Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

2. oldal 1969. jfinfas 20. péntek A nemzetközi kommunista mozgalom és a haladás erői új, hatalmas fegyvert kaptak Kádár János beszélgetése a moszkvai tanácskozásról tudósító magyar újságírókkal MOSZKVA (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán részt vett ma­gyar pártküldöttség veze­tője, és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tag­ja, a KB titkára, néhány órával a küldöttség haza­indulása előtt, szerdán dél­előtt találkozott azokkal a magyar újságírókkal, akik a moszkvai tanácskozás munkájáról tudósítottak. A másfél órás kötetlen beszélgetésen Kádár János válaszolt a tanácskozás je­lentőségét és a magyar pártküldöttség munkáját érintő kérdésekre. Arra a kérdésre, hogyan értékeli Kádár János a ta­nácskozás eredményeit, s mennyiben feleltek meg azok pártunk várakozásai­nak? — a következőket vá­laszolta: — A tanácskozás menete és eredménye megfelelt Központi Bizottságunk a magyar kommunisták vá­rakozásainak, sőt bizonyos értelemben jobbak az ered­mények, mint ahogyan elő­zetesen reméltük. A test­vérpártok nagy nemzetkö­zi összejövetele és eszme­cseréje — túlzás nélkül mondhatjuk — történelmi jelentőségű esemény volt, hiszen mozgalmunk a vi­lág leghatalmasabb társa­dalmi ereje. — A tanácskozás nem végcélja, hanem eszköze, a jelen körülmények között nélkülözhetetlen eszköze a testvérpártok küzdelmé­nek. A nemzetközi kom­munista mozgalom és a haladás erői új, hatalmas fegyvert kaptak. A tanács­kozás után kedvezőbb fel­tételek között harcolhat­nak, dolgozhatnak. A polgári sajtó nagy re­ményeket fűzött ahhoz, hogy a kínai, valamint a csehszlovák kérdés szóba- hozatala megzavarja a ta­nácskozás munkáját. Mi erről Kádár elvtárs véle­ménye? — hangzott a kér­dés. — Tudomásul kell venni, hogy világunkban külön­böző érdekek, különböző erők találkoznak és ütköz­nek össze, mindenekelőtt a haladás és az imperializ­mus erői, de mindenfajta közbüleső erők is. Ennél­fogva a tanácskozáshoz is különböző remények fű­ződtek. — Az imperialisták és a polgári sajtóorgánumok azt remélték, hogy az érte­kezlet a nézeteltérések éle­ződéséhez vezet. Még test­vérpártok között is volt né­hány, amely bizonyos nyug­talansággal tekintett a ta­nácskozás elé. — Az előzetes eszmecse­rék során kitűnt, hogy kü­lönböző meggondolásokból, nem volna helyes napiren­di kérdésként tárgyalni sem a kínai vezetők jelen­legi politikáját, sem a csehszlovák helyzetet. Az említett két kérdés mégis szóbakerült a tanácskozá­son. A csehszlovák helyzet kisebb mértékben, a kínai vezetők jelenlegi politiká­ja viszont csaknem min­den felszólalásban szere­pelt. Ez elkerülhetetlen volt, mert a kínai problé ma mozgalmunk valameny- nyi pártját erősen foglal­koztatja. — A kommunista mozga­lom egységtörekvéseinek és az összes antiimperialista erők tömörítésének útjá­ban jelenleg a legnagyobb akadály — folytatta Kádár János — a kínai vezetés politikája. A tanácskozáson képviselt pártok úgyszól­ván mindegyike — ha ez nem is egyformán jutott kifejezésre a felszólalások­ban — elutasította ezt az egységbontó politikát, mint a kommunista mozgalomtól idegen áramlatot. — A csehszlovák kérdést felszólalásában a mi kül­döttségünk is említette, persze csak a saját szem­szögéből nézve, mert an­nak elemzésére a legille­tékesebb a csehszlovák test­vérpárt küldöttsége volt. Ér­zésem szerint, a tanácsko­záson a csehszlovák hely­zet reálisabb, pontosabb és jobb megítélést kapott, mint korábban. Ez a csehszlo­vák küldöttség objektív, marxista állásfoglalásának is érdeme. Ártott-e az említett kér­dések körül kibontakozott vita az egységtörekvések­nek? — kérdezték a tudósí­tók. — Nem ártott — felel­te Kádár János — sem a kínai vezetők jelenlegi po­litikájának kritikája, sem a csehszlovák kérdés említé­se nem zavarta, ellenkező­leg, elősegítette a tanács­kozás fő céljának elérését. — Tudvalevő, hogy a test­vérpártok a legkülönbözőbb feltételek között dolgoznak, s ennek megfelelően elté­rő taktikát alkalmaznak De az alapvető érdekek közö­sek, mert egységes az el­tökéltség az imperializmus elleni harcunkban egysége­sek vagyunk abban, hogy erősítenünk kell összefogá­sunkat. A nézeteltérések le­küzdésének legjobb útja a közös munka és a közös harc. Egyébként hadd je­gyezzem meg, amennyiben nézeteltérések jelentkez­nek, jobb és egészségesebb, ha nem térünk ki előlük, hanem nyíltan, elvtársia- san és bátran beszélünk róla. — A távolmaradott pár­tokat — mint azt küldött­ségünk sajtóértekezletén említettem — különböző okok vezették. Most még egy lépéssel tovább mehe­tek : a tanácskozás úgy fog­lalt állást, hogy az alapvető dokumentumokat megkül­dik a világ minden kom­munista és munkáspártjá­nak — a távolmaradottak­nak is — abban a meggyő­ződésben, hogy ezek az ok­mányok közös harcunk olyan politikai platformját jelentik, amelyek megvaló­sításából mindenki kivehe­ti részét, s amelyhez még utólag is lehet csatlakozni. Azzal kapcsolatban, hogy az értekezletről tudósító nemzetközi újságírógárda körében és világszerte nagy ügyeimet keltett a tanács­kozás nyilvánossága — Kádár János a következő­ket mondotta: — Jő sajtó- és propa­gandamunka nélkül politi­kai és társadalmi célodért harcolni nem lehet. A nyilvánosságnak mind az előkészítő munka idősza­kában, mind pedig a ta­nácskozás idején nagy je­lentőséget tulajdonítottunk. A kommunista mozgalmat ugyanis szinte egész törté­nete során végigkísérte az osztályellenségnek az a vádja és rágalma, hogy titkos, összeesküvő céljai vannak. Valójában mozgal­munk kezdettől fogva nyílt. A mi céljaink már azért sem titkosak, mert nem csupán a kommunisták cél­jai, még kevésbé csak a kommunisták érdekeit szol­gálják, hanem a nemzetkö­zi munkásosztálynak, vala­mennyi dolgozónak, mind­azoknak az érdekeit, akik emberi módon akarnak él­ni. Közvéleményünket érthe­tően érdekli — hangzott az újabb kérdés —, milyen munkát végzett az MSZMP küldöttsége a dokumentu­mok kimunkálásában, a testvérpártok küldöttségei­vel folytatott megbeszélé­seken. Kádár János erre ezt mondotta: — Pártunk képviselői az előkészítés folyamán és a tanácskozáson egyaránt ak­tívan részt vettek a mun­ka minden mozzanatában, valamennyi okmány meg­fogalmazásában. Ott vol­tak a szerkesztő bizottság­ban, s a titkárságban. Ez utóbbi négy társelnökének egyike delegációnk tagja volt Csaknem minden test­vérpárt képviselője elisme­rését és köszönetét fejezte ki az MSZMP-nek az elő­készítésben magára vállalt — és amint hangoztatták — becsületesen végzett munkájáért. Megtisztelő, hogy testvérpártjaink úgy értékelték — ránk bízhat­ják az előkészítő munka szervezését. Munkánkat úgy tekintjük, mint az in­ternacionalista kötelezett­ségeinkből adódó feladatot, s az MSZMP becsületbeli adósságának törlesztését, azért a szolidaritásért és támogatásért, amelyet egy kritikus időszakban élvez­tünk a testvérpártok részé­ről. — Küldöttségünk Moszk­vában megbeszéléseket folytatott több testvérpárt képviselőivel a napirenden levő problémák megoldása céljából, valamint a pár­tok közötti kapcsolatokról. — A magyar delegáció az SZKP, a szovjet állam és a szovjet nép iránt érzett tiszteletének kifejezéseként Vlagyimirban, Szuzdalban és a kupavnai finomposztó gyárban találkozott a szovjet társadalom képvi­selőivel és beszélgetett a moszkvai írókkal is. Ezen­kívül küldöttségünk nem­zetközi sajtóértekezletet tartott. Milyen fő feladatok áll­nak pártunk és a nemzet­közi kommunista mozgalom előtt, hogy az elfogadott do­kumentumokban megjelölt célokat elérjük? — Küldöttségünk első te­endője, hogy híven beszá­moljon pártunk Központi Bizottságának és kérje de­legációnk munkájának jó­váhagyását. A Központi Bizottság eddig is nagy fe­lelősséggel foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseivel és bizonyára megfelelően ér­tékelni fogja magát a ta­nácskozást is. — Ügy gondolom, hogy a mi pártunk és valamennyi testvérpártunk fő feladatait az imperializmus elleni harcban az elfogadott do­kumentumok tartalmazzák, amelyek igen jó elvi poli­tikai alapot adnak ahhoz, hogy a testvérpártokkal együtt tovább folytassuk a harcot. A Moszkvában töltött két hét, találkozás öt világrész forradalmáraival, bizonyára bővelkedett ritkán adódó élményekben. Mi tette Ká­dár elvtársra a legnagyobb benyomást a tanácskozá­son? — így szólt az utolsó kérdés. — Nehéz erre válaszol­nom — mondotta Kádár János. — Annyiféle benyo­más és hatás ért, hogy mindazt még rendezni kell magamban. Megkapott a tanácskozás légköre, az a nyílt elvtársi légkör, ame­lyet valamennyi testvér­párt küldöttsége nagyra ér­tékelt. Meggyőződésem sze­rint, egyetlenegy delegá­ció sem utazott el meg­bántva, vagy olyan érzés­sel, hogy itt valakire is rá akartak volna kényszeríte­ni számára elfogadhatatlan véleményt. Ez azért nagy jelentőségű, mert ha ebben a szellemben dolgozunk to­vább, közel kerülnek egy­máshoz a vélemények, s így erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom — mondotta befejezésül Ká­dár János. Véget ért a nők kongresszusa A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség VI. kong­resszusa, amely Helsinkiben tartotta tanácskozását, szerdán az éjszakai órákban befejezte munkáját. Megválasztották a tisztikart, az elnök Hertta Kuusi- nen lett, a főtitkári tisztségbe ismét Cecile Húgéit vá­lasztották. A revíziós bizottság elnöke a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Erdei Lászlóné lett. Képünkön a kongresszus küldöttei a tanácskozás szünetében. Az amerikai javaslat Izrael akaratát tükrözi Az A1 Gumhurija újabb részleteket tár fel Gromi- ko kairói megbeszéléseiről. Megállapítja, hogy Gromi- ko kairói tárgyalásaira ak­kor került sor, amikor a közel-keleti válság körül a nemzetközi kapcsolatok új­ra kritikus helyzetbe jutot­tak. A Moszkva és Wa­shington közti tárgyalások is megaleadtak, mert az Egyesült Államok olyan ja­vaslatot terjesztett elő, amelyet az arabok elutasí­tanak. Az amerikai terv eltávolodott a Biztonsági Tanács határozatától, hi­szen nem írta elő a meg­szálló izraeli csapatok tel­jes visszavonását. A négyhatalmi tárgyalá­sok túlságosan elhúzódtak és az amerikai magatartás Vihar kíséri Rockefeller útját Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, aki dél­amerikai „ténymegállapító” körútja során érkezett Bra­zíliába, szerda este Rio de Janeiróban sajtóértekezletet tartott. Ezen többek között egy olasz újságíró megkér­dezte Nixon elnök külön- megbízottját, mi a vélemé­nye dél-amerikai körútja első szakaszának kudarcá­ról. Rockefeller azt állítot­ta, hogy az utazást „jelen­tős sikernek” könyveli el, mivel az ellenséges tünteté­sek „váratlan hatásként fel­keltették országa érdeklő­dését a latin-amerikai prob­lémák iránt.” Rockefeller szerda este megérkezett Sao Paulóba, Brazília gazdasági központ­jába. A repülőtéren a ren­dőrök nemcsak az újság­írókat tartották távol a New York-i kormányzótól, hanem még kíséretének tag­jait is azonnal elkülönítet­ték tőle. Rockefeller Brazíliából Paraguayba utazik. Ströss- ner diktátor amerikabarát országában is rendkívül szi­gorú biztonsági intézkedé­seket léptettek életbe a lá­togatás idejére. Rockefeller kőrútjának utolsó állomásán, Uruguay- ban már most magasra csapnak a tiltakozás hullá­mai. Szerda este Montevi- deóban mintegy 150 diák tüntetett a külügyminiszté­rium épületénél, amelyre két gyújtóbombát is dob­tak. A demonstrációval egyidejűleg tiltakozó röp­lapokat is terjesztettek a városban. A rendőrség négy tüntető fiatalt letartóztatott. nem annyira a BT-határo­zat végrehajtását, hanem az arabokra nehezedő nyo­mást célozta. Gromiko lá­togatása alkalmat adott Kairónak, hogy közölje vé­leményét Gromikóval, aki ezt Dobrinyin tudomására hozta. A szovjet nagykövet ennek megfelelően folytat­ja megbeszéléseit Sisco amerikai külügyi államtit­kárral. Az Arab Szocialista Unió lapja hangsúlyozza, hogy a megegyezés nem várható a közeljövőben. Ennek oka az, hogy Washington nem akarja a megegyezést és ez­zel Izrael akaratának meg­felelően jár el. Az ameri­kai javaslat lényegében a megszállt területek megtar­tását tervezi Izrael javára, olyan tárgyalások alapján, amelyeken Izrael az erő pozíciójából diktálhat. A bé­ke címkéje alatt Izraelnek szabad kezet akarnak adni a térségben gazdasági és politikai terjeszkedésre. Biz­tosítani akarják Izrael ha­józását a Tiran-szorosban és a Szuezi-csatomán. Iz­rael jogává akarják tenni, hogy ő hátározza meg, mely palesztinaiak térhetnek ha­za. A palasztinai kérdést végképp el akarják temet­ni. A hadállapot megszün­tetését békeszerződéssel akarják felcserélni. Az arab határokat Izrael biztonsági szempontjai szerint módosí­tani akarják. Az amerikai javaslat Izrael akaratát tükrözi. Érthető, hogy az EAK elutasította. (MTI) Nem kell a görög dohány Görögország 30 millió font sterling értékű 350 megawatt teljesítményű atomerőművet szándékozik vásárolni Nagy-Britanniá- tól. A megrendelésre nem kerülhet sor. mert görög részről dohánnyal akarják kiegyenlíteni a vételárat, az angol dohánygyárosok vi­szont azzal érvelnek, hogy ..az angol dohányzók nem kedvelik a görög dohány illatát.” (MTI) Mindez a futball miatt... A hét elején heves tün­tetések voltak a hondurasi Tegucigalpában. A demonst­rációkat a Honduras és San Salvador labdarúgó-csapa­tainak vasárnapi mérkőzé­sén kialakult feszült han­gulat váltotta ki. A hondu­rasi tüntetők összetörték több olyan üzlet berende­zését, amely salvadori áru­cikkeket árusított, San Sal­vador tegucigalpai nagykö­vetségét pedig katonaság vette körül, hogy megvédje a tüntetők dühétől.

Next

/
Thumbnails
Contents