Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-06 / 128. szám
4. oldal 1969. június 6. péntek Szövetkezeti gondok Aránytalan knlönbsép Hogyan értelmezzük a szövetkezeti demokráciát? Milyen legyen a szövetkezeti tagság és a vezetők kapcsolata? Hogyan hat a gazdálkodási struktúra az emberek életére?... Ma kezdődő háromrészes cikkünk a hartai Béke Tsz-ben látott jelenségek alapján a szövetkezetek belső életének problémáival foglalkozik. Kérjük olvasóinkat. főleg a tsz-tagokat és a termelőszövetkezeti szakembereket, írják meg őszinte véleményüket, észrevételeiket, tapasztalataikat, hogy azok összegzése után újból visszatérhessünk e fontos társadalmi kérdésekre. SZERKESZTŐSÉG I. Oknyomozás „Higgye el nekem: ha a vezetők nem fognák kézbe a dolgokat, két hónap alatt széthullana a szövetkezet”. Súlyos szavak. A hartai Béke Tsz főagronómusa mondta, egy olyan ember, aki sokat dolgozott a szövetkezet felemelkedéséért és jó híréért. Ott van most is, a jövőben is ott akarja megkeresni a kenyerét, tehát a legkevésbé sem érheti az a vád, hogy bomlasztani akar. Tényszerű megállapítása annál nyugtalanítóbb. És fokozza a nyugtalanságunkat az, hogy a hartai Béke híre már túlnőtt a megyehatáron, nevét az ország élvonalához tartozó szövetkezetek közt emlegetik. Megalakulása óta ötször nyerte el a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány oklevelét, a Bács-Kiskun megyei párt- bizottságtól kétszer, a megyei tanácstól négyszer kapott dicsérő oklevelet. Az elnök, aki kezdettől fogva vezeti a szövetkezeA szamóca ára BANDUKOLOK hazafelé, s látom, hogy egy helyen sorbaállnak az emberek. Gyümölcsöt és zöldségfélét árulnak a közeli bolt előtt. Okosan, mert így nem kell odabent várakozniuk a népeknek, idekint jobb a levegő. Venni akarok én is a ládákban pirosló szamócából, melyen tábla hirdeti: 11 forint az ára. De nem szeretem a várakozást az utcán, s azzal a gondolattal sétálok tovább, hogy majd a következő útbaeső boltban veszek ebből a kelendő tavaszi gyümölcsből. Már oda is értem. Megállók a kirakat előtt, ahonnét ugyancsak földieper virít felém. Igaz, egy kicsit apróbbacs- ka, de az ára mindössze 6,50, tehát majdnem a fele az előbbinek. Mivel azonban közvetlenül a lakásom szomszédságában is van egy hasonló üzlet, úgy okoskodom: minek törjem az epret innen hazáig, majd ott megveszem. BELÉPEK aztán a kiszemelt boltba, megyek a zöldséges pulthoz, hát ott virít az én szamócám, de itt már megint 11 forintos áron. Mondom az eladónak, hogy megfelelne ám nekem olcsóbb is, ha volna. — Volt kérem. Ma már három szállítmányt kaptunk, egyet hatért, egyet nyolcért, ezt a mostanit pedig 11-ért kell adnunk. Ennyiért kaptuk mi is. Központi áru. No, gondolom, azért a 6.50-es szamócáért mégsem megyek vissza a városba inkább ebből veszek egy félkilót. S úgy is lett. OTTHON alaposan meg■ cukroztam, mert egy kicsit még savanyú volt. Ákár csak az ára... (t—ál.) tét — áldozatos munkájáért — elnyerte a Munka Érdemrend arany fokozatát. Hosszan sorolhatnánk a szövetkezet gazdasági eredményeit, de ezek most csak abban a vonatkozásban fontosak, ahogy á tagság jövedelmét érintik. A tagság közösből származó jövedelme az utóbbi öt évben 7 millió 40 ezerről 9 millió 158 ezer forintra növekedett, ami egy főre vetítve 21,2 százalékos emelkedést jelent. Tavaly 22 336 forint volt az átlagos jövedelem tagonként. Ha ehhez hozzáadjuk a háztáji föld jövedelmét, a háztáji gazdaság egyéb hasznát, akkor nem lehet kétségünk az iránt, hogy a hartai Béke tagságának van mit aprítani a tejbe — viszont annál sürgetőbb választ követel a kérdés, hogy miért hullana mégis szét ez a szövetkezet két hónap alatt, ha a vezetők nem fognák kézbe a dolgokat? Április 20-án „Érdekeltség és erkölcs” címmel cikkem jelent meg arról a vitáról, amely a szövetkezet vezetősége és tehenészei között lezajlott. Írásomra levél érkezett Har- táról. Idézek belőle néhány mondatot: „Az ön cikke jó volt, de a velő kimaradt belőle, a többi dolgozókat is meg kellett volna kérdezni. Már tizennégy férfidolgozó ment el és öt nő, összesen tizenkilenc fiatal, de még négyöt kilátásba van elmenni... Az állattenyésztési agronó- mus és a sertésbrigád-ve- zető is elment... Sokan visszaadták a pártkönyvet is... A még megmaradt 335 tag nevében kérjük, csináljanak valamit, míg nem késő." A levél állítólagos írója, ifjú Jenei Antal, már nem tagja a szövetkezetnek, időközben el is költözött Hartáról. Valószínűnek látszik, hogy az ő nevében valaki más írta a levelet, ennek azonban mégsincs jelentősége, mert a tények, tények, bár némi helyesbítésre szorulnak: február 1. és május 15. között húszán léptek ki a szövetkezetből és hárman adták vissza a párttagsági könyvüket. A húsz kilépéssel szemben csak kilenc belépés volt. A kilépők egy egy része a hartai Leninbe, vagy az Új Életbe ment át, onnan viszont senki sem jött át a Békébe a boldogulását keresni: hogy így alakult a munkaerő-vándorlás aránya és iránya, az aligha véletlen. A bérfeltételek nagyjából mindhárom szövetkezetben azonosak, de a betonüzemben, az állami gazdaságban sem keresnek többet a kilépők (kevesebbet inkább), ezért az anyagias szemlélet sem lehet a mostani munkaerőmozgás valóságos indoka. Az oknyomozás során azt is hangoztatta a vezetőség, hogy a kilépők többnyire „vándormadarak”, „átfutó emberek” voltak. Tapasztalataim arról győztek meg, i hogy többnyire nem voltak azok. Fricska Sándor és Frei Péter (az egykori tehenészek) most a betonüzem munkásai, ahol elég keményen meg kell dolgozni a pénzért. A volt tehenészek teljesítménye nem rosszabb a többi munkás átlagánál. Ifjú Jenei Antalról, aki állítólag a tehenészek ellenállását szervezte volt, mint munkásról én csak jót hallottam. Az apja, idős Jenei Antal is nyolc évig volt a Békében, mint sertéstenyésztési brigádvezető. Oklevelet mutat: „Eredményes jó munkájáért dicséretben részesítem” (1966. április 15-i dátummal aláírta Losonczi Pál.) Ez az ember a múlt hónap utolsó napján kérte felvételét a Lenin Tsz-be, ahol örömmel fogadták. „Május elsején már közöttünk akarlak látni” — mondta neki az elnök. Nem valószínű, hogy a betonüzem, vagy a másik két termelőszövetkezet előszeretettel gyűjtené a Békéből kilépőket, ha azokban rossz munkaerőt kapna. A „vándormadár” fogalom értelmezését egyébként is fenntartással kell kezelnünk. Köztudott, szociológiai mérésekkel igazolt tény, hogy az erős, munkabíró, munkaszerető ember is éppen azért, mert jó kvalitású, mozgékony; könnyen változtat munkahelyet, foglalkozást, különösen akkor, ha kedvezőtlen számára az üzemi klíElég erős-e a szövetkezeti élet demokratizmusa? Nincs-e valami baj a vezetők és a vezetettek kapcsolatában? Nincsenek-e olyan ellentmondások a gazdálkodási struktúrákban, amelyek károsan hatnának ki a szövetkezeti közösségre ? A szövetkezet elnökének az a véleménye, hogy nincs a hartai Békében különösebb baj: Bajusz Huba, a volt állattenyésztő, meg néhány izgága ember, főleg a kilépettek áskálódnak. És a sajtó rossz szolgálatot tesz a szövetkezetnek, ha odafigyel a hangjukra. Sietve kijelentem, hogy nem osztom az elnök elvtárs véleményét. Miután meghallgattam a kintieket, a bentieket, s a szövetkezet vezetőinek hangját, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a sajtó jó szolgálatot tesz, nemcsak a hartai Békének, hanem a szövetkezeteknek általában — ha a hangok hallatán és a jelenségek láttán — nyíltan foglalkozik a szövetkezet problémáival. Nézzük először a szövetkezeti demokratizmust a hartai Békében. Az öntöző agronómus — tapasztalataira hivatkozva — úgy vélekedik, hogy olyan közömbösséget és passzivitást, mint ebben a szövetkezetben van, máshol nem tapasztalt. Itt az emberek többnyire hallgatnak a közgyűlésen, s ha olykorolykor hozzászólnak, mellékes dolgokon vitatkoznak. Kérdésemre, hogy miért van ez így. azt válaszolja: — Nehéz volna megmagyarázni. Idős Jenei Antalt idézem : — Nem mernek hozzászólni az emberek, pedig torkig vannak. A közgyűlés úgy néz ki, hogy ők (ti. a szakvezetők és a párttitkár) odaülnek az asztalhoz, s amit javasolnak, arra mindenki felteszi a kezét, akár akarja, akár nem. Minden kilépett tag, akivel csak beszéltem, hasonlóan foglalt állást. Megfordult a fejemben az a kérdés, hogy nem a rosszindulat beszél-e ezekből az emberekből, amikor a megfélemlítést emlegetve, „alávágnak” volt vezetőiknek? A kontrollt az aktív tsz- tagok körében végeztem el az ebédlővé bővített mázsaházban. Az ott tartózkodó tíz ember, akiket a véletlen válogatott össze számomra, megerősítette azt, amit a kilépettek mondtak: azzal a formai különbséggel, hogy az aktív tsz-tagokat nehezebb volt szóra bírni. „Nagyon meg van elégedve a nép!” — mondta az egyikük olyan hangsúllyal, hogy állításának az ellenkezőjét értsem. Később: „Az ember nem mer beszélni, mert holnap már el van ásva.” Megpróbálok vitázni velük : „Ha takarékoskodnak a beszéddel, attól nem nő a tsz-vagyon.” Az egyik ember visszavág: „Ha nem takarékoskodunk, akkor a miénk se nő!” A vezetőség egyik tagja is itt van a mázsaházban. Mondja valaki, hogy őt kérdezzem. Kérdezem: azt várom tőle, hogy már csak hivatalból is megcáfolja a többieket. Nem teszi, kitér az egyenes válasz elől. Azt mondja, hogy „nekem nincs szavam.” ■ ‘ f-' Átnéztem az utóbbi két év közgyűlési jegyzőkönyveit. A közgyűléseken többnyire a vendégek szólalnak fel. Egyértelműen megállapítható, hogy a tagság általában nem szokott élni az alapszabályban biztosított jogával. Ezenkívül több olyan tény és jelenség van, ami azt jelzi, hogy a szövetkezeti demokratizmus, amely a kollektív élet egészséges fejlődését biztosítaná (a ve- zető-vezetett viszonyt is szabályozva abban!) a hartai Békében nem éri el a kívánatos szintet. (Folytatjuk) Zám Tibor AZ EGYRE növekvő követelmények, a nagyobb önállóság, az üzemi tevékenység bővülése szükségessé teszi a vezetők, valamint a beosztott szakemberek elméleti képzését, szakmai gyakorlatát. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése különösen megköveteli, hogy a vezetők alkalmasak legyenek az önállóságra, a gyors döntések meghozatalára, a lehetőségek felismerésére és kihasználására. A bajai járásban igen érdekes tapasztalatokat gyűjtöttek a vezetők képzettségének viszgálata során. Megállapították, hogy a járás állami gazdaságaiban egy mezőgazdasági egyetemet vagy főiskolát végzett szakemberre ezer, a termelőszövetkezetekben pedig 5 ezer katasztrális hold jut. Az állami gazdaságok vezetőinek gyakorlati, szakmai tapasztalata gazdagabb, illetve képzettségük nagyob mint a termelő- szövetkezetekben dolgozóké. Ez érthető, hiszen az állami gazdaságok előbb alakultak, mint a termelőszövetkezetek és korábban volt alkalmuk megteremteni a szakemberbázist. A különbség mégis aránytalanul nagy az állami és a szövetkezeti üzemekben. Az előbbiekben a vezetők 37 százaléka végzett egyetemet, illelve felsőfokú technikumot, az utóbbiakban a vezetők 16 százaléka rendelkezik hasonló végzettséggel. Figyelmeztető szám, hogy a termelőszövetkezetekben a vezetők 44 százaléka, tehát csaknem fele nyolc általános iskolát végzett csak, illetve még ennyit sem. Húsz termelőszövetkezetben nincs egyetemi végzettségű, tíz közös gazdaságban még felsőfokú teehniku- mú végzettségű szakember sincs. A KÖZÖS gazdaságok egy része igyekszik a helyzeten javítani. Jelenleg 16 termelőszövetkezetnek 27 ösztöndíjasa van. A szakember-utánpótlást segíti a gyakornokok fogadása. Néhány gazdaságban azonban a fiatalokat a gyakorlati idő elteltével nem helyezik megfelelő munkakörbe, emiatt inkább elmennek állami gazdaságba, vagy máshová. Je* lenleg a járás 13 termelő- szövetkezetében 21 gyakornok dolgozik. A bajai járási párt-végrehajtóbizottság nemrég tárgyalta a szakember-el- látotság helyzetét és ennek kapcsán számos vezetéssel kapcsolatos tennivalót is megvitatott. Megállapította, hogy a mező- gazdasági üzemekben a vezetők többsége sokat tett a gazdálkodás fejlesztéséért. Jól megismerték az új gazdaságirányítási rendszer főbb követelményeit és ennek szellemében sikeresen oldják meg feladataikat, viszont sok helyen mutatkoznak felkészültségbeli hiányosságok, amelyeket fokozatosan meg kell szüntetni. Az állami gazdaságok úttörői voltak a korszerű szocialista mezőgazdaság kialakításának az elmúlt évek során. Vezetésük alkalmas arra, hogy a termelés fejlődésének üteme tovább gyorsuljon. Szükségszerű, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek vezetői időnként kicseréljék tapasztalataikat és ily módon Is segítsék egymást. A járás 34 tsz-éből 27- ben van főagronómus, 13- ban főállattenyésztő, 15- ben üzemgazdász, 13-ban függetlenített gépcsoportvezető, ez utóbbiak közül, csak egynek van gépészmérnöki képesítése. Egy termelőszövetkezetben sincs növényvédelmi specialista. Ezekből a számokból is látszik, hogy mennyire szükséges a szakember utánpótlás, hogy a termelőszövetkezetek rövidesen megközelítsék az állami gazdaságok vezetési színvonalát. Fontos feladat, hogy a következő években elérjék: minden termelő- szövetkezetben legyen felsőfokú végzettséggel rendelkező főagronómus, főállattenyésztő és gépész- mérnök. SOKSZOR szó esik arról, hogy a bajai járás mezőgazdasági üzemei jó eredményeket értek el. Néhány termelőszövetkezetben azonban sokkal nagyobb a lehetőség, jobban lehetne növelni a hozamokat, a termelékenységet. Ám ennek feltétele a szaktudás növelése. K. S. Autóbuszjárat újabb 55 községbe Volánsped, Volánpack, Volántourist, Volánexpress, Volántaxi — ilyen és hasonló szolgáltatásokkal áll az utazóközönség rendelkezésére az Autóközlekedési Tröszt. Évente több mint 700 millió utast szállítanak az autóbuszforgalomban. Ebből 300 millió a helyi forgalomban utazó (csak Budapest és Miskolc városi közlekedése nem tartozik a tröszthöz). A június 1-én életbe lépett új menetrend tovább bővíti az autóbuszhálózatot — az eddigi 23 ezer kilométert újabb 473 kilométerrel, 55 községeit kapcsol újonnan a buszforgalomba. Indítanak újabb 982 munkás- és 306 tanulójáratot — ezzel naponta 70 ezer munkás és 2 ezer iskolás utazását biztosítják. Tovább bővül a transzverzális — nagy távolságú — autóbuszhálózat, csökken a menetidő, és az átszállás. E törekvés jegyében indult a Mecsek Volánexpress Budapest—Pécs—Harkányfür- dő között. Üj vonalakkal bővül a nemzetközi autóbuszforgalom is. Nyíregyháza—Záhony—Uzsgorod viszonylatban hetenként kétszer, Budapest—Split között pedig egyszer indul menetrend- szerinti járat. Ezenkívül lengyel, csehszlovák, bolgár, ausztriai vonalakon közlekednek az Autóbuszközlekedési Tröszt buszai. Tervezik, hogy megteremtik Budapest és Kijev között is a nemzetközi összeköttetést. A személyszállítás, a helyi közlekedés gondián enyhít majd a taxihálózat bővítése. 300 újabb volántaxit hehelyeznek üzembe vidéken. Sikerrel működött 8 városban a Volán-ajánd ékszolgálat. Az idén több városban is bevezetik. A Volán már eddig is lebonyolította a környező országokból Magyarországra küldött ajándékok továbbítását. Májustól vállalják a magyar ajándékozók küldeményeinek külföldre szállítását. A tröszt Volán kereskedelmi irodája kölcsönöz személygépkocsit, buszt, teherautót, vállal teherszállítást, csomagolást, vámkezelést. van idegenvezetői és rendezvényszolgálaita. A Magyar Hajó- és Darugyártól 20 nagy szállítótartályt vásároltak a teherszállítás lebonyolítására. A napokban próbálták ki sikerrel Budapest—Szeged, Budapest—Nyíregyháza és Budapest—Kaposvár között az öttonnás szállítótartályokat. K. M.
