Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-04 / 126. szám
t oldal 1969. június i. szerda * A pártpolitika időszerű kérdései Kétfrontos harc egy célért Az elnök gondjai SOKAN EMLÉKEZNEK még arra, hogy pártunk lenini megújhodásának folyamatával egyidejűleg új kifejezés került politikai életünk szótárába: a kétfrontos harc. Politikánknak ez a jellemzése, meghatározása, új volt abban az értelemben, hogy pártunk Központi Bizottsága közel tizenhárom évvel ezelőtt, az 1949—1956-os években elkövetett hibák tanulságaként állította munkánk előterébe. Azt is lehetne mondani, hogy a kétfrontos harc alapgondolatait mindenütt megtaláljuk a lenini útmutatásokban. Lenin fejtette ki először, hogy a forradalmi marxizmus, a kommunizmus eszméje és politikája csakis az álforradalmi, szektás, dogmatikus irányzatok, valamint a reformisták, a nyílt opportunisták elleni harcban fejlődhet és bontakozhat ki maradéktalanul. A kétfrontos harc nemzetközi forrásaira azért is szükséges hivatkozni, mert még ma is találkozunk olyan nézetekkel, amelyek szerint a kétfrontos harc alkalmazása valamiféle magyar sajátosság. Minden bizonnyal a magyarországi tapasztalatok is gazdagítják, erősítik a marxizmus—leninizmus idevonatkozó tanulságait, de a valóság az, hogy a kétfrontos harc a marxizmus—leninizmus tanításainak szerves része, a kommunista pártok politikájának nemzetközi érvényű tapasztalata. PÁRTUNK POLITIKÁJA — a kétfrontos harc alkalmazásával — az elmúlt tizenhárom esztendőben jelentős eredményeket hozott. Gondoljunk csak a munkásmozgalom megvédésére és megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a gazdaság- irányítási reform kidolgozására és bevezetésére. Mindezekben kifejeződik a párt politikájának helyessége, hatékony alkalmazása. Mégis hiba lenne azt gondolni, hogy e téren már nincsenek problémák, vagy nem léteznek helytelen nézetek pártunkban, társadalmi életünkben. Mi18. — Vegye figyelembe, hogy tizenkettőkor próbám van — mondta Pankova. — öntől függ, mennyi időt vesz igénybe a beszélgetésünk. Nekem csak két- három kérdésem lesz. „Szép nő — gondolta Sztasz. — Igaz. kikezdte egy kicsit az idő. De azért még szép.” — Rögtön el is kezdhetjük. Elmondaná, mit tud Sztavickij és felesége kapcsolatáról ? — Nehéz beszélni ismerősök intim ügyeiről. — Ne féljen, Zinaida Fjo- dorovna — nyugtatta meg Sztasz. — A rendőrségen, a gyóntatószékben és pszichiáternél tiszteletben tartják a szakmai titkokat. Tehát? — Ti zenötéves barátnők vagyunk Altosával... — Jelena Nyikolajevnára gondol? — Igen, persze. Mindnyájan így hívjuk... előtt ezeket sorra vennénk, ismételten alá kell húzni: a kétfrontos harc lényege a párt elvi politikájának védelme és következetes, helyes alkalmazása. További fontos vonása: a konkrétság, vagyis a történelmi körülmények, az időszerű feladatok pontos számbavétele, a tapasztalatok elemzése és a megfelelő tanulságok kidolgozása. Ugyanis a kétfrontos harcból adódó feladatok fejlődésünk különböző szakaszaiban másként és másként vetődnek fel. Ahogyan társadalmunk fejlődik, ahogyan változnak a párt és az ország előtt álló feladatok, módosulnak a kétfrontos harc követelményei is. AZ EDDIG elmondottak azt is bizonyítják, hogy helytelen lenne a kétfrontos harcot valamiféle kö- zépútnak, centrista irányzatú politikának tekinteni. Baloldali politika ez, amelynél igazán forradalmibb irányzatot társadalmunkban megvalósítani nem lehet. A párt tehát nem a szélsőségek között valahol középen halad, hanem a munkásmozgalom baloldalán. Hozzá kell ehhez azt is tenni, hogy amikor a kommunisták tőlünk „balrább” álló irányzatokról beszélnek, akkor valójában ál-baloldalról van szó, amelyekre az ál-forradalmiság, szektariá- nizmus, a dogmatikus vonások a jellemzőek. A kétfrontos harc politikája tehát olyan baloldali politika, amely egyaránt szembeszáll az ál-baloldali, álforradalmi, valamint a jobboldali reformista, revizionista irányzatokkal A kétfrontos harc politikája nemcsak, hogy nem centrista, hanem egyúttal harcol a centrizmus minien irányú jelentkezése ellen is. Ez a feladata szükségszerűen következik a centrizmus lényegéből. A centrista irányzatnak a legfőbb jellemvonása, hogy megpróbálja összeegyeztetni a bal- és jobboldali nézeteket, elvtelen kompromisszumokat kötni a különböző irányzatok között. A centrizmus csak látszóPankova szenvedélyesen beszélt, miközben hosszú, szép ujjait tördelte: — Nehéz dráma. Végérvényesen széthullott ez a meleg, emberi fészek, amelyet Bukova árnyalt intellektusa és Sztavickij művészi érzékenysége alapozott meg. Aljosenyka még reménykedik... A magas, jó alakú nő időnként felpattant és idegesen járkálni kezdett elegáns kosztümjében. — Bocsásson meg, ön mivel magyarázza, hogy Sztavickij elhagyta a feleségét? — Mivel? Hát nézze, pontos választ persze nem adhatok erre, de mivel lehet önöket, érdekes férfiakat a legkönnyebben letéríteni a helyes útról? — filozofált Pankova harciasán. — Ahogy a franciák mondják: „Cherchez la femme”. — Én csak érdekes vagyok, de nőtlen — mondta szórakozottan Tyihonov. lag úgynevezett semleges irányzat, mert elvtelensé- gével valójában a marxizmus—leninizmustól idegen, ellenséges irányzatokat támogatja. Nyugodtan mondhatjuk: a kétfrontos harc lényegéhez tartozik az egyidejű fellépés az álbaloldal és jobboldal, valamint az ezeket objektíve támogató elvtelen, cent- rista irányzatok ellen. A KÜLÖNBÖZŐ helyte * li len felfogások között találkozni egy olyan elképzeléssel is, amely szerint kétfrontos politikánk valamiféle mértani arányt próbál megvalósítani a szélsőséges irányzatok elleni harcban. E nézetek képviselői valahogy így vélekednek: ha ütünk egyet „balra”, akkor feltétlenül ütni kell jobbra is, mert különben azt hiszik, hogy jobboldali revizionisták vagyunk. És megfordítva: ha fellépünk valamilyen jobboldali jelenség elien, valamit tenni kell a „baloldal” ellen is,, mert különben azt hiszik, hogy a szektásokat védjük. A kétfrontos harcnak az ilyen felfogása teljesen, ellentétes ennek a politikának a lényegével. Pártunk politikája nem divatból, óhajokból vagy látszatbóll, hanem a konkrét helyzetből indul ki. Ez pedig azt jelenti, hogy az adott helyzet alapján kell eldönteni, hogy a párt politikájának védelmében milyen irányzatok ellen kell harcolni. Vagyis: annak figyelembevételével, hogy konkrétan milyen oldalról veszélyeztetik a párt politikájának helyes végrehajtását. HOZZÁ kell azonban ehhez azt is tenni, hogy történelmi tapasztalataink szerint a párt politikáját veszélyeztető helytelen irányzatok gyakran egyidő- ben, vagy egymást követően jelentkeznek. Ha például politikai életünkben különböző jelenségek hatására erősödnek a szektás irányzatok, akkor azonnal megélénkülnek a jobboldali nézetek is. Viszont, ha revizionista tendenciák élénkülnek, elsőnek azonnal jelentkezik az álbaloldali, szektás nézetek erő— Akkor még minden ön előtt — biztatta Pankova. — Es mit gondol, hol kell reresnünk azt a bizonyos asszonyt? — Nem tudnám megmondani. Ez csak feltevés. — És Bukova sem tudja? — Alig hinném. Nekem megmondta volna. — Nagyszerű. Lesz önhöz egy kérésem: adja írásba a tanúvallomását. Lerövidítheti. Pankova a szomszéd asztalnál gyorsan rótta vallomását. Tyihonov az ablakhoz lépett. A behavazott Petrovkán nesztelenül surrantak a trolibuszok, a fagylaltárus lustán tolta maga előtt kis kocsiját. Tyihonov halkan dobolt az ablaküvegen. Reggeli fáradtsága elmúlt, kellemes izgalom fogta el, mint a vadászt, amikor megbízható nyomra bukkan. A háló ki van vetve ... — Kész — mondta Pankova. Sztasz az asztalhoz lépett, átfutotta Pankova vallomását. A papírlapot letette az asztalra. — Látja, egy óra hosszat sem tartott a beszélgetésünk. Aláírom a belépőcéduláját. södése is. A két politikai véglet csak látszólag egymást kizáró ellentét. Valójában szervezésen összetartozó, sőt egymást kölcsönösen tápláló, erősítő irányzatok is. Ezért kell a politikai kontrolt és harckészséget mindkét irányban ébren tartani. A kétfrontos harcnak van még egy nagyon fontos szabálya. Talán úgy is lehetne mondani előfeltétele: a párt határozott, világos, következetes marxista politikája. E nélkül nem lehet kétfrontos harcot folytatni. Ha nincs a pártnak kidolgozott, helyes politikája, amely a társadalmi harc porondján küzdők számára politikai fixponttokként szolgál, akkor a jobboldali veszély könnyen polarizálhatja a szocializmust féltő tömegeket. MÉG EGY momentumra rá kell mutatni: a kétfrontos harc nemcsak országos politikai feladat, nemcsak a Központi Bizottság vagy általában vezető pártszervek feladata. A lényege — mint mondottuk — a párt politikájának helyes végrehajtása. Ebből következik, hogy a politika végrehajtása, alkalmazása minden pártszervezet, sőt minden kommunista elsőrendű kötelessége. A kétfrontos harc feladatai tehát minden párt- szervezetre, minden kommunistára kötelező érvényűek. Minden munkahelyen, minden községben és városban védeni, óvni kell a párt helyes politikáját, törekedve annak helyes . végrehaj tására. Következésképpen: az e politikával szemben fellépő szélsőséges irányzatok ellen minden pártszervezetben minden kommunistának egyaránt harcolni kell. JÓL TUDJUK, hogy előrehaladásunk egyik legfontosabb feltétele a párt helyes politikája és ennek minden irányú védelme. Ezeket tükrözS a kétfrontos harc, mert csak így lehet biztosítani pártunk politikájának elviségét és következetes gyakorlati végrehajtását. V. I. — Nagyszerű, még odaérek a próbára. Tyihonov odakanyarin- totta a belépőcédulára kicsit nevetséges, gyermekded aláírását. A bélyegzőért nyúlt, rálehelt. Pankova felállt. Sztasz mégégyszer rálehelt a bélyegzőre, majd visszatette a helyére. — Bocsásson meg, Zinaida Fjodorovnay még egy kérdésem lenne. — Tessék. Sztasz hangja alig hallhatóvá szigorodott: — Miért írt fenyegető leveleket Tatjana Akszjonovának? Pankova elsápadt. Minden vér kiszaladt az arcából. — Milyen leveleket? Utálok levelet írni. Semmiféle Akszjonovát nem ismerek. — Nem? Nem ön mondta az imént: „Cherchez la femme?” — Istenem, ha Sztavickij históriájára gondol, nekem ahhoz semmi közöm. — Tudja mit, Zinaida Fjodorovna? Ha időben oda szeretne érni a próbára, ne vesztegessük egymás idejét. Habár félek, ma már semmiképp nem jut el a színházba. Itt kell elpróbálnia — Négy és öt óra között érzik meg először a Nap melege. Csak nagyon enyhén, csak úgy, ha az ember pár percig nyugodtan, mozdulatlanul várja ezeket a melegítő sugarakat. Ha van egy pár perce egy hajnalon érdemes kipróbálni. — Nekem mostanában — sajnos — nemigen akad erre időm. Az első elhatározás, a nap első gondja, hogy merről is kezdjem a határjárást. A négyezer hold, no meg a majorok, az állattenyésztés ... szóval van mit bejárni. És mindezt lófogaton. Öröm-e vagy bosszúség, hogy lovas kocsival kell még most is járni? Öröm is, meg bosszúság is, de inkább az utóbbi. Szeretem ugyan lassan, nyugodtan, meg-megállva járni a határt, de amikor a betonútra, vagy a hosszú, egyenes dűlőkre térünk, mindig eszembe jut a GAZ kocsink és csak bosszankodni tudok. Mennyi idő vész kárba, hány értékes perc — néhány rugóköteg miatt. A szerelők kijavították a motort, csak éppen a laprugók hiányoznak a tengely és az alváz kőié. Sajnos, hiánycikk... * Szilasi László, a dunapa- taji Petőfi Termelőszövetkezet elnöke tehát lovas kocsival járja a határt. És lassú, megfontolt szavaiból, ahogy a nap örömeiről, gondjairól beszél, kirajzolódnak a gazdaság gondjai is, hiszen még a rossz gépkocsi is — noha ezt az elnök csak saját problémájaként említette — a gazdaságot sújtja, hiszen az elnök ideje a szövetkezet ideje is. A GAZ nem kényelmi berendezés, hanem na-, gyón is szükséges és célszerű munkaeszköz. * — A szólás szerint aranyat érő májusi esőből mi, sajnos, szinte semmit nem kaptunk. Esett Kecskeméten, esett Baján meg Kun- szentmiklóson is, nekünk csak az átvonuló felhők, és néhány langyos csepp jutott. Öntözni csak területünk öt százalékát, a kétszáz holdas kertészetet tudjuk, sajnos ezt a munkát is akadályozza, hogy hiányzik egy villanymotor. Hiába a nemeslelkű barátnő szerepét. — Miért ijesztget? — kiáltott Pankova és sírva fakadt. — A főváros színházi közvéleménye sohasem engedné meg ... Maga még nagyon fiatal... — Mit nem enged meg a főváros színházi közvéleménye? — érdeklődött udvariasan Tyihonov. — Ellenkezőleg. Inkább üdvözölni fogja ... — Maga még kisfiú! — sziszegte Pankova elvörösödve. Sztasz megcsóválta a fejét: — Milyen kár. hogy nem vagyunk egy áruházban. Ott legalább tábla lóg: „Legyünk kölcsönösen udvariasak!” Annál is inkább, mert egyelőre még nem értem az ön felháborodásának és ijedtségének okát. — Hiába igyekszik belekeverni ebbe a szégyenletes történetbe! — kiabálta Pankova. — Ha lehetne egy kicsit csendesebben — szakította félbe váratlan szigorral Sztasz és Pankova tüstént elhallgatott. A szégyenletes históriába azonban önként keveredett bele. (Folytatjuk van meg rá a pénzünk... Pedig, ha száradnak a palánták, és drágább lesz a paradicsom, vagy a paprika a szövetkezeteket is hibáztatják. Oktalanul természetesen, hiszen az ilyen esetben a mi munkánk egy része is kárba vész .., — Ha nincs is nálunk elegendő eső, azért a növények — hála a gazdag ártéri területeknek — szépen fejlődnek. Ha egy külső szemlélő végignéz a tábláinkon az első pillantásra csak ezt látja. És vannak sajnos, olyanok is, akik csak ezt hajlandók látni. Szép a baltacím, szép a kukorica, búza. Sajnos, itt-ott „szép” a gyom is. Az aretit gyomirtószer — hiánycikk. Ezen ismét csak bosszankodni lehet. • — A pillanatnyi bosszúságok mellett persze vannak komolyabb gondok is. Hogy csak egyet említsek itt nálunk — a szakember- hiány. Nincs főállású főag- ronómusunk, az ő teendőit egyelőre a főállattenyésztővel közösen próbáljuk megoldani. Ez természetesen komoly többletmunka, de pillanatnyilag ez az egyetlen megoldás. A brigádvezetői eligazításokon, a különféle értekezleteken — igyekezünk : ezekből minél kevesebbet tartani — és az emberekkel I való beszélgetéseken — í amiből viszont soha nem lehet elég — mindenütt és mindig megerősödik az az meggyőződésem. hogy a tagság a problémák generális, átfogó megoldást várja a vezetőségtől, hogy hosszabb távon is rendben menjen minden. Jelenleg három ösztöndíjas diákunk van, egy Gödöllőn, kettő pedig Keszthelyen tanul. Ketten rövidesen hazajönnek. Ügy vélem, esetleg még egy-két esztendeig nem lesz kinevezett főagronómusunk. Azt akarjuk, hogy a fiatalok között alakuljon ki egy egészséges versengés, aztán majd a tagság bizalma és a szaktudás dönt közöttük. * Az elnök árnyaltan fogalmazott. elmondta a pillanatnyi bosszúságokat és a gondokat — hosszútávra. Az adott időben és helyzetben mindegyik együttesen jelentkezik, az eredő a problémák öszessége. * — Ha nincs is aretit, mondjuk Kecskeméten, akkor megpróbálunk Szegeden szerezni. A villanymotor után is kilincselünk. Ösztöndíjasaink végül hazajönnek, a tagság szorgalma és a vezetők erőfeszítése — úgy vélem, ez részünkről kötelesség — bármilyen nagynak látszó akadályokat is képes leküzdeni. Baranyi Pál A 9. sz. AKÖV értesíti a t. utazóközönséget, hogy f. év június 1-től kezdődően ÜJ GYORSJARAT- PART KÖZLEKEDTET a hét utolsó munkanapján és munkaszüneti napokon Baja—Mohács— Harkányfürdő viszonylatban. Az autóbuszjárat Bajáról 6í)0 órakor, Harkányfür- riőtől vissza 18.00 órakor indul. 9- SZ. AKÖV KECSKEMET 4155 A?,! mm yö yeJNbR es6iE0gáig VTINER k ■ d=u=rj-wi
