Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
A vakációt sokféleképpen el lehet tölteni, a módok közismertek. Például: jelentkezett az ember egy „építőtáborba” (nyári táborba, munkatáborba, vagy ahogy tetszik), és két hétig ennek élvezi az örömeit. Ügy is lehet, hogy kitelepedik a strandra (Balaton Duna, Sugovica vagy ahova lehet), és élvezi a napozás örömeit. A fenti képen a Helvéciái Állami Gazdaság ifjúsági táborának egyik csinos lakója kötözi a szőlőt. Itt oldalt viszont Anikó el is fordítja a fejét, és mintha mondaná; ne vegyük most elő ezt a lemezt. Egyébként is! Hol van az előírva, hogy az építőtáborban nem lehet napozni egy horgony mellett. Persze ha az ember becsülettel és tisztességgel megkötözte a műszakra rendelt szőlőtőkék hajtásait. Hogy a horgony viszont nem stimmel? Éppen csak annyira mint ennek az anyagnak a címe. A vakációt nem így, vagy úgy tölti el a diák (diáklány), hanem így is, úgy is. Vidáman természetesen. (Pásztor Zoltán és Kovács János felvételei.) Folyik a fagyi Ég a napmelegtől a város aszfaltja, és fiúk lányok nagy előszeretettel keresik föl a „stabil” íagy- laltosbódék vagy pavilonok perselyeit, hogy megváltsák abban az órában esedékes krémfagylaltjukat. Akármilyen jól is működik a CAPRIGIAN1, a tűző napon pillanatokon belül olvadni kezd a fagylalt, és megkezdődik az izgalmas verseny, ki a gyorsabb? Csak jó torokkal, és gyorsan pergő nyelvvel rendelkezőknek ajánljuk. HÍVJATOK! Népszerű humoros hetilapunk, a Ludas Matyi nemrégiben ajánlatot tett olvasóinak, miszerint ha meghívják valamelyik munkatársát egy Jó feketére (minimum!), akkor az illető elbeszélget a vendéglátóval, esetleg ír Is róla a lap hasábjain. Mi szerényebbek vagyunk. Ha ifjú olvasóink meghívják valamelyik munkatársunkat (e mellékletnek mindössze kettő van) nem tartunk igényt a kávéra. írni viszont írunk a kedves vendéglátóról. Az ajánlat lényege, amivel mesz- sze megelőzzük közkedvelt humoristáinkat, hogy olvasóink nyerhetnek is. Könyvet, vagy egyhónapos előfizetést ajándékozunk vendéglátóinknak, aszerint, hogy ki milyen érdekes témát ajánl feldolgozásra. Várjuk a válaszokat, levél- és telefonhívásokat, és ígérjük, nagyon gyorsan döntünk. Mire egy hónap múlva ismét jelentkezik az IFJÜSÁG. ÍRJATOK! > PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította: Baranyi Pál Kacsintás a vakációra Ha az ember lehunyja egyik szemét, nem biztos, hogy kacsint. Esetleg figyel valamit, vagy éppen töpreng, de az Is lehet, hogy belesüt a nap... szóval azért... A kacsintás bizonyos jókedvet feltételez, és ha azt vesszük, hogy „kitört” a vakáció, minden diáknak oka lehet a jókedvre. Itt lent például Törőcsik Gabriella, a kecskeméti gyors-, és gépíróiskola végzős növendéke kacsint — úgymond — az utolsó vakációjára. Hagy mit esi-' nál ebben a két nyári hónapban? Pontosan azt kérem, amit évfolyamtársai, amit a többi teenager korban levő diáklány. Itt következhetne alfabetikus sorrendben a nyári szórakozások felsorolása, napozás, nyaralás, utazás, táncolás; vagyis a nyár örömei. (Mint végzős, építőtáborba már nem mehet.) Ezek persze pillanatnyilag csak tervek. A napozást elronthatják a felhők a Balaton-parti nyaralás sincs még biztosítva („akkor hiszem, ha elutazok”), utazni Is csak a barátnőkkel lehet, úszni meg — szégyen ide, vagy oda — először meg kell ta- tulni. — Hát igen, táncolni azt lehet, — mondta Gabriella. Nem tette hozzá, hogy e tekintetben miért nincsenek aggályai, ezt a fantáziánkra bízta. (Ahogy fotós kollégámmal elnéztük, aggodalomra valóban semmi oka.) De nézzük csak! A meteorológia forró nyarat jósol, a távprognózis tehát a napfényt ígéri ahogy fényképezés közben körülvettek bennünket a barátnők, úgy ígérték, útitárs is akad, egy kirádulásra a Dunához, a Tiszához, vagy a Balatonra. Vagy miért ne sikerülhetne éppen az idén a rokonság jól szervezett nyaraltatási akciója. Hogy valami mégis kimaradt? Hát igen, az úszás. Ha van bikinid, ettől sem kell félni. Gabriella, lelkünk rajta, hogy pillanatok alatt találsz „úszómestert”. Ha nem — sekély víz is van a világon. Nem nyári téma... DE AZÉRT ÉRDEMES ELGONDOLKODNI RAJTA, HISZEN A NYÁRON ESŐS NAPOK IS LEHETNEK, ÉS A POL-; COKON KÖNYVEK IS VANNAK Közöttük forgok. Látom őket az autóból, vagy a szobám ablakából. Mindenütt jókedvű, hangoskodó fiatalok. Futballozni, kirándulni, úszni vagy házibulira mennek. Elnézem őket, és keresek közöttük valakit. Azt a szenvedélyes, megszállott olvasót, aki létszükségletének érezze a könyvkultúrát, aki nélküle nem tudja elképzelni a jövőt. Sajnos nem találom, hiányzanak a végletes esetek. Minek olyan mélyre menni ? Idefenn sokkal tisztább a levegő. Az idő kevés, ki kell használni. „Élni derűsen, optimistán, egészségesen,’J „Sok volt az iskolában az irodalmi szósz.” „Vigyázat, a tudomány ! j nagyon unalmas.” A tudás felhalmozódott] az idő megrövidült, az igények növekedtek. A könyv egykori szerepe megoszlott a rádió, a tv és a film között. De elegendő mindez? Elegek vagyunk önmagunknak? A könyvtárak forgalma sok helyen csökken, irodalmat egyre inkább csak a „céhbeliek" olvasnak. Könnyűzene] könnyű olvasmányok, könnyű filmek, televízió] az élet könnyebbik oldala. És nyomában a kétkedés: Aggódjunk-e? Vajon a jövő megél kultúra nélkül? Elegek vagyunk önmagunknak?
