Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
L «Mal 1969. májas 29. esütörtölf Rajtunk múlik... A Kommunista ifjú. sági Szövetség Központi Bizottsága 1968. december 28-án, a KISZ megyei bizottsága pedig ez év márciusában tárgyalta meg a munkásifjúság helyzetéről szóló jelentést és irányelveket. A dokumentum megvitatása jelenleg az üzemi ifjúmunkás parlamenteken, tanácskozásokon folyik. Ezzel tulajdon képpen a végrehajtás első szakaszába léptünk. A Központi Bizottság anyaga ugyanis évekre szólóan meghatározta a KISZ feladatait a munkásifjúság nevelése terén, á egyben felhívta a párt-, állami-, társadalmi szervek, vezetők figyelmét a ma még általában tapasztalható hiányosságokra, problémákra. A munkásifjúsóg helyzetével foglalkozó jelentés és irányelvek a KISZ sajátos következetes rétegtevékenységének eredménye. Célja: felhívni a figyelmet társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály ifjú nemzedékére, amely a magyar ifjúság legnagyobb, — megyénkben is tekintélyes — és jelentőségét nézve a legalapvetőbb rétege. Hiszen a munkásifjúság a munkásosztály szerves része, a társadalom legfontosabb termelő területein dolgozik. Arra hivatott, hogy korban előre haladva, átvegye a stafétát az idősebb nemzedéktől, és munkájával, nyílt, bátor politikai állásfoglalásával betöltse történelmi hivatását. A KISZ tudja, hogy egyetlen társadalom sem fordított még ilyen nagy gondot az ifjúság nevelésére, nem teremtett ilyen tág lehetőségeket az ifjúság számára a munkában, tanulásban, szórakozásban egyaránt. Mégsem nyugodhatunk a megelégedettség érzésével, ha a 17—26 éves munkásfiatalokat érő hatásokat vizsgáljuk. Ez a kor az. amikor kialakul a társadalomról alkotott véleményük, világnézetük, politikai állásfoglalásuk. Nem közömbös, hogy a felnőtté válásnak ebben az időszakában milyen tényezők befolyásolják, segítik, vagy gátolják egyéniségük, jellemük alakulását. Megyei vizsgálataink tanúsága szerint a munkássá válás folyamatában fékező hatások is érvényesülnek, melyek gyakran már a szülői házban, a pályaválasztáskor, a szakmunkásképzésben jelentkeznek. A fizikai munka, és a fizikai munkás megbecsülése ma még nem ösztönzi egyértelműen az ifjúságot a munkáspálya választására. A szülői elfogultság, a pályaválasztás hibái, hiányosságai, és a bánásmód egyaránt alapvetően befolyásolják a munkásszemlélet kialakulását. A munkássá válás legfőbb színtere a munkahely. Éppen ezért nem mindegy, hogyan foglalkoznak üzemeink, vállalataink a kezdő munkavállalók problémáival, milyen távlatot nyitnak meg számukra, támogatják-e vagy gátolják első önálló lépéseiket. Nem közömbös, hogy az üzem felnőtt kollektívája, vezetők és idősebb dolgozók felismerik-e a munkássá nevelés fontosságát, érzik-e, hogy az ő példájukra érik, formálódik az üzem, a vállalat ifjúsága, vagy csak a KISZ- titkár és néhány felnőtt vezető vívja a szélmalomharcát. Különösen jelentőssé teszi megyénkben a munkásszemlélet kialakításának feladatát az a tény, hogy mezőgazdasági jellegű megye, hiszen az ipar nagyobb arányú fejlesztése csupán tízéves múltra tekint vissza. Nincsenek munkásmozgalmi hagyományaink, kevés az igazi, „vérbeli” munkás. Egyfes járásokban a 40 százalékot is meghaladja á nemrég még mezőgazdaságban dolgozó, most bejáró munkások száma. Az üzem és az otthon légköre gyakran ellentmondásos. Sok fiatal inkább választja a magas albérleti uzsorát, mint ezt a kettősséget. Feltehető a kérdés: hogyan biztosítható ezeknek a munkásfiataloknak a modem, szocalista nevelése? Több üzem, vállalat párt-, gazdasági és társadalmi vezetői jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a munkahely valóban a fiatalok második otthonává váljon. Segítik a beilleszkedést a szocialista közösségek is. Ennél azonban sokkal többre van szükség. Elsősorban arra, hogy minden vezető, idősebb dolgozó felismerje: a mindennapi tevékenység gyakorlatában formálódik a munkásifjúság. A nevelés pedig nemcsak a KISZ, hanem az egész társadalom folyamatos feladata. Ezt a szemléletet kívánja elmélyíteni a KISZ Központi Bizottságának dokumentuma és ezt szolgálják a jelenleg zajló kibővített KISZ-taggyűlések. ifjúmunkás tanácskozások és parlamentek. Slavitsek Endre ifjúmunkás felelős Szövetkezet versenyben Vörös István, a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet elnöke kissé gondterhelten kezdi a beszélgetést. — Egyre alaposabban kell figyelnünk a piacot. Néhány évvel ezelőtt még úgy volt, hogy bármit gyárthattunk, mindent megvettek. Ma más a helyzet, egvremásra szaporodik a raktárban az eladhatatlan áru. Alkalmazkodnunk kell a kereslethez, ezért az eddigi cikkeink egy részének gyártását megszüntettük és újakkal kísérletezünk. ( — Milyen nehézségekkel jár az új profil kialakítása egy ilyen üzemben, ahol a foglalkoztatottak jelentős hányada bedolgozó? Ezerkétszáz tagunk közül mindössze hetvenen dolgoznak a szövetkezet műhelyeiben, a többiek: háziaszszonyok, nyugdíjasok és fiatal lányok, bedolgozók. Ez azt jelenti, hogy egy-egy új cikkre történő áttéréskor több száz asszonyt kell megtanítani a megváltozott technológiára, új munkafo-A legifjabb „főnök” Ha nem is élete nagyobbik felét, mindenesetre jó tucatnyi évet töltött eddig a kereskedelem szolgálatában Lehoczky József, a kiskőrösi szövetkezeti áruház vezetője. S ezek az esztendők mérföldkövei voltak döntése megérlelődésének, miszerint nem egy szakmával való múló „flörtről” van nála szó, hanem önmaga elkötelezéséről egy életpálya mellett. — 1957-ben kezdődött: ekkor szerződtem tanulónak az fmsz-áruházhoz Izsákon, a szülőfalumban. Két évvel később kitűnő eredménnyel tettem le a szakmunkásvizsgát. Hogy így sikerült, az korántsem egyedül az én érdemem. Köszönhetem elsősorban annak, hogy segítőkész, jó munkatársak vettek körül, akik közül sokan voltak a hivatásukat minden más elé helyező tanítómestereim. A sikeres vizsgát újabb felelősségteljes megbízatások követik. Kereskedelmi előadója lesz a szövetkezetnek, s így alkalma nyílik szoros kapcsolatba lépni a gyakorlati munkával, tevékeny részt vállalni a szervezésből, irányításból. Maid Kecskeméten, a MÉSZÖV kereskedelmi főosztályán ismerkedik a megye és az ország kereskedelmi életével, veszi át a tapasztalatokat az újból csak jó ösztönzést adó, a fejlődését segítő szakmai közösségtől. — Már tanuló koromban megszerettem a választott szakmát. Sohasem elégedtem meg csak a legszükségesebb tudnivalókkal, igyekeztem mindig a lehető legtöbbet elsajátítani. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy erre bőven volt is lehetőségem. Az évtizedesnél is hoszszabb szakmai gyakorlatra a közgazdasági technikumi érettségi teszi fel a koronát. Lehoczky József három évvel ezelőtt került Kiskőrösre, ahol az áruházépítés végső munkálatainak, s a szép új létesítmény berendezésének az irányítását kapta első feladatul. Az 1966 augusztusában megnyílt áruház az ő vezetése mellett mindinkább beváltja a hozzá fűzött reményeket. A megelőzően szétszórtan működő szakboltok 34 milliót kitevő forgalmát az új szövetkezeti áruház — arányosítva —, már a nyitás évében felülmúlta. Tavaly 48 millió forintot forgalmaztak, az idei tervek pedig nem kevesebb, mint 50 milliós üzleti forgalommal számolnak. — A legfontosabb a vevők igényeinek a kielégítése. a beszerzés mozzanatától kezdve, egészen a gyors, udvarias kiszolgálásig — így fogalmazza a jó kereskedő „kiskátéjának” első pontját. — S ez az alapvető szándék minden üzletemberben meg kell — vagy meg kellene —, hogy legyen. Az új mechanizmus egyébként számos új rendszerű, sokrétű beszerzési módot tesz lehetővé, így például az áru termeltetését. Ma már nem szorítkozunk kizárólag a nagykereskedelemre, rendelhetünk közvetlenül a gyártó cégtől is. Előnye ennek, hogy javul a választék, közelebb kerülünk a fogyasztóhoz, s a divat szeszélyes változásaival is lépést tarthatunk. Ami az anyagi hasznot illeti, esetenként jóval előnyösebb megállapodásokra juthatunk így. Manapság a vevő általában nincs túlzottan elkényeztetve, hovatovább már hálás, ha egy üzletben egyáltalán szóba állnak ve; le. A kiskőrösi áruház vezetője sokat tesz a szakmai hírnév visszaszerzéséért. Tudja, hogy a vásárlóval türelmesen kell foglalkozni. így majd máskor is visszatér, mert megtalálta számítását. Ellenkező esetben viszont nem csoda, ha sarkonfordul — lehet, hogy egyszer, s mindenkorra . . . Lehoczky József a maga 29 évével — a legfiatalabb áruházvezető az országban. De nem csupán ő büszkélkedhet ifjúságával: az általa vezetett kollektíva átlagéletkora is 25 év. Volt. Ma már ennél is kevesebb. Itt nevelődik ugyanis a majdani kecskeméti áruház 15 tagú tanulógárdája is. Nem féltjük őket: a náluk alig valamivel idősebb főnök lelkiismeretes irányításával — hisszük — vérbeli kereskedőkké válnak majd ők is, egytől-egyig. J. T. gásokra. Ez bizony nem könnyű feladat. A bedolgozók nagy többsége nyáron és ősszel a mezőgazdaságban talál elfoglaltságot, s ezzel is számolnunk kell az éves termelési terv elkészítésekor. Mégsem marad más választásunk, mint hogy új cikkekkel jelentkezzünk a piacon. Csak így tudunk versenyben maradni. — Hogyan értékesíti a szövetkezet a készterméket? — Sajnos, ezt nem mi, hanem a békésszentandrási és békéscsabai háziipari szövetkezet végzi. Az exportügyeinket is ők intézik. Tudomásunk van róla, hogy több nyugati cég, például németek, osztrákok, elégedettek a cikkeinkkel, keresnék is a kapcsolatot velünk. Erre azonban nincs lehetőségünk. Kunszentmiklósról Békéscsaoára szállítjuk az árut, onnan Budapestre „utazik” és csak azután kerül szétosztásra. Feltehető tehát a kérdés: nem drága-e ez az áruvándorolta tós? — Ügy tudjuk, hogy a szövetkezetük által nemrég - óta gyártott torontáli szőnyegek iránt rendkívül nagy az érdeklődés. — Valóban így van. Ha a jelenlegi mennyiség kétszeresét készítenénk, akkor sem maradna raktáron. A torontáli szőnyegeket 15— 16 éves lányok szövik, rendkívül ügyesen, kifogástalan minőségben. — Tanulólányok? — Nem. A torontáli szőnyegkészítés ugyanis nem elismert szakma ... Javasoltuk már az illetékeseknek, hogy ismerjék el, de a mai napig nem kaptunk kedvező választ. A legügyesebb lány átlagos havi keresete sem haladja meg az 1300 forintot, — míg a többség csak 600—700 forintot tud elérni. Ráadásul elesnek a tanulókat megillető kedvezményektől is. Ami tőlünk telik, igyekszünk megtenni, például a kedvező munkakörülményeket megteremteni. Hiszen a tizenöt fiatal lány egyévi termelési terve kereken egymillió forint. Ügy véljük, ha ilyen értéket képesek előállítani a házilag tervezett és elkészített szövőgépeken ezek a fiatal lányok, feltétlenül érdemes lenne megbecsülni őket azzal is. hogy ügyességüket, mesterségbeli hozzáértésüket megérdemelten a szakma rangjára emelj'”' Szabó Attila 13. PÉNTEK. A nehéz, bronzveretes kapu kelletlenül kinyílt és a „Szolgálati bejárat” feliratú tábla azonnal elvesztette mágikus megközelíthetetlenségének látszatát. — Kit keres? — kérdezte a méltóságteljes, fehér pofaszakállas portás. — Liberdej Gordeicsot — mondta Tyihonov. A portás ugyan nem értette — nem is érthette *— a nevet, de visszakérdezni nem akart. A lépcső felé mutatott. Tyihonov meg sem állt a II. emeletig. A hoszszú folyosóra tömérdek ajtó nyílt, de Sztasz viszonylag könnyen megtaláUa az „Inspektor” feliratot. Az ajtó azonban zárva volt. Tyihonov megpróbálta lenyomni a kilincset. A folyosón takarítónő jelent meg vödörrel, kefével: — Miért rángatod, fiacskám? Zárva van! Marianna Ivanovna süteményért ment. Mindjárt jön. Ülj le, várd meg. Tyihonov leült a vörös bársony díványra és nézegetni kezdte a színészek falra erősített fényképeit. Vele szemben jól sikerült felvétel örökítette meg „a Kabard-Balhas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság érdemes művészét, K. M. Sztavickijt, Luxemburg grófjának szerepében”. Sztavickijen remek cilinder díszlett, sudár alakiára szmoking feszült. Sétabotot tartott, esőköpenyét Hvetette a vállán. „Jóképű fiú, annyi szent'” Tyihonov Hismerően bólogatott, majd gyorsan hozzátette gondolatban: „Az alibije azonban nincs rendben, Luxemburg polgártárs!” Tyihonov felkelt, megnézegette a többi fényképet is. Anna Bukova „Pepita szerepében, Dunajevszkij Szabad szél című operettjében”. A „Carmen” kölnivíz címkéjéhez hasonlított: kezében legyezőt tartott, fürtjei a nyakára göndörödtek. „Az isten küldte ezt a szenvedélyt” — gondolta Sztasz. A folyosó végén megtalálta Pankovát is „Elisa szerepében a My fair Lady-ből”. Elisa itt már nem a tépett kis csavargólány: előkelő dáma, szigorú, okos szemekkel. No-no... A folyosó végén meredek vaslépcsőre nyílt az ajtó. Sztasz leereszkedett és váratlanul a kulisszák mögött találta magát. A színpad felett dolgozó munkás most rekedten kiabálni kezdett: „Szerelők! Szerelők, ti csibészek, vegyétek már le a holdat!” Hangja tovagörgött a nézőtér üres hordójában. „Nevetséges, hogy menynyire nem gondolkozunk el a behnünket körülvevő jelenségek igazi lényegén — gondólta Tyihonov. — Még csak nem is, feltételezzük, hogy lehet egy fordított oldaluk is. Előre beskatulyázzuk az embereket és az eseményeket is. A színházbá mindig ünnepre jövünk, az űrrepülőtérről mindig rakéták indulnak, a színész mindig nemes és szép, a rendőr pedig hamis és goromba!” Sztasz visszamászott a lépcsőn. Az inspektori szoba ajtaja nyitva állt. Tyihonov bemutatkozott a terebélyes íróasztalnál ülő idős asszonynak. — Szeretnék megnézni néhány dossziét... — Alkotóit? — Tessék? — Tyihonov nem értette a kérdést. — Az alkalmazottak vagy a színészek anyagára kíváncsi ? — A színészekére. — Miről van szó? Közlekedési szabálytalanság? — A, dehogy! — Sztasz elnevette magát. — Egyszerű szakmai kíváncsiság ... — Név szerint kinek az anyaga érdekli? — Hát... Csak úgy vaktában, ha átnézhetnék néhányat ... — Értem, értem — hunyorgott Marianna Ivanovna. — Abban a szekrényben mindent megtalál. — Ne haragudjon, kérem. Már nem egyszer előfordult: érdeklődünk egy bizonyos Petrov felől és máris kész a séma: vagy Petrovot lopták meg, vagy Petrov lopott el valamit. Egyszóval valamiféle lopási ügybe keveredett__ Az inspektor elnevette magát: — Jól van, jól van. Pontosan ilyesfajta történetei mesélt nekem Alekszandr Visnyevszkij, a nagy színész, ha jól emlékszem, 1920-ban... Lásson munkához. Tyihonov leemelt néhány dossziét. Bukova Jelena Nyikolajevna. Született 1932-ben. Főiskolát végzett. Másolat a diplomáról. Kilencsoros jellemzés. önéletrajz, ugyancsak néhány sorban. „Istenemre mondom, egy varrógéphez részletesebb leírást mellékelnek. Abban legalább benne van, mire jó a gép, s mire nem jó!” — zsörtölődött magában Tyihonov, majd visszatért az önéletrajzhoz. Szabályos, kidolgozott kézírással íródott, nyilván minden sietség nélkül. De íme, egy másik papírlap Bukova szabadságkérelmével A kapkodás látható jelei: kusza betűk, befejezetlen szavak. A sorok azonban itt is iskolásán egyenletesek. (Folytatjuk)
