Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

C »Wal 1969 Június 18. szerda Üdülőt építenek a szocialista brigádok Ä BOV kiskunhalasi gyáregységének szocialista brigádtagjai néhány hete „eltűnnek” a szabad szom­batokon, nem lehet őket va­sárnap sem megtalálni. Olyan is akad, aki néhány nap szabadságot vesz ki. Amikor az üzemben talál­koznak, összevillan a sze­mük, s lelkesen beszélnek tervezgetnek... Csényi József, a gyáregy­ség szakszervezeti bizottsá­gának titkára adott magya­rázatot az idegenek szá­mára furcsának tűnő jelen­ségre. — Nézzük csak az előz­ményeket! Gyárunk jelen­leg hatszáz munkást foglal­koztat, s bizony a szakszer­vezeti bizottságnak olykor- olykor nagy gondot jelen­tett az üdülőbeutalók el­Potyautak Bosszantó számokat közölt a napokban Ball Ferenc, az országgyűlési képviselők me­gyei csoportjának ülésén. A szabadszállási Lenin Terme­lőszövetkezet elpöke elmond­ta, hogy hiányzik számos ön­tözési berendezésük. Ennek érdekében 17 esetben 3780 ki­lométert tettek meg a terme­lőszövetkezet gépkocsijával, 000 kilométert a teherautó­val. Természetesen mindezt potyára. Hasonlóképpen lezaj­lott 39 eredménytelen telefon- beszélgetés ebben a témában. Még az elmúlt év augusz­tusában megrendelték a szükséges berendezéseket, hogy ne legyen gondjuk az idén a búza öntözése. A me­gyei AGROKER csak késve válaszolt a megrendelésre, mondván, hogy objektiv okok miatt nem tudja kielégíteni az igényeket. A termelőszö­vetkezetben 900 hold búza ön­tözése maradt el. Az elnök véleménye szerint ez legalább 3 mázsa terméscsökkenést okozott holdanként, ami ösz- szesen 27 vagon búzának fe­lel meg. Ha ehhez hozzávesz- szük a potyautakat és a te­lefonokat, éc az idegeskedést, bizony jóval nagyobb a kár. A szövetkezet szerette vol­na nagyobb mértékben ön­tözni a kukoricáját is. Hiány­zik azonban még mindig 167, úgynevezett pipás cső, ami miatt három öntözőberende­zést nem tudnak üzemeltetni. Elnézést kérünk az irodal­mároktól, hogy hangulati alá­festés kedvéért a legalkalma­sabb szóval jellemezzük a termelőszövetkezet vezetőinek véleményét. Enyhén szólva ..pipásak” az emlitett csövek hiánya miatt. Ügy gondoljuk Joggal. K. S. osztása. Harkányban van két kis hétvégi házunk, már öt éve, s nyaranta heti vál­tással két-két család tölt­hette ott szabadsága egy ré­szét. Üzemünkben sajnos gyakori a reuma, és a kül- lönböző ízületi betegségek, és a harkányi gyógyvíz igen jót tesz dolgozóinknak. Sokat gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk ki­szélesíteni az üdülési lehe­tőségeket, de sajnos az anyagi okok eddig meg­akadályozták végrehajtását. Az szb azután gondolt egy nagyot és merészet: a gyár­egység gazdasági vezetősé­gével megbeszélve, a szoci­alista brigádok segítségét kértük az újabb üdülési le­hetőség megteremtéséhez. Brigádjaink örömmel vál­lalták a társadalmi mun­kát A tervek alapján Nagy Ferenc, műszaki osztályve­zető irányításával megkez­dődött az építkezés. Az ösz- szefogás jóvoltából augusz­tus végén 5 szobás, társal­góval és mellékhelyiségek­kel ellátott, szép üdülőt ad­hatunk át dolgozóinknak. A szobákat olajkályhákkal is ellátjáuk, s ezzel lehetőség nyílik az üdülő téli idény­ben való használatára. Té­len főleg nyugdíjasaink ve­szik majd igénybe az új üdülőt. Dicséretükre legyen mondva, ők is részt vesz­nek a munkában. Pleiner Józsi bácsi például nagyon sok időt tölt Harkányban. Egy hétig ő volt a szakács, nagyon finom ebédet fő­zött a társadalmi építők­nek. Külön dicséretet érde­mel a Vasas és a Zója bri­gád, de a gépkocsivezetők, és az áruátvevők kollektí­vája is példamutatóan dol­gozott, illetve dolgozik. O L. Áz új kenyér gondja Az utolsó héten a gabonatáblák haragos zöldjei valamiféle nehezen meghatározható pasztellá eny-% hült. A szárak tövénél határozottabb a sárgulás, a|| kalászokba inkább csak belesejti az érés színét azM alkalmi szemlélő. Ezek a kalászok — néhány fajtat kivételével — már lefelé hajolnak az egyre súlyo-i= sabb szemek terhe alatt... ó: E formai jegyek, bármilyen különbözőek is, a = lényegre, az érés, az aratás közeledtére utalnak. g Pontosan úgy, mint száz, vagy ezer évvel ezelőtt. An betakarítás ugyan már nem tartozik a legnehezebbg munkák közé, de fontossága a parasztember szemé ben semmit sem csökkent. Az új kenyér gondja más is a legelső, csakúgy, mint az apák, a nagyapák ide jében. . sj Egy vezetőségi ülést hallgattunk végig a jánoshalmi= Petőfi Termelőszövetkezetben. Az aratás előkészüle-m teiről folyt a szó ... = Kábeldobok exportra Az elmúlt év decemberében avatták fel Balassa­gyarmaton a Nógrád megyei Fémipari Vállalat új gyá­rát. A felavatás óta 1500 traktor- és dömperfülkét ké­szítettek. A BNV-n Ausztria, NSZK és Csehszlovákia szakembereivel szerződést kötöttek 6000 dollár, illetve tízmillió rubel értékben kábeldobok szállítására. Az új balassagyarmati gyár idei tervében körülbelül száz­millió forint értékű árut készít, amelynek fele exportra kerül. Képünkön: szállításra váró kábeldobok a gyár udvarán. — Nekem volna egy kér­désem; ezzel a hat darab kombájnnal le tudunk-e időben aratni, mert a szal­ma nagyobb, mint tavaly volt, és úgy lehet dőlt ga­bonát is kell vágni. Idő hiányában nem fogunk majd kapkodni? A kérdést őszülő hajú, idősebb parasztember tette fel. A válasz rendkívül precíz volt. Az 1751 holdnyi gaboná­hoz nem kevés a hat kom­bájn. A felmérések alap­ján 34 000 mázsa szem be­takarításával kell számol­nunk, és a jelenlegi szállító- kapacitással napi 192 tonna betakarítása mellett tizen­nyolc nap alatt magtárba tudjuk hordani a terményt A terem másik végéből hangzik fel egy újabb kérdés. — Ha a szórókocsikat is szállításba vonjuk, nem történik e majd károsodás, hiszen azokat másra tervez­ték. Ismét a főagrooómus vá­laszol. megnyugtatja a kér­dezőt, hogy túlzott terhelés nélkül nem történhet káro­sodás, a műhely pedig csak olyan magasítókat készí­tett, amelyeknél nem lehet túlterhelni a kocsit — Ha a szerelők a kom­bájnokat javítják, sőt a traktorosok is nekik segíte­nek, biztosítva lesz-e az ekék és a diszktillerek kija­vítása a tarlóhántás és a mélyszántás elvégzéséhez? A gépcsoportvezető he­lyett az elnök válaszol. — A helyzet a javítómű­helyben nem éppen rózsás. Mivel még a silózás is fo­lyik, néhány gép javításá­hoz csak később kezdhe­tünk hozzá. A tavaszi mun­kákhoz használt gépek is „lerongyolódtak” annak ide­jén, azokat is javítani kell. A vezetőség két új szere­lőt is munkába állított, és ha kell a jelenlegi tízórás munkaidőt tizenkét órára hosszabbítjuk. A legszüksé­gesebb gépek azonban szer­dára, illetve csütörtökre, a biztonsági szemlére' üzem­képes állapotban lesznek. Ha az idő nem fordul esős­re, húszadika után meg­kezdhetjük az árpa és a kétszeres vágását. Ismét egy idősebb férfi nyújtja föl a kezét, és szólal meg, lassú, nyu­godt beszéddel. — Vannak dőlt gabonáink is, azok megkívánják az egy oldalról való aratást, a jó munka nem is a gépe­ken, hanem a kombájnoso- kon múlik. Az állandó el­lenőr beállítása hasznos kezdeményezés, biztosan pontosabb lesz a munka, kevesebb a szórt szem, egyenletesebb a tarló. Csak a szalma összerakásánál ne­hogy úgy járjunk, mint a herével, nehogy az is ösz- szerohadjon. A főagronómtts kicsit kivár, azután válaszol, látszik rajta, hogy res- telli a mulasztást, még akkor is, ha nem ő kö­vette el. — Sajnos, a 'lucernaka­szálásnál nem voltam itt­hon, az említett kazlat va­lóban rosszul rakták össze. Az aratási munkáknál vi­szont az egész szakmai ve­zetés ügyelni fog, hogy ilyesmi még csak véletle­nül se forduljon elő. A szalma bálázását a kom­bájn után azonnal meg­kezdjük. Aztán, a beálló csönd­ben így szól az elnök: — A letakarított földe­ken azonnal megkezdjük a talajmunkákat, ahova má­sodvetés kerül, ott csak diszktillerezünk, a két DT- traktor pedig a mélyszán­táshoz fog hozzá. A továbbiakban az értékesítésről, a tárolásról, a = tűzrendészeti előírások betartásáról folyt a beszél- M getés, érvek, tanácsok, javaslatok hangzottak el, hosz-zü szúra nyúlt az értekezlet. Arra sem maradt idő, hogy M a hozzászólókkal, a kérdezőkkel közelebbről mégis-H merkedjünk. g Ámbár, talán a nevek nem is lényegesek. Ugyan-=g erről a témáról körülbelül ugyanígy beszélgetnekg most az ország többi termelőszövetkezetében, a gon-M dók különbözőségük mellett is közösek. És mindé-H nütt olyan erőfeszítésekkel törekednek a feladatokéi megoldására, hogy bizonyos, az elkövetkező másfélM hónapban nem lesz fennakadás. Abban a másfél hó-M napban, amelyen oly sok minden múlik, amikor ki-§§ csit rajtuk lesz az egész ország szeme. B. P. ü MO V/EHNEK és6i0^lü VC1NER RE&ClJVE 39. Kozak megtorpant, kezét a melléhez szorította: — Drága Tyihonov elv­társ! Érről beszélek a leg­elejétől, Hát akkor minek háborgassuk meg egy nagy­szerű asszony lelkinyugal­mát? Inkább menjünk visz- sza és a sikeres megoldás örömére igyunk meg egy üveg konyakot! Tyihonov tagadólag in­tett: — Nem. Aljosinnéhoz el kell mennünk. De ne felejt­se él: érdekelt vagyok az ön maximális őszinteségé­ben ... — Számíthat rám! — mondta Kozak és újng szí­véhez emelte kezét. Ebből a célból még a kesztyűjét is lehúzta. — Akkor mondja el ké­rem részletesen, hogyan tá­vozott hétfőn a szállodá­ból? 3 — Megbeszéltük Lagu- nowal. hogy ötkor indu­lunk el, együtt. De levelet írt a feleségének, csak írta- írta, rámmelegedett a ka­bátom, fogtam magam és elindultam. — Ennyi az egész? — Ügy emlékszem. — Hogy újabb erőfeszíté­sekre ösztönözzem az emlé­kezetét, bemutatok önnek egy kisebb fajta lélektani kísérletet. Akarja, hogy el­mondjam, melyik zsebében mi van? — Akarom — felelte bi­zonytalanul Kozak. — A bal oldali kabátzse­bében kulcscsomó hever, hat vagy hét kulccsal. Gyu- fásdoboz néhány szállal. A jobb oldali kabátzsebében egy doboz Dukat cigaretta. A kisfcabátja bal oldali zse­bében női fésű. A jobb ol­dali zsebben zsebkés tizen­két, különböző rendeltetésű alkatrésszel. A „Kr aszna ja Zvezda” gyár terméke, ára öt negyven. És egy zseb­kendő. A kiskabát bal oldali belső zsebében tartja a pénzét, a jobb oldaliban a tárcáját. Az utóbbi időtar­tama: jegy a Moszkva— Lvov gyorsvonatra, szám­la tíznapos szállodai tartózkodásról, kiküldetési papír, a megvásárolandó dolgok jegyzéke. Ez majd­nem elfelejtettem: egy táv­irat feladóvevénye. A tár­ca belső zsebében, a bélés alatt: Aljosinné fényképe. A kis zsebben: két ötrube­les bankó. — Egy tízrubeles és egy ötrubeles — vetette közbe egészen elgyengült hangon Kozák. — Lehetséges — bólin­tott Sztasz. — A kísérlet befejező aktusaként közöl­hetem, hogy kisikabátja fel­ső zsebében barna bőrköny­vecskét hord ezzel a fel­írással: ..Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Fa­luépítési Minisztériuma’’. Kész. nemde? — A tárcámban van még egy papír, a tervhivataltól — mondta csendesen Ko­zak. — Hol szerzett mind­erről tudomást. Sztasz mélyérteíműen fe­lelt: — Szakmai titok. Ha nyil­vánosságra hozom, bíróság elé állítanak. De ha meg­győztem önt arról, hogy lé­nyegesen többet tudok Ko­zak polgártársról, mint ezt valaha is feltételezte volna, és ennek megfelelő őszin­teséget tanúsít, akkor ígé­rem, visszafelé megosztom önnel a titkot. Így tehát: miért nem várta meg La- gunovot? És melyik nőis­merőse hívta fel? — Puszja. Aljosinné. — Értem. És még egy: említette önnek Lagunov, hogy színházba készül? — Úgy emlékszem, emlí­tette. Igen. mondta, hogy szeretne jegyet szerezni va­lamelyik színházba. Magas, barna nő nyitott ajtót, kék pongyolában. — Jaj, te nem vagy egyedül? — Zavartan elpi­rult és eltűnt a lakás bel­sejében. Az ajtó mögül hal­latszott mély. ki6sé reked­tes alt hangja: — Ejnye, hát nem szégyelled magad? Szólhattál volna, hogy a ba­rátoddal jössz. Most nincs itthon semmil Kozak idegesen járkált az ajtó előtt: — Puszenyka, ő nem a barátom ... Azazhogy, nem úgy értettem, persze, hogy a barátom. Természetesen. De arról van szó, hogy egy meglehetősen kényes dolog­ban ... Puszja pávafark-mintás fekete ruhában került elő a hálószobából. Tyihonovnak hirtelen felrémlett. hogyan sikoltoztak azon az éjsza­kán a pávák. — Mit beszélsz! — kér­dezte leereszkedően Ko­záktól, Sztaszhoz lépett és kezet nyújtott. — Tyihonov — mutatko­zott be Sztasz. — Polina Vlagyimirovna — bólintott Aljosinné. Öceánjáró fregattként tor­nyosult az apró Kozak fölé. — Emlékszel. Puszenyka, a múlt hétfőn, amikor... É kezdte sietősen Kozak. — Egy pillanat — állítot­ta meg Sztasz. — A bűn­ügyi rendőrség nyomozója vagyok. Aljosinné szemed négy- szögletessé váltak. — Tudnom kell. hol töl­tötte az ismerőse. Lev Alek­szejevics Kozak az estét és az éjszakát február tizenne­gyedikén. azaz múlt hét­főn. Aljosinné behúzta a nya­kát, levegő után kapkodott, s végül nagvnehezen erőre kapva, támadásba lendült: — Mit képzel rólam? Hogy nem szégyelli magát, ilyen kérdéseket feltenni! Ez az ember — megvetően Kozak irányába mutatott — valóban megfordult nálunk néha vendégségben. De na­gyon ritkán és mindig illő időben! Férjes asszony va­gyok felháborítanak a kér­dései! Legalább egy éve nem láttam ezt az embert! — Hogyhogy egy éve, Pu­szenyka? Hisz tegnapelőtt... — könyörgött Kozak. — Hallgasson, gyalázatos, és ne keverjen bele a zava­ros ügyeibe! — Egy pillanat! — ko­pogtatta meg az asztalon álló vázát Sztasz. mintha egy gyűlésen csillapítaná a háborgó kedélyeket. — Po­lina Vlagyimirovna. kérem, vegye fontolóra mégegyszer a kérdésemet, -mert nagyon komoly dologról van szó: egy gyilkosságról. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents