Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
1969. Június 22. vasárnap JL (dda! Szocialista alkotmány — 1919 A Magyar Tanácsköz- társaság legfőbb hatalmi szerve, a Tanácsok Országos Gyűlése, 1919. június 14-e és 23-a között tíz napon át tanácskozott. Munkáját a nép alkotmányának megalkotásával fejezte be. Ez volt az első, rendszerbe foglalt, írásos alkomány Magyarország történetében, olyan alaptörvény, amely nemcsak a nép kötelességeit határozta meg, hanem a jogait is, sőt elsősorban ezeket. Az 1919-es alkotmány a világ második szocialista alkotmánya volt a szovjet alkotmány után. Szellemében, rendelkezéseiben, a szocializálásokat szentesítő határozataiban, az új tulajdon- és munkaviszonyok kialakításában a dolgozó nép érdekeit fejezte ki, mégpedig az osztályharcban elért tényleges eredmények alapján. Egyik szembeötlő sajátossága az volt, hogy az új proletárállamot Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságnak nevezte. Ebben az a szándék fejeződött ki, hogy ez az állam — minden később keletkező szocialista köztársasággal hajlandó államszövetségre lépni — erőszak és hódítások nélkül. Következésképpen a Szlovák Tanácsköztársaság függetlenségét már eleve nem érintette. Az alkotmány külpolitikai része különben is egyértelműen leszögezte: a Magyar Tanácsköztársaság : „Békét akar, minden hódítás és hadikárpótlás nélkül.” ■ ényegében a népek " testvérisége és szabadsága jutott kifejezésre, a proletárhatalom jellegének megfelelően. Az alkotmány egyértelmű, világos szövegezése klasszikus példája volt annak, miképpen lehet és kell számbavenni egy történelmileg meghatározott időszakban az osztályharc által elért eredményeket. Az alkotmány félreérthetetlenül kimondta: A Tanácsköztársaság célja megszüntetni a tőkés magán- tulajdont, létrehozni a szocializmust, amelyben minden munkaképes embernek 94 dolgoznia kell, s amelyben mindenkinek joga van a szabad munkához. Ez az alaptörvény biztosította a dolgozók összes demokraikus jogait, beleértve a szólás-, a sajtó-, a gyülekezés- és a lelkiismereti szabadságot Biztosította a nemzeti kisebbségek jogait, azaz a nem magyar nemzetiségű állampolgárok a magyarokkal minden tekintetben azonos jogokat és életkörülményeket kaptak. Részletesen szabályozta az alkotmány az állam szervezetét, s a demokratikus centralizmus élvét. A legfőbb hatalmi szerv a Tanácsi*: Országos Gyűlése lett. X* örvényes mű volt az 1919-es alkomány, mert az egész nép választott képviselői szavazták meg a szocialista demokrácia elvei szerint. Alkalmas volt arra, hogy a gyárak, földek, valamennyi munkahely minden dolgozója tudatára ébredjen hatalmának. A fronton harcoló katona pedig megérthette, milyen célokért hullatja vérét És alkalmas volt arra is, hogy az ellenforradalmárok és a kapi- tulánsok rágalmaival szemben megmutassa a magyar proletariátus valódi törekvéseit és erkölcsi erejét. Mindenképpen olyan mű volt, amelyre a proletariátus akkori nemzedéke méltán lehetett büszke, s amely mint forradalmi hagyomány, szükségképpen termékenyítőén hat a jelenre és a jövőre egyaránt. F. M. Nyughatatlan kutató Csak nem interjút akar kérni tőlem? — nézett rám csodálkozva, majd hozzátette: — Ez olyan mint mikor a hóhért akasztják, ugyanis most én szintén riporteri minőségben vagyok itt azontúl, hogy hivatalos küldetésem is van. Az Alföld drága gyöngyszemét, Bugacpusztát akarjuk megtekinteni az egyik rádiós kollégával. Dr. Anghi Csabával, a világhírű zoológussal, a budapesti állatkert nyugalmazott főigazgatójával kezdődött így a beszélgetésünk Kecskeméten, a Bács-Kis kun megyei Idegenforgalmi Hivatal helységében. A kiváló szakember, aki a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, színes, érdekes, sokoldalú egyéniség. Tiszteletreméltó és nyughatatlan, kedélyes és vidám, tudós, kutató és újságíró egyszemélyben. Hirtelen annyi kérdés jutott eszembe, hogy nem is tudtam mivel kezdjem. Először is Anghi professzor általános tevékenységéről érdeklődtem. — Jelenleg a vidéki dl- latkertek szakfelügyeletét látom el többek között Most készülünk a veszprémi állatkert 10 éves jubileumi ünnepségeire. Véleményem szerint többet kellene törődni ezekkel az intézményekkel, hiszen ismeretterjesztés szempontjából felbecsülhetetlen értékűek. Anyagi fedezet és szakemberek nélkül nem érdemes állatkertet létesíteni. Hallottam, hogy Kecskeméten is szót ejtettek ilyesmiről. Véleményem szerint Hazaérkezett az Állami Budapest Táncegyüttes Két év leforgása alatt immár másodízben turnézott a Szovjetunióban az Állami Budapest Tánc- együttes. Ezúttal a kárpátukrajnai magyarlakta városokat és községeket keresték fel az együttes tagjai. Nagysikerű bemutatót tartottak Munkácson, Beregszászon, Ilosván, Husz- ton, Técsőn, Csepén, Bus- tyaházán, Visken, majd az ungvári Filharmónia-palotában búcsúkoncerttel fejezték be kéthetes vendég- szereplésüket. csak akkor kezdjenek hozzá, ha a feltételek megvannak. — Milyen irodalmi tevékenységet folytat jelenleg? — A lappföldi rénszarvastenyésztés tapasztalatait dolgozom fel. Nemrég hosszabb tanulmányutat tettem ugyanis ezen a vidéken. Azt kutattam, hogyan lehetne jobban felhasználni ezt az állatfajtát az embelegelő egy részét. Egyúttal intézkedések történtek az érdekelt megyei és országos intézmények részéről az ősi szürke magyar gulya, a rackajuh-állomány, vala mint a pásztorkutyák védelmére. Ez év március vé gére újabb ősborókás területet, 300 hold legelőt nyíl vánított védetté megyei ja vaslatra az Országos Természetvédelmi Hivatal, összesen több mint 500 rek táplálkozásának javítására. Most rendeztem nyomda alá a nyúltenyész- tésről szóló könyvem ötödik kiadását, hasonlóképpen a macskák életéről szóló művem kéziratát. Ez az első könyv, amely e témában megjelenik. Igen érdekesnek Ígérkezik a kiadvány. Én magam is szívesen megveszem, ha megjelenik. Hirtelen eszembe jutott, hogy az ember és a macska, mint háziállat kapcsolatához milyen sok érdekesség, misztikus legenda kapcsolódik. Az egyiptomiak egy időben istenként tisztelték. Számos boszorkánytörténet, babona fűződik ma is a fekete macskához. Egy ideig elidőztünk ennél a témánál, majd megkérdeztem a professzort miért is jött Bugacra. — Az Országos Természetvédelmi Hivatal, megyei javaslatra, már az elmúlt években védett területté nyilvánította a bugaci hold védett legelő van je lenleg Bugacon. Ennek igen érdekes a növény-, rovar- és madárvilága is, ami szín tén külön tanulmányozást érdemel. A védettséget az is szükségessé tette, hogy a régi állattartó módszerek, és a pásztorélet bemutatására szabadtéri múzeum formájában legyen lehetőség. Ismeretes, hogy Bugacpusztát nemrég átvette a félegyházi Lenin Terme lőszövetkezet. Mi most azt tanulmányozzuk, hogy miként valósultak meg azok a célok, amelyek érdekében a védetté nyilvánítás megtörtént. Tudom, hogy ezt a pusztát most, úgy mint a háború előtt, a világ minden tájáról felkeresik a turisták. Nekünk azonban nem elsősorban idegenforgalmi szempontból értékes, hanem mint hazánk természeti kincse. — mondotta beszélgetésünk végén Anghi professzor. K. S. .VH VEHNER i&OiEOQúO VD1NER REÄEWyE ■ VI;T] L J 94. A Köztisztasági Hivatal Dzerzsinszkij kerületi ki- rendeltségénél a kedves diszpécsernő készségesen átlapozta a jelentéseket és közölte, hogy február 14-én, kedden reggel 8 és 9 óra közt a MON 17—46-os hókotrógép dolgozott Vladiki- nóban. — A kérdést kimerítettük — szólt Szaveljev a belépő Tyihonovhoz. — A gyerek nem hazudik. Valóban ott járt a hókotrógép. — És mit jelent ez? Nem biztos, hogy válóban a hóban találták a puskát. Ellenőriznünk kell. — Mit? — Meg kell keresnünk az elesett varjú tetemét, öltözz, indulunk. A kisfiúk megmutatták a helyet, ahol eltemették áldozatukat. — Életemben először veszek részt effajta szertartásom — dörmögött Sztasz. Csalódás várta őket: a golyó nem volt a varjúban. Tyihonov már-már szedte a sátorfáját, de Szaveljev. aki ki fogyhatatlan türelem-tartalékokkal rendelkezett, szaporán akcióba lépett: — Hol ült a varjú, amikor rálőttetek? — kérdezte a gyerekeket. — Ott, azon az ágon — Szerjozska a juharfára mutatott. — Várjatok itt egy percig — mondta Szaveljev, és gondterhelt arckifejezéssel távozott. Rövidesen ismét feltűnt egy rozzant létra társaságában. Kabátját Sztasz karjára kanyarítva Szaveljev a fához támasztotta a létrát és gyorsan felmászott rajta. — Itt ült? — kérdezte. — Ott, és szivarozott! — jegyezte meg nem minden ingerültség nélkül Sztasz. — Egy kicsit arrébb, balra! — tette hozzá Szerjozska. Szaveljev zsebkendőt húzott elő. óvatosan lehámozta a fakéregre tapadt havat. Orra eltűnt az ágak között. Tyihonov elmosolyodott: „Mint egy harkály” — gondolta. Szaveljev közben folytatta a tisztogató hadműveletét. — Megvan! — kiáltotta. — Itt a nyílás. Kiszedjük belőle? — Hazavihetjük a fával együtt — felelte Sztasz. — Ha elbírod. Ha nem. akkor szedd ki. De előbb talán gyere le és szerezz szerszámokat. Meg tanúkat. Szaveljev dühösen ráncolta homlokát, miközben belebújt a kabátjába: — Tanúkat, ebben az ordító hidegben? Ki fog rá vállalkozni? — Ne hőbörögj, a tárgyi bizonyíték érvénytelen tanúk nélkül. Te is tudod. Munkára fel...! Tyihonov sovány, egyenes tartású lányba ütközött a folyosón: az engedélyosztály inspektorába. — Jó estét. Gálocska — mondta —, Épp magához készültem. Ellenőrizte Szaveljev leletét? — Szép kis munkát adott nekünk az ön Szaveljevje — mondta a lány. — Fordított sorrendben kellett ellenőriznünk mindent, hiszen csak azokat a puskákat tartjuk nyilván, amelyekhez fegyvertartási engedély is van. Az önt érdeklő puska nem szerepel a nyilvántartásban. Holnap megküldöm az írásbeli jelentést iá. „Így ésszerű — gondolta Tyihonov, — Aligha dob el valaki egy nyilvántartott fegyvert. De a tulajdonost mégis elő kell kerítenünk, bármi történik is. Ez most a legfontosabb!” Tyihonov belépett irodájába, felkattintotta az asztali lámpát. A gyenge világításban nem tűnt olyan barátságtalannak a helyiség. Jegyzetfüzetet vett élő az asztalfiókból, fellapozta, a telefonkagylóért nyúlt. — Halló, központ? Kapcsolja kérem Tulát. Hohlo- vot kérem a bűnügyi rendőrségtől. Hohlov máris a vonalban volt, mintha csak a hívást várta volna. — Hogy vagy. Tolja? — kérdezte Sztasz. — Figyelj ide, nagyon fontos és nagyon sürgős kérésem van. Keresd fél kérlek a Fegyvergyár kereskedelmi osztályát. Van nálam egy puska, TOZ—17 mintájú, a száma: Vera—Borisz 806 237. Legelőször is állapítsd meg, melyik raktárnak küldték el a sorozatot. A raktárban már könnyen rábukkanhatsz a vevőre is. Felírtad a számát? Megteszed? Hát persze, hogy nem most rögtön, értem én. De holnap feltétlenül várom a hívásodat! A raktári másolatot légy szíves küldd el a futárral. Köszönöm, Tolja. Tyihonov felsóhajtott... CSÜTÖRTÖK „A fegyverszakértői vizsgálat megállapítása szerint a fiatalkorú Gafirovnál talált töltények teljesen megegyeznek azzal a tölténnyel, amelyet február 23-án operáltak ki a jegyzőkönyvben feltüntetett juharfa ágából, de keménységüket és vegyi összetételüket tekintve különböznek a T. Sz. Akszjo- nova holttestében talált golyótól .. Tyihonov félretolta a fegyverszakértő jelentését. „Minden világos. A fiúk ártatlanok. Nevetséges. de egyelőre ártatlanokat hajszoltunk: Pankovát. Kazan- cevet. Mnrtazát...” (Folytatjuk) NYELVŐR Jól mulattál?” Erre a kérdésre a felelet az lehet, hogy jól, vagy nem jól, rosszid. Régen egyszerűen csak így kérdezték: Mulattál? Erre is az lehetett a felelet: mulattam, nem mulattam. Ez a kérdésforma már közelebb visz bennünket, hogy megértsük, hogyan alakult ki ennek az igének a mai jelentése. Fejtsük elemeire ezt az igét! Alapszava a „múl, múlik’’ ige, ehhez járul az -at műveltető képző. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy az idő akkor „múlik”, ha jól kitöltjük, jól érezzük magunkat. Bizony, ha nem jól érezzük magunkat, nem múlik az idő, unalmasan, lassan telnek a percek. Az ige eredeti használata tehát így alakult ki: az idő múlik (ha jól érezzük magunkat), mi pedig az időt mulatjuk (hagyjuk, hogy múljon, mindent megteszünk, hogy múljon); ha az idő nem múlik (tehát nem érezzük jól magunkat), az időt nem mulatjuk. Régen tehát így kérdeztek: Mulattad az időt? vagy tagadó formában: Nem mulattad az időt? A XVI. században élt Balassi Bálint is úgy jellemzi a végvári vitézeket, hogy „az időt mulatják”, vagyis olyan jól érzik magukat, hogy számukra az idő gyorsan múlik. Később már csak így kér* deztek, nem tárgyasán ragozva az igét: Mulattál? vagy tagadó formában: Nem mulattál? Itt már a tapadásnak nevezett nyelvi jelenség történt. Az „idő” jelentését ráérezték a „mulat” igére, ezek szerint tehát mulatni csak időt lehetett. Az idő múlását sokféle módon segíthették elő, beszélgetéssel, különféle játékokkal, a végvári vitézek esetében pedig még harci játékokkal, portyázásokkal is, de később már csak a boros, táncos, zenés időtöltés tapadt a szóhoz, így fejlődött ki mai jelentése. Ebből az igéből alkották aztán a többszöri, tartós jó hangulat kifejezésére a „mulatozik” igét is. Mindkettőt ellátták -ás főnévképzővel is, így keletkezett a „mutatás”, „mulatozás” főnevünk. Ezekhez már a mai jelentés tapadt. Ne feledkezzünk el „mulatság” szavunkról sem. Mai jelentését ismerjük. Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című verséi ezekkel a szavakkal fejezte be: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. / Ha azt kivittük a mély süllyedésből ... / Mondhatjuk, térvén őseink porához: / Köszönjük, élet! áldomási- dat, / Ez jó mulatság, férfi munka volt!” Itt is szerepel a „mulatság”, a.e még eredeti értelmében használva: ez az időnek jó kihasználása, hasznos cselekedettel való kitöltése volt. A „mulat” ige tehát alkalmat adott arra, hogy bemutassuk, hogyan változhat meg egy szó jelentése a történelem fejlődése folyamán. Kiss István
