Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-30 / 122. szám
k «Mal 1969. májas *1. péntek Egymással szót értre Pár napja Vincze Ferencnek. a Kiskunhalasi Városi Tanács vb-elnökének hivatalában töltöttünk egy gondolatébresztő félórát. Szóba kerültek az újságírót — s minden bizonynyal az olvasót is — érdeklő témák; eredmények, és erőfeszítések, pozitív jelenségek és fonákságok egyaránt. A beszélgetés során. szinte csak elejtett megjegyzésként említette Vincze elvtárs: mennyi ötletet sugallnak, mennyi kezdeményezést és jó indítást vetnek fel az alkalmanként sorra kerülő tanácstagi beszámolók. Asztalán vaskos dosszié őrzi a közelmúltban megtartott beszámolók anyagát, az elhangzott kérdéseket. s mellettük a részletekbe menő alapossággal kidolgozott válaszokat. Csupán az általános iskolák nevelőivel folytatott beszélgetéseket összegző lapokat forgattuk végig, de ezek is híven tanúskodnak Családtagok a közösben Az idei tél vége felé egy közös gazdaság felvételt hirdetett zöldségszántó segédüzemébe. Fiatal lányok jelentkezését várták, miután kihirdették, hogy a munka főként hagymatisztítás és aprítás lesz. Szinte órák alatt háromszor annyian jelentkeztek, mint amennyit fel tudtak venni. Pedig a hagymatisztítás tudvalévőén megkönynyezteti az embert, és itt a kereset sem Ígérkezett fényesnek. Ez a példa jut eszembe, amikor arra gondolok, mennyire megnőtt a munka, a fix jövedelem becsülete manapság falun. Helyenként valósággal ostromolják munkalehetőségért a közös gazdaságok vezetőit, a falun élők, munkaviszonyban nem álló fiatalok és Idősebbek, főleg a leányok, az asszonyok. Közülük főként a* úgynevezett besegítő családtagok problémáját látom a legnagyobbnak. Számuk megközelíti a 150 ezret, s mivel a fiúk könynyebben mennek el hazulról messzebbre is, az ilyen időszaki munkára vállalkozók legtöbbje lány és fiatalasszony. Száz keresőre a mezőgazdaságban 60—80 női kereső jut. Sőt, iparvidékeken ennél is több. Közülük a legkedvezőbb helyzetben levők sem dolgozhatnak többet évenként 7—8 hónapnál. Ugyanakkor látják, hogy az élet mindinkább a rendszeres havi keresettel rendelkezők igényei szerint alakul. Ilyenformán, aki nem tud a többséggel -<yütt gyarapodni, azmin- Wíg kívülállónak érzi magát. Ilyen helyzetben persze, hogy kilátástalannak ítélik a jövőjüket a családtagok. Számukra sovány vigasz, hogy az új téesz-törvény lehetővé teszi szerződéses viszonyba lépésüket, tehát act, hogy a szövetkezeti tagokkal lényegében azonos jogokat élvezzenek, ezt a törvényt azonban ma még kevés helyen alkalmazzák. Sokak számára az sem megnyugtató, hogy a tavalyi 100 ezer jelentkező közül valamivel több mint 25 ezer a családtagok közül került ki. Bármennyire elismerjük is a fejlődést, a gongokat is fel kell mérnünk, szembe kell néznünk azokkal A nezőgazöa;, munka jellegéből adódóan a íiv«!?n és őszi munlcaésú«o;< ideién mintegy Sp százalékkal kevesebb a mühkásk&, mfnt amennyire szükség 1- r .e, a holt Idényben 40 százalékos munkaerő-felesleg mutatkozik. Világos, hogy ilyen helyzetben emberek százezrei számára döntő jelentősége van annak, hogy a foglalkoztatás idejét minél jobban kibővítsfik, s új munkalehetőségeket teremtsünk, minden közös gazdaságban. Ezért támogatják párt- és állami szerveink a segédüzemágak létrehozására irányuló ötleteket és erőfeszítéseket A tapasztalatok arról győznek meg bennünket, s ez eléggé sajnálatos, hogy a családtagok bevonására még ott sem fordítanak kellő figyelmet, ahol jelentősen bővül a tevékenységi kör. Az utóbbi időben komoly aránytalanságok keletkeznek számos helyen a jövedelemelosztásban. Egyeseknek túl sok jut a jóból, másoknak túl kevés. S a családtagoknak leggyakrabban a sor végén a helyük, csak a maradék munkalehetőségen osztozkodhatnak. Mivel többnyire fiatalokról van szó, egyik kivezető útnak látszana a szakmunkásképzés hathatós fejlesztése a közös gazdaságokban. Az illetékes kormányszervek anyagi és erkölcsi támogatás vonatkozásában már évek óta a tőlük telhető legtöbbet teszik annak érdekében, hogy minden nagyüzemben meghonosodjék a képesítéshez kötött munka, s minél nagyobb számban taníttassanak, s alkalmazzanak szakmunkásokat. Évente ma már mintegy 5000 mezőgazdasági szakmunkást képeznek ki az országban. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezeknek a fiataloknak alig 40 százaléka dolgozik abban a szakmában, amelyre képesítése szól. A különféle társadalmi szervek mind gyakrabban beszélnek a családtagok helyzeti hátrányairól. Itt lenne az ideje annak, hogy illetékes gazdasági vezetők — ki-ki a maga területén — komolyan elővenné ezt a kérdést. Ha nemcsak munkaerőtartalékot látnának a családtagokban, hanem olyan embereket, akiknek jogi helyzetét, a téesszel való kapcsolatát, ahogy erre a feltételek megérnek, mielőbb megnyugtatóan rendezni kelL Biztosak lehetünk abban, hogy az ilyen rendezés előre viszi a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét mindenütt, ahqj azt kellő jóakarattal és előrelátással végzik el, &. 1 amellett hogy a pedagógu sok kérdései, észrevételei nem csak egy szűk szakmai réteg, hanem jórészt a lakosság, a városi polgár általános véleményét is tükrözik. Az iparfejlesztés városi ütemét kevesellő kérdésre adott tanácstagi válasz például a harmadik ötéves tervidőszak kétségtelen eredményeire, s a további konikrét lehetőségekre utal va ad biztató feleletet Szennyvízelvezetés, csatornázás. az 1970-ben kezdődő Bajza utcai Iskolaépítés, több tervszerűséget a lakásépítésbe: ezek a további reklamációk, illetve javaslatok. — A tisztasági fürdő felújítása? — Ez évben befejeződik, a fürdő tízkádas lesz. — Miért járhatatlan a benzinkút melletti forgalmas útszakasz? — Még az idén 338 méteren felújítják. s ezzel együtt a csa padékvizek elvezetése is megoldódik. — Mennyit költ a város parkokra, terekre? — A fenntartásra 1967-ben és 1968-ban 831 ezer forintot tartalékoltak, az idei tervekben 853 ezer forint szerepel. Van. aki a sportolási lehetőségek hiányára hívta fel a figyelmet, míg a másik hozzászóló a művelődési célokra fordított summa felől érdeklődött. Az említett témák közül egyébként nem egy többeknek is a szívügye. A tanácselnök-tanácstag olyasmikről is említést tesz a beszámolókon, amik a választók figyelmét elkerülték. Így feljegyzéseiben jelentős rész viseli ezt a feleimet: „Mit kérdeztem volna én?” S nyomban válaszol is, szól a tanács munkájáról, a város fejlődéséről, az együttes erőfeszítések hatékonyságáról... Alapos elemző munka, és sok-sok. a magánéletből ellopott perc kellett, hogy megelőzzön egy-egy ilyen tanácstagi beszámolót. De az előbbiekben megcsillantott ízelítő is mutatja, hogy érdemes, gyümölcsöző, és hasznos az ilyen egymással való szótértés. Nem ritkán a csillagok is feljönnek. amikorra — igaz, csak egy időre — pontot tesznek az izgalmas vitára. De megéri: az ilyen alkalmak is közelebb visznek ahnoz a célkitűzéshez, hogy féltett kincsük — szülő-, vagy lakóhelyük — méginkább otthonukká váljék, még jobban város lehessen! Jóba Tibor Dunavecsei tudósítóinktól Mihez kezdenek? A Dunavecsei Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága ma délelőtti ülésén vitatja meg az általános és középiskolát végző fiatalok elhelyezkedési lehetőségeiről szóló jelentést. A jelentés néhány megállapítása arra utal, hogy az idén végző 858 általános iskolai és 89 középiskolai tanuló továbbtanulásáról, illetve a termelő munkában történő elhelyezkedéséről, — az illetékes szervek kellő időben gondoskodtak. Az általános iskolát végzettek közül egyébként 91- en gimnáziumban, — 168- an szakközépiskolában, — 347-en pedig szakmunkásképző-intézetben folytatják tanulmányaikat. 226 tanuló — többségükben lányok — továbbtanulásra nem jelentkezett. A középiskolát végzettek közül 49-en jelentkeztek egyetemre és egyéb felsőfokú intézetbe, míg 26-an szakmát tanulnak majd. A jelentés hangsúlyozza, hogy az 1968-as évhez viszonyítva 3 százalékkal nőtt a középiskolába jelentkezettek száma — és jóval többen kívánnak szakmunkásképzésben részt venni. A tapasztalatok szerint a szakmát kereső fiatalok nagy többsége — rádió-, tv-Kunszentmiklósró! — Kuwaitha... Nem könnyű interjúalany Oliácsek Tibor, a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat dunavecsei kirendeltségének vezetője. Hasztalan kerestem irodájában: exportügyben járta a járás községeit Végre aztán létrejött a találka, és az első kérdésem lehetett volna-e más hozzá, mint az: hogyan alakult a kirendeltség exporttevékenysége az év eleje óta? — Eredményeink jónak mondhatók, — eddig 503 zarvasmarhát exportáltunk, főleg Olaszországba. Az ORSA és SCI cégek egyébként nagyon igényesek: csak A és B minőségű növendék bikákat és üszőket vásárolnak. Emellett jelentős juhexportot bonyolítunk le. Olaszországba és Kuwaitba, eddig 5060 bárány „utazott”. A legnagyobb tételeket a juh „őshazájából”, Kunszentmiklósról vásárolja fel a vállalat. Az Egyetértés Termelőszövetkezet például 1435-öt adott le az idén. — A kirendeltség az elmúlt évi értékelés szerint a 3. helyet szerezte meg a megyei versenyben. Van-e lehetőség az előbbre lépésre? Az eddig eltelt időszak mutatószámai már jelzik, hogy minden bizonnyal ismét „magasabb osztályba” léphetünk. A sertésből eddig közel 11 ezer darabot vásároltunk fel. míg a tavalyi év hasonló időszakában ez a szám alig haladta meg a 9 ezret. Nagyobb forgalmat bonyolítottunk le szarvasmarhából is, igazán kiugró eredményt azonban a juhfelvásárlásból várhatunk. 1970-re eddig már 10 920 birkára kötöttünk szerződést. Az iroda falán díszes oklevél bizonyítja, hogy a kirendeltség dolgozói elnyerték a Szocialista brigád címet, — nem alaptalanul. Csapai Lajos szerelő, autószerelő és elektroműszerész szeretne lenni. Ugyanakkor a járás építőiparral foglalkozó vállalatai által igényelt 30 tanulóhelyet nem lehet betölteni — jelentkezők hiányában. Gondot okoz majd az iparitanuló-képzésben az is, hogy néhány ipari üzem a járásban, — mint pl. a Solti Gépjavító Állomás és a ktsz-ek egy része — nem készült még fel kellően a tervezett tanulólétszám fogadására. A végrehajtó bizottság napirendjén szereplő jelentés megjelöli milyen munkahelyeken számítanak a fiatalok jelentkezésére, — íme ezek közül néhány: — A Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet 20 fiatal lányt keres szőnyegszövésre. A Kecskeméti Konzervgyár szabadszáll.4* telepén 30 fiú és 100—150 lány foglalkoztatásai lehet megoldani a szezonkezdéskor. A járás ktsz-ei építőipari segédmunkásokat — tanulókat keresnek, — a kunszentmiklósi MÁV-állomás érettségizett fiatalokat keres forgalmi szolgálattevő gyakornoki munkakörbe. Nyilvánvaló, hogy a felsorolt lehetőségek nem oldják meg teljesen a továbbtanulásra nem jelentkezettek problémáját, mégis számottevőek és ha hozzáteszszük a termelőszövetkezetekben kínálkozó munkalehetőségeket is. — a kilátások határozottan megnyugtatóak. Szabó Attila Jutalomkiráiidulás propagandistáknak A dunavecsei járási pártbizottság propaganda és művelődési osztálya 40 jól dolgozó alapszervezeti és járási propagandistát vitt a közelmúltban jutalomkirándulásra Eger és a Mátra környékére. A program jelentős része a pihenést és a szórakozást szolgálta — de lehetőség nyílt arra is, hogy a csoport tagjai találkozzanak egy állami gazdaság és két termelőszövetkezet dolgozóival, pártmunkásaival, propagandistáival, kicserélhették tapasztalataikat, megismerhették a helyi eredményeket és módszereket A propagandamunka megbecsülésének jó példája ez a kirándulás, mert valamennyi résztvevőnek azok az üzemek, — termelőszövetkezetek és tanácsok —. fedezték az utazási és egyéb költségeket mélyek keretében a téli hónapok alatt naponként szervezték és vezették a különböző szintű politikai tanfolyamokat, előadássorozatokat JOGRÓL MINDENKINEK Intrika és rágalom Kevés olyan megfoghatatlan dolgot ismerünk, mint az intrika. Rossini operájának klasszikus Rágalom-áriája találó művészi megfogalmazása ennek, de a mai élet is produkál hasonló eseteket. Sokan a kritika örvendetes szabadságával visszaélve terjesztik rágalmaikat És legtöbbször, ha kiderül a rágalomról, hogy az tényleg alaptalan rágalom, túl liberálisan bánnak annak terjesztőivel Természetesen nem szokvány pletykáról, hanem a súlyosabb, a bizonyított, a rágalmazás bűntettét kimerítő esetekről szólunk most Mint a becsületsértés fogalmának ismertetése során kifejtettük: a rágalmazás súlyosabb bűntett mert a tények hitelével támadja a sértettet. íme egy jellemző példa a „Becsület védelme” című könyvből. A vádlott felesége elpanaszolta, hogy a magánvádló férfi vele szemben a női tisztességet sértő magatartást tanúsított Erre a vádlott levelet ír a magánvádlónak, akit jellem télén csirkefogónak. gazembernek festett le a levélben. Az elsőfokú bíróság rágalmazás és becsületsértés bűntettéért marasztalta el a vádlottat. Tévedett a bíróság — szögezi le a könyv «»érzője —, mert a vádlott a sértő kifejezéseket zárt levélben használta. Hiányzik tehát a rágalmazás bűntettének fontos eleme, amely szerint a tényállásnak, vagy híresztelésnek más — vagyis egy harmadik személy — előtt kell történnie. Ezért az idézett esetben nem rágalmazásról, hanem becsületsértésről van szó. Gyakori, hogy vezető állású embereket szegeznek céltáblájukra az intrikusok és rágalmazók. Ök vannak a reflektorfényben, nekik sok az irigyük. vélt vagy igazi sérelmekből származó haragosuk. Akadnak olyanok is, akik társadalmi rendünkkel szembeni ellenérzésüket élik ki a vezetők befeketítéséveL Ilyenkor — ha kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy rágalomról van szó —, a vétkesek megbüntetése nemcsak az egyes emberek igazát, hanem a közszeleimet, a nagyobb közösség érdekeit is védi. Mit tegyünk hát, ha mulasztásról, hibákról hallunk környezetünkben? Térjünk felette napirendre? Ez szintén káros a közösségre nézve, hiszen valódi hibák, valódi visszaélések maradhatnak ilymódon büntetlenül. Forduljunk ilyenkor az arra illetékes szervekhez és se gítsük őket az Igazság kiderítésében. Ám addig ne terjesszük a bizonytalan vádakat mert rágalmazást nemcsak az követ el, aki tudatosan állít valótlan tényt, hanem az is. aki abban a hiszemben állít valótlanságot hogy az e valóság. Sü W.
