Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

1969. május 9. péntek S. «Mal A fiatalok gondjai a tanács gondjai A jászszentlászlói közsé­gi tanácson a szokott hét­köznapi „forgalom”. Ügyes­­bajos dolgaikat intézik a községbeliek, s az ott dolgozók készségesen, tü­relmesen állnak rendelke­zésükre. Talán a legtöbben Muzsik Tibornét, a végre­hajtó bizottság titkárát ke­resik. Tőle kérnek tanácsot, felvilágosítást, segítséget ügyeik intézéséhez. Ritka aki csalódottan távozik, de az is csak olyan, aki nem tudja megérteni, hogy a törvény előírásait szigorú­an be kell tartani... — Az újságíró milyen ta­nácsot kér? — néz rám mosolyogva, amikor távo­zik az a fiatal pár, akinek türelmesen megmagyarázta, hogy mi szükséges ahhoz, hogy megkezdhessék csalá­di házuk építését. — Sajnos, nem tudtam eljönni a tanácsülésre — mondom kissé szégyenkez­ve. — Pedig megérte volnál Községünk vezető testületé nagyon fontos dolgot tár­gyalt — mondja elővéve a tanácsülés anyagát. — Még a múlt év végén alakítot­tunk Kurucz István álta­lános iskolai igazgató, vb­­tag vezetésével egy bizott­ságot, amelyet megbíztunk azzal, hogy vizsgálja meg községünk fiataljainak helyzetét. A vizsgálatról készült jelentést tárgyal­tuk legutóbb, s mondha­tom, sok jó tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Községünk ifjúságát há­rom nagy csoportra oszt­hatjuk. Egy részük az Aranyhomok, másrészük az Üj Barázda Termelőszövet­kezetben dolgozik, a töb­biek pedig községiek. A bizottság megállapítot­ta, hogy kisebb hiányos­ságoktól eltekintve, minde­nütt sokat foglalkoznak a fiatalokkal, s igyekeznek megteremteni részükre az anyagi, és kultúrális körül­ményeket, amelyek itt tart­ják őket. Sajnos, objektív akadályok miatt ez nem mindig, és nem mindenütt sikerül maradéktalanul. Az egyik legnagyobb problé­ma például az, hogy télen a közös gazdaságok nehe­zen tudnak munkalehetősé­get teremteni a fiataloknak. Olyan is előfordul, hogy a felnövő fiatal valamilyen szakmát tanul, szívesen visszajönne, de nincs hová. A termelőszövetkezetek igyekeznek segédüzemek létrehozásával is segíteni a visszajövetelt. Az Aranyho­mok Tsz például már a múlt évben tárgyalásokat folytatott a Villamosszige­telő és Műanyaggyárral, re­mélhetőleg az idén végre sikerül létrehozni a 40—50 dolgozót foglalkoztató rész­leget. Jelenleg mindössze Egy szerencsétlenség ürügyén SOK ÜJSÁGKÖZLE­­MÉNYBEN olvashatjuk a következő, szinte már sab­lonossá vált szavakat: „gondatlan veszélyeztetés, súlyos sérülés”. Az élet rohanó tempója, a szám­talan közlekedési szeren­csétlenség nem ad módot arra, hogy minden egyes esetet bonckés alá ve­gyünk, s ne csak a bekö­vetkezett tényt, hanem in­dítékait, körülményeit is elemezzük. Ezt pótolandó, hadd szóljunk ezúttal egy, a napokban történt bal­esetről, amely sok olyan mozzanatot tartalmaz, amelyek bizonyítják: a fe­lelőtlenség sokszor páro­sul a lelkiismeretlenséggel, amit a gyakorlatlanság, a szabályok semmibe vétele súlyosbít. Vizsgáljuk meg, mi is történt április 19-én Kis­kunfélegyházán, a Dajka utca 30. számú ház előtt. Szarka László — aki mun­kahelyén feltehetően be­csületesen dolgozik — este motorozni indult, holott nem rendelkezik jogosít­vánnyal. A motorvezetés­ről sokan állítják: szük­ségtelen hozzá a vezetői igazolvány, nem a papír dönti el a tudást. A ve­zetői engedély megszerzé­se azonban kötve van a KRESZ szabályainak is­meretéhez és vezetési gya­korlathoz. Nos, ha nincs engedély, eleve feltételez­hető az -elméleti, gyakorlati tudás hiánya. Mint ahogyan ez Szarka László esetében is beigazolódott. A KÖZLEKEDÉSI sza­bályok hiányos ismerete és könnyelműsége ragadtatta arra, hogy az amúgy is ve­szélyes, bizonyos esetekben fékezhetetlen, gyors jármű­vel közlekedjen. (Megje­gyezzük, hogy a megyé­ben, főleg a községekben igen gyakori ez a szabály­talanság!) A járdán törté­nő motorozás — kerékpá­rozás — veszélyét nagyon jól érzékelteti a példa: Amikor Szarka László, a Dajka utca 30. számú ház elé ért, a kapun kilépett a 11 éves Gyorsa Ildikó. A gyermek és a motoros ref­lexei nem tudták meg­akadályozni az összeütkö­zést, hiszen centiméterek, a másodpercek tört részei álltak csak rendelkezé­sükre. A kislány szeme sú­lyosan megsérült, a moto­rosnak pedig a ruhája sem piszkolódott be ... A RENDŐRSÉG a mo­torkerékpáros ellen gon­datlan veszélyeztetés bűn­tette miatt indított eljá­rást. Ez a mondat — sok mindent takar. Szarkát cselekményéért felelősség­re vonják, megbüntetik fe­lelőtlenségéért. Talán hosz­­szabb ideig nem kap le­hetőséget gépjármű veze­tésére. Ám a baleset kö­rülményeinek ez csupán az egyik oldala. A másik: mi lesz, ha a gyermek — aki nem követett el szabályta­lanságot — elveszti sze­­mevilágát, megrokkan ? Törvényeink módot adnak a kártérítésre. Ennél töb­bet azonban, az elveszett szemet, a látás lehetősé­gét nem tudja biztosítani. S mi ad garanciát arra, hogy ilyen esetek ne for­dulhassanak elő? Az, ami­vel kezdtük: A közleke­désben való részvételhez nemcsak jármű szükséges, de felelősség, lelkiismeret, elméleti és gyakorlati tu­dás, a szabályok szigorú betartása! Gémes Gábor negyven fiatal dolgozik a közös gazdaságban. Az Űj Barázdában valamivel jobb a helyzet, náluk összesen 103 a tsz-tag, négy bedol­gozó családtag, és bat al­kalmazott fiatal tevékeny­kedik szép eredménnyel. Átlagkeresetük tavaly elér­te a 13 ezer 280 forintot. KISZ-szervezetük egyre jobban dolgozik, a télen több rendezvényük volt. — A községi ifjúsági klub? — A bizottság elismerés­sel emlékezett meg a Pa­taki István ifjúsági klub tevékenységéről. Művelő­dést, tanulást és szórako­zást nyújtó rendezvényeit szívesen látogatják a tagok. A klub vezetőségét minden negyedév végén újjává­lasztják, és így lehetőséget adnak sok fiatalnak az irá­nyító munkában való rész­vételre. Telente sok érde­kes rendezvényük van, nyá­ron valamivel szegényebb a program a mezőgazda­­sági munkák miatt. Az új­jáépülő kultúrházban majd a mostaninál sokkal jobb lesz az elhelyezésük. — A végrehajtó bizottság véleménye ? — Megegyezett a jelen­tés készítőinek véleményé­vel. Sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani a két kö­zös gazdaság, és a falusi fiatalok életének egybe­hangolására, a Pataki Ist­ván klub tevékenységének kiszélesítésére. A tanácstagok hozzászó­lásaikban is ezek szüksé­gességét hangoztatták. És azt, hogy a közös gazdasá­gok vezetői még többet te­gyenek a megfelelő mun­kalehetőségék megteremté­séért. Jövőre megkezdődik az új sportpálya építése, remélhetőleg az újjáalakí­tott művelődési házzal együtt szívesen veszik majd igénybe a fiatalok. Fejkendős, szemüveges nénike keresi a tanácstit­kárnőt. Reszkető kezében írást szorongat. Muzsik Ti­­borné kedvesen leülteti, szíves szóval érdeklődik jövetele célja felől. Az előbb fiatalokról beszélget­tünk, most az öregek gond­jait intézik... Opauszky László A győzelmes zászló... :.. fenn lobogott a Reich­stag kupoláján. A szovjet harcosok a hosszú út végé­re értek. Az elkeseredetten védekező fasiszták az utol­só pillanatig igyekeztek megakadályozni a történe­lem igazságszolgáltatását. Akik a hőstettet végre­hajtották, Kantarija és Je­­gorov — egyszerű szovjet emberek. * Az Unter den Linden végén van egy kis terecske. Itt az év minden szakában találkozhatunk külföldi tu­ristákkal. akik messzi tá­jakról érkeznek. Egy nyári napon, szovjet katonák gyű­rűjében. barna ruhás férfi látogatott ide. Mellét arany csillag díszítette. Az ide­genvezető már mindent el­mondott. ezért az arany­csillagos férfi felé fordult a turisták figyelme. — Ki ő? — kérdezte egyikük tört orosz nyelven. — Kantarija — hangzott a válasz. Egyéb magyará­zatra már nem volt szük­ség, körülfogták, fényké­pezték, kérdéseikkel ostro­molták. Az is érdekelte őket, mi történt az emléke­zetes nap óta. — A háború után vis'z­­szatértem a régi szakmám­hoz. Ács brigádvezető va­gyok — válaszolta Kanta­rija. — Gyárakat, iskolá­kat. lakóházakat építettünk. Legutóbb, huzamosabb időn keresztül, partvédelmi mű­veket emeltünk. Védtük a várost a tengertől. Arról Kantarija már hallgatott, hogy kiváló újí­tó. Legutóbbi javaslata alapján 1 kilométer part­szakasz kiépítése 30 ezer rubellel olcsóbb. Már a négyszázadik kilométernél tartanak. Jegorovat ritkán talál­hatjuk otthon. A tejkon­zervgyárban dolgozik. Sza­bad ideiében előadásokat tart, szinte képtelen eleget tenni az összes meghívás­nak. Pártszervezetek, kom­­szomolisták, pionírok kí­vánnak vele találkozni, a szemtanún keresztül vissza­pillantani a történelembe. Jegorov szobájának fa­lán két — egymáshoz na­gyon hasonlító — fénykép. Áz egyik 1945-ben, a má­sik 1965-ben készült. Mind a kétszer Jegorov a dísz­szemlét megnyitó zászló mellett lépkedett. Nézzük a képet és faggatjuk azokról a régi napokról. — A harc egy pillanatra sem csendesedett. Az ak­Fagyira várva Mihail Jegorov (jobbra) és Meletoi Kantarija, akik kitűzték a vörös zásdót a Reichstag épületére. nák robbanása, a lövedé­kek fütyülése, a repeszek csörömpölése egyetlen kér­lelhetetlen bömbölésbe ol­vadt. Kan farijával már több órája feküdtünk a Reichstag tetején, de moc­canni sem lehetett. — Előzőleg társainkkal verekedtük át magunkat a kancellária épületét védő fasiszták gyűrűjén. Bent az épületben sem volt köny­­nyebb a dolgunk. Végül, 12 óra körül, már csak az ég­bolt volt fölöttünk. Előbb­re mégsem juthattunk. olyan sűrűn lőtték a tetőt. Este 8 órakor, besötétedés után, végül is sikerült el­érni a kupolát. Másnap reggel, a felkelő nap suga­raiban ragyogott a győzel­mi zászló. Mihail Jegorov 1942-ben — tizenkilenc éves korá­ban — Szmolenszk környé­kén harcolt mint partizán. Öt katonai szerelvényt rob­bantott fel. számtalan ősz­­szecsapásban vett részt. Vé­gigharcolta Európát, mint harci felderítő; így jutott el Berlinbe. Művészek a világ 19 országából (Tóth Sándor felvétele.) JEKATYERINA Furceva, a Szovjetunió művelődés­­ügyi minisztere Moszkvá­ban sajtóértekezleten tájé­koztatta a szovjet és kül­földi újságírókat arról, hogy a világ 19 országából — földünk valamennyi kontinensének képviseleté­ben — több, mint 80 fia­tal balettművész jelentette be részvételét a moszkvai első Nemzetközi Balettver­senyre. Június n—23. között Moszkva és messze földön híres Nagyszínháza ven­­dégszeretően kitárja kapuit a világ balettművészetének ifjú képviselői előtt. A nemzetközi verseny nehéz­ségi fokát saját programja határozza meg: klasszikus tánc mellett megköveteli a résztvevőktől egy, 1966-nál nem korábbi színrevitt mo­dern táncszám, vagy ba­lettrészlet előadását is. MODERN művekben a sikerhez nem elegendő csu­pán a mesterségbeli tudás, elengedhetetlen, hogy a ko­reográfia érdekes, tartal­mas legyen, és képet ad­jon a táncos képességéről. A moszkvai balettfeszti­válon a vetélkedés nemcsak a hangversenydobogón zaj­lik majd. Jekatyerina Fur­ceva elmondta, hogy a ver­seny idején vitát rendez­nek a klasszikus és modern illettről. A fesztivál ide­jére meghívták Moszkvába a híres balettszínházak ve­zetőit, balettművészeket. Várható, hogy sok balett­kedvelő és balettszakértő turistaként érkezik Moszk­vába. A ZSŰRI elnöke — m műfaj utolérhetetlen egyé­nisége —, Galina Ulanova. Neves művészek, pedagó­gusok, zenészek vállalták! el a zsűrizés feladatát, többek között Alicia Alon­zo kubai, Yvett Choviraij francia, Marija Ksiskovsz­­kaja lengyel prímabaleri­na, valamint sok más ne­ves színházi balettmester. Az első két fordulóra a Nagyszínház színpadán, a reggeli és nappali órák­ban kerül sor, este pedig a verseny résztvevői a Nagyszínház előadásait te­kintik meg: klasszikus és modern darabokat. A ter­vek szerint ezekben a na­pokban speciális moszkvai vendégszereplésre érkez­nek a Leningrádi Balett tagjai és a Közép-Ázsiai köztársaságok mesterei, ahol a forradalom előtt nem volt önálló nemzeti klasszikus balettszínház. TERMÉSZETESEN júni­us közepének fő esemé­nyét a fiatal művészek versengése jelenti majd. Az értékes díjakat és jutalma­kat az arra legméltóbb előadók kapják, díjazzák a balettmesterek sikerét is. A verseny helyezettjeinek vendégszereplést alajánla­­nak fel az 1969—1970-es színázi évadban a Szovjet­unió nagy színházaiban.

Next

/
Thumbnails
Contents