Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
I. oMai 1969. Június ?5, srerda / Textilesek Halason Aki néhány hónapja nem járt Kiskunhalason, valószínű csodálkozva veszi észre Soltvadkert felől érkezve a város szélén, hogy az ÉPSZER egykori telephelyének kapuja mellett új cégtábla szerénykedik. A Pamutnyomóipari Vállalat, Magyar Pamutipar Gyárának kiskunhalasi telepét találjuk már a kerítés mögött. Karácsonyi György telepvezetővel járjuk a műhelyeket, ismerkedünk azzal az iparággal, amelyiknek még szinte nincsenek hagyományai Kiskunhalason. A hatalmas neonfényes teremben magas, keskeny gépeken rengeteg orsó pörög. Fürge ujjú lányok, asszonyok serénykednek a gépek között, összekötik az elszakadt szálakat, csévét cserélnek. Háztartásból az üzembe — Várakozáson felül sikerült a munkásnők betanítása — mondja elégedetten a telepvezető. — Százhatvan dolgozónk közül néhány hónappal ezelőtt még egy sem tudta, hogy mi fán terem ez a munka. Olyan asszonyunk is akad, aki még életében nem dolgozott a háztartáson kívül, most meg úgy végzi a gépek között a munkát, mintha kiskorában tanulta volna. Odalépünk az egyik gép mellé, ahol karcsú, szőke fiatalasszony szorgoskodik. Kérdéseinkre röviden válaszol, hiszen a gépet nem lehet megállítani, félszemmel a beszélgetés alatt is azt figyeli. — Ács Sándorné vagyok, azelőtt kisegítő voltam az egyik óvodában. Amikor meghallottam, hogy az új üzembe munkásokat vesznek fel, azonnal jelentkeztem. Nem is bántam meg. A keresetem már eléri a havi ezerötszázat. Férjem kovács a Fémmunkásban és két gyermekünk neveléséhez bizony jól jön az én keresetem. Egy kicsit furcsa volt a zaj, nem volt könnyű megszokni a három műszakot, de nem hinném, hogy most tudna valaki olyan munkahelyet ajánlani, amivel ezt felcserélném ... Egy másik gépnél barna kislánnyal váltunk néhány szót. — Eddig Szegeden dolgoztam •— mondja vidáman. — Igaz, autóbusszal hoztak-vittek, de azért így sokkal több a szabad időm. Én még nem sokat keresek, hiszen alig két hónapja vagyok itt, de remélem, később vastagabb lesz a boríték. Most alakult a KISZ- szervezet, én is kérem a felvételem ... Az irodában a telepvezetővel, Karácsonyi György- gyel folytatjuk tovább a beszélgetést A csöppnyi helyiségben alig férünk. A telepvezető a dolgozókat dicséri és elismeréssel szól a városi pártbizottság és tanács segítségéről. Az első lépések — A múlt év novemberében kezdődött az átalakítás, január végén pedig már megkezdődtek az üzempróbák — emlékezik. — Tizenkét dolgozónk Budapesten egyhónapos tanfolyamon sajátította el a szükséges tudnivalókat Március végén rátérhettünk a háromműszakos termelésre. Májusban már 143 tonnát teljesítettünk, júniusi tervünk pedig már 150 tonna. Remélhetőleg ősztől havonta már 180 tonna fonalat tudunk előállítani. — Arról még nem esett szó, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak? | — A fonodákból érkező fonalak átcsévélése a feladatunk. Egy csévére több fajta fonál is kerül, s bizony, ha nem ügyelünk, a szövőüzemek hibás árut gyártanak. — A halasi lányok, asz- szonyok szorgalmasak és nagy figyelmet fordítanak a munkára. Hamarosan háromhónapos tanfolyamot indítunk, amelyen heti négyórás előadásokat hallgatva alaposabban megismerik a szakmát. A tanfolyam elvégzése után oklevelet is kapnak, azaz hivatalosan is szakmunkásokká válnak. Remélem, az év végére a mostani létszámot még legalább hússzal tudjuk növelni. Van itt még egy szárnyépület, ha azt megkapnánk, azonnal megkezdenénk az új gépek beszerelését. A legfiatalabb művezető Halk kopogtatás után egy fiatalember nyitja meg az ajtót, de az idegeneket látva vissza akar húzódni. Karácsonyi György nem engedi. — Azt hiszem, Kádár Zoltán a textilszakma legfiatalabb művezetője — mutatja be. — Alig tizenkilenc éves és már megbíztuk az egyik műszak vezetésével. — Szegeden végeztem a textilipari technikumot, s ott dolgoztam a Kendergyárban — mondja Kádár Zoltán. — Amikor megtudtam, hogy Halason létesül ez az üzem, azonnal jelentkeztem. Lakatosnak vettek fel — majdnem mindegyik technikus így kezdi — és nagyon boldog voltam, hogy hazakerülhettem. Mit éreztem, amikor közölték velem, hogy engem bíznak meg az egyik műszak vezetésével? Meglepődtem, de el mertem vállalni. — Nem is csalódtunk Zoliban — szól közbe a telepvezető. — Nagyon szépen „felnőtt” a feladatokhoz. A kétszer olyan idősek is gondolkodás nélkül végrehajtják az utasításait. — A KISZ-vezetőségbe is beválasztottak — mondja tovább az ifjú művezető. — Remélem, élénk ifjúsági életet sikerül kialakítani. Most még csak húszán vagyunk, de legalább nyolcva- nan dolgoznak nálunk olyanok, akik a KlSZ-korosz- tályba tartoznak. A telepvezetőtől még megtudom azt is, hogy a szakszervezetnek már több mint száz tagja van, s hamarosan megszervezik a munkaversenyt is. Hosszúra nyúlt a látogatás, búcsúzunk. A. halasi textilesek megtették az első lépéseket. Opauszky László 1UL SVIJ \?ElNERóa6iE0P^ia VC1NER R66EMVE TELEFONOGRAM. 81/1. sz. Tyíhonov rendőrszázadosnak. Bűnügyi rendőrség, Moszkva. „...a puska 1965. január 23-án készült a Tu- lai Fegyver gyárban. A 231234-es raktári szám alatt a brjanszki Sportszer- Nagykereskedelmi Vállalathoz került. A tulai bűnügyi nyomozócsoport operatív tisztje Hohlov”. Tyihonov telefonhívására a brjanszki Sportszer- Nagykereskedelmi Vállalat: a puskát 1965. áprilisában adták el a városi önkéntes Honvédelmi Sportszövetség klubjának. TELEFONOGRAM RENDKÍVÜL SÜRGŐS! A BRJANSZKI BŰNÜGYI NYOMOZÖCSO- PORTNAK. 119. sz. A moszkvai bűnügyi rendőrség körözi a VB 806237 sz. TOZ—17 típusú puska tulajdonosát. A puska 1965. áprilisában került az önkéntes Honvédelmi Sportszövetség klubjának tulajdonába. Kérjük felderíteni, kinél található jelenleg. Az ellenőrzés eredményéről sürgős értesítést kérünk. A moszkvai bűnügyi rendőrség csoportfőnöke, Sarapov”. TELEFONOGRAM RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Bűnügyi rendőrség, Moszkva, Sarapovnak 7. sz. Közlöm, hogy a VB 806 237 számú, TOZ—17 típusú puska 1965. április 21-én valóban az önkéntes Honvédelmi Sportszövetség ^-,,-osi klubjának tulajdonába került. A fegyvert sportvadászaira használták, őrzéséért a sportszertár vezetője, V. Sz. Honjakov felelős. 1965. június 29-én azonban a puskát — különböző más tárgyakkal együtt — ellopták a klub helyiségéből. A nyomozás Sz. J. Plecsun személyében állapította meg a tettest. Plecsun elismerte bűnösségét és az általa eltulajdonított tárgyak egy részét visszaszolgáltatta. Vallomása szerint a többi lopott holmit különböző személyeknek adta el. A fent- emlitett puskát egy ismeretlen férfi vásárolta meg tőle 45 rubelért a városi piacon. Személyleírást nem tud róla adni, de úgy véli, felismerné. Nyomozószerveinknek eddig nem sikerült megállapítani a körözött ismeretlen személyét. Plecsun jelenleg a jarcevói büntető munkatelepen tölti büntetését...” KÉPTÁVIRAT RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Különleges intézkedés a BTK 132. sz. cikkelye alapján a jarcevói büntető munkatelep vezetőjének. Járási, városi tanácsülések E héten csütörtökön ülésezik a bajai és dunavecsei járási, valamint a Kecskeméti Városi Tanács. Mindhárom testületi ülésnek közös vonása, hogy a soron- következő háromévi időtartamra ezúttal választják meg a népi ülnököket és döntenek a végrehajtó bizottság második félévi munkatervéről. A Bajai Járási Tanács ezenkívül a terület egészségügyi és szociálpolitikai helyzetéről, fejlődéséről a harmadik ötéves terv idején. valamint a következő tervidőszak vonatkozó célkitűzéseiről tárgyal. Megvitatja ugyanakkor a múlt évi költségvetés és a fejlesztési tervek végrehajtását, s a pénzügyi osztály revíziós tevékenységét is. Dunavecsén a községi tanácsi vb-k szakigazgatási szerve munkájáról, illetve a községi, és járási tanácsok hatósági tevékenységéről tárgyal a járási tanács. A kecskeméti városi testület pedig a művelődési osztály munkájáról tárgyal, és megvitatja igazgatási állandó bizottságának jelentését a megválasztása óta végzett munkájáróL Szerelik a Lábatlan! Vékonypapírgyárat Az 1970 májusában beinduló papírgyárat a 21. számú Állami Építőipari Vállalat építi. Az építkezés előrehaladása lehetővé tette, hogy megkezdjék a technológiai szereléseket is. Képünkön: Beemeléshez készítik elő a tartópilléreket, a háttérben az új irodaház. (MTI-foto — Had as János felvétele.) Itt küldöm négy férfi megszámozott fényképét. Kérem, hogy az OSZSZSZK Büntető-törvénykönyvének 1965. cikkelye alapján mutassák fel őket azonosításra a jarcevói munkatelepen büntetését töltő Sz. H. Plecsun polgártársnak. Kérem az anyagot címünkre elküldeni: Moszkva, K—6 Petrovka—38. Sarapov csoportfőnök” Tyihonov kinyitotta a páncélszekrényt, egy köteg fényképet vett elő, figyelmesen végigtanulmányozta valamennyit. Négyet kiválasztott, a távirathoz erősítette őket. Majd némi gondolkodás után egy ötödiket is csatolt. Brjanszk ... Akszjonova Brjanszkban járt. Senki sem tudta, hogy oda készül, és amikor hazaért, senkinek sem mondta el, hogy ott volt. És hatvan óra múlva agyonlőtték egy behavazott telken Vladikinóban. Egy vadászpuskával, amelyet Brjanszban loptak el, s Brjanszkban adtak el egy ismeretlen férfinek. Túl sok az egybeesés. Az eddigi gyanúsítottak közül senki sem brjanszki. És mégis ott kell keresni a tettest. „Egyelőre tapogatózunk — gondolta Sztasz. — Tapogatózunk a puszta falon. De az ajtónak itt kell lennie, valahol egészen közel. Brjanszkban? Valószínűleg, Akszjonova fekete vonallal húzta alá noteszében Hizsnyak nevét. Ugyanígy húzogatta alá rovnói feljegyzéseit is. Ezek szerint Hizsnyakot is inkább Rovnóban kell keresni. Hogy szólnak azok a mondattöredékek? „A lepraba- cillusok tizenöt évig is elélnek.” „A gyávaság szüli a gaztettet.” Ez az utolsó- előtti noteszben volt. És az utolsóban, amit a retikül- ben találtunk? Ott is van valami hasonló: „A gyűlölettől fehér a szeme.” És egy vonalakból rótt emberi figura. Egy másik ábra akasztófára emlékeztet. „Feni a fogát.” Valamiképp mindez összefüggésben lehet Hizsnyakkal. Hol keressük hát? Rovnóban, vagy Brjanszkban? Rovnóban kell kezdeni. Akszjonova Rovnóban határozta el, hogy Brjanszkba megy. Itt kell lennie valahol az ajtónak ...” (Folytatjuk.) Káros féitékenyséi TÖBB alkalommal is vizsgálták mostanában a termelőszövetkezeti szakemberek helyzetét. Érthető az erre irányuló fokozottabb figyelem, hiszen a vezetők szaktudása a gazdálkodás fejlődésének egyik legfontosabb feltétele. A termelőszövetkezeti vezetők jó része az átszervezéskor, vagy azt követően került a közös gazdaság élére. Jelentős érdemeket szereztek a nagyüzemi gazdálkodás, a parasztság új életformájának kialakításában, életszínvonalának növelésében. Ahhoz azonban, hogy az egyre fokozódó követelményeknek megfeleljenek, szükség van szaktudásuk növelésére, másrészt gondoskodniuk kell olyan szakemberekről, akik segítik munkájukat, a gazdálkodás előrehaladását. A tapasztalatok eléggé vegyesek. Sok helyen a termelőszövetkezeti elnökök nem értve a termelési, műszaki, közgazdasági fejlődés által jelentkező követelményeket és összefüggéseket, esetenként az egyetemet végzett agrárszakemberekkel szemben bizalmatlanok. Ezért szembekerülnek egymással a régi vezetők és az új. képzettebb szakembereki és rendszerint az utóbbiak húzzák a rövidebbet, vagyis kénytelenek elmenni a termelőszövetkezetből. Több termelőszövetkezetben tapasztalták a vizsgálatok alkalmával, hogy minden indoklás nélkül felmondanak a szakembereknek. Előfordult az Is, hogy az egyik közös gazdaságban a hat éve dolgozó fő- agronómust bocsátották el ily módon, és hónapokig volt munka nélkül. Altalanos jelenség. hogy a szükségesnél kevesebbet törődnek a szakember-utánpótlással. Még az eredményeikről híres bácskai termelőszövetkezetekben is csak 21 gyakornok van. Egyik jelentésből kitűnik, hogy ezek jövője is bizonytalan, mert a közös gazdaságok egy része nem gondoskodik már előre arról, hogy a gyakorlati idő után hol foglalkoztatja őket. Olyan esetről is tudunk, hogy egy gyakornok gépészmérnöknek a termelőszövetkezet elnöke felmondott, mert olyan szakmai véleményt nyilvánított, ami ellenkezett az övével. Elkerült egy másik közös gazdaságba, ahol szintén képzetlen volt az elnök, szakmai viták után innen is eljött. Végeredményben ötéves gyakorlatot szerzett ugyan a mezőgazdaságban, de megunva a sok értetlenséget elment egy harmadik termelőszövetkezetbe gépkocsivezetőnek. Az említett eseteket különböző intézmények, szervek vizsgálták. Legnagyobbrészt nem nyertek orvoslást a sérelmek. Általános tapasztalat, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol nincs elegendő szakember, a gazdálkodás hatékonysága nincs arányban a termőhelyi adottságokkal, üzemi lehetőségekkel. AZ INDOKOLATLAN szakmai féltékenységgel az említett termelőszövetkezeti elnökök kárt okoztak a közösségnek, és ha nem térnek jobb belátásra, akadályozói lesznek a gazdálkodás további fejlődésének. K. S.
