Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

1 otflal 1969. május 9. péntek Á munkaerő helyzete a termelőszövetkezetekben /. Szerkezeti változások a tagság összetételében A MUNKAERŐ felhasz­nálása vizsgálatának nagy jelentősége van a népgaz­daság valamennyi ágazatá­ban. De különösen nagy a jelentősége a mezőgazda­ságban, ahol a természeti tényezők nagy hatással vannak a termelés folya­matára, következésképpen a munkaerő felhasználásá­nak mértékére, egyenetlen­ségére. (Ez természetesen összefügg a mezőgazdasá­gi termelési technikai-mű­szaki fejlettségének szín­vonalával is.) Ha a mun­kaerő felhasználásának mértékét vizsgáljuk a me­zőgazdaságban, akkor az állami és a szövetkezeti szektor közül az utóbbi­ban fontosabb, hiszen a mezőgazdaságban összesen foglalkoztatottak 76 száza­lékát a termelőszövetke­zetek aktív keresői adják. A kérdés vizsgálata an­nál is inkább elsőrendű, mert — mint minden más népgazdasági ágban — a mezőgazdaságban is a ter­melés valamennyi tényező­jét megelőző az ember munkaereje, munkaképes­sége és annak a gazdasági célkitűzések érdekében va­ló intenzív felhasználása. A mezőgazdasági termelés — az ipartól eltérő — sa­játosságai ugyan meghatá­rozzák, vagy befolyásol­ják a felhasználás mérté­két, de egy pillanatra sem téveszthető szem elől a munkaerő felhasználatlan­ságából adódó károk legki­sebb mértékre való leszo­rítása. Hiszen köztudott, hogy ez befolyásolja a me­zőgazdasági össztermék mennyiségét, a termelé­kenység alakulását, a fog­lalkoztatottak jövedelmé­nek növekedését, vagy stag­nálását és végső fokon a nemzeti jövedelem nagyob­­bodását. ISMERT TÉNY, hogy a felszabadulás utáni több mint két évtizedben nagy­arányú társadalmi, foglal­kozási átrétegződés ment végbe. Egyrészt évről évre növekedett a keresők szá­ma és aránya, másrészt — és ez az átrétegződés fő jellemvonása: csökkent a mezőgazdasági keresők ará­nya a többi népgazdasági ágban dolgozók javára. Ez a világméretekben megmutatkozó tendencia hazánkban a századforduló­tól kezdve sajátos módon érvényesül. 1900—1950-ig az iparosítás elégtelensége és a mezőgazdaság elmara­dottsága miatt a viszony­lagos csökkenés mellett nem mutatott számszerű csökkenést a mezőgazda­­sági keresők létszáma. Ké­sőbb a szocialista iparosí­tással, majd a mezőgazda­ság szocialista átszervezé­sével, a gépi technika foko­zott alkalmazásával vette kezdetét a mezőgazdasági keresők létszámának ab­szolút csökkenése. Ezzel a folyamattal a továbbiak­ban is számolni kell, össz­hangban a gépesítés fejlő­désével és más, a termelést befolyásoló tényezők az emberi munkát helyette­sítő szerepével. A mezőgazdaságban dol­gozó aktív keresők aránya 1949-ben országosan 55,2 százaléka, az átszervezés befejezésének évében 1961- ben 38.2 százalék, 1967-ben 30,9 százalék. Bács-Kiskun megyében természetesen a mezőgazdaságban az ak­tív keresők számának csök­kenése nem követhette — sőt meg sem közelíthette az országos átlagot, hiszen a megye sajátos termelési szerkezete (a munkaigé­nyes, alig gépesített ker­tészeti kultúrák), az ipar­ban foglalkoztatottaknak az országos átlagtól való je­lentős elmaradása, a me­gye lakosságának csaknem egyharmadát felölelő ta­nyavilág, ennek meghatá­rozó tényezője volt. A megye foglalkozási szerkezetében 1949-ig lé­nyeges változás nem tör­tént. 1949 után az aktív keresők számának növeke­désével változott a foglal­koztatottak ágazatonkénti megoszlása. A mezőgazda­­sági foglalkoztatottak, ha számszerűleg nem is, de arányaiban_____csökkentek. A JELENTŐS csökkenés ellenére a mezőgazdasági aktív keresők aránya a foglalkoztatottakból több mint 50 százalék. A ké­sőbbiekben a megyében is további csökkenéssel kell számolni, hiszen ez a ten­dencia tartósan nyomja rá bélyegét a mezőgazdaság­ra. De összefügg ezzel a munkaerőforrás csökke­nése is. 1949. január 1-ig tízévenként átlagosan 9,2 százalékkal emelkedett a megye lélekszáma, később azonban különösen 1960 elejétől nagymértékben csökkent. A megyében az 1966. január 1-i népesség az 1949. évinek csak 96 százalékát teszi ki. Tehát a foglalkoztatás szempont­jából számba jöhető népes­ség csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka egyrészt az elvándorlás, a tanulók számának az 1949. évéhez viszonyítva több mint meg­kétszereződése (a megye munkaképeskorú népessé­gének 8,4 százaléka — or­szágosan 9,5 százalék), és nem kevésbé a nyugdíjasok csoportjába tartozók több mint másfélszeres emelke­dése. A mezőgazdasági terme­lés, a modern technika al­kalmazása szempontjából fontos szemügyre venni az aktív keresők munkakapa­citásának alakulását. Eb­ből a szempontból csök­kentő tényező — elsősor­ban a termelőszövetkeze­tekben — a kor szerinti összetétel változása. Álta­lában a mezőgazdasági ke­resőnépességen belül ki­sebb a 15—39 évesek ará­nya, mint a nem mező­­gazdaságban foglalkozta­tottaknál. Viszont az 50— 60 éves keresők aránya nagyobb a mezőgazdaság­ban, mint más népgazda­­sági ágakban. A MEGYEBEN a 15—39 évesek aránya a termelő­­szövetkezetekben az 1962. évi 26 százalékról 22 szá­zalékra csökkent, a 60 éven felüliek aránya pedig az | 1962. évi 37 százalékról 1967-ben 40 százalékra nö­vekedett. Ennek a jelen­ségnek konkrét oka (bár szerte a világon a mező­­gazdaság elöregedésével ta­lálkozunk) az, hogy orszá­gosan négy és félszer na­gyobb a nyugdíjasok szá­ma, mint volt hat évvel korábban és természetesen az is, hogy a mezőgazdaság a fiatalság köréből nem kapta meg kellő mértékben az utánpótlást. Ennek kö­vetkezménye, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok át­lag életkora az 1960. évi 50,1 évről 1966-ban 54,2 év­re növekedett. A MEZŐGAZDASÁGI lakosságon, s méginkább a kereső lakosságon belül megnövekedett a női mun­kaerő aránya. Megyénk­ben a termelőszövetkeze­tek aktív keresőinek a nők 1967-ben valamivel több mint 35 százalékát adták. Bár számuk 1960-hoz ké­pest csökkent, de arányuk a férfi foglalkoztatottak erőteljesebb csökkenése miatt növekedett. Az 1967- es adatok szerint kedve­zőtlen jelenségnek kell megítélni, hogy a megye termelőszövetkezeteiben a nőtagok nagy része idős. Amíg a 60 éven felüli fér­fi tagok aránya az azonos nemű foglalkoztatottakhoz képest 37 százalék, addig a 60 éven felüli nők aránya 52 százalék. De a nőknél a 40 éves korig kategóriában is kedvezőtlenebb a hely­zet. Ugyanis a férfiaknál ez az arány 23 százalék, a nőknél viszont 18 százalék. A munkaerő kapacitását csökkentő tényezőkkel el­lentétesen hat a visszaván­­dorlás és a mezőgazdaság­ban dolgozók szakképzett­ségének állandó növekedé­se. A visszavándorlással kap­csolatosan megjegyzendő, hogy a szövetkezetekbe visszatérők javarésze szak­képzett, nagyüzemi tapasz­talatokkal rendelkezik és a termelőszövetkezetek mel­léküzemági tevékenységét segítik elsősorban. A visz­­szaáramlás méreteire még nincsenek átfogó statiszti­kai adatok, de egyes rész­adatokból megállapítható, hogy Bács-Kiskun megyé­ben az elmúlt év első ki­lenc hónapjában a terme­lőszövetkezetekbe belépők 70 százaléka 40 év alatti. Kecskeméti város szövetke­zeteiben ez az arány 74 százalék. KÖZISMERT, hogy a me­zőgazdasági termelés egyre modernebb feltételei kö­zepette milyen nagy jelen­tősége van (és egyre na­gyobb lesz), a szakmai fel­­készültségnek. A munka­erő és ezzel együtt a mű­szaki-technikai eszközök hatékony felhasználásának ez a legfontosabb kelléke. A munkaerő nagyméretű szakképzése új elem a me­zőgazdasági termelésben. A régebben egységesnek hitt „paraszti szakma’ olyan munkakörökre bomlik, amelyek speciális szakmai képesítést igényelnek. A mezőgazdasági tanuló szakoktatás a szakmunká­sok képzésének fontos módszere. A tanulók szá­ma az utóbbi években emelkedett, de a 30—40 százalékos lemorzsolódás miatt évente alig három és fél ezer fiatal szak­munkás végzi el a szak­munkásiskolát, de ezek egy jelentős része sem a tanult szakmájában helyez­kedik el. Éppen ezért nagy­mértékben képeznek ki fel­nőtt szakmunkásokat is. Ezeknek száma évente el­éri a 10 ezret. Bács-Kis­kun megyében az 1966-os adatok szerint az ezer hold termőterületre jutó mező­­gazdasági szakmunkás a tsz-ekben 2,4 fő (ÁGI: 5,2), ipari szakmunkás: 0,2 fő (ÁGI: 1,3), traktorvezető: 5,9 fő, ÁGI: 6,5). A becs­lések szerint a megyében még jelentős a szakmun­káshiány, arról nem is szól­va, hogy a továbbiakban az ilyen irányú igények ál­landó növekedésével kell számolni. A munkaerő adottságai­ból következő kedvező és kedvezőtlen tendenciákat eredményesen segítette ki­egyenlíteni a mezőgazdasá­gi termelés műszaki-tech­nikai ellátottságának javu­lása. Az egy traktoregy­ségre jutó szántóterület a Bács-Kiskun megyei ter­melőszövetkezetekben az 1964. évi 108 kh-ról, 1967- ben 89 kh-ra csökkent. 1960. és 1965. között csak­nem megháromszorozódott a műtrágya-felhasználás, hasonlóképpen a mezőgaz­dasági beruházás is. VÉGSŐ SORON' vala­mennyi tényező abba az irányba hatott, hogy javul­tak a munkatermelékeny­ségi mutatók. 1964-ben az előző évvel szemben az egy dolgozóra ju­tó halmozatlan termelé­si érték a termelőszö­vetkezetekben 115 száza­lékra, az egy teljesített munkanapra jutó ugyan­csak halmozatlan termelé­si érték 130,4 százalékra és 100 forint részesedésre és munkabérre jutó halmozat­lan termelési érték pedig 112 százalékra növekedett. Kísérletek hallhatatlan hangokkal o Az ultrahangok segítsé­gével végzett kutatások vi­lágszerte az érdeklődés kö­kisméretű ultrahang-kon­centrátort, melynek fóku­szában négyzetcentiméte­zéppontjában állnak. A fi­zikai és kémiai reakciók az ultrahangtérben a szoká­sostól eltérően zajlanak le, a szilárd testek érdekes változásokat szenvednek, a halmazállapot-változások meglepő eltéréseket mutat­nak. E kísérletekhez az ultrahang-energia nagyfo­kú összpontosítására, kon­centrálására van szükség. Szovjet tudósak fejlesz­tették ki a képen látható renként 20—80 kilowattos teljesítményt lehet létre­hozni. A kutatók tapasztalatai gyorsan közikinccsé válnak, részben ennek köszönhető, hogy pl. a távközlés, a fi­nommechanika, a metal­lurgia, a vegyipar területén egyre újabb technológiai tö­kéletesítéseket hajtanak végre a szakemberek az ultrahangok . alkalmazásá­val. Egy szakma kihalóban (?) Valahányszor elmegyek a Kecskeméti Háziipari Ktsz Jókai utcai szíjgyártó rész­lege előtt, eszembe jut gyermekkorom. Amikor is nagyapámmal nyári nagy­vásár idején elsétáltunk a szíjgyártók sátrai előtt. Mindig megcsodáltam a különféle díszítésű lószer­számokat. Különösen a kantárfejek voltak csodála­tosan kicicomázva. De az is nagyon tetszett nekem, hogy megfoghattam a nyi­korgó, vadonatúj szügyla­­pokat. Ezzúttal azonban nem a cifraveretű szerszámok „mágnesessége” vonzott a szíjgyártó műhelyébe. Arra voltam kíváncsi, hogyan érvényesül ez a szakma a gépek korszakában. — Bizony, új hámot nem csináltat már senki — mondja Nyilas Imre, a Jó­kai utcai részleg dolgozója. — A gépesítés kiszorította a lovakat. Ma már csak Megjelent a Nemzetközi Szemle májusi száma A napokban emlékezünk meg a Kommunista mternacionálé megalapításának 50. évforduló­járól. Ez alkalomból a Nem­zetközi Szemle a Pravda alap­ján közli M. A. Szuszlov be­szédét. Végigtekint a Kommu­nista mternacionálé megalaku­lásától eltelt Időn, méltatja ér­demeit, törekvéseit. A XX. század csaknem egynegyedén át működő Kommunista Inter­­nacionálé következetesen foly­tatta Marx és Engels, az I. mternacionálé és a Párizsi Kommiin ügyét, történelmi sze­repet játszott a világ forradal­mi folyamatában, a nemzetkö­zi kommunista és munkásmoz­galom fellendülésében. Kong­resszusain foglalkozott a nem­zeti felszabadító harc problé­máival. segítséget nyújtott a gyarmati és függő országok kommunista pártjainak, harcot vívott a jobboldali és a „bal­oldali” opportunizmus ellen. 1943 májusában a kommunis­ta pártok elhatározták a Kom­munista mternacionálé felosz­latását — „ez a szervezeti for­ma túlhaladottá vált”. A mai viszonyok között a kommunis­ta pártok nemzetközi kapcso­latainak más formák felelnek meg. De a kommunista moz­galom egységének megszilárdí­tása, a mozgalomban felmerült ! nehézségek leküzdése — mint erre a Kommunista Interna- i cionálé tapasztalatai is taníta­nak — csakis a marxizmus— 1 len.nizmus, a proletár interna­­j cionalizmus megingathatatlan j talaján lehetséges. További cikkek a Nemzetkö­zi Szemléből: Vo Nitan Tri: ! A V.etnami Demokratikus Köz­társaság gazdasága a háború viszonyai között (Mezsduna- 1 rodnaja Zsizny), D. Volszkij: j Pekingi kalandorok (Novoje Vremja), A. Klimov és V. Lap­­vyev: Az el nem köteiezeitseg politikájának néhány kérdésé­ről (Mezsdunarotlnaja Zsizny), 1 Walter Bartel: A Németorszá- 1 gi Nemzeti Demokrata Párt I külpoliaikai céljai (Deutsche j Aussenpolitík), Brigitte Friang: I Szélsőséges breton nacionaiis­­( iák között (Le Monde Diplo­matique), A. Melnyikov: Az I amerikai munkásosztály struk­túrájának változása (Mirovaja Ekonomika i Mezsdunarodnaja I Otnosenyija), Usami Kobajasi: 1 A virágzás keserű gyümölcse (Za Rubezsom), Fennkölt aj­kak (Az Observatora Romanó­­j ról) (Der Spiegel), M. B. Mi­­tyin: Brzezinski úr téves szá- I mításai (Novoje Vremja) Ese­ménynek nyomában... toldozunk-foldozunk. Mun­ka sem nagyon van, ami akad, azon meg eldolgoz­gat az ember ... Termé­szetesen a kereset is a tel­jesítmény arányában ala­kul. Az idén, februárban például csak 900 forintot kerestem. Persze — remé­lem — ez azért nem je­lenti azt, hogy ezután min­den hónap ilyen „gyenge” lesz. Sokat már nem várok ettől a mesterségtől — 43 éve űzöm —, de azért re­mélem, hogy nyugdíjig lesz még egy kis javítanivaló. Szél György, a vállalat főkönyvelője sem derűlá­tó a szíjgyártó szakmát il­letően. — Kecskeméten két mű­helyben dolgoznak. Után­pótlás nincs, de nem is hi­ányzik. A szíjgyártó szak­­j ma napjai meg vannak j számlálva. Javulás nem | várható. A tsz-ek — ahon­­| nan a legtöbb megrende­­] lést kaptuk — kiselejtez­ték a lovakat. Nincs szük­ség lószerszámra. A műhe­lyeket azonban ennek elle­nére sem számoljuk fel. j Igyekszünk a továbbiakban j is foglalkoztatni alkalma­­zottainkat. Előreláthatólag könnyű kis bőrszatyrokkal, táskákkal és egyéb áru- I cikkekkel próbálunk ma­­! gunknak helyet csinálni a piacon. Haldoklik egy szakma — élnek a mesterek. Hogy mennyire életképesek, azt majd az új áruval tudják igazolni, nemcsak az üz­letfeleknek, a vásárlókö­zönségnek, hanem a ma­guk megnyugtatására is. Bancik István

Next

/
Thumbnails
Contents