Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
I oldal 1969. május IS, kedd Fiatal szakember elhelyezkedne... A STATISZTIKAI felmérések azt mutatják, hogy jelenleg a mezőgazdaság különböző ágazataiban mintegy 50 ezer olyan munkahely van, ahová legalább technikusi végzettségű szakember kellene. Jellemző adat, hogy 855 termelőszövetkezetben egyáltalán nincs agrármérnök, 440-ben pedig még felsőfokú végzettségű szakember sincs. Az agrármérnöki beosztásban levő személyeknek csupán 22 százaléka rendelkezik egyetemi végzettséggel. Szinte hihetetlenül hangzik. de országosan több mint 1300 főkönyvelői beosztásban dolgozónak csak általános iskolai végzettsége van. Az egyetemeken és felsőfokú tanintézetekben együttesen évenként csaknem 2000 fiatalt képeznek ki mezőgazdasági szakterületre. Elhelyezkedésük évről évre gondot okoz. Általános tapasztalat, hogy a végzett szakemberek egy része már eleve nem a képzettségének megfelelő munkahelyre megy dolgozni, hanem más területen helyezkedik el. Azok közül is. akik a mezőgazdaságba mennek, egy-két év után többen otthagyják azt. és másutt próbálnak boldogulni. Ez a jelenség tulajdonkóppen mindenkinek káőzhelyként hangzik, de n ;is hangsúlyozni kell, h y több ezer holdas gazigokat, hús-, tej- és toil; „gyárakat”, gyümölcsös zöldségtermelő kombinátokat nem lehet szakképzettség nélkül gazdaságosan irányítani. Ha a kis-i ' ;zti gazdaságban valami iietti sikerült, rossz volt a termés, vagy elhullott az állatállomány, a gazdálkoo szébb húzta a nadrágszíja t, s legfeljebb a gyéreitek koplalták meg, hogy a i aládfő elszámította e ia gát. A nagyüzemi gazda s ; kban a dolog már nem lyen egyszerű, mert egy-egy rosszul sikerült gazdasági év a családok • á érinti. A gazdaságot - .b évre visszaveti a fo.:' ben. A több millió fl 111 bevételi kiesés, esetit terhes adósságba sodor' a termelőszövetkezete l, amit csak évek múltán tud kiheverni. MÉGIS, mi lehet az oka annak, hogy egyes mezőgazdasági nagyüzemek nem törekszenek szakemberek szerződtetésére? Miért van, hogy egyes helyeken a már meglevő és a tsz-ben dolgozó agronómusokat, technikusokat nem becsülik eléggé és nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják őket? A választ elsősorban a szemléletben kell keresnünk. Néhány helyen úgy gondolkodnak, hogy eddig is megvoltunk mezőgazdasági mérnök nélkül, ezután RE—2500-as lemezollónkra csíkozást és méretvágást 16 mm-ig BÉRMUNKÁBAN VÁLLALUNK. Magyar—Szovjet Barátság Mg Termelőszövetkezet. Kecskemét. Városföld 127. 3492 is megleszünk. Másik helyen pedig azt mondják „mit tud az a fiatal könyvkukac, nekünk akarja megmondani, hogy mit hogyan kell csinálni, hisz mi 40—50 éve végezzük a mezőgazdasági munkát”. Az ilyen maradi szemlélet következménye sok esetben, hogy a gazdaságokban dolgozó mérnököket, technikusokat sem becsülik eléggé. A gazdaságra vonatkozó észrevételeiket, javaslataikat gyakran nem fogadják el. Ha az egyes üzemágak fejlesztésére tervet dolgoznak ki, azt sokszor, különösebb megfontolás nélkül, elvetik. Számos gazdaságban nincs megfelelő munkahelyük, a különböző vizsgála-, tokhoz berendezésük. Sok) helyen nem gondoskodnak számukra lakásról, élelmezési lehetőségekről. EZEKBŐL a problémákból adódik, hogy a fiatal agrárértelmiség egy része egy-két éves kínlódás után elkeseredik, búcsút mond tanult szakmáj ának és olyan helyen próbál szerencsét, ahol jobban megbecsülik munkáját. És itt elérkeztünk ennek az ellentmondásos állapotnak az emberi oldalához. Nyilvánvaló, hogy azok a fiatalok, akik az agráregyetemekre. vagy főiskolákra jelentkeznek, többnyire ezt azért teszik, mert szívügyük a mezőgazdaság Arra készülnek, hogy tanulmányaik elvégzése után ott fognak dolgozni, alkotni, ott segítik majd a termelő munkát. Ha ez bármilyen oknál fogva nem sikerül nekik, könnyen elhomályosul életcéljuk, elvesztik alkotókedvüket. AZON munkálkodunk, szocialista társadaboldog, megelégehogy a lomban gedett. alkotni vágyó emberek éljenek, ez a társadalom és az egyén egyetemes érdeke. Ha ez az érdek a termeléssel és a technikai haladással ötvöződik, s ebben az irányban hat. segítenünk kell az akadályokat eltávolítani érvényesülése útjából. L. V. A főagronómus elmondja Csuvér Lászlóval, a bát- is a nap, hanem a munkák semmiképpen sem várunk monostori Kossuth Terme- késése „fűtött be” nekünk, az idén. lőszövetkezet főagronómu- De ismétlem, az elmúlt hé- A négyszáz holdas szőlősával mintha „künn a bá- ten már csak itt-ott kellett táblánk jó erőben van, rörány benn a farkast” ját- pótolnunk egy kis lemara- videsen hozzákezdhetünk a szőttünk volna, ha egyik dást. Hétfőn befejeztük a mélykapálásához. Legalább is erre engedett következtetni a múlt heti határszemle. Csak arra várunk, hogy a hajtások, a levelek megerősödjenek egy kicsit. Az olajlenünk is a múlt héten kelt ki, természetesen megkésve, hiszen március 15-e után tudtuk csak vetni. Azt nem mondhatom, hogy a jelenlegi időjárás nem kedvez a lennek, de a késés azért csak késés marad. Egyébként erre a 158 holdra kellene most nagyon az eső. A tavaszi vetések közül kikelt a kender is, az idén 260 holdon termesztjük ezt a növényt. A palántázások mellett van még vetnivalónk is, negyvenöt holdon silókukoricát és takarmánykeveréket vetünk. Telepítünk száz holdnyi szőlőt is. — A mezei munkáknál — ez igen lényeges —utolértük magunkat, és a kertészet kivételével minden munka a terv szerint folyik. Zöldség, káposzta, karalábé bizony később lesz egy kicsit... Ebben az esztendőben csak a csibenevelő „hozott” eddig pénzt. Két szállítmány pecsenyecsibét értékesítettünk, összesen 32 ezer darabot. A húst kilónként négy forintért állítottuk elő. Erről jut eszembe a másik, jóval költségesebb hústermelés is. Tavaly itt maradt nálunk hetven darab hízómarha, máig is elszállításra várnak. A takarmányértékesítés ilyen, készre hizlalt állatoknál már rendkívül rossz, meglehetősen drága, gazdaságtalan a tartásuk. Egyszerűbben fogalmazva: ráfizetéses. Reméljük, mielőbb értékesíteni tudjuk őket. — Hát nagy vonalakban körülbelül így nézett ki egy hét, munkáival, terveivel, gondjaival. A következő minden bizonnyal könynyebb lesz, bár erre sincs semmi garancia. Hiszen jelentkezhetnek a gyümölcsösben a betegségek, vagy a kártevők. Baranyi—Pásztor Janotka Istvánné, a kertészbrigád tagja a paradicsompalántákat készíti elő k.iiltetéshez. irodában kerestük, akkor kukoricavetést, hála traktorosainknak, akik bizony sokat éjszakáztak — tárcsáztak, hengereztek — mivel meg kellett fognunk minden csepp talajnedvességet. A palántázásban sajnos — úgy mint a járás többi szövetkezetei — mi is késtünk az időjárás miatt. Kereken két hetet. Csak most kezdhettük meg a negyvenholdas táblára a paradicsompalánták kiültetését. Ráadásul még mindig nem túl erősek ezek a palánták. Ha a hajnalok hoznak egy kis fagyot, mondjuk Szerváé, Pongrác vagy Bonifác ... No, de ne fessük az ördögöt a falra! Fagyot épnen a másikba ment, de mire ott utólértük volna, akkorra már a harmadik helyre távozott. Aztán egyszerre csak ő nyitott ránk, amikor már éppen fel akartunk haevni a keresésével. Kedélyes mosollyal ültetett bennünket asztala elé, és — biztos, ami biztos — legfrissebb jelentéseit maga elé téve várta kérdéseinket. Nem az adatokra voltunk kíváncsiak, inkább az iránt érdeklődtünk: hogyan telt az elmúlt hét az irodában, és a földeken? — Míg előtte folyton meleg napjaink voltak, a múlt héten már csak meleg pillanatok ... Ráadásul nem Veszélyben A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Kecskeméten, az Arany János utcában megnyitotta a régi tejbolt helyén grillbüféjét. Még csak néhány napja üzemel a bolt, a kecskemétiek, s az idegenből jövők is nagy számban keresik fel az ízléses és nagyon tiszta, korszerű berendezésű helyiséget. A látogató, ha úgy tetszik, helyben is elfogyaszthatja a szeme láttára készülő sült csirkét és az egyéb ínyencfalatokat, sült kolbászt és hurkát. A vállalat úgy tervezte — és ezt csak helyeselni lehet —, hogy a grillbüfé a tejbolthoz hasonlóan vasárnap délelőtt legalább tíz óráig nyitva tart. A kecskeméti dolgozó asszonyoknak így a reggeli órákban lenne alkalmuk bevásárolni a büfében, s munkájuk lényegesen könnyebbé válna. Nem kellene a baromfi beszerzésével, majd elkészítésével fáradozni, hanem nagyon olcsón a büfében hozzájuthatnának mindehhez. És még azt is joggal vetjük fel, hogy a város egyre növekvő idegenforgalma is szükségessé teszi egy ilyen üzlet vasárnapi nyitvatartását. Hol itt a veszély? A KPVDSZ, a kereskedelmi dolgozók szakszervezete, nem engedélyezte a BÉK vezetőinek az üzlet vasárnapi nyitvatartását. A szakszervezet ugyanis védi a dolgozóit a túlzott igénybevételtől. Az egyébként helyes elgondolás azonban ez esetben nem helyénvaló, hiszen a bolt kétműszakos, így a bolti dolgozókra csak minden második héten kerülne sor, s így nem jelenten^ számukra megterhelést, s még a keresetük is növekedne. Szívesen vállalják a vasárnapi néhány órás elfoglaltságot. Mindehhez még azt is hozzátehetjük, ha ez az üzlet például a vendéglátó vállalat, vagy a tsz felügyelet alá tartozna, úgy senkinek sem lepne kifogása a vasárnapi nyitvatartása ellen. Ügy érezzük, a kecskeméti dolgozók érdekében helyesen tenné a KPVDSZ, ha nem gördítene akadályt a grillbüfé nyitvatartása elé. M. I. A NYOMDÁSZ HOBBYJA — Nem robban ez hogyishívják? — Nem. Bebiztosítottam. — Jó, akkor közelebb megyek ... Maximális tiszteletem. A „pokolgépes ember” Baksa János, a színes kedélyű nyomdász. A találkozás színhelye a kecskeméti városi tanácsháza emeleti folyosója. Nem kell azonban félteni a kellemes színű boltíveket, az aranyozott oszlopfőket semmiféle robbanástól. A nyomdász „felszerelése” — igaz, precíz kis masina, s a ebéd után kezdődik. De ilyen játékos modorban szoktunk szót váltani, valahányszor munkahelyen kívül találkozunk. S az első mondatok után rendszerint ez a folytatás: — Hallotta már? ... Lefekvés után azt mondja a fiatalasszony a férjének... Kicserélünk két-három pár viccet, aztán agyő! Most azonban nem lehet csak úgy — viccekkel — elmenni egymás mellett. Maga a tekintélyes gépezet, meg amit a szokvány kérdésre válaszol a nyom-1913-as városi közgyűlési személyes felkeresésével is határozatot... A Don-ka- segít a szervezésben, nyár rendezéséről hozták... — Valami meglepetés is Elég jól megfeledkeztek ró- kellene... — De mi? — la, mert... mint az ábra szólt a nyomdai alapszermutatja — int a nevezetes vezet párttitkára Baksa Jávárosrész irányába — a nosnak. „nagyja” ránk maradt. Egyelőre csak a tekintetemmel csodálkozom. Még akkor is, midőn ravaszkásan magyarázza. — Tudja, amolyan hobbym a filmezés. — Persze, jobb ilyen mozdulatlan alanyon kezde— Meglesz — válaszolt a fürge észjárású nyomdász, és már annyit tudott, hogy a hobbyt „profilírozza” erre. Kezdte azzal, hogy november 24-én kis filmriportot készített a Leninszobor avatásáról, illetve a ni, mint amilyen egy ler Leninvárosról. Aztán egyik véltári dokumentum — ősz- téma követelte a másikat, tökélem némi kis tüskével „Megfilmesítette” a városa bővebb felvilágosításra, központot, az új iparitanuló- Nem is bánom meg. iskolát, a Csilléri-telepet. Pár perc alatt derül fény a* akkori Don-kanyart, az egy okos, ötletes agitációs fPuo szalaghazat, a terebelyesedo Szechenyivarost, majd az uszodát... Elég az hozzá, hogy a magnóval hangosított filmfelvételeket — valóban vámódszer születésére, amely első pillantásra időzített dász, további faggatózásra “f^ább "már^a forrólokálrombolószerkezet is lehetne sarkall > , mar a Iorro- mindjárt felismerhető, _ A Oltárban jártam P^10TM.?. PTMPaSandáJamihelyst kiemeli hóna alól: _ PENTAFLEX filmfelvevő- földszint irányába. — Fi- A múlt SVÍ, decemberi §éP- gyelem, megint milyen hun- tanácstagi beszámolókkal — Mégis, hol jár erre- cutságct „készít elő”. Élénk kezdődött. Reile Géza vbfelé, Baksa elvtáns? ... szeme vidám, mint máskor, elnök és Üjvári Lajos el- ban tartott beszámoló, kératlan meglepetésként — az említett tanácstagi beszámolón vetítették le először. Aztán a Finommechaniká-Munkaidő alatt! — foly- de szavain érzik, nem trétatjuk a „komoly” diskur- fái. zust, annál is „neheztelőbb” — Levéltárban? ... Filmhangsúllyal mivel tudjuk, a felvevővel? kolléga műszakja majd csak — Filmre vettem egy nökhelyettes körzetében, sőbb egy reprezentatív népamelyet a nyomda KISZ- frontgyűlés alkalmával... szervezete is patnonál; nem — Vezetőknek, választókcsupán a meghívókat ké- nak csillogott a szeme, szíti, hanem a választók Mindenkinek jólesett, mindenki büszke volt egy kicsit, hogy így együtt láthatta alkotásainkat... — mosolyog csöppet zavartan Baksa János, a tréfás kedvű nyomdász, hogy ilyen ünnepélyesen fogalmazott hirtelenében. Gyorsan át is vált, — elképzeléseit sorolja. — Külön kis komplexum lesz a Don-kanyar sorsa: az a bizonyos 1913-as határozat — aztán: milyen volt ez a városrész 1968- ban, milyen a lebontás után és vele az alapkőletétel. Nyers elvtárs közreműködése az aktusban —, s makettről: milyen lesz 1972- ben a Don-kanyar ... Hasonló készül a Széchenyivárosról is ... Mikor arról is szó esik, milyen költséges is ez a hobby — a kedves, mindig tromfolni kész nyomdász tiltakozik ... — Nem, ezt nem lehet pénzért csinálni ... Ez dokumentum lesz, ezt én adom . .. Miért? Egy nyomdász is szeretheti annyira Kecskemétet, nem igaz? — viszi fel a hangsúly végét, s most ismét a huncut Baksa János szólt. —th —n
