Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

A (ahamutól a pipereszappanig A korszerű játszótér A szappant csaknem ötezer esztendő óta hasz­nálja az emberiség, ha nem is pontosan a ma ismert formájában és a napjainkban szokásos mó­don. Az ókori Babilonban időszámításnak előtt 2800—3000 évvel már ké­szítettek szappant, mégpe­dig úgy, hogy fahamu és olaj keverékét tűzön for­ralták. A kapott anyagot csupán hajápolószerként használták. A régi görögök, akik pedig sokat adtak a test­ápolásra, nem ismerték a szappant, mint mosdó- szert. A rómaiak — érdekes módon — nem a közép­keleti népektől, hanem 4 Nyugat-Európát benépe­sítő galloktól tanulták meg a szappanfőzés mód­ját. A szappanfőzés igazi fellendülése azonban csak a szóda felfedezése és tö­meges gyártásának meg­indulása után követke­zett be, s csak a XVII. századtól voltak általáno­san használt tisztálkodá­si eszközökké a különfé­le minőségű, formájú és illatú szappanok. A mosószappanok erő­sen lúgosak ezért a szennyoldóhatásuk is na­gyobb, radikálisabb. A pi­pereszappanoktól nem vá­runk ilyen erőteljes ha­tást, így csak enyhén lú­gosra készítik őket. A csecsemők részére gyár­tott szappan pedig nem IlETFÖ: Spárgaleves tejfö­lösen, paprikás újkrumpli ga­luskával, fejessaláta. KEDD: Zöldségleves, kara­lábéfőzelék, fasirozott, cukro­zott földieper, SZERDA: zöldborsóleves, rakott karfiol, cseresznye. CSÜTÖRTÖK: Húsleves, a főtt húshoz egresmártás, bur- gonyapüré. PÉNTEK: Karalábéleves, gombapörkölt spagettivel, fe­jes saláta. SZOMBAT: Burgonyaleves, salátafőzelék, sült virsli. VASÁRNAP: Zöldborsóle­ves, rántott csirke, zsírban sült újburgonya, uborkasalá­ta, meggyel rakott piskóta. RAKOTT KARFIOL. Hozzá­valók: 80 deka karfiolbimbó, 8 deka vaj, 1 gramm törött bors, só, zsemlemorzsa, 2 de­ci tejföl. A megtisztított és jól meg­mosott karfiolbimbót bő, for­rásban lévő sós vízbe tesszük és megfőzzük. Vigyázzunk, hogy ne főjjön nagyon szét, mert elázik és sokat vészit a súlyából. Leszűrjük, jól le­csurgatjuk, majd egy tűzálló tálat megvajazunk, morzsá­val megszórjuk és beletesz- szük a lecsurgatott karfiol- bimbókat. Ha szükséges, gyen­gén utánasózzuk, borsozzuk, a vajat és a tejfölt ráöntjük. Sütőbe tesszük és halvány rózsaszínűre sütjük. Melegen tálaljuk. MEGGYEL RAKOTT PIS­KÓTA. Kikenünk egy tűzál­ló edényt zsírral és kirakjuk piskótával, majd beszórjuk kimagozott meggyel. Rum­mal meglocsoljuk, ezután Is­mét egy sor piskótát rakunk, amit megszórunk reszelt cso­koládéval. Ismét piskóta, cso­koládé következik, amíg a tál háromnegyedig megtelik. Ez­után négy tojássárgájával, 2 evőkanál cukorral. 3 deci tej­jel, kevés vaníliával krémet főzünk, s az elkészített pis­kótára öntjük. Az anyagokat fél órán át forró Víz fölött gőzöljük. Végül a tojásfehér­jékből kemény habot verünk 10 dkg cukorral, egy evőka­nál rummal és bevonjuk a tésztát. Gyengén melegített sütőben a tetejét megpirít- Mtk. is lúgos (ún. neutrális szappan); Az emberek bőre. nem egyforma, többnyire szá­raz vagy zsíros, csak ke­vesen mondhatják magu­kat „normálbőrűnek”. Ép­pen ezért van szükség annyiféle pipereszappan­ra. A zsírosbőrűek hazai szappanaink közül az enyhén szárító hatású- akat használják. Ezenkí­vül jól teszik, ha bősé­ges meleg vízben mos­danak, ez csökkenti a bőr zsírosságát, fényét. A szárazbőrűek viszont kerüljék a bőrt szárító melegvizes arcmosást, szappannal pedig az erő­sen zsíros fajtákat ve­A kellemesen korszerű­en, ízlésesen berendezett lakásokban a sima vona­lú bútorok az ember funkcióit szolgálják, a tel­jes esztétikai hatást pe­dig művészeti alkotások­kal képekkel és grafi­kákkal emelhetjük. Per­sze az sem mindegy, hogy hogyan. Itt egy pillanatra fél kell hívnom a figyelmet valamire. Mégpedig ar­ra, hogy a fénykép pl. esküvői vagy különböző családi eseményt meg­örökítő fotográfia nem falra való, azokat őriz­zék inkább a többivel együtt, az erre a célra kiszemelt fiókban, al­bumban, vagy anélkül, de minden esetre ajtó mö­gött. A kép lehet olajfest­mény, akvarell (vízfesték) grafika vagy reproduk­ció. Az olajfestmény drá­gább, így fiatal házaspá­rok vásároljanak inkább csak akvarelt, vagy réz­karcot. A Képcsarnok Vállalat különböző üzle­teiben részletekre is áru­sítanak és az érdeklődők­nek megfelelő tanácsot nyújtanak a képvásárlás­hoz. Óvakodjunk az ér­téktelen, bizonytalan ere­detű giccsektől. Inkább kevesebb ké­pünk legyen, de ízléses és értékes. S ne zsúfol­juk túl a falat képekkel. Lehetőleg ne helyezzünk egymás mellé olajfest­ményt, akvarellt és rep­rodukciót. Válasszuk őket külön, más-más falra gyék igénybe. Az érzékeny bőrűek számára akárcsak a puha, lágy bőrű csecse­mőknek — a lúgmentes Baba-szappan a legmeg­felelőbb. Külön szappan készül az izzadásra haj­lamosak részére is. Az illatosító anyagokra az emberek bőre nem egyformán reagál: meg­figyelhetjük, hogy ugyan­ez az illat más és más bőrön különböző eltérése­ket mutat. Van ennek egy határesete is, amikor egyes illatosító anyagok allergiás tüneteket, bőr­kiütéseket okoznak. Ilyen-! kor azonnal másféle szap­pan használatára kell át­térni. akasszuk, alacsony búto­rok, vagy heverő fölé, de arra mindig ügyelni kell, hogy ne különböző magasságban és ne ösz- sze-vissza, hanem rend­szerben. Lehetőleg azonos méretűek kerüljenek egy­más mellé. Színes heve­rő fölé a színekben sze­rényebb, vagy egyszínű grafikai műveket helyez­hetjük, világosabb ala­csony bútor fölé' meré­szebb színhangulatú ak­varellt. Abban az esetben pedig, ha aránylag na­gyobb falfelület áll ren­delkezésünkre, amelyet szekrényünk nem tölt be teljesen és olyan képző- művészeti alkotás van birtokunkban, amely ará­nyában igényli azt a fal­felületet egy sötétebb tónusú háttérrel mind­kettőt kiemelhetjük, és hangsúlyosabbá tehetjük, amint ezt az ábra is mu­tatja. Egy szobán belül azon­ban csak egy esetben, egy falon alkalmazhat­juk. A kép jobb oldalán lévő kettős képsor pedig bemutatja azt, hogy le­hetőleg szekrény, polc vagy ajtó magasságot ve­gyünk figyelembe a ké­pek felakasztásánál. A jól kiválasztott meg­felelően (nem cifrán pu­ritán egyszerűséggel) ke­retezett, majd jól elhe­lyezett kép egyetlen pél­dánya is mutathatja a lakás gazdájának fejlett Ízlését, művészi hozzáér­tését. Jámborné Burián Judit Országszerte, vidéki vá­rosainkra is jellemző a fokozódó ütemű beépítés, toronyházaik nőnek ki a földből, új városközpon­tok és lakótelepek ala­kulnak ki. Ezek szinte „kötelező” kísérői a gyer­mekek időkihasználásá­hoz, mozgásigényük ki­elégítéséhez nélkülözhe­tetlen játszóterek. Sokak képzeletében a játszótér fogalmához még ma is csak a hinta, a körforgó, a libikóka és a homokozó társul. Va­lóban ezek a hagyomá­nyos felszerelési tárgyak, sokáig ezek uralták a játszótér képét. Pedig e szerek többségükben csak ülésre, minimális mozgás­ra késztetik a gyermeket. A modem játszótereken egyre inkább előtérbe ke­rülnek a mozgásra ösz­tönző szerek: bordásfalak, különféle nyújtók, má- szórudak, kötelek, ugró­bakok, lubickolok stb. Nem a játékosság vissza­szorításáról van itt szó, hiszen jól összeegyeztet­hető a játékosság a test­edzéssel. Bizonyítja ezt a körforgó módosított vál­tozata: a körhinta alapja egy földbe (betonba) erő­sített fémcső, melynek a felső végére csapágyazott forgókorongot szerelnek. Erről 10—12 centiméteres fémrudak lógnak le, mely­nek végén szabadon füg­gő kapaszkodók helyette* sitik az ülőhelyet. Az ilyen szer a forgás öröm­élményén kívül lehetővé teszi a gyermekek szá­mára a testmozgást is (kapaszkodás, lábbal való lökés stb.). A játszótér­nek tehát — pedagógiai és pszichikai hatásain kí­vül — elsősorban a gyer­mek testedzését kell fej­leszteni : gyorsaság, álló- képesség, ruganyosság, agilitás, ügyesség stb. Itt kell elsajátítani, il­letve tökéletesíteni a mozgás alapformáit: a já­rást, futást, kúszást, má­szást, dobást, ugrást, for­gást, rúgást, húzást stb. Vagyis: a korszerű ját­szótér a testnevelés elő­szobája. A játszótér helykijelö­lésének legfontosabb igé­nye, hogy megfeleljen a közegészségügyi követel­ményeknek. Kellő időn át süsse a nap, jól járja át a szél. Rendszerint fás, bokros, füves területek Kép a falon mellé, vagy parkok egy részébe telepítik. Az új lakótelepek építésénél célszerűen már előre ki­szemelt területeiken ott hagyni a fákat (még a szárazát is), a nagyabb köveket, kisebb dombo­kat, amelyeket később jól fel lehet használni mászásra, csúszkálásra. A növényzet szerves része lábujjhegyen, külső és belső talpélen), amely jól véd a bokasüllyedés ellen. A modem játszótéren újabban megjelentek a mobil játékok, a hordoz­ható szerek is. Színes lá­dákban tárolnak például fatéglákat, korongokat, hasábokat, műanyag mér­tani testeket, amelyeket Testedző játékok a budape sti Városmajor játszótéren. a játszótérnek és már a telepítésnél ügyelni kell a helyes kiválasztásra. Ügyelni kell a beültetés­nél, hogy a zöld növény­zet árnyékot vessen, a berendezési tárgyak vi­szont a legnaposabb he­lyen legyenek. A növény­zet nem lehet tüskés vagy mérgező bogyókat termő. Törekedni kell a változa­tosságra, hogy a külön­féle levelek, magvak gyűjtésével is tanuljanak a gyermekek, ismerjék meg a természet egy da­rabját. Fontos, hogy a beren­dezési tárgyak játékra ösztönzők, változatosak és fantáziaserkentők legye­nek. A játszótér talaja újabban vita tárgyává vált. Sokan ellenzik az aszfaltozott pályákat, fél­tik a gyermekeiket a sé­rüléstől. A talajburkola­tok közül kétségtelenül legelőnyösebb a pázsit: kevéssé melegszik fel, csökkenti a levegő por­ral való szennyeződését, eleséskor tompítja az ütést. A gyep azonban a mi éghajlatunk alatt rend­kívül költséges, ezért sok helyen salakborításhoz fo­lyamodnak. Ennél viszont sokkal jobb az aszfalt, amely olcsó tartós, köny- nyen tisztán tartható és nem okoz olyan sérülést, mint a salak. A jövő persze itt is a szinteti­kus anyagoké, amelyek már a sportpályákon is beváltak. Minden esetre feltétlen szilárd burkolat szükséges az intenzív használatnak kitett fel- szerelési tárgyak alá, to­vábbá a labdajátékokhoz, kerékpározáshoz, roilere- zéshez, görkorcsolyához. Feltélenül legyen azon­ban. a játszótéren egy fü­ves terület, mert ez az egyik legfontosabb „szer”. Itt lehet fogóeskázni, tor­názni, mászni, kúszni, mezítláb különféle járá­sokat ségegöi ísartom. a gyermek talicskával szállít az „építkezés” szín­helyére. Ugyancsak meg­jelenik a modern játszó­téren a könyv is. A könyvkölcsönzővel és ol­vasóhelyekkel ellátott játszótereken, jól kombi­nálható a mozgás és az olvasás, a terhelés és a pihenés. Természetesen az ilyen felszerelésű játszó­tereken vezetőre, felügye­lőre van szükség. Külföl­dön már régóta alkal­maznak testnevelő taná­rokat a nagyobb játszó­tereken. Feladatuk a já­ték bemutatása, kapcso­lattartás az iskolával és a szülőkkel, csoportok szervezése, versenyek és bemutatók lebonyolítása. A szerekkel kapcsolat­ban a kisebb és egysze­rűbb eszközök a jobbak. Legelőnyösebbek a kerek, lépcsős és félkör alakú nyújtók, korlátok, gyűrű, kötél, ugróbak, gerenda, mászórudak és egyéb, függeszkedést szolgáló eszközök. Jól beváltak a beton játékszobrok, la­birintusok és beton csúsz­dák, búvóhelyek, amelye­ken a gyermekek szeret­nek mászkálni, belebúj- ni, fel- és leugrálni. A sorbarakott, változó ma­gasságú fatörzseken való sétálás jó lábgimnaszti­kát jelent, fejleszti az egyensúlyozást és a rit­musérzéket, növeli a bá­torságot; Ahol még nincsenek modem játszóterek, ott is meg kell oldani a gyermekek mozgásigényé­nek a kielégítését. Az új lakótelepek parkjaiban pedig remélhetőleg nem­csak a „Fűre lépni tilos!” táblák, hanfem megfelelő játékszerek is lesznek. Olyan cél ez, amelynek megvalósításához taná­csaink bizton számíthat­nának szülők, nevelők s a legérd ekei tebbek: a gyerekek segítségére, tár­sadalmi munkájára is!

Next

/
Thumbnails
Contents