Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

9999. május 88. szerda ISKOLAI GONDOK a kecskeméti tanyákon Ha esik, ha fúj. ha tér­dig ér is a hó. minden reg­gel benépesülnek a tanyai dűlőutak aoró emberkék­kel. Kilométereket gyalo­golnak az aznaoi tanulni valóval kitömött táskákkal. A tehetősebbek kerékpár­ral. mások autóbusszal, vagy vonattal teszik meg az utat. sokszor oda-vissza húsz kilométernél is többet. Így volt ez apáink gyer­mekkorában. így a miénk­ben is. csak akkor jóval kevesebben jártunk iskolá­ba. és a taavai gyerekek alig gondolhattak a tovább­tanulásra. Az lettél, amibe születtél: tanyai napszá­mos. vagy cseléd a János­­gazdáknál. Ám a kétségtelen nagy fejlődés ellenére sem mond­hatjuk még el. hogy álta­lánossá tettük az iskolát, főleg a szétszórt puszták­ban. a falutól is távol eső tanyákon. Igaz. kötelező a nyolc osztály elvégzése, de hányán nem jutnak el ad­dig. és miiven kevés tudás­sal' fejezi be tanulmányait az a gyerek, aki mindig a tanyai iskolába járt. Nagy gond ez főleg a mi me­gyénkben, annak is elsősor­ban a homokhátsági részén. A csaknem ötvenezer holdon elterülő Kecskemé­tet is sok kilométeres tá­volságokban tanyák veszik körül. A tágas határban 22 általános iskola van. ahol 95 pedagógus tanít. Többsé­gük mindennap a városból utazik tanítani, délután pe­dig vissza. Nekik sem könnyű — és akik tehetik, ott is hagyják a tanyai is­kolát. nehézségeivel együtt. Aztán új tanító kerül az is­kolába. aki nem ismeri az ott élők körülményeit, le­adja az órákat és ezzel kül­detését is befejezte. Mintegy kétezer gyer­mek tanul így és néhány százra tehető azoknak a száma, akik bejárnak a vá­rosszéli iskolákba. Az utób­bi tíz évberr alig csökkent 5 százalékkal a tanyai is­kolák tanulólétszáma. Egy tanulócsoportban ta­nulnak 9 helyen, részben osztott. 5. és teljesen osz­tott formában 8 iskolában folyik tanítás. Néhány he­lyen csak szükségtanterem van. és egy szűkös szertár helyiség. Az itt tanulóik többsége minimális ismeretanyaggal végzi el az általános isko­lát. Tudásukkal gondolni sem lehet az egyetemek és főiskolák padjaiba való el­jutásra. A mostoha körülménye­ket csak fokozza a villany hiánya, s a tanyák között megbúvó maradi szemlélet. Szüleik többsége ha akarna sem tudna segíteni a tanulásban, különösen a felsőtagozatban. (Pedig a tanyai gyermekek tovább­tanulásának anyagiakban nem lenne akadálya, hiszen minden szülő előteremti az ehhez szükséges forintokat.) Aztán van ám rátartiság a tanyai embereknél is. Itt is hódít a szólásmondás: „Minden legyél, csak pa­raszt ne!” Szemben áll ez­zel a tanyán általános is­kolát végző gyermek ver­senyképtelensége a váro­siakkal szókincsben, szem­léletben. fogalomkészlet­ben és a tudást illetően is. Nem is beszélve arról, hogy többségük nem tanul orosz nyelvet és gyakorlati okta­tásban sem részesül. A városi tanács művelő­dési osztálya nemrég fe­jezett be egy felmérést, amely többek között fog­lalkozik a továbbtanulás irányaival is. A számok mögött ott húzódik a tanyai vissza­húzó tényezők sokasága. A 263 végzős tanulóból csak egy a gimnáziumba, és mindössze 17 a különböző szakközépiskolába jelentke­ző. Mezőgazdasági jellegű középiskolába nem jelent­kezett senki! Amíg a vá­rosban végző nyolcadikosok 42 százaléka jelentkezett középiskolába, addig a ta­nyákról alig valamivel több mint hat százalék! Jobb a szakirányú isko­lába való továbbtanulásra jelentkezés helyzete. Ipari tanulónak 118. kereskedő, gyorsíró tanulónak 41 je­lentkezett. A városi isko­lákból 17 gyermek jelent­kezett mezőgazdasági ta­nulónak. a tanyaiak közül csak négy. Egyébként a szakirányú tanuló iskolák­ba a tanyai végzősöknek 56, a városiaknak 49 százaléka jelentkezett összesen a tanyaiaknak 75. a városiaknak pedig 95 százaléka tanul tovább. Nagy problémája a ta­nyán élő ifjúságnak az is, hogy a mozgalmi szerveze­tek — és ebből a szempont­ból elsősorban az úttörő- és KISZ-szervezetek — na­gyon kevés segítséget tud­nak adni a pedagógusok nevelő munkáiéhoz. Viszont eljut már hozzájuk a könyv és a film. s többet járnak már a város műve­lődést és szórakozást nyúj­tó intézményeibe. A szö­vetkezetek vezetői is törőd­nek már a kirándulásokkal, s a művelődés más formái­val. De mindez kevés még. Több kell. hiszen a tanyák gyermekeit is az életnek neveltük, s amikor tanít­juk őket. jövőnket formál­juk. Mi lehet a megoldás? Hogyan tudunk enyhíteni a tanyasiak ez irányú gondján? Válaszoltak már ezekre a kérdésekre a me­gye néhány községében — példát mutatva a városnak. Az izsákiak például több százezer forintot áldozva létrehozzák a tanyai gyer­mekek hétközi otthonát. Szavakban évek óta elis­merik Kecskeméten is a ta­nyai szülők és gyermekek gondját, de az elhatározá­sok gyakran rejtve marad­nak, a sárguló jegyzőköny­vekben. Most már a tette­ken volna a sor. ami leg­alább száz gyermeknek megteremthetné az eddig nagyon nélkülözött hétközi otthont. Horváth Ignác 12. A Petrovkán Sztasz be­kapcsolta a villanymelegí­tőt, elővette a páncélszek­rényből a különböző kör­zetektől beküldött bűnügyi dossziékat. Jelentkezett a 78. sz. őrszobáról Szása Szaveljev is: Tyihonov mel­lé osztották be segítségül. — Hallgass ide, Szavel­­jev — mondta neki Tyiho­­nov. — Hozd fel nekem légy szíves Akszjonova dol­gait. Innen pedig elmész a házgyárba és megtudod, hol töltötte Jakimov a hétfő es­tét. — Jakimovról már ér­deklődtem — felelte Sza­­veljev. — öttől tizenegyig Szviblovóban volt. Az ide­iglenes vízvezetéket javítot­ták ... A rendőrségi étkezde, mint mindig, most is zsú­folva volt. A levestől elment az ét­vágya. Rosszkedvűen rágta az ízetlen húst, s arra gon­dolt: megkérdezhette vol­na Sztavickijt, hogy főz­nek abban az étteremben. Szaveljev már várta oda­fenn. Hatalmas kartondo­bozt nyújtott át Tyihonov­­nak, majd dolgára sietett. Sztasz meggyújtotta a lám­pát. kinyitotta a dobozt. Bolyhos, fekete, kabát, szürke prémgallérral. A fekete szövetben morzsá­nyi rés. Csak úgy lehet ész­revenni, ha az ember a fény felé fordítja a kabá­tot. Szürke gyapjúkardigán. Nagyszemű kötés, szép min­ta. Nagyszemű kötés. Hol le­het a rés? Nehéz megtalál­ni. Lehet, hogy nincs is. A szúrófegyver áthatolhatott a szemek között anélkül, hogy sérülést okozott volna az anyagban. Igen, ez a valószínű. De nem, itt a nyílás. Egy kis kerek lyuk. Vérfolt. Sztasz erős nagyítóüve­get vett elő íróasztala fiók­jából. Talán a lyuk for­májából következtetni le­hetne a fegyver formájá­ra? Nem, a lencse nem mu­tat semmit. Fel kell hívni a bűnügyi orvosszakértőt. Este félnyolckor Tyiho­­nov kilépett az utcára. Az ívlámpák kékesfehér fénye kiragadta a hóesés ködös gomolygásból a járókelők és bizonytalanul tapogatózó gépkocsik körvonalait Tyi­­honov felhajtotta a gallér­ját. Vászja, a sofőr most is ráér. — Száz éve várlak — dörmögi mérgesen Tyiho­­nov, miközben beszáll a kocsiba. — Te jó ég, Vász­ja, hogy nézel ki? Bőrhó­lyag nőtt az ujjaidon a do­minótól! ... — Nincs valami jó ked­ve ma — mosolyog Vász­ja. — Pedig velem még sehonnan sem késett el! A Bajkál szálloda előtti autóbuszmegállónál Sztasz lemérte magának a távol­ságot: hatvanhat lépés egyik lámpától a másikig. A járdán lépkedett, időn­ként leverte cipőjéről a ha­vat, szeme sarkából a já­rókelőket figyelte. Mégis csak furcsa: három nap alatt kétszer járt itt az ismeretlen fiatalember. Aligha véletlenül. Megvan rá a lehetőség, hogy har­madszorra is felbukkanjon. Nem lenne rossz. Minden a helyére kerülne. Természe­tesen nem elég elcsípni. Be is kell bizonyítani, hogy ő a tettes ... Az autóbuszmegállónál már gyülekeztek a várako­zók: középkorú asszony kis­gyerekkel, két iskoláslány, két katona. 20 óra 26 perc. A síkos aszfalton csúszkál-Közel és mégis távol a várostól Ballószög mindössze 11 kilométernyire van Kecs­keméttől, a munkábajárás feltételei mégis rendkívül rosszak. A megyeszékhely­re nyolcórás munkakezdés­re csak a fülöpszállási vo­nattal jöhetünk. Azok, akik viszont kétműszakos üzem­be járnak (például a gép­elemgyárba) kerékpárral, sőt, gyalog közlekednek té­­len-nyáron. Nekem ez an­nál inkább szokatlan, mert én bajai vagyok, onnan pedig igén jó a közlekedési lehetőség a környező fal­vakba. Az autóbusz csak napjá­ban egyszer jár hozzánk — délben. Ennek a problé­mának a megoldása pedig közelebb hozná a falut a városhoz. P5tz Lajos Ballószög Kenyérbolt kis hibával Mélykúton van egy kenyér­bolt, de érzésünk szerint csak azért, hogy más községeknek eldicsekedhessünk: nekünk ilyen is van! Alig vártunk azt a pillanatot, hogy a kenyér­­bolt megnyissa ajtaját a vá­sárlók előtt és abban remény­kedtünk, hogy kenyér mellett péksüteményt is árusítanak majd. Ez sajnos, nem így tör­tént. A legnagyobb gond mégis az, hogy szombat délután négy órától már nem lehet kenye­ret kapni, holott a bolt zárási ideje 7 óra. Így van ez más délutánokon is, amikor négy órától fél hétig nem kapható kenyér. Fél hétkor megérkezik az áru és ilyenkor „aki bírja, marja” jelszóval egymást tör­ve, taposva, egy órán béiftí mindenki megkapja a minden­napit és elmondhatja, jó mun­kát végzett, mert a szó szoros értelmében megszenvedett a betevő falatért. Szűcs Margit Mélykút Napilap és heti kézbesítés Ebből az évből még öt hónap sem telt el, lakásom­ra mégis már az ötödik hír­lapkézbesítő jár. Ügy lá­tom, mire egy lapkézbesí­va, nehézkesen fékez az autóbusz. Gavrilenko jára­ta. Csikorogva nyílik a hátsó ajtó, az utasok gyor­san felkapaszkodnak. Kész, mehet. Tyihonov ismét egyedül maradt a farkas­ordító hidegben. A követ­kező kocsi Gyemidové. Az­zal kell jönnie! Mert ha nem, mi a fenének fagyos­­kodik itt? A ház sarka mögül tag­baszakadt férfi érkezik, a megálló felé lépked. A kö­vetkező busz Gyemidové. Tyihonov már nem fázik. A férfi már itt is van a megálló táblája alatt. Ma­gas prémsapkát visel. A kabátja fehér a hótól. Ö lenne az? Az istenfáját, eb­ből egy félméter a kucs­ma! Tyihonov topog, fázik a háta, a lába. Nagyon hi­deg van. Aprótermetű, szé­les vállú rendőrhadnagy tűnik fel kéz a kézben egy csíkos bundás lánnyal. Né­hány másodperc és itt van Gyemidov, a gyanúsított meg sehol. A sarkon való­ban feltűnik a busz. Egy férfi integet a vezetőnek: várjon egy percet! Lélek­szakadva rohan, bőrkabá­tot visel. Tyihonov látja, ahogy Gyemidov gondter­helten csóválja a fejét. Találkozik a tekintetük. Nem, ez sem ő. Az autó­busz már jó fél perce áll. tő megismeri a körzetet, új ember jön helyette. Érdek­lődtem, miért hagyják ott a helyüket? — a lapkihor­­dók szerint az alacsony munkabér miatt. Jómagam őszinte tiszte­lője vagyok a posta vala­mennyi dolgozójának, nagyra értékelem sokrétű, fáradságos munkájukat. Mégis szeretném, ha az elő­fizetett napilapokat napon­ta kézbesítenék, és nem he­tenként két alkalommal. Baranyai István Kiskunmajsa (Olvasóink panaszát to­vábbítottuk az illetékesek­nek, s a válaszokat közöl­jük majd.) Kecskemétiek kifogásolják A Vasút utcában la­kom a szeszfőzde udvarában. Néhány napja a közelünkben levő parkett tagyár mögé üzemi szeme­tet hoztak. Üres bádogdo­bozokat, sok olajos, gép­tisztító rongyot. Azóta ez a szeméttelep állandóan nö­vekszik. Törmelékkel, há­ziszeméttel. Aggaszt ez bennünket, hiszen jön a nyár, s az új, illegális sze­méttelep bűzös és tűzve­szélyes. Olajos Jánosné Kecskemét A Zója utca környé­ke sajnos nem tar­tozik a város tiszta kerü­letei közé. Hiába seperiük a járdát, a szél mindent visszafúj, hiszen erre so­hasem jár utcaseprő. Saj­nos, a szemétgyűjtő kocsi is csupán háromhetenként jár mifelénk. Miért? Botfalusi Viktorné Kecskemét Válaszol az illetékes Sárosdi Károly soltvadkerti olvasónk újságkézbesítéssel kapcsolatos panaszára a me­gyei postahivatal vezetője kül­dött választ: „Megállapítottam, hogy az érdekelt panasza jogos volt, esetenként előfordult a lap késői kézbesítése. A hivatal négy külterületi kézbesítőjéből egy-két fő helye betöltetlen maradt, ezérí a meglevő kézbesí­tőnek kellett ellátnia a jó­val nagyobb területet. A fennálló nehézségek elle­nére a hivatal igyekszik el­látni a lapok késedelem­­mentes kézbesítését.” Lukácsi László, a megyei posta­­hivatal vezetője Szerkesztői üzenetek „Sarkantyú utcai lakók”: Pa­naszukat az illetékesekhez to­vábbítottuk. Jászberényi György, Soltvad­­kert: Levelét továbbítottuk. A kivizsgálás eredményéről önt írásban értesítik. Látogatás a szülőfaluban (Tudósítónktól.) A közel­múltban kedves vendég ér­kezett a jánoshalmi JRad­­'nóífGimnáziumba: 'Űr. ‘La­kó György egyetemi tanár, a tanulók meghívásának eleget téve, hazalátogatott szülőfalujába. A fiatalok kérésére be­szélt tudományos munkás­ságáról. A professzor négy­gyermekes falusi pedagó­gus fiaként, az első világ­háború után sok nehézsé­get legyőzve került a bu-A férfi beszáll, az ajtók becsukódnak. Tyihonov alig hallhatóan dünnyögi: „Várj még egy percet! Jönnie kell!” Gyemidov mindent ért. Az autóbusz remeg, jár a motor. Gyemidov vár, de sokáig nem várhat. Tyi­honov vállát vont, az autó­busz elindul: menetrendje van. Tyihonov tovább toporog. Végül is a „Nyakigláb”, ahogy Sztasz magában el­nevezte, nem kötött szerző­dést az autóbuszüzemmel, miszerint csakis Gyemidov kocsiján hajlandó utazni. Egy alig látható lyuk a kardigánban, a kötés meg sem sérült. Nagyon fájha­tott... Vagy azonnal el­vesztette az eszméletét? Nem, aligha. Hiszen húsz lépést tett még. Futott volna? Nem. Jevsztyignye­­jeva és Latina azt állítja, hogy ment. Lassan ment. Némán esett össze, egyet­len heves mozdulat nélkül. Még egy autóbusz, s még egy. Á szálloda étterméből spicces társaság indul ki­felé. Mellette mennek el. Tyihonov megtudhatta, hogy a krasznojarszki rab­lóhús páratlan a földke­rekségén, Nyefedovát pe­dig így is, úgy is megfúr­ják. Ha nem a főosztályon, akkor a minisztériumban... (Folytatjuk) dápesti egyetemre. Tanárai felismerték tehetségét, olt­­hatatlan tudásvágyát. Segít­ségülik él a helsinki egye­tem ösztöndíjasaként tanult tovább. A professzor nem szerzett semmit, aminek birtoklására a fiatalok ál­talában törekednek, de gyűjtött olyan szellemi kin­cseket, amelyek megbe­csültté teszik őt Európa nyelvtudósai között. Szocia­lista államunktól kapta meg azt az elismerést, mely tu­dományos munkásságáért megilleti őt: a közelmúlt­ban az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem finn-ugor tanszékének vezetőjévé ne­vezték ki. A munka és tanítás kí­sérte eddigi életét. Molnár Ágnes Jánoshalma Kendőzetlenül" Csak a bevétel fontos? A közelmúltban öles plaká­tok adták hírül a dunavc­­cseieknek, hogy a közismert és méltán népszerű Ómega­­együttes vendégszerepei a helybeli művelődési házban. A plakátokon az állt, hogy a műsorban az együttesen kí­vül fellép még Dévényi Tibor konferanszié és Vittek Mária táncdalénekes. Nos, a hangverseny (egy­órás késéssel kezdték) közön­sége hiába várta a szólistá­kat, nem jöttek el. A műsor non stop jellegű volt ugyan, de még így is túl rövidke. Ellenben a hely árak változat­lanul 26 forintba kerültek! Ha ez lenne az első eset, hogy a plakátokon meghirde­tett műsor helvett mással kell beérnie a közönségnek, talán nem is tennénk szóvá. Sajnos, már többször előfordult. Nem ártana, ha az Országos Ren­dező Iroda illetékesei figye­lembe vennék az egyszerű szabályt: a közönség a plaká­ton meghirdetett . műsorra váltja meg a jegyét és nem arra, amit helyette kap. Sz. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents