Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

i. oldal 1969. június 14. szombat Óvjuk a tűzkártól a kenyérgabonát MEZŐGAZDASÁGI nagy­üzemeink már az aratásra készülődnek: rendbehozzák kijavítják az erő- és mun­kagépeket, kombájnokat. Ez a munka rendkívül nagy jelentőségű, hiszen az or­szág, a megye kenyeréről van szó. A június, július a nyár legmelegebb hónapja, s ezért nem véletlen, hogy ebben az időszakban igen sok tűz keletkezik különö­sen a mezőgazdasági nagy­üzemekben. Emlékeztetőül szeretnénk felidézni, hogy 1968-ban 188 helyen ütötte fel fejét a vörös kakas. A tüzek jelentős része — 64, ■összesen 576 ezer forintos anyagi kárral — éppen a mezőgazdaságban történt. Figyelemre méltó, hogy ter­melőszövetkezeteinkben, ál­lami gazdaságainkban, er­dőgazdaságainkban a tü­zek okozta kár 75 százalé­ka az aratási idényben tör­tént. A múlt esztendő tűz­eseteiről készült statisztika bizonyítja, hogy 17 esetben gyulladt meg a gabonatáb­la, s az anyagi kár meg­közelítette a 172 ezer fo­rintot. ÉRDEMES azt is meg­vizsgálni, milyen körülmé­nyek játszottak közre a már említett jelentős mér­tékű tűzkároknál. A tüzek A felelőtlen rágalmazónak Amenyire tiszteletet ér­demelnek mindazok, akik­kel — mert segíteni akar­nak — a mindennapi éle­tünkben előforduló fo­gyatékosságok, hibák, vagy éppen a , kiskorú gyermek védelmében ragadt tollat, annyira elítélni való a rendszerint névtelenségbe burkolózó, felelőtlenül rá­galmazók magatartása. Számuk szemcsére nem ■nagy, és egyre fogyatko­zó. A módszer azonban, amelyhez álszentül, hang­zatos szólamokkal folya­modnak. változatlanul fel­háborító. Nemcsak azért, mert kicsinyes bosszú­vágyból olykor rágalmak kieszelésére képesek, ha­nem azért is, mert ugyan­csak megdolgoztatják a legtöbbször különben is megterhelt hatóságok munkatársait. Mint azt a közelmúlt­ban is tette az a kecs­keméti „névtelen” hon­polgár, aki egy hétéves gyermek „embertelen” sorsára hívta fel szerkesz­tőségünk figyelmét, mert ,.a szülők alkoholisták, a gyermek gyakran az ut­cán alszik és enni is csak a szomszédoktól kap ...” Az ilyen bejelentések nyomán — még ha név­telenek is — természete­sen nem marad el a ki­vizsgálás. Így történt ez esetben is. S a „veszélyez­tetett” környezet láttán való csodálkozásánál csak a bosszúsága lehetett na­gyobb a gyermekvédelem hivatott képviselőjének, aki a környezettanul­mányt lefolytatta. Ragyo­góan tiszta, rendes ott­honba toppant ugyanis, ahol éppen az édesanya társaságában játszadozott az egészséges, jól táplált gyermek, akinek ruhatá­rában csupán pulóverből legalább tíz darab sora­kozott. A kis első osztá­lyos „veszélyeztetett” ké­retlenül is büszkén hozta elő a környezettanul­mányt végző tanácsi dol­gozóknak az iskolai ellen­őrző könyvecskéjét, mely­ben ötösökön kívül alig akadt más bejegyzés. Az édesanya — egészségi ál­lapota miatt — még ha szeretné, sem fogyaszthat­na alkoholt. S hogy fér­je olykor baráti társaság­ban szívesen megiszik egy-két pohár bort, ezt egy pillanatig sem tagad­ta’ hiszen ez sohasem megy a család rovására. A névtelen bejelentés tehát az elsőtől az utol­só betűig valótlannak bi­zonyult. Nyilvánvalóvá vált, hogy a család vala­mely haragosa választot­ta bosszúja eszközéül a felelőtlen rágalmazást, alighanem abban a re­ményben, hogy sorai nyomtatásban látnák nap­világot. De tévedett. Mert az újságot senki nem használhatja fel bosszúja eszközének! Sőt, most ő pirulhat. Mert névtelen­sége homályában is érez­heti, hogy ezek a maga­tartását mélységesen el­ítélő sorok személy sze­rint neki szólnak. P. I. legnagyobb részét a moz­donyokból — a vasút mel­lett levő gabonatáblákon — kipattanó szikra okoz­ta. Sajnos, kigyulladt gabo­natáblák, leégett asztagok, szalmakazlak, szénné égett búzaszemek tanúskodtak a tiltott helyen való dohány­zásról, az erőgépek szikra­szórásáról, és a tarlóégetés szakszerűtlenségéről. A múlt évben az erdőgazda­ságok is sokat szenvedtek a tűzkároktól, amelynek okozói a kirándulók, a szá­raz avart égetők voltak. Mindezekből következik, hogy a mezőgazdaságban az aratásra való felkészü­léssel egyidőben nagy fi­gyelmet kell szentelni a tűzbiztonsági előírások be­tartatására, a tűzesetek, s az ezzel járó károk meg­előzésére. Nem haszonta­lan elismételni azokat az alapvető tűzrendészeti, megelőzési szabályokat, amelyek betartása nem­csak az anyagi kártól óv­ja gazdaságainkat, de egy­ben biztosítja a megter­mett gabona begyűjtését, is. A TŰZRENDÉSZETI ha­tóságok — feladatuknak megfelelően —, értekezle­teken, előadásokon, együtt­működési feladatok meg­beszélésen felhívták a gaz­daságvezetők figyelmét a tűzjelzés megszervezésére, az erő- és munkagéiokeze- lök oktatására. A MÁV il­letékesei feltérképezték a megyében a vasút melletti gabonatáblákat. A viasz­érésben levő gabonák gyors betakarítását, a védőszán­tások elkészítését a MÁV is számon tartja, s a ve­szélyeztetett vasútvonala­kon, a lehetőségekhez ké­pest, szikraróccsal ellátott mozdonyokat közlekedtet. Nagyon jó dolog, ha a gaz­daságvezetők már most megkövetelik az erőgépe­ken a szikrafogók alkal­mazását, a mesterségesen szárított takarmányok vé­delmét a beázástól, az ön­gyulladástól. A NYÁRI mezőgazdasági munkák — anélkül, hogy nagy szavakat használnánk — az ország, mindannyi­unk élelmiszer-ellátását biztosítják, tehát óvnunk) kell a termést a pusztító) tűzkároktól. Ez nem egye­dül a tűzrendészeti ható­ság feladata; mindannvi- unk, de főleg a mezőgaz­daságban dolgozóknak ügyelni kell arra. hogy a már megtermelt mag. ne váljék a tűz martalékává. Gémes Gábor Honfoglalás Kiskunhalason A Papíripari Vállalat nők meghosszabbításaként, kiskunhalasi gyáregységé- a feltöltött területen pe- nek területén legalább há- dig raktárakat építünk, romféle jellegzetes zaj kü- A gyáregységben több lönböztethető meg. Vi- mint 300 féle típusú doboz szonylag hangtalanul dől- készül. A méretek a gyu- goznak a dobozkivágó, fás skatulya nagyságától Utolsót fordulnak a billenőplatós dömperek. El­tűnt a hajdani, sással-náddal benőtt „tisztviselő- strand". Épülhetnek az új raktárak. kombinált gépek; a nyom­daipari berendezések mo­noton, gyors kattogással! működnek; a készárut, vagy alapanyagot szállító járművek motorjai időn­ként felbőgnek, akárcsak az óvatosan .haladó és a hepe-hupás talajon meg­megbillenő, földdel megra­kott dömpereké. A folya­matos termelés mellett to­vább bővül az üzem. 7 isztviselö- strand volt A földet néhány száz méterről hozzák a dömpe­rek, leborítják a rakomá­nyukat, s feltöltődik a nemrég még vízzel borí­tott, vagy süppedős terü­let. Ezt a részt hajdan tisztviselőstrandnak ne­vezték. Ide jártak fürödni, napozni a polgárok. A kiskunhalasi gyáregy­ségben az idén összesen 4 millió forint értékű beru­házás fejeződik be. Ipari tanulókat képeznek — A középső, 1300 négy­zetméteres alapterületű csarnok 3 millió forintba került — közli Bodrogi Tibor igazgató. — Létre­jötte lehetővé teszi, hogy az év végéig összesen másfél száz dolgozót ve­gyünk fel. Az üzemesar­kezdve széles skálát fog­nak át. Nem ritka a kü­lönleges megoldás, a sajá­tos bélés sem. A megren­delők között gyógyszer-, műszer-, vegyianyag- és textilgyárak szerepelnek. A gyártás nem annyira erőt, mint inkább ügyességet, nagy figyelmet kíván. A munkások zöme nő. A pa­píripari szakmának nincs hagyománya Kiskunhala­son, s a vállalat ipari ta­nulók képzésével gondos­kodik szakmunkásairól. Szeptembertől további 40 fiatal sajátítja el a doboz­készítéshez szükséges, kor­szerű tudnivalókat. A külsőleg is lemérhető átalakulással egyidőben ki­teljesedik a munkaverseny- mozgalom, s kibontakozik a szocialista címért folyó verseny. Köztiszteletben A volt tanácsi üzem ta­valy január 1-től tarto­zik a Papíripari Vállalat­hoz, s az első évben — 13 brigádban :— a dolgozók 30 százaléka vett részt a versenyben. A Törekvés nevet viselő kollektíva a második helyezést érte el. Különféle nyomtatványo­kat állítanak elő. Csomago­lócímkék kötegelt látom például, amelyeket a Nyu­gati Pályaudvarra külde­nek a MÁV megrendelésé­re. — összesen húszán va­gyunk — mondja bemu­tatkozásképp Nagyapáti Sándorné, a brigád veze­tője. — Felajánlásaink fő­leg a minőség javítására vonatkoztak, de végeztünk társadalmi munkát is. S az érzékelhető eredmény? Elég ha annyit mondok, hogy köztiszteletben ál­lunk. Nincs köztünk súr­lódás, ismerjük és megért­jük egymást. Nem panasz­kodhatunk a részesedésre sem. Én például 2280 fo­rintot kaptam. A szocialista címért fo­lyó versenyben való rész­vételével tehát egyaránt kamatozik a vállalat és a brigádtagok számára. A be­nevezést rendszerint a párttagok kezdeményezik — a munka gyümölcseit már az egész kollektíva élvezi. Szükség van erre a nemes hajtóerőre, hi­szen a kiskunhalasi gyár­egység az idén már több mint 50 millió forintnyi termelési értéket akar pro­dukálni, a tavalyi 36 mil­lióval szemben. H. P. Nagyapáti Sándornc, a Törekvés brigád vezetője, Tizennégy éves kora óta nyomdában dolgozik. Kozákon erőt vett az ide- ;esség. Lehetetlenségig negfeszítette a nyakkendő- somóját, csak akkor lazí- otta meg, amikor már-már íuldokolni kezdett. Ingén .VO VEHNER és6fE0R6lü VCT NER RE&EWE kigombc>1.ta.a fegfelső gom- ■ 1 dj-lJ.HW. majd_u.ua megrántotta 27. Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abbahagyta. A szoba közepén állt, ele­gáns nyakkendőiének csücs­kével törölgette a szája szé­lét. Tyihonov nyugalommal lóbálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére penderíti a laodát, újrakezdéshez. — Bocsásson meg, úgy látszik, eltévesztettem a na­pot. Hát persze, kedden vet­tem a táskát! — És vendégségbe is ked­den ment? Kozak zavarba jött egy pillanatra: — Nem ... Vendégségben hétfőn voltam. — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elő­vette a zsebnoteszét. —* Aljosinéknál. A dél­nyugati városrészben. — Van telefonjuk? — Nincs, de rövidesen kapnak. — Mikor ért oda és med­dig maradt? — Hatra már ott voltam. Későn jöttem el. — A barátai minden bi­zonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltötte? v nyakkendőjét. — Tönkreteszi a vadonat­új nyakkendőjét — figyel­meztette Tyihonov. — Szó­val? — Becsületszavamat adom rá, hogy egész este ott vol­tam, de nagyon nem szeret­ném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt. Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? — Maga intelligens em­ber! Megértheti, hogy van­nak dolgok, amiket az em­berek félreértenek. Az ön jövetelét helytelenül is ér­telmezhetik. Gondolja ej. hogyan vélekednének rólam ezek az egyszerű, jámbor nyárspolgárok, ha a bűn­ügyi rendőrség érdeklődne lelőlem. Nem olyan egysze­rű ez! A bűnügyi rendőrség! Hogyan hangzik ez? — Büszkén — felelte ko­moran Tyihonov. — Az ér­vei elégtelenek. Annál is inkább, mert becsületes em­bernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevében kérdezősködnének felőle. Ezért velem kell jönnie Al- josinékhoz. — De hiszen ez lehetet­len ! — kiáltotta kétségbe­esetten Kozak. — Egyáltalán nem lehe­tetlen. Nagyon is lehetséges. Higyje el nekem. — Értse meg. arról van szó, hogy Aljosin nincs ott­hon. — Nincs? Hát hol van? — Kiküldetésben — vála­szolta elhaló hangon Kozak. — Hát akkor hol járt hét­főn este? — Mondtam már. Aljosi- néknál. — Értem. — Tyihonov tü­relmetlenül dobolt a karos­szék karfáján. — Miért nem fogalmaz pontosabban? Al- josinnénál járt és nem Al­josinéknál ! — Aljosinnénál — sóhaj­tott beletörődőén Kozak. Tyihonov gondolkodóba esett. „Tragikomikus, ha be­legondol az ember, mi min­dennel kell foglalkozni szol­gálatban. Mellesleg, ez ért­hető is. Olyanok vagyunk, mint a határőrök. A normá­lis és torz jelenségek határ­vonalán cirkálunk. Az iga­zi határt azonban csíkosra mázolt oszlopok jelzik. A mi munkánkat nem köny- nyítik meg jelzőtáblák. Az ember nem lehet tapinta­tDöj HL1U Ivl Ul tlluljd ej szemérmesen a tekintetét az idegen szennyes elöl...” Tyihonov végig,simított;, tenyerével az arcát, majd felállt: — Sajnos, el kell keserí­tenem. Lev Alekszejevics: el kell mennünk Aljosinék- hoz. — De nem érdemes ilyen csekélység miatt... Maga is nevetni fog az egészen ... — Lehet. De ahogy a fő­nököm szokta mondani, az nevet legjobban, aki követ­kezmények nélkül nevet. Kinyílt az ajtó, magas, őszhajú férfi lépett a szobá­ba. Tyihonovhoz lépett és telt, vidám basszushangján bemutatkozott: — Adjonisten! Lagunov vagyok — erős. férfias kéz­fogással üdvözölte Tyihono- vot. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents