Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-28 / 120. szám
I «Mal tSSS. mí Jo* Ä A szalaghidon N A májusi délután idillikus csendjét csupán a nagy folyó hullámainak halk csobogása törte meg. A Duna mindkét partja kihalt, s a vízi országúton sem tűnik fel hajó. Békés a táj, kellemes a fák hallgatag zöldje, * madarak halk csivite’yi. A túlsó parton hirtelen mozdul valami! Füst, föld vágódik a magasba, amely alatt sárga, vörös lángok öltögetik nyelvüket. A dörrenés néhány pillanat múlva ér csak át, végigborzolva a víz síma tükrét. A detonáció egyre sűrűsödik, végül is vad dübörgéssé alakul. A szemben levő parton méterenként robbannak a „tüzérség gránátjai”... Az innenső partszakasz is megelevenedik. Kétéltű, páncélozott, lánctalpas járművek bukkannak fel rejtekhelyükről, hogy nagy sebességgel vágódjanak a vízre. Bennük katonák, «kik a tüzérségi tűz oltalma alatt hídfőt foglalnak el a szemben levő parton. Közben harckocsik érkeznek a partra, s a műszakiak megkezdik a járművek, a harckocsik átszállítását a legmodernebb szalaghíd építését. | éphadseregünk egyik műszaki alakulatánál vagyunk, ahol a négyhét hónapja bevonult fiatal katonák először gyakorolják — a magasabb parancsnokság főtisztjei, a hazai és a külföldi sajtó képviselői jelenlétében — a folyón való átkelést Izgalmas, maradandó élmény, hiszen a sok katona, az ezernyi technikai eszköz bevetése gördülékenyen, símán kapcsolódott össze. Nemcsak a gyakorlatot irányító parancsnokoknak, de a katonák mindegyikének fegyelmén, gyakorlottságán, szakértelmén múlott, hogy néhány perc alatt a Duna feléig kiépült a 60 tonna teherbírású hadi híd. Tüneményes az a gyorsaság, amelylyel ezek a fiatal, 18—20 éves fiúk dolgoztak. Némelyik derékig a vízben állva testi erővel, mások a pontonokon szakértelmükkel, tudásukkal adtak bizonyságot: milyen nagy nevelőiskola a néphadsereg. Készen állt a híd, s Kiss I ajos vezérőrnagy, a magasabb egvség politikai osztályvezetője szivélyásen invitált: próbálják ki az újságírók, milyen hidat építettek az újonc katonák. A folyó közepén jártam, élvezve a felkerekedett hűs szellőt, amikor utolért a tábornok. Barátságosan átölelt, s így szólt: — Találtam magának egy földit, egy keceli fiút. Beszéljen vele. Néhány lépésre, a hídőrség tagjaként teljesített szolgálatot Tóth László honvéd, a Kiskőrösi Vegyes ' Ktsz szerszámkészítője, aki mindössze négy hónapja vonult be. A napégette arcú húszéves fiú kissé zavarban volt. — Vezérőrnagy elvtárs jelentem... — kezdte el, de a tábornok mosolyogva leintette. — Ne jelentsen, inkább mondja el, hogyan érzi magát nálunk? A fiú barna arca elpirult, csak az újabb bátorítás után jött meg a hangja. — Februárban, amikor bevonultam féltem egy kicsit, de már az első nap rájöttem, butaság volt. A parancsnokok. az idősebb katonák szívélyesen fogadtak, a koszt is jó, sőt a KISZ- klubban beat-zenét is hallgathatunk. Nagyon hamar megbarátkoztam a katonasággal, ezt nem azért mondom, mert itt van a vezérőrnagy elvtárs — mosolyodott el a fiú. s cinkosan rám kacsintott. — A napi kiképzés nem túlzottan megerőltető. mert utána kedvünk van sportolni meg néha sörözni. Nekem ma nfem kellett volna kijönnöm a gyakorlatra, mert gépkocsivezető vagyok, s a kocsim javításban van. Amikor megtudtam, hogy gyakorlat lesz, jelentkeztem parancsnokomnál, mert arra gondoltam, ha elvtársaim kijönnek, én sem akarok otthon, a laktanyában maradni... A z otthon szó ütötte meg mindkettőnk fülét, s a tábornokkal egymásra néztünk. Szó nélkül is értettük egymást, hiszen néhány órával ezelőtt éppen ő mondta el: a katonák otthon érzik magukat a lakta nyában. — Segítettem a fiúknak — folytatta tovább Tóth László honvéd —, mert itt tanul igazán az ember... Sajnos, otthon még nem voltam. Nem azért, mintha nem érdemeltem volna meg, de a többiek jobban dolgoztak nálam. Ha megkérhetem, tessék megírni, csak azért, hogy szüleim és barátaim is tudják: nagyon jól érzem itt magam ... iss Lajos vezérőrnagy komolyan nézett a fiúra, feléje nyújtotta a kezét. — Gratulálok Tóth elvtárs, ön és társai is jól dolgoztak ezen a gyakorlaton. A keceli fiú megszorította a tábornok kezét, majd vigyázzba kapta magát, s hangosan, ahogy tanulta, de szívbőljövően mondta: — A dolgozó népet szolgálom! Gémes Gábor K‘ Ahol a Tomi készül Verseny az „útpiacon Az Útépítő Tröszt tsz és tanácsi beruházásokat vállal u A Tiszamenti Vegyiművekben elkészült az új mosószerüzem. Az országban először fúvókás hőporlasztásos eljárással itt készítenek mosószereket. A Tomi néven forgalomba kerülő mosószerekből három típus készül egyelőre. A Tomi Príma lúgos mosópor vászonáruk, a Tomi Szuper finom mosópor műszál, pamut és gyapjú, a Tomi Extra universális mosópor pedig mindenféle textília mosására alkalmas. Távlati kép az új mosószerüzemből. (MTI-foto —■ Mező Sándor felv.) A reform bevezetésével az „útpiacon” is megszűnt az építők monopolhelyzete. A Közlekedési Építő Trösztből — amelyet újabban Útépítő Trösztnek neveznek — még tavaly kiváltak az anyagi technikai eszközökkel legjobban ellátott vállalatok. A specializált és jól felszerelt aszfaltút — a betonút-, illetve a hídépítő vállalatokkal nem könnyű most felvenni a versenyt. Az Útépítő Tröszt tízezer dolgozója és az egész ország területét behálózó tizenkét közúti építő vállalata feladatkörét azért is módosítani kényszerült. mert 1968-tól csökkentek a népgazdaság központilag előirányzott útberuházásai. A központi útépítkezések a neevedik ötéves tervben ismét növekednek. de addig is hasznos munkát kellett találni. A tizenkét megyeszékhelyen működő közúti építő vállalatok fő megbízóivá így a termelőszövetkezetek. a tanácsok váltak. A mezőgazdaság gépesítésével. a közúti személy- és teherszállítás fejlődésével megnőttek a helyi útépítési igények, ám kielégítésükre sem pénzügyi fedezet. sem kivitelező kapacitás nem volt elegendő. Mivel az új mechanizmusban a gazdálkodó szervek már nem kapnak a pénzügyi alapok felhasználását részletező kereteket, ezért az Útépítő Tröszt igyekezett a rendelkezésre álló fejlesztési összegek minél nagyobb hányadát útépítési célokra megnyerni. Ehhez rugalmas, gyors és olcsó útépítésre, versenyképes munkára volt szükség, íey mind a tizenkét vállalatnál önálló műszaki tervező részleget hoztak létre. 2—10 fővel. Ez a tervezői létszám szükség szerint. a megbízásoktól függően átmenetileg két-háromszoros-ára is növelhető építésvezetőkkel. másutt dolgozó mérnökökkel, technikusokkal. A tsz-nek. az állami gazdaságnak, a tanácsnak tehát nem kell külön a tervező intézetekkel tárgyalni. Megkapnak mindent egy helyen. És gyorsan. Felfogás dolga.,, Egy ingázó önvallomása Kezdenek unalmassá válni ezel^ a részvétteli sajnálkozások! Mint tegnap Klári is: Öh, te szegénykém, hogy bírod ezt a naponkénti bumlit ennyi év után!? Rettenetes lehet télen-nyáron hajnalban kelni, percnyi pontosan a buszra szállni ...” Méghagy rettenetes ! Persze, honnan is tudhatná Klári, hogy egyáltalán nem az. Sőt, hogy mennyivel szegényebb nálam! Mikor láthatja ő pél dául a hajnalhasadást, a kelő Nap varázsát, yagy éppen télen, a fehér pelyhek alatt szunynyadó tájat? S mikor érezheti a hóakadályos utazás romantikáját?.. i Aztán meg van fosztva attól a csodálatos élménytől is, amit a határ nyújt: asztal-simaságúra megmunkált földtáblák, amelyek egyszercsak élni kezdenek. Sarjad a vetés, a jövő évi kenyér. Nem láthatja, hogy egyik napról a másikra mennyit képes . fejlődni a nagyüzemi borsótábla, melyet ma már milliónyi pillangóként borít a virág! És mit tudja ő, milyen édes-kedves egyik napon észrevenni az átmenti akácok bimbózó fürtjeit, s másnap már mélyen tüdőre szívni a teljes szépségében pompázó akácvirág illat éti Én vagyok szegénykém? Vajon mikor lesz Klárinak annyi jó barátja, kedves ismerőse, mint nekem?! Egy csuklósbusznyi család, ahol mindig tudni, hiányzik-e valaki a „leltárból”. Mert csak egyszer is maradjon el valamelyikünk bejelentés nélkül, nyomban észreveszszük, számon tartjuk ... S mindezeken túl: Engem sajnál Klári, de eszébe se jut, hogy soha nem lehet annyi sikerélménye, mint nekem. Például a tegnapi sorozat, hiszen négyen is megállítottak a buszhoz-nyargalásom közben. Egy kedves barna asszonyka a Centrum Áruház előtt: „Jaj, egy pillanatra lesz szíves ... Hol vette ezt a ruhaanyagot? ...” Aztán odébb, a Nemzeti Bank előtt: „Bocsánat, ugye emlékszik rám? Egy emeleten feküdtünk a kórházban... Rendbe jött már?” A Nagykőrösi utca elején pedig az a fa-kofferes bácsi: „Tessék már egy picit megállni, a Kisfaludy utcát keresem. A fiamék...” És a Bizományi Áruház előtt a kerekded idős aszszony: „Jaj kedveském, látom, van órája ... Mennyi az idő?” Hát nem az irántam való bizalom, a szinpátia megnyilvánulásai ezek? S a legfőbb siker: Ezúttal is elértem a buszt! Sőt. pirospozsgás színem is dicséretet váltott ki útitársaim körében. Nos, Klárikám, sajnálkozol-e még? —y —n A kisebb beruházások átfutási ideje egy évről 5—6 hónapra csökkent. A tervezéssel párhuzamosan megkezdődhet a kivitelezés előkészítése, az anyagok rendelése. Az Útépítő Trösztnek az idén kétmilliárd forint értékű munkára van rendelése. Ennek még a felét se teszi ki a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízása. Jellemző, hogy az 1969. évi rendelések szerint 2000 különböző munkahelyeken dolgoznak a közúti építő vállalatok. Ebből 1400 munka egymillió forintnál kisebb értékű. Igyekeznek úgy dolgozni, hogy a tsz-ek anyagilag is megtalálják számításukat, és ne hozzanak létre például önálló útépítő részlegeket. Az útépítés korszerű nagyüzemi módszereit igyekeznek a decentralizált helyi igények rugalmas kielégítésével ötvözni. Minden közúti építő vállalat kiépíti a körzeti főépítésvezetőség hálózatát. A körzet centrumában munkásszállások és lakótelepek gondoskodnak a dolgozók magas szintű szociális ellátásáról. Az útépítés színhelyén pedig mozgó szállások, lakókocsik szolgálnak ideiglenes szálláshelyül Gépláncok kialaJfcftúsával. a termelés területileg koncentrált programozásával gyanánt a versenyképesség fokozását szolgálják. Különösen ■ kis helyt vállalatok jelentenek nagy konkurenciái. Velük elsősorban a korszerű módszerek és technika alkalmazásával kívánják felvenni a versenyt Hamarosan például csúszózsalus betonfinisert helyeznek üzembe az olcsó mezőgazdasági betanutak építésére. Ugyanez a tröszti és vállalati szervezet amely a. tsz-ek belső szállító útjait építi, egyben országos főközlekedési útvonalakat is létesít s így versenyezni kénytelen az aszfaltútépítő, illetve a betonútépítő vállalatokkal is. Elsősorban a nagy teherbírású hengerelt aszfaltburkolatok építésére készülnek fel. A nagy <nv szágút-építkezéseken egyébként — így a 3-as. a 4-es, a 6-os. a 24-es számú utakon — jól hasznosítják a tröszti szervezet előnyeit és szükség szerint több közúti építő vállalat technikáját és munkaerejét összpontosítják egy-egy országos jelentőségű beruházásra, vagy rekonstrukcióra* K. J, 90 esztendeje született Buday Dezső Mindössze negyven tavasszal a háta mögött gyilkolták meg a hóhérok Buday Dezsőt. Gyermekkor és diákévek után 15—18 esztendeje maradt több ezer oldalnyi tudományos publikációk elkészítésére. Bámulatosan sokat dolgozott. A halála óta eltelt félszázad sem volt elegendő munkásságának teljes összegezésére. A tevékenységével foglalkozó kutatók ámulva jelezték: színvonalas tanulmányokat publikált a jogbölcselet, a szociológia, a zeneesztétika, a nyelvfilozófia, az irodalomtörténet köréből. Szépirodalmi alkotásai is kiállják az idő próbáját. Milyen célkitűzés vezérelte, milyen erő hajtotta? Tulajdonképpen a társadalmi élete, organizációja, az egyén és közösség viszonya — akkoriban inkább viszálya — foglalkoztatta elsősorban. Egyik könyvében megrajzolta az ideális társadalmat. Ezt, a tegnap ismeretlen, és a holnap reális szükségletein nyugvó, a társadalom mozgásirányába ható, a szocialista tanok forrásvidékéről táplálkozó, többé-kevésbé összefüggő eszmerendszert szolgálta lenyűgöző energiával, műveltséggel. A társadalom harmoni** kus fejlődésének gyorsítására minden kínálkozó lehetőséget felhasznált. Tekintélyes nemzetközi fórumokon, vidéki egyletekben, és a munkások otthonában egyaránt szívesen fogadták. Távol állt tőle a szobatudósok, a katedraszocialisták gőgje, morcossága. fontoskodása. ' Érthető, hogy a helyi lapok gyakran felkérik egyegy cikk megírására. 1913. május 11-én például „Negyven év múlva” címmel egy házaspár vidám évődését rögzítette. A jegyzetben Buday megjegyzi, hogy a karcolat tengernyi munkája közepette számára is felüdülést jelent. Az ilyen jellemző apróságok is hozzátartoznak a tudós professzorról, a forradalmárról kialakított képhez. L| ondanunk sem keik hogy újságíróként is a legjobbak közé tartozott. Szemléletes, fordulatos stílusával elvontnak tűnő gondolatokat is érzékletesen közvetített, tolmácsolt. A tréfák, vidám históriák rendszerint „komoly” mondanivalót rejtegettek. A „Divat és erkölcs”-ből — folytatásokban közölte a Kecskeméti lapok — kitűnik, hogy a világ szüntelenül fejlődik, és nekünk alkalmazkodni kell a kor követelményeihez. S nemcsak a divatban: Fölfigyeltünk a „Kereskedelmi és vasúti politikánk” című vezércikkre. „A gyümölcskereskedés a legfontosabb közgazdasági erő” — bizonyította. Ha a helyzet úgy kívánta, kemény volt a tolla, mint az acél. Különösen értékesek az őszirózsás. és a proletárdiktatúra alatt írott cikkei. D uday Dezső születé“ sének 90. évfordulóján tisztelettel emlékezünk a jeles forradalmárra, és kifejezzük azt a reményünket. hogy akad vállalkozó írásainak összegyűjtésére, és publikálására. H. N,
