Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

1969. májas 30. péntek Évadzáró hangverseny A vakáció küszöbén Kecskeméten Méltó befejezése volt az idei filharmóniai bérleti sorozatnak Lehotka Gábor keddi orgonaestje. Lehot­­kát úgy tartják ma szá­mon. mint a fiatalabb or­­gonistanemzedék legkivá­lóbb tagját, hanglemezei nemcsak itthon, de külföl­dön is keresettek. (Kurió­zumként megemlítem, hogy a magyar hanglemezgyár­tás az elmúlt években egyetlen nyereséges ko­molyzenei lemezt produ­kált és az éppen Lehotka egyik felvétele volt!) Ezen az estén ismét meggyőződ­hettünk róla, hogy hírne­ve nem alaptalan: Lehotka mindent tud. ami a modem orgonajáték lényegéhez tar­tozik. Valamennyi hangszer kö­zül éppen „a hangszerek királya”: az orgona az, melynél a legtöbb áttéte­len át kerül a játékos az eleven, megszólaló zenei hanggal kapcsolatba, s ez számos nehézség forrása, akár az a tény is, hogy igen nagy egyedi különbsé­gek vannak az egyes hang­szerpéldányok között. A jó orgonistának nemcsak is­mernie kell mindezeket a jellegzetességeket de azon­nal. szinte reflexszerűen alkalmazkodnia is kell hoz­zájuk. Lehotkától mindezt tökéletesöl megkaptuk. Csak két dolgot említek: keze alatt az orgona nem „késett”, vagyis játékának egyik alapvető sajátossága az orgonistáknál elég nagy­ra nem értékelhető ritmi­kai biztonság és szilárdság. A másik, hogy talán még egyetlen koncerten sem szólt a Nagytemplom or­gonája ilyen szépen, gaz­dagon árnyaltan és plasz­tikusan. mint ezen az es­tén. Mindez azonban még csak technika, megcsinál­hatja bárki, aki jól felké­szült mestere a szakmá­nak. fölényes ismerője a hangszernek — bár már ez sem lenne lekicsinylendő dolog. Hogyan lehet azon­ban a sokféle tényező ál­tal determinált, egyébként önmagában is lenyűgöző szépségű argonahangzásban túl a ritmikai és „hangsze­relési” megoldásokon ele­ven kifejező erő, érzelmek és indulatok hullámzása, megilletődöttség és diadal­mas kiteljesedés, vagyis hogyan teheti a játékos mondanivalójának közvet­len kifejező eszközévé — Lehotka éppen ezt tárta hallgatói elé alig megfejt­hető, de mindenki által ér­zékelhető módon. A műsor jelentős részét J. S. Bach művei töltötték ki: az olasz concertok for­mai felépítését követő C-dúr toccata, adaggio és fú­ga, az F-dúr pastorale, va­lamint a hatalmas. Bach e nembeli műveinek sorát le­záró Esz-dúr preludium és fuga. Mindhárom jelentős és más-más karakterű mű­ben a bachi építkezés ma­gasrendűsége és a tartalom mélysége-gazdagsága a mű­vekkel egyenértékű elő­adásban szólalt meg. A műsorban Hevesi Ju­dit hegedűművésznő „köz­reműködőből" egyenrangú partnerré emelkedett vod­­na. ha e társulásnak nem lettek volna meg a szük­ségszerű korlátái. Orgona­­hegedűduók ugyanis nem lévén, részben átiratokat kellett játszaniok. Corelli: La folia e. műve így is stí­lusosan szólalt meg, érde­kes, újszerű színekkel gaz­dagítva róla alkotott ké­pünket, ugyanakkor veszít­ve is valamit eredeti ka­rakteréből Schubert: Ave Mariája duplán átirat: itt a hegedű az énekszólamot játszotta. Igazi hegedűda­rab csa k egy volt a mű­sorban: 'a belga Ysaye bal­ladája, melyet Hevesi Ju­dit fölényes virtuóz! tással és romantikus lendülettel adott elő; kár, hogy a bril­­liáns technikai elesnek a templom visszhangos akusz­tikai terében nem érvénye­sülhettek a kívánt plaszti­­citással. Lehotka műsorán a ro­mantikus orgonazenét Pí­­kéthy hangulaton, ám ze­neileg nem túl Jelentős mű­ve képviselte, valamint a zárószóm: Liszt hatalmas fantáziája Bach nevének hangjaira (így közvetve is­mét az orgonairodalom leg­nagyobb géniuszához ka­nyarodott vissza a műsor). Első pillantásra ebben is a virtuóz jelleg dominál, de mielőtt még az ember végleg belefeledkezett vol­na a technikailag bravúros megoldások élvezésébe, fel­tárult Lehotka interpretá­lásában a liszti poézis pá­ratlan intenzitása, szélső­ségeiben is egységes kon­cepciója. korához képest igen modem zenei nyelvé­nek varázsa. Ilyen hőfokú előadásban ritkán szólal meg ez a remekmű! A templomi hangver­senyek sajnálatos velejáró­ja, hogy a közönség reagá­lása nem érzékelhető köz­vetlenül de enélkül is úgy érzem: jelentős élménnyel gazdagodott ennek az est­nek valamennyi hallgatója. Kőrber Tivadar Bolgár kereskedelmi szakemberek nyolcvan tagú csoportja érkezett tegnap — a Belkereskedelmi ML nisztérium vendégeként — Kecskemétre. A vendégek kíséretében volt dr. Dallos Attila, a Belkereskedelmi Minisztérium igazgatási osz­tályának vezetője és Wil­­heim István főelőadó. A vá­rosi tanács dísztermében rendezett fogadáson a test­véri ország küldöttei Ge­­röcs Istvánnak, a megyei tanács vb. illetve Mócza Imrének, a városi tanács vb kereskedelmi osztály­­vezetőjének előadásában tá­jékoztatást kaptak Bács- Kiskun megye kereskedel­mi helyzetéről, valamint a megye történetéről s a me­gyeszékhely fejlődéséről Ezen a napon finom ebéd volt a bácsalmási Ál­lami Nevelőotthonban: szárnyas raguleves, zsírban sült burgonya rántott hal­lal és bukta. Persze, a hal­hoz saláta is. — Mindig ilyen ízletes és bőséges a koszt? — kér­dezem a fiatal igazgatót, Fenyvesi Mihályt. — Mostanában — már régebb idő óta — igen. Be­lefér a napi normába. So­kat javult az állami gon­dozott gyermekek ellátása. Juhász Gyula, a gyer­mek- és ifjúságvédő inté­zetek megyei igazgatója lá­togatta meg a bácsalmási intézetet. Csatlakoztunk hozzá mi is és megnéztük, hogyan él a 60 fiú és 30 leány. Valóságos kézimunka kiállítás! Amíg az igazgató és a nevelők az irodában be­szélgetnek, elindultam a zegzugos folyosókon, szo­bákon keresztül. Ódon épü-A fogadás után városné­zésen vettek részt Megte­kintették a leninvárosi ABC-áruházat, a Torony­ház Éttermet, a csilléritelepi élelmiszer-tanboltot és a szomszédos halászcsárdát A megye területén rövid határidőre aszfa It ozást munkát vállalunk Kiskunhalasi Építőipari Vállalat Kiskunhalas, Kéve u. 39. Telefon: 533. 3879 Bolgár kereskedelmi vezetők tanulmányúton HRBWOTTO IK/iSSW FERENC lapozott, aztán megkérdezte: vágóan fontos próbánk lesz. 14. Pankova Z. F. Zinajda Fjodorovna, született 1931- ben. Önéletrajz: iskoláit be­fejezte ekkor és ekkor, a színházi stúdióba felvételt édesanyja^ él Leningrádban, nyert ekkor és ekkor. Fe- nemrég súlyos beteg lett és — Igen. Este tfs felé hi­vott fel. nagyon izgatottan. Az édesanyja rosszul volt, Zina azonnal el akart utaz­ni. Péntekig kért szabadsá­got. Kjyc -Tehát..; — Holnap délre feltétle­­"nül itt kell lennie, életbe­— Meg tudná mondani, mikor jön be Pankova? — Pankova pillanatnyi­lag nincs Moszkvában. Idős gyelmi ügye nem volt. A nemzetközi nőnap alkalmá­ból dicséretben részesült. Szabadságkérelmek, mun- itthon lesz. Pankova fizetésnélküli sza­badságot vett ki. hogy meg­látogathassa. Holnap már kakönyv, semmi egyéb Bukova legjobb barátnője. Sztavickij beszámolója sze­— És mikor utazott el? — Hétfőn este, vagy kedd reggel. Nem tudom ponto­rint igen közelről érintette san- Váratlan értesítést ka­barátnője válópere. Az ön- P?tt édesanyja betegségé- ____________ __ életrajzban persze nem esik telefonon beszélte meg pontosan. Vasárnap szóltam A színházból Tyihonov Pankova lakására sietett, Az ajtót tekintélyes, csiz­más férfi nyitotta ki: — Zinaida Fjodorovna nincs itthon. — Elutazott, mondta merengően, miköz­ben a mellényét gombol­­gáttá. — Ismerőse? — Távoli ismerőse va­gyok. Régen elutazott már? — Elég régen. Három— négy napja. — Három-négy? — Megmondhatom egész szó minderről. Nem is es- a szabadságát hét. Helyes, szálkás betűk, rendezővel. Szépírásból biztos nem állt — Köszönöm kitűnőre az iskolában. „M” vagy „N”? Nem lehet meg­különböztetni. teljesen egy­formák. Álljunk csak meg önéletrajzát. Koloszkov Pankova és ezt a fel­neki, hogy töltse ki a gáz­művek kérdőívét. Azt mondja: „Rendben van Pá­­vel Kuzmics. estére oda­jegyzését, ha megengedi, adom”. Nézem, este magammal vinném, ... Itt valami egy pillanatra. Valahon- van — idegeskedett Ko­­nan ismerősek ezek a nagy loszkov. A fiatal rendező sehol. Színészek! Hétfőn a félreértés televíziónál ülök, egyszer­­csak hallom becsapódik az ajtaja. Belépek hozzá, a kezdőbetűk, ezek az „M”- rövidre nyírt frizurát viselt, díványon ül csomagol. Mon­hez hasonló „N”-ek, ezek — Zina hétfő óta nincs az „N”-hez hasonló „M”-ek. Moszkvában, az édesanyja Tyihonov félretette a beteg... dossziét, a látszat kedvéért — öntől kért szabadsá­­még néhány kartotékot át- got? dóm neki: „Elutazol, Zi­­nocska? Mi van a kérdőív­vel?” A fejéhez kap: „Jaj, elfelejtettem a nagy zűr­zavarban, majd otthagyom az asztalon”. Vidéki turné­ra, vagy mire utazott, szom­batra ígérte, hogy megjön. — Hogy-hogy? Fogta ma­gát és éjfélkor elrobogott? — ámuldozott udvariasan Tyihonov. — Nem volt még éjfél tizenegy lehetett, akkor fe­jeződött be a tévéműsor. — Köszönöm szépen — mondta Sztasz. majd gyor­san hozzátette: — Nem kaphatnék egy pohár vizet? — Vizet? Amennyit csak akar. Harmadnapja rossz a csap, a szerelő rá se bagó­zik. — Az öreg dörmögve vezette Tyihovot a kony­hába. A kérdőív valóban ott feküdt a konyhaaszta­lon. Ugyanzok a „N” és „M” betűk... Sztasz gyors mozdulattal zsebrevágta a papirost. „Nem forog fenn bűntény — gondolta. —- A lopás tárgya jelentéktelen, a cselekedet nem károsít meg senkit.” Szomjúságnak írmagját sem érezte, de kénytelen volt „maszkírozni” az ak­ciót: nagyot húzott a vas­ízű, jéghideg vízből... Ezúttal ellenállás nélkül engedett a zár, s ez megör­vendeztette Tyihonovot: semmi kedvet nem érzett a szokásos bűvészmutatvá­nyokhoz. „Most fogom ki­hívni a lakatost!’; — gon-. let ez. Persze, lényeges át­alakításokat végeztek már az épületen, de azt sehogy sem tudják elérni, hogy céljának maradéktalanul megfeleljen. Vizesek a fa­lak, évszázados doh szaga árad belőlük, pedig a ne­velők és a neveltek egya­ránt mindent elkövetnek, hogy a lakószobák tisz­ták, gusztusosak legyenek. Itt csak a bontócsákány használna, ha volna pénz hozzá... Ebéd utáni pihenő, itt játszanak, amott olvasnak, szól a rádió is. A társal­góban zeneszekrény. Mel­lette Fekete Rozika hetedik osztályos kézimunkázik, asztalterítő virágai formá­lódnak ujjai között, Elme­séli, hogy itt már komoly hagyománya van a kézi­­munkázásnak. / — Tessék megnézni a ta­nulószobában a függönyö­ket, a társalgóban az asz­talterítőket. Mind mi ké­szítettük. Most a nyolca­dikos kislányoknak „balla­­gó”-kötényeket hímezünk. Megnézem a függönyö­ket, térítőkét és az idő­közben csomagokból elő­került egyéb kézimunká­kat: valóságos kiállítás ez! Munka és szorgalom Az imént említettem: szól a rádió. Táskarádió, nem is egy, hanem öt. Minden tanulócsoportnak van ugyanis belőle. Csoporttu­lajdon, az őszi mezőgazda­­sági munkáért kapott pénz­ből vették. Hasonlóképpen vásárolták a két televízió­­készülék egyikét is. A munkával — és a munkára neveléssel — nem állnak hadilábon ebben az intézetben. Pedig nem könnyű a ne­velők dolga. Az ide be­kerülő gyermekek legtöbb­je szétzilált családból va­ló, olyanokból, ahol nem nagyon ragadt rájuk a munka szeretete. 1962. december 15. óta működik az intézet. A ne­velők és gazdasági sze­mélyzet közül többen „törzs­tagok”. Maga az igazgató Fenyvesi Mihály is kezdet­től fogva itt van. Az első növendékek közül többen dolta némi kárörömmel. Rálehelt megdermedt ujjai­­ra és tárcsázta a gondnok­ság számát. A kagylót nem vették fel. Sztasz órájára nézett. Ebédidő volt. Ma sem javítják meg a zárat. Tyihonov íróasztalához ült, elégedetten nyújtotta ki a lábát. — Tehát — szólalt meg fennhangon — ahogy Leva Plotkin mondotta az egye­temen: „Mit hozott a gó­lya?” Alighanem meghozta az első győzelmet... — Halló! Szaveljev? Miért nem telefonálsz? Már régen itt vagyok. Legalább tíz perce. Na jó, rendben. Megmutattad Gyemidovnak Sztavickij fényképét? Nem ismerte fel? Helyes, nagyon helyes. Tessék? Hogy mi­nek örülök? Megvan a ma­gam édes titka. Remény­kedjünk a hóriborgas utas­ban. Hatkor légy a telefon­nál. Rohanunk a buszhoz. Négyzetekre osztott pa­pírlapot vett elő a fiókból s akkurátusán, látható elégedettséggel besatírozta a kockát, amelyen ez a név állt: „K. M. Sztavic­kij.” Kedvtelve nézegette munkája eredményét, ösz­­szehajtotta, a 'páncélszek­rénybe süllyeszette és so­káig elgondolkozva állt... (Folytatjuk) már felnőttek. Gyakran térnek be ide látogatóba. Legutóbb Jakab Julianna járt itt és örömmel újsá­golta: menyasszony, hama­rosan meglesz az esküvő­je... festik a víkendházakat Az udvaron katonás rendben sorakoznak a ví­­kendházak, amelyekben a növendékek nyári vakáció­juk egy részét töltik. — Abaligeten táborozunk minden nyáron — mondja az igazgató. — Ezek a fa­házak kényelmes otthont nyújtanak. Évente kijavít­gatjuk, kicsinosítgatjuk, festjük a kis házikókat. Szívesen barkácsolnak, fúmak-faragnak a gyere­kek. Ennek a foglalatos­ságnak nagy haszna is van, a kézügyesség gyakorlása mellett számos olyan tár­gyat készíthetnek, amit az intézetben használni is tudnak. Sajnos — mint azt a nevelők és növendékek egyaránt elmondták és amiről saját szememmel győződtem meg: az inté­zet barkácsműhelye rend­kívül kezdetleges állapot­ban van. És ha már itt tartunk, hadd említsem meg: a cipészműhely léte­sítését is sürgetni kelle­ne. Kilencven gyermek ci­pőjét a ktsz-ben javíttatni3 egyrészt tetemes költség, másrészt a cipészműhely hiánya megfosztja a fia­talokat egy hasznos elfog­laltságtól. Egy — akár nyugdíjas — mester fel­ügyelete mellett többen megtanulhatnák szabad ide­jükben a cipőjavítást. Balogh József Milyen lesz az idei kavicstermés? A kérdés nem valamifé­le tréfa, sőt olyannyira ko­moly, hogy egész sor ipar­ágat, és a mezőgazdaságot is foglalkoztatja megvála­szolása. Ugyanis arról van szó, hogy az építkezések, az út-, és sétányépítések egyre nagyobb mennyiség­ben rendelnek kavicsot, gyöngykavicsot a kotró vállalattól amely az elmúlt évhez kéoe&t idén tovább növeli teliesítményót. A legkiadósabb bányának ez­úttal is a Duna bizonyult, 1969-ben a tervek szerint 3 665 000 köbméternyi ka­vicsot kotornak ki belőle. De ezzel még korántsem merül ki az öreg folyóból nyert anyagok listája. Itt van például az az úgyne­vezett folyamszabályozási kavics, amit a különféle te­rületek feltöltésére hasz­nálnak fél. Legalább 500 ezer köbméterre van meg­rendelés. Az évi kavics ter­mést azonban nemcsak egy helyről „aratják”. Idén elő­ször a Tiszán is megkez­dődnek a kutatások jó mi­nőségű és gazdaságos meny­­nyiségben található anyag után. A lelőhelyeket rész­letesen feltérképezik, majd később engedélyt adnak a „vízibánya” megnyitására. A Tisza medréből egyelőre nem túlságosan sok anya­got, mintegy 20 ezer köb­méternyit emelnek M idén, a következő években azon­ban növelik a termelést A kotró vállalat a meg­növekedett igények Ideiéi-, gítésére az idén két Újabb vízegységet, valamint' két kavicseleváfort rendelt a Szovjetunióból, illetve a hazai üzemekből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents