatár ott termett, és a hálóba vágta (a lövést?). Régebben sokszor hallottam a kapus kezében „elhaló” labdáról, holott csak a támadás „halt el”. Ügy látszik, a nyelvművelők hatása itt már érvényesült.

ŰJ ABBAN névátvitellel német hatásra (das Leder) bőrnek nevezik a labdát. Gyakran hallhatjuk: rúgják a bőrt. Nyelvészeink elfogadják, hiszen ilyen névátvitel sok van nyelvünkben. Arra azonban figyelmeztetnek, hogy kerüljük az ilyen kétértelműséget (állítólag az egyik újságban így jelent meg): „Albert fejéről a hálóba jutott a bőr.”

Hajrá, magyarok! minden rendű és rangú magyar labdarúgók! Lőjetek, fejeljetek, bombázzatok bátran kapura, úgy „születik” a gól! Az se baj, ha néha mellé dnrrantotok.

Kiss István