Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
' »: bfáal 196S, fdinltts 2Ä. esífSrtőfi Tehenenként hétezer liter tej Az a kicsi pavilon... A Városföldi Állami Gazdaságban — ahol az ország legnagyobb magyarbarna szarvasmarha állományát tenyésztik — bebizonyították, hogy van jövője az új telelő magyar szarvasmarha fajtának. A hármas kombinációból kitenyésztett — a dán jersey, a svájci bronzderes, valamint a magyartarka keresztezéséből származó — szarvasmarhafajta beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A kívánalmaknak megfelelően örökítették a szülők különböző tulajdonságait. A magyartarkánál jóval kisebb testűek, s hazai viszonylatban példátlan mennyiségű tejtermelésre képesek. A legkiválóbb egyedek — egy- egy laktáció alatt — több mint 7 ezer liter tejet adnak 5,2—5,5 százalékos tejzsírral. A gazdaságosság szempontjából az állatok egyéb tulajdonságai is figyelemre méltóak. Létfenntartásukhoz — mivel kistestűek — 20—25 százalékkal kevesebb takarmány szükséges. Könnyebben ellenek, mint a magyartarkák, s ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Külön érdemük, Elképzelhetik, milyen méreg, ha az ember reggelizni akar, s miután szel a kenyérből, végképp elmegy az étvágya! Ez történt velünk június 23-án, hétfőn, özvegy Nóti Mi- hályné magánkereskedőnél vásárolt és a Forrás vagy a Klapka utcai sütödében készült (a boltosunk onnan szerzi be) kenyérben ugyanis különböző szennyeződéseken kívül még néhány kukac is volt! Korábban a Bu- zsik-féle sütödéből szárSzívesen látogatom a Nagykőrösi utcai divatáru boltot. Nagy választékban találni ott kalapot és ná- gyon szép női fehérneműt. Bakfislányom részére kétrészes banlonfürdőruhát, magamnak egyrészes las- texfürdőruhát keresek április óta. Az üzlet dolgozóinak válasza pedig mindig ugyanaz: „Érdeklődjön a jövő héten,” Sok „jövő hét” elmúlt már, s még mindig nincs szerencsém. hogy kiválóan alkalmasak gépi fejésre. Az állattenyésztők eddig a hústermelés szempontjából marasztalták el a kis testű, vékony csontú jószágokat. Ez a kedvezőtlen vélemény is „megdőlt”. Annak ellenére, hogy ez esetben nem a hústermelés a cél — de mint végterméknek feltétlen jelentősége van a haszonszerzésnél — a gazdaság vezetői az állatok tulajdonságának értékelésekor ezt is figyelembe vették. Az eddigi tapasztalatok szerint van piaca a hízott jerseyeknek. A hízott borjúkat az olaszok vásárolják, s ízletesebbnek találják a húsát a magyartarka szarvasmarháénál. Elszaporításukkal azonban elsősorban az olcsóbb, több tejtermelést szolgálnák. Köztudott, hogy a jelenleg köztenyésztésben levő magyartarka szarvas- marhák kisebb tejelőképes- ségűek, alacsonyabb tej zsírtartalmúak. Még a legjobb tejhozamúak, a 3000—3200 litert adó tehenek is, a fogyasztói árnál drágábban termelik a tejet. A Városföldi Állami Gazdaságban, ahol a tiszta jövedelem nagy részét a magyarbarna szarvasmarha üzemág adja, továbbfejlesztik a tehenészetet, s az állomány kialakítása után megkezdik a tenyészutódok nevelését. Ezt indokolja az is, hogy az utóbbi időben megnőtt a kereslet a kisle- henek iránt, számos társgazdaság és termelőszövetkezet érdeklődik vevőként. A nagyüzemi tenyésztésen kívül, a szakemberek javaslata szerint, a háztáji gazdaságok tehene is lehetne magyarbarna. Vetőmagszemle A vetőmag-felügyelőség szakemberei megkezdték a nyári szemlét a mintegy 54 ezer holdnyi gabona- és ku- koricamag-termő földeken. Megállapították, hogy kitűnően fejlődnek a kalászosok, s bőséges hozam várható. Az eddigi tapasztalatok szerint tiszták, gyomta- lanok a vetőmagtermő gabonaföldek. Az idén először, mintegy 13 ezer holdon a triticalet is szaporítják. Kár veszendőbe hagyni Négy év óta lakunk He- tényegyházán, ahol megvettünk egy lakást 400 négyszögöl területtel. Mellettünk van egy 5 holdas szőlő, melyet tulajdonosa j állítólag a helyi tsz-nek adott át. Tény azonban, j hogy senki nem néz felé-j je, nem munkálja. Évekig elhanyagolni kár ilyesmit, mert elég sok gyümölcs ment veszendőbe és ez folytatódik, ha valaki véget nem vet ennek az állapotnak. Mi kértük a tsz-t, egy-két holdat százalékra munkálnánk belőle, s a többire is lett volna vállalkozó. Azt mondták azonban, hogy akkor lépjünk be a tsz-be. Ezt nem tudjuk megtenni, hiszen a felszabadulás óta ipari dolgozók vagyunk, de szép számmal vannak gyerekeink, segítségükkel megcsináltuk volna. Inkább hagyják tönkre menni. Kovács Józsefné Hetény egyháza, Űrihegy 120. A lapunkban olyannyi - szór megénekelt Csongrádi úti csárda — legendás knock out-ok színtere, számos, szügybe mártott bicska szemtanúja — mondom, ez a betérő pénzverde valósággal reprezentatív szalon, grill-bár ahhoz képest, amelyikről az alábbiakban dallani fogok. Található pedig a mi kricsmink, daj-daj-helyünk — vagy minek is nevezzem — a város egy kies helyén, a jobb sorsra érdemes, ózondús Műkert tőszomszédságában. Busszal is könnyedén megközelíthető, de hűséges törzsvendégei jönnek ennél kevésbé korszerű közlekedési eszközökön: kerékpárral, gyalog, nem egyszer négykézláb is. Szomjuhozók az árokparton Vajon mi az, ami ide vonz, a periférián díszelgő „ital pavilonba”? (Mert így hirdeti a homlokzaton ékeskedő büszke felírás. Alatta rácsos kapu, mely szesz-szegény napokban, vagy záróra idején robusztus vaslakattal van biztosítva.) Bizonyára nem a környezet csábos varázsának enged a szorítót színig töltő törzsgárda, amelynek egyedei már a nyitás előti negyedórákban a környező árokparton heverész- ve váriák a boldogító percet. Tudatosan szóltam „szorítóról”, mert a gyönyörök tanyája tulajdonképp egy körülkerített térségből áll, néhány talponálló pulttal tarkítva. Szükség esetén elférhet itt százszázötven ember is. A csaposnak más dolga sincs, minthogy az e célra rendszeresített ablakon a megrendelt italokat kiadagolja. A fentebb számonkért vonzerőt feltétlenül az kell jelentse, hogy a krétával feltüntetett nyitvatartási idő (6-tól 10-ig, 4-től 8-ig) csupán írott malaszt. Ha fizetési, vagy egyéb rendkívüli világnap indokolja, a záróra 22—23 óráig is kitolódhat. Erről a környék lakói sokat regélhetnének. Molesztálót zeneszónál Képzeljük el azt a magasztos pillanatot, amikor 20—30 jótorkú és atmoszférával már túltelített törzsvendég egy fizetési napon megszállja eme kis grillt, vagy grillázst (ne lovagoljunk a szavakon). Hangász mindig akad, hisz elsőnek ott van az az élemedettebb korú ember, aki citerájából csal ki napestig édesbús zengzeteket, a népzenei fesztiválok hangulatába ringatva a környéknek Immár a téboly küszöbén álló lakosságát. Időnként azonban az ő művészi produkciója néhány vonós népzenésszel is kiegészül. Több gondot a mindennapi kenyérre! Hiányos a fürdőruha-választék mazó mindennapit fogyasztottuk, amely igazán kifogástalan volt. Vajon nem minden sütöde rendelkezik szitával? Felháborítónak tartom, hogy a legfontosabb élelmet ilyen felelőtlen gondatlansággal állítják elő! Fazekas Károly 1 Kecskemét, Kossuth körút 4. (Olvasónk panaszával együtt a terhelő bizonyítékot is eljuttatta szerkesztőségünknek. A megpanaszolt kenyeret a városi tanács vb kereskedelmi osztályához továbbítottuk. —• Szerk.) A bolt dolgozói elmondták, hogy a rendelést még március 12-én feladták, s nem tehetnek róla, hogy az árut nem szállítják le. Szeretném az illetékesek válaszát olvasni ez ügyben is, mint a fiú rövidnadrágra vonatkozó június 10-i cikket. Jól tudom ugyanis, hogy az illetékesek segítenek a vásárlók igényének kielégítésében. Kovács Jánosné Kecskemét 1975-ig elkészült az Ikarus programja Nagyarányú műszaki fejlesztés előtt áll az Ikarusz Gyár. Számos, eddig már megkötött nemzetközi szerződés biztosítja, hogy a már eddig is népszerű Ikarusz-járművek a jövőben még keresettebbek «egyenek a hazai és a nemzetközi piacokon. A gyárnak már érvényes szerződése van Svédországgal és Ausztriával, ahonnan alvázakat és más járműalkatrészeket kap. A tervek szerint az Ikarusz 1975-re évi 12 ezer autóbuszt szándékozik építeni a jelenlegi ötezer-kettőszáz darabbal szemben. Képünkön: Autóbuszok a gyári végszereidében. (MTI-foto — Mező Sándor felv.) 37. PÉNTEK — Ébresztő, fiatalember! Hasára süt a nap! Tyihonov felnyitotta a szemét és mindjárt hunyorogni is kezdett az ablakon beáradó vakító fénytől. Megdörgölte a szemét, megrázta a fejét. A padló alatt dübörögtek a kerekek. Tyihonov élvezettel locsolta magára a hideg vizet, vörösre dörgölte az arcát, megfésülkö- dött. „Nem ártana megborotválkozni” — mondolta De nem volt nála a borotva-felszerelés. Semmit sem hozott magával, nem volt Ideje hazamenni, egyenesen a Petrovkáról indult az állomásra. A kocsikísérőnő csodálkozva meg is kérdezte: és a csomagja? Tyihonov elnevette magát: — A ronda bőrönd a rossz ízlés jele. Inkább nélkülözöm. A kocsikísérőnő gyanakodva mérte végig: — Harmadik fülke. Sztasz belépett, azonnal fel is mászott a helyére, s a villanymozdony füttye rövidesen egybeolvadt mély lélegzetével. Rajta kívül hárman utaztak a fülkében: egy könyvelő kinézésű öregember és egy fiatalasszony, nyolcéves forma kislányával. A kislány meséskönyvet olvasott, ujjával kísérte a sorokat, a mama horgolt. Az idős férfi egy vaskos könyvben búvárkodott, miközben időnként számokat vetett egy papírszalvétára és jelentőségteljesen bólogatott. Ezt a foglalatosságát csak percekre hagyta félbe, amikor híreket mondott a rádió. Tyihonov a sarokba húzódott és élvezettel kortyolgatta az erős, kicsit füst- szagú teát. A kalauznő újra benyitott és kétkedve kérdezte: — Kekszet persze nem kér? Hogy valamelyest helyreállítsa gyökeréig megtépázott tekintélyét, Tyihonov megkérdezte: —t Kaviáros szendvics nincs? — Nem tartunk — mondta szárazon az asszony. — Nagy kár. Jól jött volna. Hát akkor legyen keksz. Két csomaggal kérek. A nyolcéves formájú kislány most leengedte a képeskönyvet és Tyihonovra nézett szigorú szemeivel: — Bácsi, a konflis az ló? — Nem ló. Kocsi. Az idős férfi ajkához illesztette mutatóujját. — Csendet! A rádió híreket mondott. Ghanaban katonai puccs. A bácsi homlokára tolta szemüvegét és gondterhelten mondta: — Hiába, még erős a világreakció. — Szörnyű — erősítette meg Sztasz és komolyan hozzátette: — Most számolja a megsemmisítéshez latba vehető tartalékokat? Az öreg elmosolyodott, a könyvre mutatott: — Ez egy nagy mű! Az idei vasúti kalauz. Kitűnő lehetőség a matematika gyakorlásához. Egy példa: hány vagon szükséges ahhoz, hogy ötszáz tonna narancsot és ezer tonna fát szállítsunk. Murmanszktól Vlagyivosztokba? Na? — kérdezte diadalmasan. — Nagyon érdekes — bólintott Sztasz. A horgoló nő elmosolyodott. — Nézze meg — az öreg Tyihonov felé nyújtotta a könyvet. Tyihonov fellapozta a vaskos kis könyvet, amelyet mélynyomású térképek, részletes menetrendek tettek változatossá. Sztasz egy térképnél ütötte fel a könyvet és majdnem felkiáltott: — Ugye? — hunyorított az öreg. Sztasz szélsebesen lapozni kezdett, majd visszatért az előbbi térképhez. Az ajtó kinyílt. — Tíz perc múlva Rov- nó — mondta a kocsikí- sérőnő. (Folytatjuk.) Akkor aztán az isten gyen irgalmas a Mártírok útján lakóknak, sőt járó-, kelőknek. A szesz ködén át a nőS formák még ingerlőbbekké válnak, s a tíz méterre lévő buszmegállónál le- vagy felszálló hölgyek bizony nem éppen ildomos megjegyzéseket, ajánlatokat kapnak. Mondjuk el azt is, hogy pavilonunktól 4—5 méterre családi ház áll, amelynek lakói — a környék népének meddő egyetértésétől kísérve — évek óta kilincselnek az illetékes fórumoknál a létesítmény megszüntetése, de legalábbis elfogadható helyzet teremtése érdekében. Kerítésléc, mint harci eszköz Már az sem kellemes^ hogy a lakóépületbe szabad belátás nyílik a pavilonból. Ennél is kellemetlenebb azonban a szinte napirenden lévő részeg áriázás, a zenészek szűnni nem akaró műsora, a röpködő trágár kifejezések és a nem ritkán érlelődő verekedések. Ez utóbbi célra egyébként gyakran felhasználják a környező házak léckerítéseit is. Tudomásunk van arról, hogy már 1965-ben panasz ment a MESZÖV-höz» amelyre az volt a válasz» hogy „alapszabályban foglalt kötelesség a lakosság vendéglátóipari ellátása is. Ennek szellemében jártunk el, amikor létrehoztuk az előregyártott elemekből álló italpavilont.” Egyidejűleg ígéret született minden intézkedés megtételére, hogy a lakosság nyugalma ne legyen háborgatva. Arra is, hogy a nyitvatartási idő maximuma a 17 óra lesz. (Napjainkban jóformán ekkor nyit!) Megígérte a MÉSZÖV, hogy figyelemmel kíséri a „megfelelő színvonalon történő üzemeltetést”» Naiv remények és zord való,,. Ennek három és fél éve. Egy évvel ezelőtt újabb kérelmet intéztek a szenvedő lakók a megyei tanács kereskedelmi osztályához és újfent a MESZÖV-höz. A legutolsó „jelzés” a kereskedelmi osztály 1968. június 13-i válasza: „betérő zenészek nem foglalkoztathatók, ittas egyének nem szolgálhatok ki”. Áttelepíteni, vagy megszüntetni a pavilont nem lehet — mondja tovább a hivatalos irat, s annak a reményének ad kifejezést, hogy „túlméretezett lárma és le- ittasodás” nem fog történni. (Menjen ki valaki egy fizetési napon a Mártírok útja inkriminált helyére és ellenőrizze a decibel mértékét, és az illumináció fokát!) Ezek szerint legalább 4 éve családok nyugalma, békessége van veszélyeztetve a környéken, a nők jó része pedig molesztálásnak kitéve. Sok vihart látott honpolgárnak tartom magam, de — becsületemre — sötétedés után nehezen merészkednék ebbe a „kicsi pavilonba”! Nem vitás, hogy a vendéglátó ipart fejleszteni kell. De így? Amikor egyre több szó esik kisvendéglőkről, kulturált szórakozóhelyekről, muszáj egy ilyen P. Howard-i környezetben, sok-sok békés polgár rovására teljesíteni a tervet? _ —a —r
