Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

Ülést tartott az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) politikai, eszmei öntudat­tal és magatartással. E rétegnél a legnagyobb a fluktuáció, gyakori a mun­kahelyváltoztatás. Keveseb­ben vesznek részt politi­kai oktatásban, szakmai to­vábbképzésben. A munkások soraiban számottevő — mintegy 13 ezer fő — a bejárók száma, akiknek többsége 5—20 ki­lométert utazik munkahe­lyére, s naponta másfél­két órát tölt utazással. Bár az utazási körülmények az elmúlt években sokat javul­tak, de e téren még nagyon sok a kívánni való. A be­járó munkások közül mint­egy 3200 fő lakik munkás- szálláson. A bejárók sajá­tos helyzetéből következik, hogy a pártszervezetek, szakszervezetek, a KISZ és a gazdasági vezetők velük tudnak a legkevesebbet foglalkozni. Ideológiai, poli­tikai, műveltségük általá­ban alacsonyabb, mint a városban lakó munkásoké. Kevés közöttük a párttag, a társadalmi életben arány­lag kevesen vállalnak sze­repet. Tény azonban, hogy többségük megbízható, jó munkaerő, sokan váltak szakmunkássá, betanított munkássá és ragaszkodnak munkahelyükhöz. Az iparfejlesztési! célki­tűzéseink megvalósításával kedvezőbb feltételek te­remtődték a nők nagyobb számú foglalkoztatásához. Az üzemi dolgozók 24;4 szá­zaléka a nők közül tevő­dik ki. A női dolgozók a munkában jól megállják helyüket, bár beilleszkedé­sük a termelő munkába, körülményeik folytán sok nehézséggel is járt. Több­ségük betanított és segéd­munkásként dolgozik, s emiatt kereseti színvona­luk alacsonyabb az átla­Érvényesült a A munkások tevékenyen részt vesznek a különböző társadalmi szervek mun­kájában, s aktívan tevé­kenykednek a közéletben. Az üzemi párttitkárok 30 százaléka, a vezetőségi ta­gok 36. a vállalati üzemi szakszervezeti tanácstagok 49,6, az üzemi KISZ alap­szervezeti vezetőségi ta­gok közel 50 százaléka fi­zikai munkás. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy e szer­vek tevékenységében érvé­nyesüljön a munkásosztály leghaladóbb képviselőinek szava, másrészt jelentős ne­velő iskola is több ezer munkás számára. A munkásosztály vezető szerepének érvényesítésé­ben, a párt politikájának helyi megvalósításában be­töltötték szerepüket az üze­mi pártalapszervezetek. Hozzáértéssel irányítják vállalatuk politikai életét. Pártunk helyes politikájá­nak eredményeként fejlő­dött befolyásuk a munká­sok között. Az elmúlt évti­zed alatt közel 3000 mun­kás lépett be a pártba, s ■ szocialista iparban dol­gozó párttagok 58,3 száza­léka munkás. Jellemző az is, hogy évről évre nő a szocialista munkaverseny­ben résztvevők száma. Az elmúlt év végével a dol­gozók 75—80 százaléka vett részt a munkaverseny vala­gosnál. Az alacsonyabb ke­resetek oka részben az élel­miszer-, szövő-, ruházati és műanyagfeldolgozó ipar bérszínvonalában, vagy az elért teljesítmények és mi­nőség különbözőségében ke­resendő. Néhány helyen azonban a nők anyagi meg­becsülését, kereseti színvo­nalát az egyenjogúság ér­telmezésében ma is meglé­vő szemléletbeli problémák is hátrányosan befolyásol­ják. Az ipari foglalkoztatott­ság bővülése folytán jelen­tősen megnövekedett a munkásifjúság száma is, amely a munkásosztályon belül jelenleg eléri a 25— 30 százalékot. Ez azt is je­lenti, hogy a munkásifjú­ság a többi ifjúsági réteg­hez viszonyítva létszámát tekintve is a legnagyobb. E fiatalok zöme (7280 fő) tagja a KISZ-nek, politi­kailag aktív, érdeklődést tanúsít a társadalmi, a po­litikai és a nemzetközi élet kérdései iránt. Biztató ké­pet adnak az ifjúsági szo­cialista munkabrigádokban elért eredményeik is. Az előbbi vázlatos felso­rolásból is kitűnik, hogy megyénkben is a munkás- osztály képezi a társada­lom fő erejét. Az elmúlt évtizedben végbement nagyarányú gazdasági, tár­sadalmi átalakulás és fej­lődés, a lakosság életkörül­ményeinek javulása is ta­núsítja, hogy megyénkben megvalósult a párt általá­nos és gazdaságpolitikája, s ezzel együtt érvényesült a munkásosztály vezető sze- j repe, s növekedett társa­dalmi súlya. Erősítette a vezető szerep érvényesülé­sét, hogy a különböző réte­gek elfogadják, maguké­nak vallják és támogatják a munkásosztály, s vele az egész dolgozó nép érde­keit célzó politikát. vezeföszerep mely formájában. Tíz év alatt a szocialista brigádok száma kétezerrel, tagjainak létszáma pedig 22 ezer fő­vel nőtt. A munkások ak­tivitására, alkotó tevékeny­ségük kibontakozására ugyancsak jellemző az újí­tómozgalomban való rész­vételük is. 1962—68 között a beadott több mint 20 ezer újítás 50 százalékát mun­kások hozták létre. A be­vezetett újítások értéke csupán az elmúlt esztendő­ben megközelítette a 27 millió forintot. A szocialis­ta munkaverseny, az újító­mozgalom stb. jelentősen hatott a megye gazdasági feladatainak megvalósítá­sára, a munkások életkörül­ményeinek alakulására. Mindezek azt igazolják, hogy a munkásokat alap­vetően a párt politikájá­nak támogatása, a végre­hajtásra irányuló aktív cse­lekvőkészség jellemzi. Fe­lelősségteljesen vesznek részt minden politikai ak­cióban. Szilárdan képvise­lik a párt politikáját. A különböző fórumokon bát­ran és következetesen vetik fel a problémákat, tesznek kritikai megjegyzéseket a rendellenességekkel, a fej­lődést akadályozó jelensé­gekkel szemben. Növekvő érdeklődést tanúsítanak a belpolitikai és nemzetközi élet eseményei iránt. Az üzemi demokrácia fejlesztésén munkálkodtak A megye gazdasági, tár­sadalmi életében végbement változással együtt jelentős fejlődés ment végbe az üze­mek belső életében is. Megnövekedett a szakszer­vezetek szerepe, nőtt a munkások aktivitása, ja­vultak az üzemi viszonyok, kedvezően fejlődött a bel­ső üzemi légkör. A párt-, szakszervezet és KlSZ-szer- vezetek eredményesen mun­kálkodtak az üzemi demok­rácia fejlesztésén. Általá­nos tapasztalatok szerint az [ új gazdasági mechanizmus I bevezetésével megnőtt az I üzemi demokrácia fejlesz­tésének igénye és lehető­sége. A munkások elvár­ják, hogy az üzem vezetői rendszeresen tájékoztassák őket munkahelyük, gyáruk fő célkitűzéseiről, a felada­tokról és azok megvalósu­lásának menetéről, az ered­ményekről és gondokról, munkájukkal, jövedelmük­kel összefüggő kérdésekről. Igénylik, hogy jobban bele­szólhassanak munkahelyük ügyeibe. Joggal várják, hogy kérdéseikre, javasla­taikra választ kapjanak, azokat figyelembe vegyék és szükség esetén intézked­jenek. A felsorolt eredmé­nyek mellett e vonatkozás­ban még sok a tennivaló. Egyes üzemekben, üzemré­szekben nem érvényesül a munkások beleszólása a tervek, a célok kialakításá­ba. Számos munkahelyen rossz a viszony a közvetlen munkahelyi vezetők és a munkások között. Ez a ma­gatartás rontja az üzemi légkört, a munkások han­gulatát. Az üzemi demok­rácia fejlesztésének alapve­tő feltétele a munlcahelyi vezetők és az általuk irá­nyított munkások közti őszinte bizalmon alapuló légkör fejlesztése. Ami az életszínvonal alakulását illeti erről ál­talában megelégedéssel vé­lekednek az üzemek dol­gozói. Ugyanakkor számos kritikai megjegyzést is tesz­nek, melyek egyrésze jo­gos, másrésze azt mutatja, hogy politikai tömegmun­kánk és a tájékoztatás nem eléggé alapos és hatékony. A munkások általában egyetértenek a differenciált bérezési rendszerrel, de jog­gal bírálják egyes embe­rek, harácsolok munka nél­kül szerzett nagy jövedel­mekre való törekvését. En­nek megakadályozására kö­vetkezetesebb intézkedést sürgetnek. Elítélik egyes ve­zetők funkcióval való visz- szaélését, a jogtalan anya­gi előnyökre való törekvést. Ugyanakkor tapasztalható helyenként az „egyenlő” elosztás igénye is. Tovább­ra is erősen vitatott téma a nyereségelosztás jelen­legi rendszere. A munkások élénk figye­lemmel kísérik az állami szervek, mindenekelőtt a ta­nácsok munkáját. Többen közülük bírálták az előfor­duló bürokratikus ügyin­tézést, amikor lélektelenül kezelik ügyeiket, problé­máikat. Határozottabb fel­lépést várnak az eseten­ként érvényesülő protek­cionizmus, a baráti alapon történő ügyintézés, az úgy­nevezett „szocialista össze­köttetés” ellen. A munkás-paraszt szö­vetség erősítése érdekében kidolgozott és bevezetett agrárpolitikai intézkedések­kel a munkások többsége egyetért, azt helyesnek és szükségesnek tartja. A ko­rábbi kételyek nagyrészt eloszlottak, e tekintetben is nőtt a párt iránti biza­lom. Zömükben helyesen ítélik meg a párt szövet­ségi politikáját. Több kö­rülmény azonban itt is za­varóan hat és időnként elé­gedetlenséget okoz a mun­kások körében. Ilyenek: a zöldség-, gyümölcs- és hús­ellátásban időnként jelent­kező ellátási zavarok, a magas piaci árak. Sokan nem ismerik a mezőgazda­ság helyzetét, az ott dolgo­zók tömegeinek élet- és munkakörülményeiről, élet- színvonaluk alakulásáról nincs átfogó ismeretük, gyakran egyedi tapasztala­tok, hangulati elemek alap­ján ítélnek. Indokolt, hogy az agitá- ciós és propagandamunka hatékonyabban segítse a munkásokat ' foglalkoztató politikai, társadalmi kér­dések megértését, adjon ér­demleges választ a felvetett problémákra, s vitatkozzon az esetleges téves nézetek­kel. összegezésképpen meg­állapítható, hogy a munká­sok többségének politikai szemlélete egészséges, tár­sadalmi aktivitása, áldozat- vállalása, a termelő mun­kában tanúsított helytállá­sa, a párt iránti bizalma, s a párt politikájának támo­gatása pozitívan ítélhető meg. Megyénk munkásosz­tálya betölti hivatását a szocializmus építésében. A munkások anyagi helyzete, életszínvonalának alakulása A továbbiakban a jelen­tés a munkások anyagi helyzetével, életszínvonalá­nak alakulásával foglalko­zik részletesen. Ez össze­függ a foglalkoztatottság növekedésével, a megye ipari termelésének nagy­arányú emelkedésével, a termelési, beruházási, kul­turális és szociális létesít­mények megvalósításával. A párt és a kormány bér- politikai intézedéseinek megfelelően javult a me­gye munkásainak jövedel­mi helyzete. Tíz év alatt a munkások (alkalmazottak nélkül) átlagbérszínvonala a minisztériumi iparban 25,4, a tanácsi iparban 17,1, az építőiparban 41,3 szá­zalékkal emelkedett. Je­lentős a nyereségrészesedés, melyet a vállalatok több­sége rendszeresen fizetett az értékelt időszak alatt. Az összjövedelem alaku­lását kedvezően befolyá­solták: a szülési és gyer­mekgondozási segély, a csa­ládi pótlék és a béren kí­vüli juttatások. Az ala­csony keresetű munkások száma csökkent, bár az ezer forinton alul keresők ará­nya még ma is 7,1 száza­lékot tesz ki. Az életkörülmények ja­vulásában szerepe van a csökkentett munkaidőnek is. Megyénkben jelenleg összesen 37 800 fő dolgozik 44 órás munkahéttel. En­nek bevezetése megelége­désre adott jokot a munká­sok körében és növelte ter­melési aktivitásukat. A fejlődés ellenére a munkások átlagbérszínvo­nalát tekintve számos gond­dal találkoztunk a megyé­ben. Megyénk adottságai­nak, iparunk szerkezetének velejárója, hogy a bérszín­vonal alacsonyabb, mint az országos átlag, s fejlődésé­nek üteme sem megnyug­tató. Nem mindenütt érvé­nyesül elég következetesen a bérezésben a differenciált­ság, a szakképzettség, a végzett munka mennyisége és minősége szerint. 4 kereskedelmi és szol­gáltatási ellátottságra vo­natkozóan a jelentés tag­lalja a kiskereskedelmi for­galom elmúlt időszakban bekövetkezett jelentés nö­vekedését, majd hangot ad a munkások áruellátással kapcsolatos kifogásainak, és kedvezőtlen véleményé­nek is. Mint a munkások gyakran tapasztalják: hiá­nyos az ellátás olcsóbb A jelentés a lakáshely­zettel is foglalkozik. Mint megállapítja: az elmúlt év­tizedben a párt és a kor­mány számos intézkedést tett a lakosság, a munká­sok lakáshelyzetének javí­tására. Ennek tudható be, hogy megyénkben is meg­gyorsult a lakásépítés üte­me, 1961 és 1968 között több mint 19 ezer lakás épült fel, s ennek 39,7 szá­zaléka állami, a többi pe­dig magánerőből. A nagy­arányú lakásnövekedés elle­nére, elsősorban Kecske­méten, de a többi város­ban is még mindig kedve­zőtlen a munkások lakás- helyzete. A városokban be­jelentett és jogosnak te­kinthető lakásigénylők szá­ma évről évre nő: jelenleg 9685 igénylőt tartanak nyil­ván, akiknek kb 60—65 szá­zaléka munkás. Az igé­nyekhez képest kevés az épülő és elosztható lakások száma. Az építkezés üte­mét befolyásolja a korlá­tozott kivitelező kapaci­tás, a helyenkénti anyag­hiány, az érvényben levő hitelpolitikai elvek, a ma­gas telekárak és a közmű­vesítések hiánya. Az újon­nan épült állami és szö­vetkezeti lakásokból — bár van némi javulás — a munkások a kormányren­deletben foglalt előírással szemben kisebb arányban részesültek. Növeli a gon­dot, hogy a meglevő laká­sok túlnyomó része el­avult, kulturáltsága elma­radt az országos átlagtól. A lakáshiányból származó élelmiszerekből, gyümölcs- félékből, háztartási cikkek­ből, gyermekruha- és cipő- féleségekből. Egyes élelmi­szereknél, hentesáruknál és ruházati cikkféleségeknél minőségi romlás is tapasz­talható. A szolgáltatások — a fejlődés ellenére — las­súak, hosszú a vállalási ha­táridő, s ezzel szemben az árak viszonylag magasak. problémák legélesebben a nagycsaládos és fiatal há­zasoknál jelentkeznek. Az utóbbiak részesedési ará­nya az állami lakáskiutalá­sokból alacsony. Az OTP és a KISZ által szervezett akcióknál az induló tőkét a fiatalok a szülők segít­sége nélkül nem tudják elő­teremteni. Az új gazdasági mecha­nizmus hatására a vállala­tok ma már behatóbban foglalkoznak a munkások lakásgondjaival. Fejleszté­si alapból, a nyereségből segítik dolgozóik lakásépí­tését. E kezdeményezésnek azonban a munkások kö­zött még nincs megfelelő propagandája. Mememlíti a jelentés, hogy a városok­ban a régi munkáslakta ke­rületek, peremrészek fej­lesztése még ma is elmara­dott, helyenként falvakra jellemző állapotok vannak, s a munkások zömét ez is közvetlenül és hátrányosan érinti. A továbbiakban a mun­kavédelem, az üzemegész­ségügy és szociális ellátás kérdéseit taglalja a megyei pártbizottság elé terjesz­tett jelentés. Megállapítja, hogy a munkavédelemben elért fejlődés eredménye­ként az eltelt nyolc év alatt az ezer főre jutó balesetek száma 48-ról 28-ra csök­kent. Az egészséges és biz­tonságos munkafeltételek megteremtése azonban nem mindenütt tartott lépést a foglalkoztatottak számának növekedésével. A balese­tek száma ugyan kevesebb,! Lakáshelyzet, egészségügy, szociális eilátás de azok súlyosabbak, az át­lagos ápolási idő 15,6 nap­ról 19,5 napra emelkedett. Problémát okoz több üzem­ben az öltözők zsúfoltsága, vagy kisebb üzemekben, ktsz-ekben azok hiánya, az üzemrészek hiányos szel­lőztetése, a por es zajártat lom. A munkások egész­ségügyi ellátása az elmúlt tíz évben fokozatosan ja­vult és növekedett. Jelen­tős erőfeszítések történtek a kórházak, szakorvosi ren­delőintézetek építésére, bő­vítésére és számos új üzem­orvosi rendelő is létesült. Az üzemi orvosi ellátás azonban nem kielégítő. Kiszélesedett a kulturális tevékenység hatóköre Részletesen foglalkozik a jelentés a munkásosztály műveltségi szintjének ala­kulásával is. Mint megál­lapítja: említésre méltó változások következtek be a munkások kulturális helyzetében is. Átgondol­tabb, tervszerűbb munka eredményeként kiszélese­dett üzemeinkben a kul­turális tevékenység ható­köre. A népművelési mun­kában előtérbe kerültek az alapműveltség megszerzé­sét segítő, a nevelési célok megvalósítását szolgáló ágazatok. Az elmúlt évek során több mint 22 ezren végeztek a felnőttoktatási formában. E tekintetben a korábbi egyenletes fejlő­dés után bizonyos vissza­esés jelentkezik az utóbbi két-három évben. Ez an­nál súlyosabb, mivel me­gyénkben közel 35 ezer olyan dolgozó van — több­ségük munkás —, aki nem rendelkezik nyolc általános iskolai végzettséggel. Indo­kolt és szükséges a kihe­lyezett üzemi iskolai háló­zat bővítése. Értünk el eredményeket a fizikai dolgozók gyerme­keinek továbbtanulása te­kintetében is. Tavaly a megyéből a felsőoktatási intézményekbe jelentkezett és felvételi vizsgát tett fia­talok 56,4 százaléka volt fi­zikai dolgozó gyermeke. A felvételre kerülteknek 64,5 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Az üzemek ösz­töndíjakkal segítik a mun­kásgyermekek továbbtanu­lását, de ennek arányai még elmaradnak az anya­gi lehetőségek és a szak­emberszükséglet igényei mögött. Nagyarányú előre­lépés történt a szakmun­kásképzés feltételeinek megteremtésében. A me­gyében 56 tanteremmel bő­vült a szakmunkástanuló­intézetek hálózata. Javult a tanműhelyellátottság, a g.yakorlati oktatás. A tanu­lók általában korszerű tan­műhelyekben sajátítják el szakmájukat. Egyre több érettségizett fiatal választ­ja a szakmunkás életpá­lyát, lassan növekszik azon­ban a lányok aránya. Nö­veli a gondokat, hogy né­hány szakma iránt nincs megfelelő érdeklődés, szá­mos üzem csak a saját ta­nulószükségletét tervezi meg. Ami a politikai képzett­ség helyzetét illeti, az ok­tatásban résztvevők száma évről évre növekszik. A leg­nagyobb érdeklődés a gaz­daságpolitikai vonatkozású kérdések, a szocializmus kérdései iránt nyilvánult meg. Az új tömegoktatási formában az elmúlt okta­tási évben több mint 14 ezer fő — 50 százalékuk munkás — a szervezett pártoktatásban pedig ösz­(Foly tatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents