Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
fl kommunista és munkáspártok tanácskozásának ffldokumentuma (Folytatás a 7. oldalról.) A békés egymás mellett élés politikája elősegíti a fejlődő országok gazdasági és társadalmi problémáinak pozitív megoldását. A békés egymás mellett élés politikája nincsen ellentétben az elnyomott népek azon jogával, hogy a felszabadulásukért vívott harcban azt az utat válaszszák, amelyet szükségesnek tartanak — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját —, és semmilyen mértékben sem jelenti a reakciós rendszerek támogatását. Hasonlóképpen kétségtelen, hogy minden népnek vitathatatlan joga min a jegyveres védelemre az imperialista agresszorok merényleteivel szemben, és a más népek részéről jövő támogatásra ebben az igazságos ügyben. Ez a népek közös imperialistaellenes harcának szerves része. A világ kommunistái szolidárisak e jogos harcokkal. Az imperializmus elleni tömegakciók a békés egymás mellett élés politikája megvalósításának feltételei közé tartoznak. Ez a politika a háborús uszítok, a reakciósok, a monopolista fegyvergyárosok ellen irányul, s megfelel az elnyomás és kizsákmányolás valamennyi formája ellen vívott forradalmi harc közös érdekeinek, elősegíti valamennyi nép barátságának erősödését, a gyümölcsöző gazdasági, műszaki-tudományos és egyéb együttműködés kifejlődését a különböző társadalmi rendszerű országok között a társadalmi haladás érdekében. A kommunisták kötelességüknek tekintik, hogy harcoljanak az imperialista köröknek a nemzetközi feszültség fokozására irányuló politikája ellen, ezen körök mindazon kísérletei ellen, hogy visszatérjenek a hidegháborús időkhöz. A béke megőrzése szempontjából a leghalaszthatatlanabb feladat, hogy elejét vegyék az atomfegyver elterjedésének, hatályba léptessék az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy törvényen kívül helyezzék a nukleáris fegyvert, eltiltsák gyártását és mindennemű nukleáris fegyverkísérletet. A nemzetközi légkör megjavítása és az államok közötti bizalom erősítése szempontjából nagy gyakorlati jelentősége lenne atomfegyvermentes övezetek létrehozásának a világ különböző részein. A fő erőfeszítéseknek a nukleáris fegyver eltiltására kell irányulniuk. Az atomenergiát kizárólag békés célokra kell felhasználni. Fokozni kell a harcot a bakteriológiai és vegyi fegyver hatékony éltiltásáért; e fegyvert az amerikai haderők nagymértékben alkalmazták Vietnamban. A népek alapvető érdekéi megkövetelik az imperializmus elleni harc fokozását minden formában, kiváltképpen az Egyesült Államok és más imperialista államok hadiipari komplexuma ellen. Felhívunk minden békeszerető erőt, folytassanak harcot a háborús költségvetések gyökeres megnyirbálásáért, a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésért abból a célból, hogy azokat az eszközöket, amelyeket jelenleg a fegyverkezési verseny emészt fel, a dolgozók életének megjavítására, az egészségügy és a közoktatás fejlesztésére, a fejlődő országoknak nyújtandó segítségre fordítsák. Az egyetemes béke érdekei megkövetelik a katonai tömbök felszámolását. A biztonságot ténylegesen az szavatolná és minden egyes európai állam haladásának az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biztonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens minden államának egyenjogú kapcsolatain és kölcsönös megbecsülésén, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapulna. A szocialista országok ebből kiindulva már állást foglaltak a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatása mellett. Az értekezlet erélyesen elítéli az imperialista hatalmaknak — mindenekelőtt az Egyesült Államoknak az NSZK-nak és Nagy-Britanniának — arra irányuló provokációs kísérleteit, hogy még inkább aktivizálják a NATO tevékenységét. Éppen a NATO feloszlatása len- we döntő lépés azon az úton, amely elvezet valameny- nyi tömb, minden idegen területen levő külföldi katonai támaszpont megszűnéséhez, a megbízható kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. Az európai népek gondjaiban és vágyaiban elsőrendű helyet foglal el a kontinens tartós biztonsága megteremtésének problémája. A Varsói Szerződés tagállamainak 1966-ban Bukarestben és 1969-ben Budapesten megtartott tanácskozása, valamint az 1967-ben megrendezett Karlovy Vary-i értekezlet felvázolta azoknak az akcióknak és intézkedéseknek a konkrét programját, amelyeknek célja az európai biztonsági rendszer megteremtése. Küzdeni kell az Európában fennálló határok, köztük az Odera—Neisse határ és az NDK—NSZK között húzódó határ megmásíthatatlanságáért, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismeréséért, annak megakadályozásáért, hogy Nyugat-Németország bármilyen formában atomfegyverhez jusson, küzdeni kell azért, hogy az NSZK lemondjon egész Németország egyedüli képviseletére támasztott igényéről. Nyu- gat-Berlinnek különleges politikai egységként való elismeréséért, a müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének elismeréséért, valamennyi neonáci szervezet betiltásáért. Az európai béke és biztonság megköveteli a nyugatnémetországi revansista erők megfékezését, az európai népek azon oszthatatlan jogának biztosítását, hogy saját kontinensükön amerikai beavatkozás nélkül ők legyenek az urak. Feltétel nélkül tiszteletben kell tartani a semleges államok sérthetetlenségének elvét. A fent vázolt irányban nagyfokú aktivitásra van szükség. Az európai biztonság problémáját kezdeményező módon konkrét, gyakorlati intézkedésekre törekedve kell megközelíteni. A legfontosabb békekezdeményezés az európai népek széles körű kongresszusának megtartása. Ez előkészítené és megkönnyítené az államok összeurópa5 értekezletének összehívását. A tanácskozás felszólítja a nemzetközi közvéleményt, hogy lankadatlanul és aktívan vállaljon szolidaritást azokkal a népi kel és országokkal, amelyek az imperializmus agresszív merényleteinek célpontjai: a Német Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és az egész koreai néppel. A tanácskozás síkraszáll amellett, hogy a Kínai Nép- köztársaság kapja meg törvényes jogait az ENSZ-ben és adják vissza neki Tajvan szigetét, amelyet ez idő szerint az Egyesült Államok fegyveres erői tartanak megszállva. Mi, kommunisták egységes akciókra hívunk fel mindenkit az imperialista agresszió minden cselekedete ellen, az imperializmus által kirobbantott helyi háború ellen és az intervenció más formáinak alkalmazása ellen a világ bármilyen térségében. Az imperializmus és az izraeli vezető körök folytatódó agresszív politikája láttán kijelentjük, hogy szolidárisak vagyunk az arab népekkel, amelyek az izraeli hódítók által elfoglalt területek visszaadását követelik. A kommunisták megerősítik szolidaritásukat a függetlenségért és a nemzeti szuverenitásért, az imperialista körök, a monopóliumok mindenfajta gazdasági és politikai hegemóniájának lerázásáért, az imperialista hatalmak által rájuk kényszerített katonai szövetségek és tömbök rendszeréből való kilépésért, a földrészeiken folytatott fegyverkezési verseny fokozásának imperialista tendenciái, s a feszültség gócainak fenntartása és újabb ilyen gócok létrehozása ellen, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért és minden nép szabad fejlődését előmozdító kapcsolatok megteremtéséért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek harcával. Maradéktalanul meg kell szabadítani földgolyónkat a gyarmatosítás szégyenétől, meg kell semmisíteni a gyarmatosítás utolsó gócait, nem szabad megengedni a kolonializmus feléledését új, álcázott formákban. Ez korunk parancsa. A kommunista ■ és munkáspártok ráirányítják a közvélemény figyelmét a jelenkor egyik legnagyobb problémájára, amelynek megoldásáért energikusan harcolnak. Fel kell számolni számos ország és egész kontinensek elmaradottságát, amely a hosszú gyarmati és imperialista uralom következménye. Az a véleményünk, hogy feltétlenül erősíteni kell a harcot a fasiszta veszély ellen és kíméletlenül visz- szavágásban kell részesíteni a fasiszta jellegű kirohanásokat. A fasizmus fokozza aktivitását, amikor az imperializmus válsága súlyosbodik, s a reakció fokozottan igyekszik a durva elnyomás módszereit alkalmazni a demokratikus és forradalmi erőkkel szemben. Görögországban az újfasizmus megkaparintotta a hatalmat. Spanyolországban az „ultrák” megkísérlik a visszatérést az elnyomás fasiszta módszereihez és nagyszabású erőfeszítéseket tesznek a hatalmas tömegmozgalom megállítása érdekében. Portugáliában a fasizmus, amely a növekvő népi mozgalom nyomása alatt válságos helyzetbe jutott, terrorista politikájának tényleges folytatását liberális demagógiával igyekszik leplezni. Nyugat-Németországban az újfasiszták nyíltan kijelentették, hogy igényt tartanak a hatalomra. Aktivizálódnak az újfasiszta erők más országokban is. A fasizmus e megnyilatkozásai a néptömegek növekvő ellenállásába ütköznek. Az ellenállás sikeréhez feltétlenül szükség van minden antifasiszta erő egységes fellépésére. Nemzetközi támogatásban kell részesíteniük ezt az ellenállást a kommunista és munkáspártoknak, s minden ország demokratikus és haladó mozgalmának. Mi, kommunisták újra felszólítjuk a világ minden becsületes emberét, hogy egyesült erővel harcoljon a fajüldözés embergyűlölő ideológiája és gyakorlata ellen. Az imperializmus a fajgyűlöletet a népek egységének megbontása és saját uralmának konzerválása érdekében használja fel. A széles néptömegek elutasítják a fajüldözést és bevonhatók az ellene folytatott aktív harcba. Eközben megérthetik, hogy a rasszizmus kiirtása szoros kapcsolatban áll az általános antiimpe- riálista harccal és az imperializmus ideológiai bástyái ellen folytatott küzdelemmel. Az alapvető emberi szabadságjogok eltiprásóra törekvő imperializmus ellen folytatott harc érdekei lankadatlan harcot követelnek a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a tüntetési és a szervezkedési szabadság- jogok védelme, illetve kivívása érdekében, minden állampolgár egyenjogúságáért, és a társadalmi élet minden oldalának demokratizálásáért. Rendszeresen fel kell lépni mind belföldön, mind nemzetközi téren a halálveszélybe került hazafiak és demokraták megmentéséért. a kommunistákkal és más hazafiakkal szemben alkalmazott bírói önkény ellen; harcolni kell a börtönökben sínvlődő hazafiak és demokraták kiszámításáért és védelmezni kell a politikai menedékjogot. Mi, kommunisták ellenezzük a népek és a nemzeti kisebbségek elnyomásának minden formáját, állást foglalunk amellett, hogy minden nemzet és nemzetiség fejlessze saját kultúráját és nyelvét; szilárdan védelmezzük minden nép önrendelkezési jogát. A jelenlegi helyzet megköveteli a szocialista országok népei, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom minden osztaga között az antiimperiálista harci szolidaritás megerősítését. A kommunisták rendkívül aktuális feladatnak tekintik az imperializmus bűnös politikájának leleplezését és a közvélemény éberségének fokozását az imperializmus agresszív szándékaival és terveivel szemben. A tanácskozás résztvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat, az alkalmazottakat, az ifjúságot, a diákságot, az értelmiséget és a nőket képviselő szervezeteket, a különböző politikai felfogású filozófiai és vallási meggyőződésű társadalmi rétegeket és csoportokat, a kapitalista országok reálisan gondolkozó politikusait, az összes demokratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetet, hogy a kommunista pártokkal együtt tegyenek erőfeszítéseket egységes antiimperialista harci akciók végrehajtására a feszültség felszámolása és a béke védelme érdekében. Mindenkit meghívunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széles körű eszmecserében, amely az imperialistaellenes harc kérdéseinek legszélesebb körét érinti. A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erőkkel közösen végrehajtandó egység, nemzeti, regionális és nemzetközi akciók legdemokratikusabb előkészítésének és lebonyolításának hívei. IV. A tanácskozás résztvevői a kommunista és munkáspártok fokozottan akarnak hozzájárulni a népek előtt felmerülő problémák megoldásához, ennek legfontosabb feltétele magának a kommunista mozgalomnak a jelenlegi követelményeknek megfelelő magasabb fokú egysége. Ez határozott és állandó erőfeszítéseket kíván minden párttól. A kommunista és munkáspártok tömörítése minden imperialistaellenes erő egyesítésének legfontosabb tényezője. A tanácskozás részvevői megerősítik azt a közös álláspontjukat, hogy a testvérpártok kölcsönviszonyai- nak alapját a proletár internacionalizmus, a szolidaritás, és a kölcsönös támogatás elvei az önállóság és egyenjogúság tiszteletbentartásának, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei alkotják. Ezeknek az elveknek a szigorú betartása elengedhetetlen feltétele a testvérpártok között az elvtársi együttműködés fejlesztésének, s a kommunista mozgalomban az egység megerősítésének. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződésük, hogy minden kommunista párt politikájának hatékonysága a saját országában elért sikereitől és a többi testvérpárt eredményeitől, együttműködésük mértékétől függ. Minden egyes kommunista párt felelős tevékenységéért saját munkásosztálya és népe előtt és egyidejűleg a nemzetközi munkásosztály előtt is. A kommunista ■ és munkáspártok nemzeti és nemzetközi felelőssége elválaszthatatlan egymástól. A marxisták—leninisták egyszerre hazafiak és internacionalisták, elvetik mind a nacionalista szűkkeblűséget, mind a nemzeti érdekek tagadását vagy lebecsülését, mind a hegemonista törekvéseket. A kommunista és munkáspártok rendkívül változatos, sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. Ez megköveteli, hogy ennek megfelelően közelítsék meg a konkrét feladatok megoldását. Mindenegyes párt a marxizmus—leninizmus alapelveitől vezérelve, saját konkrét nemzeti körülményeit számba véve, teljesen önállóan dolgozza ki saját politikáját, határozza meg a harc irányát, formáit és módszereit, választja a körülményektől függően a szocializmusra való áttérés békés vagy nem békés útját, valamint a szocializmus építésének formáit és módszereit országában. Ugyanakkor a kommunista pártok tevékenységi körülményeinek sokfélesége, a gyakorlati feladatok más-más megközelítése, sőt az egyes kérdésekben mutatkozó nézeteltérések nem gátolhatják a testvérpártok összeegyeztetett fellépését a nemzetközi porondon, különösen nem az imperialistaellenes harc alapvető problémáit illetően. Minél erősebb és összeforrottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon belül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunista és munkáspártok néhány nézetkülönbség ellenére kijelentik, hogy eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen. Az együttes antiimperialista fellépés irányvonala, megköveteli a marxista—leninista pártok eszmei és politikai szerepének fokozását a világ forradalmi folyamatában. A kommunisták a forradalmi, a felszabadító és a demokratikus mozgalmak élvonalában haladva, a jövőben is kérlelhetetlen harcot folytatnak a bur- zsoá ideológia ellen, feltárják a dolgozók előtt harcuk valódi értelmét és a győzelem elérésének feltételeit. Az imperializmus elleni harc eredményessége és az ügy győzelemre juttatása érdekében propagálni fogják a munkásmozgalomban, a széles néptömegek körében, s közte az ifjúság körében is a tudományos szocializmus eszméit, következetesen védelmezni fogják elveiket, törekedni fognak a marxizmus— leninizmus diadalra juttatására, a konkrét helyzetnek megfelelően harcolni fognak az elmélet és a politika jobboldali és baloldali opportunista eltorzításai ellen, a revizionizmus, a dogmatizmus, valamint a balos szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rendszerint lebecsülik azoknak a reális erőknek a jelentőségét, amelyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus iránti hűség, saját népük érdekeinek, a szocializmus közös ügyének önzetlen és odaadó szolgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista- és munkáspártok egységes akciói eredményesek legyenek és helyes irányban hassanak, hogy biztos legyen sikerük kitűzött történelmi céljaik elérésében. A kommunista mozgalom a modern társadalom elválaszthatatlan része és legaktívabb ereje. Ezért a kommunista és munkáspártok törvényen kívül helyezése merénylet a demokratikus jogok és a népek létérdekei ellen. Szolidaritásunkról biztosítjuk közös harcunk fegyvertársait, akik a fasiszta és diktatórikus rendszerek, a tőkés országok börtöneiben sínylődnek, és harcolunk kiszabadításukért. A szocialista országok népei, proletárok, tőkés országok demokratikus erői. felszabadult és elnyomott népek — fogjatok össze a közös harcban, az imoerializ- mus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért, (TASZSZ, MTI)
