Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
C »Wal 1969 Június 18. szerda Üdülőt építenek a szocialista brigádok Ä BOV kiskunhalasi gyáregységének szocialista brigádtagjai néhány hete „eltűnnek” a szabad szombatokon, nem lehet őket vasárnap sem megtalálni. Olyan is akad, aki néhány nap szabadságot vesz ki. Amikor az üzemben találkoznak, összevillan a szemük, s lelkesen beszélnek tervezgetnek... Csényi József, a gyáregység szakszervezeti bizottságának titkára adott magyarázatot az idegenek számára furcsának tűnő jelenségre. — Nézzük csak az előzményeket! Gyárunk jelenleg hatszáz munkást foglalkoztat, s bizony a szakszervezeti bizottságnak olykor- olykor nagy gondot jelentett az üdülőbeutalók elPotyautak Bosszantó számokat közölt a napokban Ball Ferenc, az országgyűlési képviselők megyei csoportjának ülésén. A szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet elpöke elmondta, hogy hiányzik számos öntözési berendezésük. Ennek érdekében 17 esetben 3780 kilométert tettek meg a termelőszövetkezet gépkocsijával, 000 kilométert a teherautóval. Természetesen mindezt potyára. Hasonlóképpen lezajlott 39 eredménytelen telefon- beszélgetés ebben a témában. Még az elmúlt év augusztusában megrendelték a szükséges berendezéseket, hogy ne legyen gondjuk az idén a búza öntözése. A megyei AGROKER csak késve válaszolt a megrendelésre, mondván, hogy objektiv okok miatt nem tudja kielégíteni az igényeket. A termelőszövetkezetben 900 hold búza öntözése maradt el. Az elnök véleménye szerint ez legalább 3 mázsa terméscsökkenést okozott holdanként, ami ösz- szesen 27 vagon búzának felel meg. Ha ehhez hozzávesz- szük a potyautakat és a telefonokat, éc az idegeskedést, bizony jóval nagyobb a kár. A szövetkezet szerette volna nagyobb mértékben öntözni a kukoricáját is. Hiányzik azonban még mindig 167, úgynevezett pipás cső, ami miatt három öntözőberendezést nem tudnak üzemeltetni. Elnézést kérünk az irodalmároktól, hogy hangulati aláfestés kedvéért a legalkalmasabb szóval jellemezzük a termelőszövetkezet vezetőinek véleményét. Enyhén szólva ..pipásak” az emlitett csövek hiánya miatt. Ügy gondoljuk Joggal. K. S. osztása. Harkányban van két kis hétvégi házunk, már öt éve, s nyaranta heti váltással két-két család tölthette ott szabadsága egy részét. Üzemünkben sajnos gyakori a reuma, és a kül- lönböző ízületi betegségek, és a harkányi gyógyvíz igen jót tesz dolgozóinknak. Sokat gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk kiszélesíteni az üdülési lehetőségeket, de sajnos az anyagi okok eddig megakadályozták végrehajtását. Az szb azután gondolt egy nagyot és merészet: a gyáregység gazdasági vezetőségével megbeszélve, a szocialista brigádok segítségét kértük az újabb üdülési lehetőség megteremtéséhez. Brigádjaink örömmel vállalták a társadalmi munkát A tervek alapján Nagy Ferenc, műszaki osztályvezető irányításával megkezdődött az építkezés. Az ösz- szefogás jóvoltából augusztus végén 5 szobás, társalgóval és mellékhelyiségekkel ellátott, szép üdülőt adhatunk át dolgozóinknak. A szobákat olajkályhákkal is ellátjáuk, s ezzel lehetőség nyílik az üdülő téli idényben való használatára. Télen főleg nyugdíjasaink veszik majd igénybe az új üdülőt. Dicséretükre legyen mondva, ők is részt vesznek a munkában. Pleiner Józsi bácsi például nagyon sok időt tölt Harkányban. Egy hétig ő volt a szakács, nagyon finom ebédet főzött a társadalmi építőknek. Külön dicséretet érdemel a Vasas és a Zója brigád, de a gépkocsivezetők, és az áruátvevők kollektívája is példamutatóan dolgozott, illetve dolgozik. O L. Áz új kenyér gondja Az utolsó héten a gabonatáblák haragos zöldjei valamiféle nehezen meghatározható pasztellá eny-% hült. A szárak tövénél határozottabb a sárgulás, a|| kalászokba inkább csak belesejti az érés színét azM alkalmi szemlélő. Ezek a kalászok — néhány fajtat kivételével — már lefelé hajolnak az egyre súlyo-i= sabb szemek terhe alatt... ó: E formai jegyek, bármilyen különbözőek is, a = lényegre, az érés, az aratás közeledtére utalnak. g Pontosan úgy, mint száz, vagy ezer évvel ezelőtt. An betakarítás ugyan már nem tartozik a legnehezebbg munkák közé, de fontossága a parasztember szemé ben semmit sem csökkent. Az új kenyér gondja más is a legelső, csakúgy, mint az apák, a nagyapák ide jében. . sj Egy vezetőségi ülést hallgattunk végig a jánoshalmi= Petőfi Termelőszövetkezetben. Az aratás előkészüle-m teiről folyt a szó ... = Kábeldobok exportra Az elmúlt év decemberében avatták fel Balassagyarmaton a Nógrád megyei Fémipari Vállalat új gyárát. A felavatás óta 1500 traktor- és dömperfülkét készítettek. A BNV-n Ausztria, NSZK és Csehszlovákia szakembereivel szerződést kötöttek 6000 dollár, illetve tízmillió rubel értékben kábeldobok szállítására. Az új balassagyarmati gyár idei tervében körülbelül százmillió forint értékű árut készít, amelynek fele exportra kerül. Képünkön: szállításra váró kábeldobok a gyár udvarán. — Nekem volna egy kérdésem; ezzel a hat darab kombájnnal le tudunk-e időben aratni, mert a szalma nagyobb, mint tavaly volt, és úgy lehet dőlt gabonát is kell vágni. Idő hiányában nem fogunk majd kapkodni? A kérdést őszülő hajú, idősebb parasztember tette fel. A válasz rendkívül precíz volt. Az 1751 holdnyi gabonához nem kevés a hat kombájn. A felmérések alapján 34 000 mázsa szem betakarításával kell számolnunk, és a jelenlegi szállító- kapacitással napi 192 tonna betakarítása mellett tizennyolc nap alatt magtárba tudjuk hordani a terményt A terem másik végéből hangzik fel egy újabb kérdés. — Ha a szórókocsikat is szállításba vonjuk, nem történik e majd károsodás, hiszen azokat másra tervezték. Ismét a főagrooómus válaszol. megnyugtatja a kérdezőt, hogy túlzott terhelés nélkül nem történhet károsodás, a műhely pedig csak olyan magasítókat készített, amelyeknél nem lehet túlterhelni a kocsit — Ha a szerelők a kombájnokat javítják, sőt a traktorosok is nekik segítenek, biztosítva lesz-e az ekék és a diszktillerek kijavítása a tarlóhántás és a mélyszántás elvégzéséhez? A gépcsoportvezető helyett az elnök válaszol. — A helyzet a javítóműhelyben nem éppen rózsás. Mivel még a silózás is folyik, néhány gép javításához csak később kezdhetünk hozzá. A tavaszi munkákhoz használt gépek is „lerongyolódtak” annak idején, azokat is javítani kell. A vezetőség két új szerelőt is munkába állított, és ha kell a jelenlegi tízórás munkaidőt tizenkét órára hosszabbítjuk. A legszükségesebb gépek azonban szerdára, illetve csütörtökre, a biztonsági szemlére' üzemképes állapotban lesznek. Ha az idő nem fordul esősre, húszadika után megkezdhetjük az árpa és a kétszeres vágását. Ismét egy idősebb férfi nyújtja föl a kezét, és szólal meg, lassú, nyugodt beszéddel. — Vannak dőlt gabonáink is, azok megkívánják az egy oldalról való aratást, a jó munka nem is a gépeken, hanem a kombájnoso- kon múlik. Az állandó ellenőr beállítása hasznos kezdeményezés, biztosan pontosabb lesz a munka, kevesebb a szórt szem, egyenletesebb a tarló. Csak a szalma összerakásánál nehogy úgy járjunk, mint a herével, nehogy az is ösz- szerohadjon. A főagronómtts kicsit kivár, azután válaszol, látszik rajta, hogy res- telli a mulasztást, még akkor is, ha nem ő követte el. — Sajnos, a 'lucernakaszálásnál nem voltam itthon, az említett kazlat valóban rosszul rakták össze. Az aratási munkáknál viszont az egész szakmai vezetés ügyelni fog, hogy ilyesmi még csak véletlenül se forduljon elő. A szalma bálázását a kombájn után azonnal megkezdjük. Aztán, a beálló csöndben így szól az elnök: — A letakarított földeken azonnal megkezdjük a talajmunkákat, ahova másodvetés kerül, ott csak diszktillerezünk, a két DT- traktor pedig a mélyszántáshoz fog hozzá. A továbbiakban az értékesítésről, a tárolásról, a = tűzrendészeti előírások betartásáról folyt a beszél- M getés, érvek, tanácsok, javaslatok hangzottak el, hosz-zü szúra nyúlt az értekezlet. Arra sem maradt idő, hogy M a hozzászólókkal, a kérdezőkkel közelebbről mégis-H merkedjünk. g Ámbár, talán a nevek nem is lényegesek. Ugyan-=g erről a témáról körülbelül ugyanígy beszélgetnekg most az ország többi termelőszövetkezetében, a gon-M dók különbözőségük mellett is közösek. És mindé-H nütt olyan erőfeszítésekkel törekednek a feladatokéi megoldására, hogy bizonyos, az elkövetkező másfélM hónapban nem lesz fennakadás. Abban a másfél hó-M napban, amelyen oly sok minden múlik, amikor ki-§§ csit rajtuk lesz az egész ország szeme. B. P. ü MO V/EHNEK és6i0^lü VC1NER RE&ClJVE 39. Kozak megtorpant, kezét a melléhez szorította: — Drága Tyihonov elvtárs! Érről beszélek a legelejétől, Hát akkor minek háborgassuk meg egy nagyszerű asszony lelkinyugalmát? Inkább menjünk visz- sza és a sikeres megoldás örömére igyunk meg egy üveg konyakot! Tyihonov tagadólag intett: — Nem. Aljosinnéhoz el kell mennünk. De ne felejtse él: érdekelt vagyok az ön maximális őszinteségében ... — Számíthat rám! — mondta Kozak és újng szívéhez emelte kezét. Ebből a célból még a kesztyűjét is lehúzta. — Akkor mondja el kérem részletesen, hogyan távozott hétfőn a szállodából? 3 — Megbeszéltük Lagu- nowal. hogy ötkor indulunk el, együtt. De levelet írt a feleségének, csak írta- írta, rámmelegedett a kabátom, fogtam magam és elindultam. — Ennyi az egész? — Ügy emlékszem. — Hogy újabb erőfeszítésekre ösztönözzem az emlékezetét, bemutatok önnek egy kisebb fajta lélektani kísérletet. Akarja, hogy elmondjam, melyik zsebében mi van? — Akarom — felelte bizonytalanul Kozak. — A bal oldali kabátzsebében kulcscsomó hever, hat vagy hét kulccsal. Gyu- fásdoboz néhány szállal. A jobb oldali kabátzsebében egy doboz Dukat cigaretta. A kisfcabátja bal oldali zsebében női fésű. A jobb oldali zsebben zsebkés tizenkét, különböző rendeltetésű alkatrésszel. A „Kr aszna ja Zvezda” gyár terméke, ára öt negyven. És egy zsebkendő. A kiskabát bal oldali belső zsebében tartja a pénzét, a jobb oldaliban a tárcáját. Az utóbbi időtartama: jegy a Moszkva— Lvov gyorsvonatra, számla tíznapos szállodai tartózkodásról, kiküldetési papír, a megvásárolandó dolgok jegyzéke. Ez majdnem elfelejtettem: egy távirat feladóvevénye. A tárca belső zsebében, a bélés alatt: Aljosinné fényképe. A kis zsebben: két ötrubeles bankó. — Egy tízrubeles és egy ötrubeles — vetette közbe egészen elgyengült hangon Kozák. — Lehetséges — bólintott Sztasz. — A kísérlet befejező aktusaként közölhetem, hogy kisikabátja felső zsebében barna bőrkönyvecskét hord ezzel a felírással: ..Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Faluépítési Minisztériuma’’. Kész. nemde? — A tárcámban van még egy papír, a tervhivataltól — mondta csendesen Kozak. — Hol szerzett minderről tudomást. Sztasz mélyérteíműen felelt: — Szakmai titok. Ha nyilvánosságra hozom, bíróság elé állítanak. De ha meggyőztem önt arról, hogy lényegesen többet tudok Kozak polgártársról, mint ezt valaha is feltételezte volna, és ennek megfelelő őszinteséget tanúsít, akkor ígérem, visszafelé megosztom önnel a titkot. Így tehát: miért nem várta meg La- gunovot? És melyik nőismerőse hívta fel? — Puszja. Aljosinné. — Értem. És még egy: említette önnek Lagunov, hogy színházba készül? — Úgy emlékszem, említette. Igen. mondta, hogy szeretne jegyet szerezni valamelyik színházba. Magas, barna nő nyitott ajtót, kék pongyolában. — Jaj, te nem vagy egyedül? — Zavartan elpirult és eltűnt a lakás belsejében. Az ajtó mögül hallatszott mély. ki6sé rekedtes alt hangja: — Ejnye, hát nem szégyelled magad? Szólhattál volna, hogy a barátoddal jössz. Most nincs itthon semmil Kozak idegesen járkált az ajtó előtt: — Puszenyka, ő nem a barátom ... Azazhogy, nem úgy értettem, persze, hogy a barátom. Természetesen. De arról van szó, hogy egy meglehetősen kényes dologban ... Puszja pávafark-mintás fekete ruhában került elő a hálószobából. Tyihonovnak hirtelen felrémlett. hogyan sikoltoztak azon az éjszakán a pávák. — Mit beszélsz! — kérdezte leereszkedően Kozáktól, Sztaszhoz lépett és kezet nyújtott. — Tyihonov — mutatkozott be Sztasz. — Polina Vlagyimirovna — bólintott Aljosinné. Öceánjáró fregattként tornyosult az apró Kozak fölé. — Emlékszel. Puszenyka, a múlt hétfőn, amikor... É kezdte sietősen Kozak. — Egy pillanat — állította meg Sztasz. — A bűnügyi rendőrség nyomozója vagyok. Aljosinné szemed négy- szögletessé váltak. — Tudnom kell. hol töltötte az ismerőse. Lev Alekszejevics Kozak az estét és az éjszakát február tizennegyedikén. azaz múlt hétfőn. Aljosinné behúzta a nyakát, levegő után kapkodott, s végül nagvnehezen erőre kapva, támadásba lendült: — Mit képzel rólam? Hogy nem szégyelli magát, ilyen kérdéseket feltenni! Ez az ember — megvetően Kozak irányába mutatott — valóban megfordult nálunk néha vendégségben. De nagyon ritkán és mindig illő időben! Férjes asszony vagyok felháborítanak a kérdései! Legalább egy éve nem láttam ezt az embert! — Hogyhogy egy éve, Puszenyka? Hisz tegnapelőtt... — könyörgött Kozak. — Hallgasson, gyalázatos, és ne keverjen bele a zavaros ügyeibe! — Egy pillanat! — kopogtatta meg az asztalon álló vázát Sztasz. mintha egy gyűlésen csillapítaná a háborgó kedélyeket. — Polina Vlagyimirovna. kérem, vegye fontolóra mégegyszer a kérdésemet, -mert nagyon komoly dologról van szó: egy gyilkosságról. (Folytatjuk.)
