Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

W*W. Jdirftis 6. péntek 5. Ünnepi könyvh, Paszternák: Éjszakai szél A folyó befagyott nagy lapján, átívelve a partokat, mint tükör a tükörasztalkán, áll a sötét égboltozat. (Tél elején) Paszternák, a szovjet köl­tészet egyik legrangosabb egyénisége Majakovszkij mellett. Különös, magá­nyos óriás, aki részben Shakespeare Hamletiéhez érezte magát közel állandó egyedülléte miatt, részben boldognak érezte magát, elégedettnek. Kitűnő költő- kortársa Cvetajeva így jel­lemezte őt: ha Majakov­szkijt olvassuk — megis­merjük az egész világot, kivéve Majakovszkijt; ha Paszternákot olvassuk — megismerjük a költőt, de a világ ismeretlen marad előttünk. A fenti híres idézet na­gyon találó. Paszternák költői világa zárt, szűkre szabott az első pillantásra, tosatfb. csak a természet ás a költő' kapcsolata fér el benna A. távolabbi világok ezer«y3f*j izgalmas eseménye, a kül­világ gyors behatásai csak közvetve, csak a termé­szeti képeken át meg át­csillanva jelennek meg ezekben a versekben. Üjra, s újra fütty ostora cserdül és rávág a felelet hamar: állomáson vonat fut keresztül, robog—dübörög, sokpúpu vihar. (Pályaudvar) Látszólag csak egy pá­lyaudvari pillanatot idéz fel a költő az előbbi vers­szakban. Valójában azon­ban tágabban kell értel­meznünk Paszternák ké­peit: a vonat, a mozdony hirtelen rohanása, mozgá­sa (és általában a mozgás ábrázolása) visszatér több költeményében, s ez a mozgás általánosabb, szin­te a változó világ fejező­dik ki benne. Amikor több mint tíz éve a Nagyvilágban olvas­tam először Paszternák verseit, azt hittem, hogy csak a természet rajongója a költő. Most újraolvasva ugyanazokat a verseket is azt érzem, hogy a költő „hangulatának” valóban kifejezői az évszakok (Ősz, Téli éjszaka), de több is mint a hangulatok érzé­keltetése. Paszternák hallja az „éj” sóhajait, „halálba réved” (Vaklárma); vapr: az „esők haragja” utáni ünnepi erdő varázsa lepi meg (Tisztuló idő). Ezek a természeti képek túllépnek a szokott, egyszerűbb han­gulatú jelentésen is, hisz a „tisztuló idő” költői kor­szakának, versciklusának jelölése is. A gondolkodó, vívódó szenvedő embert úgy akar­ta megvigasztalni, hogy a természet végtelenjének részesévé formálta. Így nem vagy nemcsak az „én”, a költő „szerepel” a vers­ben, hanem a virág, a szél, a nap stb. Például a Téli éjszaka című versé­ben hó hull, ablaka elbo­rul, „remegő árnyak” és „havas homály” teszi ko­morrá a verset; s most már a világ is sötétebb, a gyertya is „könnyet” ejt, s „betör egy szélroham.” A nyugalom és a mozgás kontrasztja mellett bizo­nyos feszültséget is érzünk e versben. Paszternák költői sorsa végletekkel, szélsőségekkel teljes: hol a legnagyobbnak tartják, hol félig elfelej­tik, hol idegennek érzik, hol bensőségesen közeli­nek. Ahogy ars poeticájá­ban írta, Ö el akart jutni mindig mindenütt a leg­mélyebbre, ő sohasem akart felületes lenni. Ö felfedezni akart, az igaz­ságot írni, hogy „élj, esz­mélj, egyre jobbra vágyj.” Marx György: Jövőnk az univerzum A KÖNYVHÉTI könyvek közül kiemelkedik mind a természettudományok iránt érdeklődők, mind pedig va­lamennyi tágabb szellemi horizontú olvasó számára Marx György könyve. Itt a televízió népszerűsítő sze­repéről is lehetne szólni, hisz kevés fizikust ismer a nagyközönség (a valameny- nyiünk számára sztároknál ismertebb Öveges profesz- szort kivéve). Marx György egy olyan műfajban alkotott napja­inkban maradandót, amely elég ritka: „tudományos esszét" írt. Olyan módon, olyan oldottabb stílusban, olvasmányos (de nem nép- szerűsködú és színvonal­Zenekari és kórus- hangverseny A Kecskeméti Városi Művelődési Központ évad­záró hangversenye hétfőn este 7 órakor kezdődik a Rákóczi út 3. szám alatti dísztermében. A városi szimfonikus zenekar Vival­di- és Mozart-műveket ját­szik Kemény Endre ve­zényletével, a kamarakórus Sipos Károly vezetésével Bartók, Kodály és mai magyar szerzők kompozí­cióból ad elő csökkentő!) eszközökkel él, hogy szinte meglepődik a szaktudomány iránt kevés­bé fogékony olvasó, mert érdeklődését lekötötte. Marx György példát mutat arra vonatkozóan, hogy íme lehet tudományról nem is­meretterjesztő fokon, ha­nem lényegre törő tiszta­sággal „hangosan gondol­kozni”, az olvasót is gon­dolkodásra serkenteni. Mert talán, ez a hatása a legfon­AhTHUR Clarke-ot idézi Marx a szélesedő látóhatárt 'kutatva: „Civilizáció nem létezhet ismeretlennel való érintkezés nélkül: szüksé­ge van rá fizikailag és szel­lemileg egyaránt.” Igen, a „világtér küszöbén” állunk, korunk tudományos és tech­nikai forradalma átformálja lassan az értelmiséget. De itt meg kell állni. Mert míg társaságban „illik tudni” Bartókról és Dosztojevszkij­ről, nem „kötelező” isme­retanyag Einstein vagy Hei­senberg munkássága. Pedig — ahogy Egon Frieden svájci kultúrtörténész mondja — korunk lényegét valószínűleg a modern fi zika fejezi ki. Igaza van Marx Györgynek, ki így ér­vel: „Egy értelmes ember számára nyomasztó volna a gondolat, hogy évszázadok múltán felébredve egy kép­zelt álomból és visszate­kintve életére azt látná, sü­keten élt, nem vett tudo­mást mindenről, amit korá­ból értékesnek ítélnek a századok.” Fizikus szemmel „a kime­ríthetetlen anyag” problé­makörébe vezet be, ír a tér és idő, az anyag és a tőr vi­szonyáról. Majd atudomány fejlődésének „hét lépését” tárja elénk: Galileitől Eins­teinig és Heisenbergig. MARX György „Gyorsu­ló idő” című tanulmánya is helyet kapott e kötetben, örömmel olvassuk újra. Marx György — számom­ra megnyugtató módon — verseket is idéz, Áprilyt és Illyést; Snow két kultúra­vitáját idézi: ember-köz­pontú fizikus. Ha messzire is visz, visszavezet a Föld­re, mert a tágabb horizontú, a szélesebb látókörű ember tudja csak azt. hogy mit je­lent az univerzumban em­berként élni. Szekér Endre Húsz kiló fagylalt, húsz mázsa vas Hogyan függ össze húsz kiló fagylalt húsz mázsa vassal ? Egyszerűen. Az izsák-majláth-telepi tanyai iskola tanulói összegyűjtöt­tek húsz mázsa vasat és amikor a vasgyűjtésért járó 200 sorsjegyet és a MÉH által adott egyéb jutalma­kat vasárnap kiosztották közöttük, terítékre került húsz kiló fagylalt is. A gyermeknap megün­neplését a következő vasár­napra, a pedagógusnapra tették. Más rendezvény volt akkor az iskolában, ezért határozott így Molnár Sán­dor igazgató-tanító. Ez al­kalommal osztották ki A négy kiváló úttörő. tát Gagarinról neveztük el. Tavaly a világ első űrha­jósának tragikus halála után községünk veteránja, Erdélyi Béla bácsi egy kül­döttséggel kint járt Moszk­vában, magával vitte úttö­rőcsapatunk koszorúját és elhelyezte a hős űrhajós nyugvóhelyénél. Azt írtam le dolgozatomban, miért vette fel úttörőcsapatunk Gagarin nevét, milyen ne­velő hatása volt az ő példá­jának úttörőinkre és a ko­szorú kiküldésének aktusát is leírtam. B. J. Molnár Sándor, a kis ta­nyai iskola igazgatója. mindazokat a jutalmakat, amelyeket a gyerekek kü­lönféle jó munkájukért kaptak. Mindenekelőtt háromnak tűzték mellére a Kiváló út­törő kitüntetést: Heibl Klá­rának, Markó Istvánnak és Cs. Szakái Józsefnek; vala­mennyien hetedikesek. Ti­zenegyen oklevelet kaptak a kulturális versenyeken el­ért kiváló eredményeikért. Nagy ünnep volt hát va­sárnap az izsáki erdők kö­zött meghúzódó kis tanyai iskolában. Az igazgató-taní­tó bácsit és feleségét, neve­lőiket is felköszöntötték ezen a napon. Molnár Sán­dornak annál inkább kijárt az ünneplés, hiszen nemré­giben röpítette szét a hírt a rádió és az újságok is kö­zölték: a moszkvai rádió pályázatán az ő munkája nyerte a 9. díjat. — Miről szól a pályamun­ka? — Iskolánk úttörőcsapa­Postakocsi is lesz... Modern üdülőházakkal gazdagodik a Balaton partja A Balaton partján évek óta nem tapasztalt arány­ban fejlesztik a szakszer­vezeti üdülők hálózatát. A napokban adták át Siófo­kon a SZOT-Csepel üdülő­telep első. háromszáz ágyas egységét. Üjabb négyeme­letes épülettel további 300 személynek teremtenek itt üdülési lehetőséget, míg a harmadik ütemben össze sen 1500 személyessé fej­lesztik az üdülőt. A siófo­ki „Ezüst-parton” a válla­latok. intézmények és a SZOT a nagy üdülőházak sorát építi fel. Ezen a part­menti területen ezerötszáz adagos konyha építésével kezdődött meg a következő ötéves tervbe nyúló építési program. B alatonf öld váron rövide­sen elkészül és a főszezon­ban megnyílik az új 120 személyes partmenti üdülő­ház. Az idén elkészül Bala- tonszéplakon a SZOT „Vio­la” üdülőháza is. Balaton- lellén is megkezdődött egy százágyas üdülőház alapo­zása. 1970-re tervezik Fo­nyódon az ötszáz személyes gyermeküdülő átadását. A leglátványosabb épü­lettel Hévíz gazdagodik, ahol ötvenötmillió forintos költséggel 14 emeletes. 412 ágyas üdülőszálló építését kezdték meg. Hévízen, a nyáron 22 millió forintos beruházással megkezdik még egy nyolcszintes, 315 ágyas üdülőszálló építé­sét is. Régi tervét vaósítja meg a lovas postakocsijárat megszervezésével a Veszp­rém megyei Tanács idegen- forgalmi hivatala. A ro­mantikus járművet London­ból beszerzett tervek sze­rint építették meg a 12 sze­mélyt befogadó batár a XVIII. századbeli postako­csik mintájára készült. á/q yejNER «eftEoqúiu vctner reafmvp 20. — Egy félóra múlva„ Vla­gyimir Ivanics. kedvedre kibeszélgetheted magad Nyikita Kazancevvel, vagy ahogy feltételesen elnevez­tük: a Nyakiglábbal. Sza- veljev már elment érte. Sarapov felnézett papír­jairól: — Na nézd csak! Hát megtaláltátok? Jól van, fi­am. Hogy sikerült? — Kiszámoltam. — Tessék? — Kiszámoltam, mondom. Ahogy Leverier számította ki a Neptun bolygó létezé­sét. A telefonkészülék tár­csáján. — Nocsak. — Figyelj ide. Ez az öt­let tegnap öltött bennem végleges formát, azután, hogy elváltam tőled. Az autóbusz tizenegy percen­ként jár. Hogyan érhette utói Gyemidov Gavrilenkót a távolság felénél? Felhív­tam a végállomást. Kide­rült, hogy Gavrilenkó két perces késéssel érkezett Vladikinóba. Az átjáróépít­kezésnél összetorlódott a forgalom. Hirtelen fény vi­lágította meg az agyamat. A Nyakigláb háromszor egy héten fordul meg a megállónál: hétfőn, szerdán és pénteken, s fentebb vá­zoltak szerint pontban fél kilenckor, ami feltételezhe­tően a munkaidő befejezé­sével vagy kezdetével áll kapcsolatban. Meg kellett fejtenem a legfontosabbat: hová utazik Vladikinóból: haza, vagy a munkahelyé­re? Gondolkoztam és úgy döntöttem: haza. Emellett szólt az időpont. A délutáni műszakok általában 15 és 17 óra között kezdődnek. Ehhez a félkilenc túl késő. Az éjszakai műszakot 22 óra és 24 óra között kez­dik. Ehhez viszont túl ko­rai... Azonkívül volt egy merőben szociológiai termé­szetű feltevésem... Sarapov elnevette magát. — Te csak ne nevess. A nők rendszerint igen ponto­san érkeznek munkahelyük­re, útban hazafelé azonban átlag egy órát eltöltenek a különféle bevásárlásokkal. A férfiak éppen ellenkező­leg : tizenöt—húsz perces késéssel érkeznek munka­helyükre, de elég pontosan távoznak. Ezért gondoltam, hogy hazafelé tart. Ezután következett a második sza­kasz: a fiatalembernek ott kell dolgoznia valahol a kö­zelben. Ebben nem kétel­kedtem. Először arra gon­doltam, hogy talán valahon­nan távolabbról érkezik és Vladikinóban csak átszáll. Ezt a variációt azonban el­vetettem. Megmondom mi­ért. Legfeljebb a 83-as autó­buszon érkezhetett volna Vladikinóba, a Szokol felől, vagy a helyiérdekűvel. Az autóbusz elesik: a Nyakig­láb a cirkusz felé utazott, arrafelé pedig átszállás nél­kül rövidebb úton is eljut­hatott volna. — Es a helyiérdekű? — érdeklődött Sarapov. — Az is elesik. A meg­állója valóban ott van a közelben. De a buszmegál­lóhoz a telken át vezet a leghosszabb út. Ezenkívül ebben az időszakban mind­össze két szerelvény áll meg Vladikinóban: a 8.10-es és a 8.31-es. Ha a 8.10-essel érkezik, a 8.26-os buszt csípheti el. Ö pedig minden alkalommal a 8.37-esre szállt fel! Világos tehát: a közelben dolgozik. — Világos — bólintott Sarapov. — De hol van ez a „kö­zelben”? A gyilkoság szín­helye gyakorlatilag meg­egyezik a buszmegállóval. A kerület térképén nagy kört rajzoltam, középpont­jában a gyilkosság színhe­lyével. A Nyakigláb észak- nyugati irányból közeledett a telken át a megállóhoz. A kör délkeleti felét ezért rögtön be is satíroztam. Ma­radt az országút, a vasútvo­nal és a botanikuskert ha­tárolta szektor. Az azon túli rész már közelebb esik a következő buszmegálló­hoz. A következtetés: a Nyakigláb a vladikinói la­kónegyedből jött. A munka­helyéről! — Na és? — biztatta ér­deklődve Sarapov. — Itt keletkezett a prob­léma: hol dolgozhat? Sza- veljevvel közösen felderí­tettük a terepet. A terep­szemlére kijelölt körzetben az alábbi vállalatok működ­nek: egy nagy- és egy kis­üzem, egy vegytisztító, ét­terem, falatozó és két szál­loda: a Bajkál és a Zarja. A fémfeldolgozó üzemnél kezdtük. Ne feledkezz meg róla, hogy Nyakigláb csak másnaponként jelenik meg, 20 óra 30-kor. Az üzemben — nulla. A tisztviselők 5- ig dolgoznak, a második műszak 4-kor. a harmadik pedig este 11-kor kezdődik. Szaveljev a biztonság ked­véért még ellenőrizte, nincs-e olyan munkásuk, aki 8—fél 9-ig dolgozna. Nincs. Ez tehát elesik. — A következő állomás a „Szabad munka” kalapgyár volt. A munka itt valóban elég szabad, mert a köny- nyűiparnak ez az óriása 17 óráig működik csak, ezután lelakatolják. Ezután követ­keztek az üzletek. Igazi eposz. Hat darab van belő­lük. Két iparcikküzlet, egy papírkereskedés, egy pék­bolt, két élelmiszerüzlet. Az első hárommal könnyen boldogultunk: hétfőn zárva tartanak. A pékbolt csak másnaponként van nyitva: kedden, csütörtökön, szom­baton. Az élelmiszerüzle­tekben kizárólag nők dol­goznak. — Távirati stílusban: ét­kezde. Hétkor bezár. Meg­halt. Falatozó. Féltizen­egyig működik. 8—fél 9-kor senkinek sem ér véget a munkaideje. Pont. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents