Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
WSS. májtss 13, kedTdí K. otcuu Szakköröktől a falukrónikáig A déli határtól néhány kilométerre levő, mindössze 3000 lakost számláló község, Nagybaracska lakói, kultúrára szomjas' emberek. Erről beszélgettünk Végvári József művelődésiotthon-igazgatóval. — Egyetlen példa, amely bizonyára meggyőzi: A színházi előadásokra a Haladás Termelőszövetkezetnek 160, a községnek 60 állandó bérletese van. Ez azonban nem tükrözd a község valamennyi lakójának, főleg fiataljainak kultúraszeretetét, az azért való tenniakarást. Valóban nem, mert a Radnóti Miklós nevét viselő művelődési otthon e községben a kultúrának valóba . otthona. Nézzük meg hofyan vallanak ezekről a számok: 1969. első negyedévében összesen 36 ismeretterjesztő előadás, téli tanfolyam, tsz-akadémia, irodaimi est stb. volt. A társadalom- és természettudományos előadásokon öszszesen 2494-en vettek részt. É | rdemes a továbbiakban arról a tíz élő, igazán működő szakkörről is szót ejteni, amely a legnagyobb vonzóerőt képviseli. Elsőként a két bélyeggyűjtő szakkört említenénk. Az ifjúsági és felnőtt filatelisták 56-an vannak, s havonta egyszer, vasárnap délelőtt övék a kultúrház. A népi tánccsoport 16 tagja a termelőszövetkezet, a ktsz fiataljaiból került ki, s bár nincsenek túlzott igényeik, szeretnének mihamarabb dicsőséget szerezni községüknek, akárcsak az irodalmi színpad tagjai — az ifjúsági klub fiataljai —. akik a járási kulturális szemlén a harmadik helyre kerülték. A bábszakkör még ennél is eredményesebben dolgozott, hiszen a járásban második helyen végzett, s ezzel jogot nyert a megyei bábfesztiválon való részvételre. A népi szövő szakkör munkái már országos hírűek, ugyanis a jellegzetes baracskai motívumokkal szőtt díszpámák, H térítők a falu takács őseit idézik. A szakkör tagjai, lányok — s néhány fiú is — csupán otthont, oktatást kapnak e szövés elsajátításában, de az anyagot ők maguk veszik, s nem sajnálják erre a pénzt. Nem lenne teljes a szakkörről festett kép, ha az ifjúsági klubról nem tennénk említést. A klubnak aránylag kevés, mindössze 34 tagja van, ám a tagságnak rangja van. Csak az kapja meg a klubtagsági igazolványt, aki részt vesz két kötelező foglalkozáson, segít a kultúrház szépítésében, magatartása példás. Az ifjúsági klub tagjai irodalommal, művészettel foglalkoznak, de az érdeklődési körüknek megfelelően társadalmi és természettudományi ismeretekre is szert tesznek, s nem felejtkeznek meg a szórakozásról, a táncról sem. ogyan győzik mindezt, hiszen a felsorolt szakkörökön kívül még működik egynéhány, amelyre a fiatalokat, s az idősebbeket is szervezni kell? — A községben 23 pedagógus dolgozik — fejtegette Végvári József —, s ők kivétel nélkül részt vállalnak a szakkörök vezetésében, az ismeretterjesztő előadások megtartásában, sőt még arra is jut az erőből, hogy különböző szaktanfolyamokat rendezzünk. Nem titok az sem, hogy a községi párt- és KISZ- szervezet, a fömegszervezetek, és a helyi"’tanács is rendkívül nagy segítséget nyújt ehhez a munkához, s természetesen követelményeket is támaszt. emrégiben Mándics Mihály országgyűlési képviselő bemutatta a csávolyi falukrónikát, s ma már Nagybaracskán Fölföldi Lajos iskolaigazgató, Hajdók Imre és Végvári József minden, a községgel kapcsolatos eseményt rögzítenek, amelyet az év végén könyvalakban fűznek össze. Gémes Gábor A tóba dobott kő széles hullámokat ver A „Tt jelenti” tanyai riportsorozatához A „Tv jelenti” munkatársaival együtt vettünk részt azon az ünnepélyes aktuson, — amellyel a Jakabszállás, Volford dűlői iskolában — több országos nagyüzem ajándékaként — átadták az aggregátoros elektromos világítási hálózatot és a televíziót. Az eseményt követő vasárnapon lapunk is képes riportban számolt be az ügy előzményeiről, a nagy fordulatot kísérő sürgés-forgásról. Nagy fordulat... Valóban az volt ezen a napon a tanyai iskola történetében ... A beszámolóból azonba/n mostanra tartogattunk olyan mozzanatot, amely jegyzetként maradt meg az újságíró noteszében. Akkor — a tanítói lakás egyik csendes sarkában arról is beszélgettünk a tv-riporterrel, hogyan is indult el a „Tv-jelenti”-nek ez a tanyai riportsorozata? Ilyen fél- és egész mondatok sorakoznak a blokkfüzetben: „Még a múlt évben latolgatták a „Tv-jelenti” szerkesztőségében, hogy a lakosságnak melyik rétegével kellene külön is foglalkozni... „öregek háza” építésére indítsanak mozgalmat? (Lengyel példa) ... A tanyakérdésnél kötöttek ki. Egymillió 200 ezer ember sorsa... Esetek: magatehetetlen öregasszony bennégett a tanyában; — öreg disznó harapta le a fél kezét; — kútba esett az egyedül hagyott kisgyerek. Ellenpélda az elesettségre: saját autóján tereli a nyájat a juhász... Ilyen tapasztalatokat gyűjtöttek az országjáró tv-riporterrek, s ezek is követelőén sürgették: a tévé reflektorfényévei kell megvilágítani az egész ország előtt, a tanyavilág gondjait. Kiindulási területnek a kecskeméti járást választották. Késő őszi ülésén foglalkozott a tanyakérdéssel a Hazafias Népfront Bács megyei Bizottsága is. Az igen tartalmas vita számos ötletet, javaslatot eredményezett, s azok a helyi népfrontbizottságok útján — s részben a megyei, de az országos sajtó révén is — eléggé a köztudatba kerültek. Szinte ennek a mozgásnak a folytonosságát segítette tovább a „Tv-jelenti” tanyai riportsorozata, amely a megjelenítés, az élő szó erejével — mintegy háromnegyed tucatnyi adósban — a legfontosabb pusztai, külterületi problémákra irányította a figyelmet. Az első összegezés, de nem befejezés N Az addigi fejleményeket összegezte az április 20-án, vasárnap délután közvetített „Tanyavilág 69” cínflű televíziós riportfilm, amelyet — miközben filmen visszapergették az addigi adások fő mozzanatait — érdekes fejtegetések, elemző következtetések tettek teljessé. Ebben a kis ankétban — irányítója dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt — Sándor Imre, a kecskeméti járási pártbizottság titkára, Béne András járási vb-elnök mellett Farkas József, a népfront megyei titkára is részt vett. Nem az egész ország által látottakat, hallottakat kérdezem most tőle visza, hanem véleményére vagyok kíváncsi: segített-e előbbre vinni a tanyavilág milliónyi lakójának ügyét a televízió kezdeményezése? — Feltétlenül. — Ez Farkas elvtárs első szava. Ezután szinte címszavakban emlékeztet az érdeklődéssel kísért riportok témáira: kommunális gondok — út, villany; egészségügyi ellátás — orvos, gyógyszer; kulturális tennivalók — iskolai, felnőtt oktatás, fiatalok szórakozása; bolthálózat; a tanyán élő nők helyzete ... — Ez utóbbi problémakör sokoldalúságát jól érzékeltette a külön erről szóló adás, és az országos hatású kecskeméti tanácskozás egészen a közelmúltban — fűzöm hozzá az előbb mondottakhoz. Farkas József egyetértőén bólogat, s mosolyogva összegez. — Egy-egy területet is „ízekre szedhetnénk”... De hogy a tv riportsorozata mindjárt a kezdetén milyen figyelmet ébresztett, mutatta a jakabszállási tanyai iskola igen gyors villamosítása — összefogással: ez a gyár aggregátort, amaz televíziót adott, a másik a szerelési munkát, a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum KlSZ-szervezete szerződésben kötelezte magát az „elektrifikált” iskola villanyhálózatának, készülékének, a kapcsolódó eszközöknek a karbantartására ... A leckét feladták — A mozgás tehát megindult — veti közbe önmagának a megyei népfronttitkár. — Most már arra kell vigyázni — el ne üljön. Folytassuk együtt,' országosan, s azon belül ki-ki saját megyéjében — a megoldások keresését. A leckét feladták mind a „Tvjelenti” riportjaiban, mind a különböző tanácskozásokon ... Üt kell. Nem egy olyan település van még megyénkben, mint az ágasegyházi Sándor-telep; 800 körüli ember lakja, de 6 kilométerre van tőlük a kövesút. (A Dunántúlon jóval kisebb településekhez vezetnek már jó kövesutak.) — Az útgondok a kereskedelmi ellátottsággal is öszszefüggnek. Az ország élelmezésében, egyáltalán a mezőgazdasági termelésben való igen jelentős részarányával a tanyai lakosság joggal elvárja, hogy közszükségleti cikkekkel való ellátása megközelítse a község- és városbeliek színvonalát. Ez még messze van a megvalósulástól, holott — ezt tanúsítják a kereskedelmi szervek jelentései — a pusztai nép táplálkozási kultúrája is erősen korszerűsödött, megnőtt a bolti élelmiszerek iránti igény is, tehát nem csak önellátó. Ám micsoda nehézkes a mindennapi közszükségleti cikkek kiszállítása is a tanyai boltok egész sorába! Az utak hiánya miatt. (S akkor még e kis üzletek fenntartásának gazdaságtalanságáról nem is beszéltünk.) — De jó pár példa van arra is, mennyire javít a helyzeten, ahol a termelőszövetkezet magára vállalja az áruk kiszállítását. Farkas elvtárs abban is nagy pozitívumát látja a „Tv-jelenti” sorozatának, hogy több nagy kérdést másik oldaláról is felvetett. Például: igaz, fő szempont a gazdaságosság a külterületek, tanyaközpontok villamosításánál is. Rendkívül költséges, mindenki tudja, a lakóépületek, telepek nagy távolságai miatt. De az is igaz, hogy nem lehet mindig ebből kiindulni... Mert nemcsak olyan „öszszedolgozásból” lesz villany, televízió egy tanyai iskolában, — amely rendszerint középpontja egy-egy lakóházcsoportnak —, mint a Volford dűlőben. A kiskőrösi járásban ragyogóan rövid idő alatt villamosítottak — aggregátorral, televízióval — nyolc tanyai iskolát úgy, hogy a helyiek anyagi erőfeszítéseit a járás is konkrét segítséggel duplázta meg... Helyes koncepció Beszélgetésünknek ennél a részénél ismét közbekérdezek. — Ha a tanyavillamosításnál tartunk: helyes tehát a „Tv-jelenti” szerkesztőségének az a koncepciója Nappali sötétség • • • A pár négyzetméteres tanyasi boltban útbaigazítottak, valahogy így: — Elmegy két dűlőt felfelé, aztán jobbra fordul egy másik úton és addig megy, amíg meg nem látja a traktort. Akit itt a tanyavilág dűlőútjainak összevisszaságában kerestem, mit sem sejtve szedte a fordulókat, porfelleget hagyva maga után. Amikor közelébe értem, éppen kiért a füves útra. A gép üvegkalitkája mögött nehezen ismertem fel vonásait, de aztán megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy ő az, akit keresek. Huszonhat éves, jól megtermett legény. Olajtól erezett kezével a mellettünk dohogó erőgép sárhányóját simogatja. Négy évvel ezelőtt találkoztunk legutóbb, s az akkori beszélgetésünket szeretném most folytatni. Mi is történt vele? KISZ-titkár volt és párttagjelölt, tele életkedvvel, energiával és tervekkel. Nősülés előtt állt. Aztán váratlanul jött a hír: visszalépett a párttagjelöltségtől, lemondott a KlSZ-titkárságról és minden egyéb megbízatásáról. A négy évvel ezelőtti beszélgetésünk rövid volt, én kérdeztem, hogy miért, ő pedig csak ennyit mondott: — A sors közbeszólt. őst, ahogy távolabb iTJi' mentünk a traktortól, újra feltettem a kérdést: — Miért? — Megismerkedtem egy lánnyal, aki szolid, egyszerű és csendes szavú volt. Ügy éreztem, eljött az igazi. Egy ideig nem volt semmi baj, sokat voltunk együtt, ahogy ez már lenni szokott. A szülők eleinte nem szóltak, engedték. Egyszer azonban vége szakadt a hallgatásuknak, de a mi nyugalmunknak is. Megtudták, hogy KISZ-titkár vagyok. Nem sokáig kerteltek, megmondták: válasszak, vagy a lányuk, vagy a KISZ. — És maga mit tett? — Megpróbálkoztam a legnehezebbel, igyekeztem megmagyarázni hovatartozásomat a két tanyán élő embernek, akik a portájukon kívül más világot nem ismernek — még vonaton sem ültek. Magyaráztam, érveltem, de hiába. A vitának az lett a vége, hogy kimondták azt a szót, amitől a legjobban tartottam. — Mi volt az? — A szekta. — Milyen szekta? — A Jehova tanúi, amelyiknek ők, meg a lány is tagjai. Nem tudom mi vett rajtam erőt — de megadtam magam. Olyan kikötéssel, hogy ténylegesen csak akkor lépek be a szektába, ha már összeházasodtunk. Azóta négy év telt el, s mi máig is jegyesek vagyunk, még semmi nem dőlt el. [Ttolsó szavait már le^ horgasztott fővel ejtette ki, s zavart mosolylyal rugdosta a porh anyós rögöket. — Mi lesz ezután? — Őszre megtartjuk az esküvőt, akármi is lesz, és elmegyünk erről a vidékről, "lehet hogy örökre. Szeretek dolgozni, a jó traktoros mindenhol kell. — És a többi itt élő fiatal? — Nagy részük, sajnos. úgy van, mint én. Ahol a szülők szektatagok, ott a fiataloknak is előbb vagy utóbb be kell lépni. Amíg a KISZ-be jártam, sokat szórakoztunk, tanultunk, játszottunk, jó volt együtt lenni. A szektában ezt nem lehet, s aki mégis megkísérli, az megcsinálta magának a perpatvart. A fiatalok innen a környező falvakba járnak szórakozni — szökve a sötétség leple alatt, ki kerékpárral, ki motorral, s van aki gyalogosan, de megy. Mi is így vagyunk a menyasszonyommal, otthon azt hiszik, hogy a gyülekezetbe mentünk, mi pedig helyette bálba járunk. Hogy helyes-e ez vagy nem, azt felesleges latolgatni, mert valamit csak kell csinálnunk, igaz? — Egyik barátom elérte a szüleinél, hogy a közeli nagyközség egyik üzemében dolgozhasson. Néhány hónapig naponta hazajárt, de egyszer csak nem jött. Levelet írt a szüleinek, hogy Pesten vállalt munkát, jól keres és munkásszálláson lakik. Azóta havonként egyszer jön haza és olyan mintha sosem élt volna itt a tanyán. Teljesen megváltozott, felszabadult. Egyesek eltévelygőnek, mások meg szerencsésnek mondják, ki így, ki úgy. — Milyen megoldás lenne még? — Talán lenne más is. Például, ha gyakrabban jönnének ide városi emberek, előadásokat tartani, vagy néha egy-egy filmet levetítenének — mindez nagyon kellene. Nemcsak a fiataloknak, hanem a felnőtteknek is. Mert, hogy van most? Ha valakinek problémája akad, elmegy a gyülekezet prédikátorához és elmondja. Valamilyen választ mindig kap, csakhogy milyent? Ez nem mindegy. Az itteni prédikátorok hat meg nyolc osztályt végeztek és őket tartják a legokosabbnak. Azt is mondták, hogy majd felszámolják a tanyákat. Ez nem lenne rossz, de mikor lesz az még, kérdem én? Addig is kellene valamit tenni. 17 ddig tartott a beszél■*“< getésünk, az induló masina nyergéből integetett felém és kiáltott valamit, amit az egyre erősödő motorzúgás miatt nem hallottam tisztán. Szabó Attila is — természetes és a szakma jellegéből is következik —, hogy elsősorban a villamosítást, televíziózást, rádiózást szeretnék szorgalmazni? A válasz. — Egy gombnyomás — és kultúrájával, civilizációjával bejön az egész világ. Iskolai és felnőtt oktatás. Nem szükséges részletezni. Befejezésül: a kocka el van vetve, illetve a tanyavilág életének látszólagos állóvizébe, amely alatt azonban friss erők, szenvedélyes akaratok, a feltörekvés vágyai — okos parasztemberek, gazdasági vezetők, lelkes pedagógusok nemes elképzelései feszülnek — a bedobott kő mind szélesebb hullámokat ver. örülünk, hogy a televízió — Bács megyéből ki- és továbblépve — folytatja a modern falujárást. Az itt szerzett és kölcsönös alkotómunkával kiformált módszerek, ötletek mellé tovább keresi a megoldásokat a tanyavilág anyagi és kulturális fejlesztésének meggyorsításához. Ezt a munkát valóban folytani kell. Mert miként dr. Erdei Ferenc összefoglalója is érintette (de benne van a probléma abban a cikkében is, amelyet a Népszabadság közölt a háztáji gazdaságok, ebben a tanyakörnyékek népgazdasági fontosságáról), — a tanyavilág jelentősége még hosszabb távra szóló. Természetes, hogy az itt élők körülményeit is kötelességünk minél közelebb emelni a kor színvonalához. Tóth István
