Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
4. »Mal 1969. május SÍ. szómba* Munkával szerzett dicsőség Miniklub a tanyán Zamárdi felett a dombok övezte völgyre erősen tűzött a májusi nap. A Balaton felől érkező, enyhülést hozó szellő, amely még az elő Sb a kékesen csillogó vizet borzolta, most hullámokat tem. Mivel a mi iskolánkban komplett oktatás folyik a tanulók öntözéses gépész kiképzést szereznek, jó ha megismerik azokat a talajviszonyokat, amellyel mi nem rendelkezünk, s olyan Megbeszélés munka közben. Az eke beállítását ismételtet! el a tanulókkal Nagy Gábor, az iskola igazgatója. kavar a Magyar Tenger Tsz derékig érő gabonatábláján. A tábla szélén porba burkolózva, duhogva kúszott fel a dombra egy D4—K, s a mögéje kapcsolt hármas eke mélyen belevágott a föld barna húsába. Fiatal fiú ült a traktor nyergében. Előre, s hátra is figyelt, hogy az eke vágta barázdák nyílegyenesek, s elég mélyek legyenek. — Állj! — hangzott a tábla mellől Prekovits István, a fülöpszállási Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola szakoktatójának hangja. — Jól van Szabó Laci — dicsérte az apostagi fiút, aki másodéves létére már úgy szánt, mint egy régi traktoros. A rövid pihenőt kihasználva közelebb mentünk a géphez, s Nagy Gábor igazgatót — akivel közösen látogattuk meg a Zamárdiban gyakorlaton levő tanulókat — körülvették a fiúk. Miről is eshet szó? A gyakorlati munkáról, a szórakozásról, amelyből egyforma lelkesedéssel veszik ki a részüket. Kiss Károly, Koós Gábor, Kábái László, Sirok Imre, R. Kiss Antal egymást túllicitálva beszélte el: — Szántottunk, talajt egyengettünk a tolólappal. A műhelyben összeraktunk egy RS—09-et... Ekekapákat élesítettünk ... Kombájnt javítottunk ... Fürödtünk ... Jól érezzük magunkat ... Sokat tanultunk. Hogyan kerülnek a fülöpszállási Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola hallgatói Zamárdiba? Érdemes meghallgatni erről Nagy Gábort, az iskola igazgatóját. — Tavaly nyáron az iskola tanulói számára üdülést szerveztünk Zamárdiba. Itt összeismerkedtünk a tanács és a tsz vezetőivel, s esténként sokat beszélgettünk a közös gazdaságról, az iskoláról. Egy alkalommal a tsz elnöke megkérdezte: „Nyáron, amikor a tanulók gyakorlati munkát végeznek, tudnának-e nekünk segíteni?” Végig gondoltam a dolgot, s döntötüzemi gyakorlatot is szerezhetnek, amely későbbi munkájukban hasznos lesz. Megkötöttük a szerződést a termelőszövetkezettel, s az iskola másodéves tanulói felváltva két hetet dolgoznak a közös gazdaságban. Reggel 6-tól délután 2 óráig tart a munka a műhelyekben, vagy a földeken. Lényegében hármas haszon származik ebbőL A tanulók gyakorlati munkájukkal segítik a közös gazdaságot, eközben tanulnak, tapasztalatot szereznek, s egyben üdülnek is. Mit mondanak a tanulók? Sirok Imre tolmácsolta az ő véleményüket. — Jól érezzük itt magunkat, gyakorlatban hasznosítjuk azt, amit az iskolában tanultunk. Igaz. itt van ve-» lünk Prekovits István szakoktató, de mégis magunknak kell elvégezni a tsz-től kapott munkát Ügy dolgozunk, s úgy is viselkedünk, hogy ne legyen ránk panasz, sőt dicséretet akarunk szerezni az iskolának is. Beszélgetés közben megérkezett Olasz Ferenc, a zamárdi Magyar Tenger Tsz elnöke. Ö a legilletékesebb a fiúk munkájának értékelésére. Jól esik hallgatni szavait — Amikor a megállapodást megkötöttük, arra gondoltam, az iskola tanulói nyáron üdülni jönnek ide. Bevallom, kellemesen csalódtam. Ezek a gyerekek úgy dolgoznak, mint a mi legjobb traktorosaink és gépszerelőink. A talajmunkában, a dózerolásban éppen úgy, mint a gépjavításban megállják a helyüket. Fegyelmezett jó szellemben nevelt tanulók, olyanok, akik minden munkát szívesen vállalnak. Őszintén megmondom, nagy segítséget nyújtottak már eddig is a gazdaság számára. Igyekszünk is megtenni ezekért a fiúkért mindent Arra kérem, közölje a termelőszövetkezet vezetősége és tagsága köszönetét az iskola felettes hatóságával, amely hozzájárult egy termelőüzem és egy iskola kapcsolatának elmélyítéséhez ... A nap deleiére ért, amikor elbúcsúztunk a fülöpszállási Szakmunkásképző Iskola tanulóitól. A traktor ismét porfelhőbe burkolózott, s tovább folytatódott a munka a műhelyben is. A Balaton felől szél kerekedet, a lágy fuvallat enyhítette a forróságot, felszárította a tanulók homlokán az izzadságcseppeket. Büszkék vagyunk rátok fiúk, munkátokkal, tudásotokkal dicsőséget szereztetek Bács megyének a Balaton part-Gémes Gábor Tíz kilométerre kanyargunk már Kiskunfélegyházától a keskeny műúton, amikor a gépkocsi hirtelen fékez és befordul egy még keskenyebb bekötőútra. — Ez már Páka, — mutat körül Ádám Miklós a félegyházi Dózsa Termelőszövetkezet főkönyvelője. — Amott, abban a hosszú épületben alakítjuk ki azokat a lakásokat, amelyekről az előbb beszélt az elnök. Az út két oldalát szegélyező kultúrnövények tábláit sűrűn megszakítják a kákás, szittyós. használhatatlan parcellák. Egy részük még birkalegelőnek sem jó. — Itt azután tényleg harc folyik a termésért, — jegyzi meg a főkönyvelő. — Természetesen ahhoz, hogy c# sikerüljön, nem elég a korszerű agrotechnika, az embereket kell megnyerni és itt tartani... Eszembe villan, amit néhány perccel ezelőtt Bodnár András, a termelőszövetkezet elnöke mondott az irodájában: — Nagy gondot fordít gazdaságunk a fiatalok életkörülményeinek javítására. Az új életet kezdőknek például a legnagyobb gondjuk itt is a lakás. Aki itt akar élni, — kap lakást. Danka János traktoros és Fekete Erzsi növénytermesztő nemrégen élnek együtt, de már beköltözhettek az új egy szobás lakásukba. Ifj. Drodzik János traktoros és B. Tóth Mária növénytermesztő, valamint Szabó Ferenc traktoros és Kiss Marika tejházkezelő lakása is néhány héten belül beköltözhető lesz. A ter— Ez igen — dicséri a tanulók munkáját Pretkovics Istvánnak Olasz Ferenc, a tsz elnöke. IS. TELEFONOGRAMM Bűnügyi rendőrség, Leningrad. 1966. február IS. 14 óra 25 perc. mjf. sz. Kéren\ sürgősen ellenőrizzék a megadott címen Pankeva Jekatyerina Szergejevna polgártársnő betegségétiek, valamint leánya, Pankova Zinaida Fjodorovna ott-tartózkodásának tényét. Sürgős értesítést kérünk a 99-84-es telefonszámon. Aláírás: Sarapov. Leadta: Tyihonov. Felvette: Petrov cev. Estefelé érkezett meg Trifonova, a bűnügyi szakértőcsoport vezetője: — Nincs mivel megörvendeztetnem. Nagyon nehéz feladatot adott. — A könnyűeket — magam is megoldom — nevetett Sztasz. — Tudja, hasonló esetekben a szövet igen rosszul őrzi a nyomot. Az anyag sérülése csak a legritkább esetben árulkodik a fegyver formájáról. Az már most is világos, hogy Akszjonova kabátja és ruhája semmiféle lényeges információ alapjául nem szolgál. — Trifonova levette a szemüvegét, elgondolkodott, sóhajtott és így folytatta: — Más dolog a kardigán Tisztában van vele ugye, hogy mi a negatív nyom? Tyihonov válasza meglehetősen határozattanul hangzott. — Nagyjából: olyasfajta nyom, aminek nem kellene lennie — magyarázta Trifonova. — Úgy tűnik nekem, éppen ilyen nyomot őriz a kardigán. — Nem értem — ismerte be férfiasán Tyihonov. — Megmagyarázom — bólintott Trifonova. — Tegnap kifejtette nekem elképzeléseit a támadás mechanizmusáról, szólt a bizonyítékokról is. A kardigánt, amelyet hozzám eljuttatott műszálból kötötték, nagyszemű kötéssel. A kardigánban apró lyuk őrzi a támadás nyomát. Nos, érdekes kísérletet végeztem a kardigánnal, szögletes és kerek szúrófegyverrel többízben rekonstruáltuk a támadás lehetséges változatait, s a fegyver egyetlen esetben sem hagyott nyomot: átsiklott a szálak között ... — Tyihonov lélegzetvisszafojtva hallgatta a szakértő szavait. vek szerint még az idén villanyt is kapnak az új lakások, nyolc család száműzheti a petróleumlámpát A fiatal házasok hatszáz forint értékű nászajándékot kapnak... Időm sincs végiggondolni az elnök által mondottakat, máris vége a három kilométeres bekötőútnak. Négy szép új családi ház mellett kanyarodunk a központi majorba. — Ezek a munkaköri lakásaink, — mondja Ádám Miklós. — Néhány éven belül még 7 családnak nyújtunk otthont... Hatalmas, modern istállók, műhelyek, gépszínek között »hirtelen egy aprócska dombon, szép pasztellszínű épület tűnik elő. Ide tartunk. Földig érő, csipkefüggönyös üvegablakok mögött „tanyázik a kultúra”. Városi eleganciával öltözött, komoly, szemüveges fiatalember a vendéglátónk, Hartyánszky Kázmér agrármérnök, a közös gazdaság KISZ-szervezetének a titkára. Bemegyünk az épületbe, helyet foglalunk a háromlábú csöppnyi székeken. A falakon kovácsoltvas virágtartók, valószínű a gondosan készített álló hamutartókkal együtt egy „mester” ügyességét dicsérik. — Szász Laci és Tóth Sanyi készítették ezeket hulladékanyagból. — mondja a KISZ-titkár. — A klub tagjai egyre többet tesznek a saját otthonuk szépítésért. Most már elárulhatom, a Dózsa Termelőszövetkezet fiataljainak új ifjúsági klubjában vagyunk, amit nem utolsósorban a vezetőség anyagi támogatásával hozott létre a KlSZ-szervezet. Erről beszélgetünk a KISZ-titkárral és Kiss Marika klubvezetővel. — Nemrég tartottuk az alakuló ülést, — mondja elgondolkodva Hartyánszky László. — Már régebben szóba került, hogy kellene „valamit” csinálni s íme megszületett a klub. Nincsenek nagy terveink, de szeretnénk szervezettebbé, érdekesebbé tenni az itteni fiatalok szabad idejét. Van már vagy negyven lemezünk, szombaton, vasárnap szolid táncmulatságot is tudunk rendezni. Hamarosan beszerzünk egy kávéfőzőt, lesz minipresszónk is. — Már volt egy kis műsoros délutánunk, — mondja szerényen Kiss Marika. — Öröm volt látni, hogy tagjaink milyen lelkesedéssel adták tudásuk legjavát. Serfőző Pista szépen citerázik, Szabó Ferivel és Szűcs Jeremiással alakítottak hirtelen egy triót, nagyon kellemes perceket szerezve a közönségnek. Versmondás, novella-felolvasás is szerepelt a műsorban. — Szeretnénk majd társaskirándulásokat is szervezni, — veszi át a szót a KISZ-titkár —. és szakkörök alakítása is szerepel a terveinkben. A fényképezés például ma már nem luxus, van is gépe több fiatalnak, de a felvételeik vagy sikerülnek vagy nem. Nos, megszervezzük az alapfokú fotoszakkört, hogy a fényképezőgépet ne csak csattogtassák tagjaink, hanem szép képekben örökítsék meg életük egy-egy mozzanatát. Most még csak a tizennyolc kiszista tartozik a klubba, de azt hiszem, hamarosan bővül a létszámunk ... A rövid látogatás után a gépkocsiban Szabó Béla, a KISZ járási bizottságának munkatársa elismerően mondja: — A dózsások élnek a lehetőségekkel. KlSZ-szervezetük egyike a legkisebbeknek, mégis volt erejük létrehozni ezt a miniklubot. A járás többi alapszervezete is példát vehetne róluk. Azt hiszem, ez így igaz. Opauszky László Űjabb 171 kiváló termék Az Országos Piackutató Intézet negyedszer hirdette meg a kiváló áruk fórumának pályázatát, s az elfogadott termékeket szokás szerint kiállításon mutatja be a vásárlóközönségnek. A kiállítás pénteken délben nyílt meg a Divatcsarnok Lotz-termében. Ezúttal 171 termékkel pályázhattak a vállalatok a megkülönböztető jelzés megszerzésére. A fórum tavaszi pályázatán 30 vállalat 117 újabb terméke kapta meg a kiváló minősítést, amelynek alapján jogosultak a háromszögletű megkülönböztető jel használatára. A kiváló áruk fórumának kiállítása június 9-ig tekinthető meg. — Ez alátámasztotta azt a feltevésemet — folytatta Trifonova, — hogy a hasonló típusú anyag csak közvetett ellenállást gyakorol a fegyver érintésére: a szálak kitágulnak és átengedik a pengét... — Ez lehetetlen — vetette közbe zavartan Sztasz. — Jöjjön fel a laboratóriumba. mindent bebizonyítok. Trifonova halkan, de meggyőzően beszélt. Sztasz órájára nézett, öt perc múlva hat. Tárcsázott. — Szaveljev? Kések valamelyest. Vigyél magaddal valakit, s váriatok meg a Bajkál szállodánál, a buszmegállónál. Legalább egy óráig várjatok. Addig itt leszek a Petrovkán. Felmentek az V. emeletre, Trifonova, s nyomában Tyihonov. A hosszú folyosón különös szerkezetek, hatalmas gépek, ládák. Egy beugróban tisztára súrolt „Volga” gépkocsi karosszériája állt. fényszórói összetörtek. A tulajdonképpeai laboratórium két kis szobában rendezkedett be. A falak .mentén ott sorakoztak a padlón egy-egy nehezen felderíthető bűncselekmény vésztjósló tárgyi bizonyítékai: lábnyomok gipszben, lefeszített zárak; rozsdás, erősen „hasmáit” betörőszerszámok, a legkülönfélébb ruhadarabok, használati tárgyak. — Ismételjük meg a kísérletet! Szeretném, ha látná. A legkülönfélébb formájú kerek és háromszögletű árakkal estek a kardigánnak. minden elképzelhető irányból lecsaptak rá, majd gondosan átvizsgálták a ruhadarabot. Az eredmény azonos volt: a kardigánon nem maradt semmiféle nyom, a pengék akadálytalanul hatoltak át a bolyhos műszálon. — Hogy lehet ez? — dörmögte értetlenül Tyihonov. — És a lyuk, amit találtunk rajta? (Folytatjuk)
