Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
4. oldal 1969. június 1. sw>mbá* Szövetkezeti gondok Hogyan értelmezzük a szövetkezeti demokráciát? Milyen legyen a szövetkezeti tagság és a vezetők kapcsolata? Hogyan hat a gazdálkodási struktúra az emberek életére? ... Lapunk tegnapi számában kezdődött, és holnap befejeződő cikksorozatunk a Hartai Béke Tsz-ben látott jelenségek alapján a szövetkezetek belső életének problémáival foglalkozik. Kérjük olvasóinkat, főleg a tsz-tagokat és a termelőszövetkezeti szakembereket, hogy írják meg őszinte véleményüket. észrevételeiket, tapasztalataikat, hogy azok ösz- szegzése után újból visszatérhessünk e fontos társadalmi kérdésekre. SZERKESZTŐSÉG II. Pattog a labda Hartai tapasztalataim leg- lényegét így tudnám összefoglalni: erősen negatív töltésű érzelmi és tudati állapotot találtam a fizikai munkát végzők körében. Nagyfokú értetlenséget e látvánnyal kapcsolatban a szakvezetők részéről. Szembenállást, amely mind a vezetők, mind a vezetettek oldaláról egymás hibáztatá- sában csapódik le. A szövetkezeti demokratizmus —■ enyhén szólva — sok kívánni valót hagy maga után. Nézzük a tényeket. Adorján László traktoros néhány éve elnöke volt az ellenőrző bizottságnak. A közgyűlés elé terjesztendő beszámolójában szóvá akarta tenni, hogy az egyik táblán a szalma nagyobb részben ott maradt, és azt elégették. Az ellenőrző bizottsági beszámolóból ezt az elnök kihagyta. Mondván, hogy nem kell a közgyűlés elé vinni. Ha helytálló az elnök indoka, hogy a szövetkezetnek szalmára nem volt szüksége (?), akkor végképp érthetetlen, miért nem hagyta ezt “az 'ügyet közgyűlés elé vinni. Az egyik traktoros (időközben átment az Űj Élet Tsz-be) gépével együtt leszaladt a védgátról. Mint kiderült, előzőleg italozott. A vezetőség kártérítésre kötelezte és a nyereségrészesedést is megvonta tőle. Mikor azonban a főkönyvelő karambolozott a szövetkezet kocsijával (amely mellesleg fékhibás volt), s ebből dokumentálhatóan háromezer forint kár származott, nem szabtak ki kártérítést. Ezt az ügyet nemhogy a tagság elé nem. de még a vezetőség elé sem vitték (csak a vezetőség bizottsága tárgyalta), munkaadónak, a tagságot munkavállalónak tekinti. A kilépett tagok beszédét hallgatva meglepett a „fel- mondtam” kifejezés. Szóbotlás volna ? ... Hivatalos helyről is hallottam olyan véleményt, mely szerint a Békében „hamar megmondják, hogyha nem tetszik, mehetsz”. A mázsaházban tíz ember füle hallatára hangzott el a kilépettekre vonatkozóan az. hogy „ezek a tagok el lettek űzve”. A jelen levő vezetőségi tag erre sem reagált. Visszahallgatom magnószalagról az elnökkel, a főkönyvelővel, a párttitkárral való beszélgetést. Különös mondatok ütik meg a fülemet. Idézem az elnököt: „Ha valamelyik tag mén, vigye a feleségét is.” (Miért?) „A kilépés akkor válik érvényessé, ha közgyűlés előtt felolvassuk.” Találkoztam olyan emberrel, aki hivatalosan reggel bejelentette a kilépését és délután már a személyi igazolványba is beírták a jóváhagyást. Az elnök azzal indokolja az antibürokrati- kus ügyintézést, hogy menjen, akinek nincs kedve a Békében dolgozni... A kérdés, hogy mi történnék akkor, ha a közgyűlés, mint a legilletékesebb fórum — természetes jogával élve — megvétózná a vezetőségi döntést?... A főagronómusról azt mondja a párttitkár, hogy „keménységben egy kicsit túlmegy”. Idős Jenei Antal, nem fogalmaz ilyen tapintatosan: „régen a botosispánok beszéltek így az emberekkel” — azt mondja. Amikor a vezetői stílust feszegetem, az elnök azt kérdezi: „ A vezetőnek nem lehet idegesnek lenni, a tagnak lehet?” A kérdést most nem azért írom ide, hogy „megválaszoljuk”, csupán a vezetői tartás jellegzetes motívumát vegyük észre, ha az eddigiek során elkerülte volna a figyelmünket: „ütögetik a labdát” — ezt a sportkifejezést szoktuk a vágás-visz- szavágás eseteire használni. Bajusz Huba. a Béke Tsz volt főállattenyésztője az idei zárszámadó közgyűlésen megbírálta a gazdálkodást. A főagronómus válaszolt — és minden labdát visszaütött. A két monológ párbeszéddé alakítva (csak néhány labdamenettel szemléltetem így hangzik: Bajusz: a juhok egész télen kint voltak a legelőn, mert nem volt hova hazahozni. Főagronómus : a juhtenyésztésben valóban nem a legjobb eredmények vannak, de az állattenyésztőnek is többet kellett volna foglalkozni a juhtartással. Bajusz: ne az elnök válassza ki levágásra a juhokat, mert puszta vé- letlenségből tavaly is levágatott egy tenyészkost. Főagronómus: az állattenyésztő valószínűleg hanyagságból nem jelölte ki a vágó- juhokat, így kénytelen volt az elnök kijelölni. Bajusz: tavaly szólott a vezetőségnek, hogy nem jól rakják össze a szénát, s valóban rossz, penészes lett a széna. Főagronómus: akkor Bajusz Huba is vállalta a felelősséget, most meg az ellenkezőjét állítja ... stb. Miután magnetofonba olvasom a két szakember vitáját az öntözési agronómus azt mondja, hogy „Bajusz Hubának nincsen igaza mert...” és ezzel kezdődhetnék egy újabb labdamenet. Fontosabb ennél, hogy az elnökön kívül senki sem szólt bele a vitába: nem tudom elhinni, hogy csak közömbösségből maradt volna csendben a tagság. A félelmet látom erősen bizonyítva. És most következzék a Bajusz Huba esete. Felvettek egy jegyzőkönyvet; eszerint Bajusz Huba olyan munkát is igazolt kifizetésre, amely munkát nem végeztek el; a szövetkezet 48 ezer forinttal károsodott. Ez a jegyzőkönyv lett volna elindítója a fegyelmi eljárásnak. Időközben azonban Bajusz Huba kilépett a szövetkezetből. Erre a vezetőség „nagyvonalúan” irattárba helyezte a jegyzőkönyvet, lemondott követeléséről, hallgatólagosan elismerte azt, hogy a ma- hinációval csak egy döntést kívánt „törvényesíteni”. Ti. Bajusz Hubát brigádvezetővé minősítették vissza. Az ilyen döntést fegyelmi határozattal kell alátámasztani. Ha a szövetkezeti demokratizmuson a nagyüzemi gazdálkodásra társult termelők véleménynyilvánítási és cselekvési szabadságát értjük, akkor ezt az együttélési alapot olyan közegnek kell tekintenünk, amely semlegesíteni tud minden közösségellenes érdeket, bárki próbálja is érvényesíteni azt. Tehát nem állítom, hogy a tagság szent. Az új főállattenyésztő elmond néhány meghökkentő példát: dögrováson van a tehén, a gondozó nem veszi észre; vagy ellik, de a gondozó hazamegy, mert lejárt a munkaideje; a munkaeszközre nem vigyáz, nem bánja, ha törik, ha szakad. Az állattenyésztő nem hord tejet a tsz-ből: nincs hozzá gusztusa, mert a tehenész csak rántott egyet a vállán amikor szólott neki, hogy a gyulladásos tőgyből kifejt tejet külön kezelje. Négykor van a munkakezdés, de a gondozó 5-re jön, aztán meg összecsapja a munkát. Vagy ki se jön: ilyen is volt már. Tizenegy óráig kellene legeltetni a jószágot, de fél tízkor már behajtja. És hiába beszéli ki a lelkét az állattenyésztő, hogy ez így, úgy, amúgy: falra hányt borsó a szava. „Csak radikálisan lehet ezt a helyzetet megoldani” — mondja dühös elkeseredéssel a főállattenyésztő. Nehéz helyzetét átérzem, érveit méltányolom, de a végkövetkeztetést illetően kénytelen vagyok vele vitatkozni. Zám Tibor (Folytatjuk) Az eset kapcsán demonstrálni keleti volna a tagság előtt — mely minden szavát. tettét számon tartja vezetőinek —. hogy íme látjátok: együttélésünk törvénye mindenkire vonatkozik. Mivel ezt elmulasztották, a szövetkezeti . demokratizmus csorbát szenvedett, a közösséget erkölcsi vereség érte. Szeszélyes a sors: a fő- agronómusnak valamelyik évben rossz helyre esett a háztáji kukoricája. Kicserélte. mint hasonló esetben — állítólag — mások is megtették azt. És én nem tudom eldönteni, hogy igaza irolt-e annak a rakodó- munkásnak. aki közgyűlésen rosszallotta a dolgot. Úgy vélem azonban, hogy amit a főagronómus a vámon nyert, elveszítette a réven: ha a szövetkezet második embere abba a hírbe keveredik, hogy anyagias szemléletű, azzal sérti a közösséget, de a saját te- kintélyéAek is árt: elveszti a jogcímét arra. hogy másokat áldozatvállalásra buzdítson. Előző hartai cikkemben szólottám néhány jelenségről, amelyekből az világlik ki, hogy a vezetőség magát hallgatagon méregette. Sa- '•apov szólalt meg elsőnek. — Mi van a bőröndjében, fiatalember? — Mi közük hozzá? A holmim. A saját holmim — hangsúlyozta a szót. — És miért olyan haragos? 21. — És most következtek a szállodák. Erre gondoltam és fejfájást kaptam, körülbelül kétezer beosztott! Keresztet vetettünk és munkához láttunk. Információink szerint az ügyeletes munkások, villanyszerelők. satöbbi másnaponként dolgoznak. 8.30-tól 20.30-ig. Végre! A Bajkálla.1 kezdtük, ez van közelebb a buszhoz. Tizenkét szerelőt találtunk. Hatan dolgoztak hétfőn, szerdán és pénteken. Négyen harmincéven aluliak. Közülük kettő magas növésű. Egyikük a szomszéd házban lakik. Nyikita Alekszandrovics Kazancev azonban a Szu- harev utcából jár be. Szu- harev utca 36. öt perc a cirkusztól. Ennyi az egész. — Ez igen! — bólintott Sarapov. — Jó munka volt. — Elnevette magát: —Neptun! ... Megszólalt a telefon. Sarapov felvette a kagylót. — Szaveliev? Hol vagy? Vezesd egyenesen hozzám!. .. A feketekabátos, magas növésű fiatalember kissé sápadt volt. de egyébként nyugodtan viselkedett. Csak a kezei árultak el idegességet, ahogy a sapkáját szorongatta. A falnak dőlt, mint aki független a jelenlevőktől. Szaveljev, balkezében a Nyakigláb táskájával. karonfogta: — Jöjjön, csak jöjjön. Üljön le. Hosszú beszélgetés lesz. A fiatalember dühösen elhárította a figyelmeztetést: — Ne lökdö&sön. Nem vagyok süket! — Akkor jó — mosolygott békeszeretően Szaveljev. — Ha leülne, mégis jobban hallaná az elvtársakat, — Életem nagy álma! Sarapov és Tyihonov — Talán megszokták, hogy itt mindenki köny- nyekbe tör ki? „Az istenért, csak engedjenek szabadon!” — Nem. Akinek nincs félnivalója, az nem sopánkodik. Szóval, mi van a bőröndben? — Ha van ügyészi felhatalmazásuk. megnézhetik. — Határozat. Határozatnak nevezik, nem felhatalmazásnak. Ami az ügyészt illeti, rövidesen1 itt lesz. Személyesen óhajt megismerkedni önnel. Kazancev idegesen felugrott, felpattintotta a táska nikkelezett zárját. A bőrönd kinyílt, vezetéktekercsek. szerszámok, srófok. A bőrönd fedelén külön zseb: vékony. hosszú nyílás, amelyből csillogó fém kandikál elő. Tvihonovot cserbenhagyta a lélekjelenléte: — Az ár! — Ez nem ár — mondta R 700 milliós terv túlteljesítéséért Idény kezdetén a Kecskeméti Konzervgyárban A nyár beköszöntésével megélénkült megyénk egyik legnagyobb ipari üzemének, a Keccskeméti Konzervgyárnak forgalma is. Nem csoda, hiszen egymást érik a zöldborsóval, szamócával megrakott gépkocsik. A műhelyekben szorgos asszonykezek válogatják, sterizilálják, s rakják üvegekbe, dobozokba az illatos gyümölcsöt, zöldséget. Végvári István igazgatótól arról kértünk tájékoztatást, hogyan készült fel a Kecskeméti Konzervgyár a szezonra, miből mennyit kívánnak gyártani, megkönnyíteni ezzel a háziasszonyok dolgát. II terv és az árak — Ebben azévben — 700 millió forintos termelési értéket kell előállítanunk, ez 85 millió forinttal több, mint a tavalyi terv — mondta a gyár igazgatója. — Ehhez a szükséges gépek, a munkaerő biztosítva van, sőt talán a nyersanyag sem okoz sok gondot. Miután az új gazdasági mechanizmus lehetővé tette az új árrendszer érvényesítését, a termelő- szövetkezetek és a gyár között olyan szerződés jött létre, amely egész évre rögzíti az árakat. Rögzített áron vesszük át a termelőktől a zöldség 80, a gyümölcs 50 százalékát. Ez mindkét fél számára előnyös, hiszen a termelőszövetkezetek, gazdaságok garantálják maguk számára a jövedelmet, mi pedig a nyersanyagot. Vásárolunk természetesen szabad- és védőáron is zöldséget, gyümölcsöt, de ez elenyészően kevés a rögzített árakhoz viszonyítva. A Kecskeméti Konzervgyár a megye termelőszövetkezeteiben összesen 12 600 holdon termeltet zöldséget, ebből az optimális termelési mutatókat figyelembe véve 9100 vagon nyers-áru kerülhet feldolmegvető fintorral Kazancev. — Tudom, tudom. Kazancev polgártárs. Csak mi hittük először azt. hogy ár1 lehetett... — mondta Sztasz és Szaveljevhez fordult: — Hívasd be Pankovát a szembesítésre és kerítsd elő Bukovát. Kazancev a bal szélen ült, mellette még ketten. Pankova belépett az irodába és Tyihonov arra gondolt: olyanok a szemei, mint Diana szobrának: nagyok, szép formájúak, de nincs pupillájuk... — Vegye szemügyre figyelmesen ezeket az embereket. Nyugodjék meg, ne idegeskedjen. Emlékezzen vissza, látta már valamelyiküket? Pankova sokáig nézte hol az egyiket, 'höl a másikat, majd a harmadikat, és Tyihonovnak úgy tűnt: kerüli Kazancev tekintetét. Az sem kerülte el figyelmét. hogy Kazancev egyre sápadtabb. — Nem. Egyiküket sem ismerem — mondta lassan Pankova, majd valamivel szilárdabban hozzátette: — Egyikük sem Nyiki... (Folytatjuk) gozásra. A legnagyobb tételt a paradicsom képviseli, ugyanis a termelő gazdaságok 4250 holdon palántázták el ezt a növényt, amelyből várhatóan 5600 vagon nyersparadicsomot szállítanak be a gyárba. S ha már itt tartunk, említsük meg a beszállításra kerülő gyümölcs meny- nyiségét is. Gyümölcsből összesen 1557 vagon kerül feldolgozásra, amelyből sárgabarack 331, alma 528, szilva pedig 251 vagon. Negyven vagen ‘ zöldborsó Az igazgató beszélgetés közben a napi jelentést lapozgatja. A hét közepéig összesen 40 vagon zöldborsót tartósítottak a gyárban. A feldolgozott zöldborsó mennyiségének 60 százaléka dobozba, 40 százaléka pedig üvegbe került. A termelőszövetkezeteknél 25 borsócséplő dolgozik — ebből 21 a Kecskeméti Konzervgyár tulajdona —, a gyárban pedig már százszázalékos kapacitást ért el a hét zöldborsó-feldolgozó gépsor. A gyümölcsszezonnak még az elején tartanak, ugyanis mindössze 3 vagon szamóca érkezett az üzembe. Ebből már 2 vagon dzsem készült el. Az egres és a cseresznye tartósítását is megkezdték. A feldolgozás mellett már készülnek a zöldbab, a paradicsom és a sárgabarack fogadására. — Előzetes felmérések alapján — mondta Végvári István — sárgabarackból rekordtermésre számíthatunk, ezért a tervezett 331 vagon baracknál többet dolgozunk fel. Kiilsö telepek, fejlesztés A Kecskeméti Konzervgyárban — mint már említettük — még csak a szezon elején tartunk, de ez a kép csalóka, hiszen a gyár két előf eldolgozó ja és előkészítő telepe Tiszakür- tön és Szabadszálláson már teljes üzemmel dolgozik. Az előkészítés szempontjából rendkívül előnyös, ha a nyersáru félkész termékké való feldólgozása nem a gyárban, hanem a termőhely közelében történik. Ezért a vállalat, a kiskunfélegyházi, tisza- kécskei, kerekegyház!. bó- csai, bugapi, izsáki, jakab- szállási termelőszövetkezetekkel szerződést kötött a nyersáruk félkész termékké való feldolgozásába. Ezekre az előkészítő telepekre szállítiák egyébként a környékbeli termelőszövetkezetek, gazdaságok termékeit is. — A gvár műszaki fejlesztése a nagyobb szezonban sem szünetel, hiszen az újabb és úiabb gépek, gépsorok beállítása a mi munkánkat könnyíti meg. Júliusban kerül átadásra az NDK-ból vásárolt dobozgyártó gépsor, amelynek kapacitása — három műszakot számolva naponta — százezer darab egykilós doboz. A Kecskeméti Konzervgyár tehát felkészülten várta a szezont, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozást, Gtjines Gábor
