Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-23 / 116. szám

1909. májas 83. pSnteS Hatezer fiatalt Vfirrt Ír a in- sze9edi V MLi.1.Äikj.uÄ ifjúsági napokra (958. óta minden év jú­liusának utolsó szombatján a KISZ Szegedi Városi Bi­zottságának kezdeményezé­sére a szegedi üzemek és intézmények fiataljai vi­dám, jelmezes karnevált rendeznek. Az ifjúsági kar­nevál a városba érkező ide­genek számára is vonzó lát­ványosságot jelent. Ebben az időben tartják ugyanis a Szegedi Szabadtéri Játé­kokat. A szegedi ünnepi hetek eseményeire történő szerve­zésbe 1965-ben bekapcsoló­dott az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda is és munkája nyomán évről év­re több fiatal utazik ebben az időben Szegedre. ILYEN előzmények után hirdette meg a KISZ Sze­gedi Városi Bizottsága, va­lamint az Expressz 1967- ben a szegedi ifjúsági na­pokat. Az idén harmadíz­ben kerül sor ennek meg­rendezésére — július 26— 27-én. A III. szegedi ifjúsági napok valóságos országos megmozdulás lesz. Miskolc, Eger, Salgótarján, Nyíregy­háza, Debrecen, Szolnok, Győr, Tatabánya, Székes­­fehérvár, Budapest, Kecs­kemét és Békéscsaba állo­másokról július 26-án a ko­ra reggeli órákban indul­nak a megyénk fiataljait szállító különvonatok, hogy öt irányvonatot alkotva a délelőtti órákban szinte egyszerre érkezzenek Sze­gedre. A dunántúli megyék „fővárosaiból” — Szombat­helyről, Szekszárdról, Pécs­ről, Kaposvárról, Veszp­rémből és Zalaegerszegről — autóbuszon utaznak az ifjúság képviselői. A szer­vezés így az egész országot átfogja, mintegy 6000 fia­talt várnak ezekben a na­pokban Szegedre. A programot úgy állította össze a rendezőség, hogy a vendég fiatalok jól szóra­kozzanak és egyúttal is­merjék meg Szeged múltját és jelenét. Szakképzett ide­genvezetők állnak majd rendelkezésre, akik az idő hasznos eltöltésében segít­ségére lesznek a vendégek­nek. MÉG EGY érdekességet megemlítünk: a részvételi jegyek felmutatásával a vendégek a városi közleke­dési eszközöket — villamost és autóbuszt — díjtalanul vehetik igénybe. a j. A MEDOSZ-hoz tartozó szocialista brigádok szellemi vetélkedője A MEDOSZ elnöksége, a MÉM, az Országos Vízügyi Hivatal és a KISZ KB felszabadulásunk 25. évforduló­jának megünneplésére szellemi vetélkedőt hirdet az állami gazdaságok, gépjavító vállalatok, erdőgazdaságok, vízügyi és egyéb szervek szocialista brigádjai részére. A szellemi vetélkedőt három témakörben hirdették meg: irodalom és történelem, gazdaságpolitika, valamint a vállalati és üzemi termelési feladatokkal összefüggő szakmai kérdések. A vetélkedőre a kiadott nevezési la­pon lehet jelentkezni. A szellemi vetélkedő első „me­netére” idén szeptember 1-től december 31-ig kerül sor. Ekkor a vállalatok és az üzemek brigádjai mérik össze tudásukat, 1970. január 1-től február 1-ig tartják meg a megyei vetélkedőket, majd február 2-től március 1-ig a körzeti középdöntőket bonyolítják le. Az országos döntőre Budapesten kerül sor a jövő év áprilisában. A felszabadulási szellemi vetélkedő országos döntőjén legeredményesebben szereplő szocialista brigádok kö­zötti jutalmakat és elismerő okleveleket osztanak ki. Az első helyezett 15 000, a második 10 000, a harmadik 7000, a negyedik 5000 és az ötödik helyezett pedig 3000 forintot kap. A vállalati, a megyei és a körzeti vetél­kedők győzteseit a vállalatok jutalmazzák majd. (MTI) A szociológia és a Az utóbbi években meg­növekedett a poitikai irá­nyító szervek érdeklődése a szociológiai felmérések iránt. Sok pártszerv folytatott és folytat vizsgálatot, felhasz­nálva az empirikus kuta­tási módszereket. Pártbi­zottsági üléseket, vb-ülése­­ket stb. készítenek elő ily módon. Honnan ez a nagy ér­deklődés a szociológiai fel­vételek iránt? Ügy vélem, nem annyira a szociológia tudományán belül folyó el­méleti viták keltették fel az érdeklődést, hanem in­kább a politikai irányítás tényleges szükségletei kész­tették a pártbizottságokat az új módszerek alkalma­zására. A politikai irányítás csak úgy lehet hatékony és szín­vonala csak úgy emelhető, ha megbízható módszerek­kel, alapos és reprezenta­tív ismeretekkel rendelke­zünk egy adott terület tár­sadalmi rétegeinek véle­ményéről, törekvéseiről, ál­talános és speciális helyze­téről stb. Az országos el­vek és célok helyi alkal­mazása s csak ilyen jellegű ismeretek rendszeres szer­zése és felhasználása alap­ján lehetséges. Egy adott terület általános ■politikai irányítása csak megfelelő és biztos információk alap­ján lehet elismert és haté­kony. A szociológiai felvételek hasznát és alkalmazható­ságát felismerve, a politi­kai vezetők tömegével igye­keznek megszervezni az ilyen vizsgálatokat Ezek között a jó szándékú, he­lyes célt kitűző felmérések között azonban igen sok az eredménytelen munka. A megalapozatlan, elkapko­dott vizsgálatok viszont sokkal több kárral járnak, mint haszonnal. Milyen hibák tapasztal­hatók a szociológiának a pártmunkában, a politikai irányításban való alkalma­zásánál? Nem csodaszer Egyesek a szociológiától valami csodát várnak. Ügy vélik, hogy ha elvégeznek egy felmérést, akkor min­den probléma gyökerét megismerhetik és a vizsgá­lat eredményeként kész megoldási receptet kapnak. Ez távolról sincs így, a szociológiai felvétel csak egyik eszköze az informá­ciószerzésnek és nem he­lyettesítheti a politikai irá­nyítás régi, bevált módsze­reit: a jelentéseket, az el­lenőrzést, a személyes ta­pasztalatokat, a statisztikai elemzéseket, a brigádvizs­gálatokat, a vitákat, a he­lyi és a szakigazgatási szervek javaslatait stb. A szociológiai felvétel nem a régi (de jó) módszerek he­lyébe lép. hanem kiegészíti azokat. Éppen ezért nem célravezető az a sajnos lé­tező elképzelés és gyakor­lat, hogy egy-két hónappal a pártbizottsági ülés előtt a vezetőség hozzá kezd egy * 138 •A cikket a Pártélet májusi számából vettük át némileg rövidített (ormában, mivel úgy véljük, hogy közérdeklődésre tarthat számot. szociológiai felméréshez, hogy az lesz majd a be­számoló alapja. A rövid idő alatt végrehajtott, minden lényeges pontra kiterjedő szociológiai felmérés egy szűk és kis témában sem töltheti be ezt a funkciót, még kevésbé a bonyolult összefüggések elemzésénél. A felmérés szervezői sok­szor úgy vélik, hogy egy kérdőív segítségével min­denre választ lehet kapni, csak kérdezni kell. Ez nem ilyen egyszerű. A kérdőív szerkesztésének, a kérdések megfogalmazásának meg­vannak a maga szakmai előírásai, amelyek a sok év­tizedes tapasztalatok alap­ján gyűltek össze a szocio­lógia tudományában. Lát­tam 60, 80, sőt 100 kér­désből álló felmérési lapot is (inkább kötetnek nevez­hetnénk). A tudományos tapasztalatok azt mutatják, hogy 20—25 kérdésnél töb­bet nem igen lehet felten­ni, azon túl a kérdezett nem tud pontos választ adni, vagy egyáltalán sem­milyen választ nem ad. A feldolgozásnál pedig töp­renghetünk, miért ilyen .yo — nizmus nyomában kell el­indulnunk. Utána gondol­kozhatunk majd a bosszú notívumáról. — Sarapov felállt, meg­forgatta kezében'a jellem-8. — Aligha — ellenkezett Tyihonov. — A körülmé­nyekből ítélve a tettes még csak nem is számítha­tott arra, hogy kirabolhatja áldozatát. Jól látta, hogy nincs egyedül az ösvényen. Még a retiküljét sem vet­te el. Sarapov bólintott: — Ez elesik. És félté­kenységből? — Az már sokkal való­színűbb. Fiatal, szép hő volt. Ügy tűnik, a titok ott lappang valahol a magán­életében. Ezek a levelek is.... Sarapov félbeszakította: — Menjünk tovább. Hu­liganizmusról is szó lehet. A gyilkosság körülményei ezt a verziót is igazolhatják. Akszjonovát megöl­hették szolgálati vagy tár­sadalmi kötelességén!? tel­jesítéséért is. — Tyihonov mintegy hangosan gondol­kozott. — Egyelőre azonban nincsenek erre vonatkozó bizonyítékaink. — Ügy van. A gyilkossá­got elkövethették bosszúból, vagy azért, hogy elleplez­zenek egy másik súlyos bűncselekményt. Bizonyí­tékaink erre a feltételezés­re sincsenek, de ezeket a motívumokat még korai lenne elvetni. — Korai — bólintott Tyihonov. — És maradt még egy lehetőség: Akszjo­novát egy őrült gyilkolta meg. Vagy pedig fatális té­vedés áldozata lett: össze­tévesztették valakivel. Sarapov szomorkásán mosolygott: — Kimerítettük az egész büntetőkódexet. És most minél maradunk? — Azt hiszem elsősorban a féltékenység és hüligá-UT ÁSÍTÁS 1966. február 16. 138. sz. ... Ellenőrizzék a rend­őrőrszobákon. nincs-e a huligántevékenységért elő­állított egyének között olyasvalaki, akire a körö­zött személy ismerte tő jelei ráillenének. Mozgósítsák a közvéleményt, az önkéntes rendőröket... Tudakozód­janak az összes kórházban, nem vettek-e fel sérülte­ket, akiknek sebét szúró­szerszám okozta. Informálják a történtek­ről a pszichiátriai gyógyin­tézetek személyzetét: nincs kizárva, hogy elmebeteg garázdálkodásáról van szó. Amennyiben hasonló bűntény előadódna, azon­nal jelentést kérünk. Szanyin rendőrezredes A moszkvai főkapitányság h. vezetője. Tyihonov sajnálkozva tőlta el maga elől a Jaki­­mov-ügy dossziéját. A ha­sonlatosság eleinte sokat ígérőnek tűnt: Alekszej Ja­­kimov, akit tegnap részeg garázdálkodás miatt letar­tóztattak egy építőmunkás­szálláson, négy évvel ez­előtt, ugyancsak részegen, minden ok nélkül rátámadt egy tökéletesen ismeretlen járókelőre saját gyártmá­nyú, fanyelű fegyverével Nemrég szabadult és már is hírt adott magáról. Nem ő gyilkolta-e meg Akszjo­novát? A fegyver és a tá­madás módja mindenesetre hasonló. De ezen a héten Jakimov minden este dol­gozott. Azonkívül külsőleg sem olyan, mint amilyen­nek Latina és Jevsztignye­­jeva a merénylőt leírta. Minden eshetőségre készen pontosan ellenőrizni kell, hol volt Jakimov hétfő es­te. Megszólalt a telefon. — Tyihonov. — Halló, Tyihonov! Itt Gyemidov! — Mi újság, Iván Mihaj­lovics ? — Űjrá felbukkant az a politikai irányítás* „érdektelenek" az embe­rek? A hosszú kérdőívek má­sik sajátossága, hogy min­denről van benne szó, a fi­zetéstől kezdve — a hob­­byig; üzemi demokráciától kezdve — a szomszéddal való kapcsolatig; az erköl­csi elismeréstől — a kul­túr- és tudománypoltikáról szóló véleményig; minden­ről. Sokszor előfordul, hogy két sorban (!?) kell vála­szolni arra, hogy mi a nacionalizmus? Egyben* hogy mi újat hozott a gaz­dasági mechanizmus? Na és mellékesen még mi a véleménye az egyetemi fel­vételi rendszerről? Nem csodálkozhatunk ezek után, ha komolytalan válaszokat kapunk. Csak egy-két problémáról , Egy szociológiai felvétel csak egy-két problémára és annak részleteire korláto­zódhat. Más szóval nem mindenről kell szociológiai­lag kérdezni. Azt az egy­két problémát, amit vizsgá­lunk, azt kell sokoldalúan, több kérdésen keresztül megközelítenünk; De ne­künk teljes áttekintést kell adni — mondják a tanács­kérők. Sajnos, ez egy vizs­gálattal nem megy. Ha mégis teljesebb képet aka­runk nyerni és van időnk, párhuzamosan több vizs­gálatot szükséges végezni. Van egy másik megoldás is, hogy ne kampánysze­rűen végezzünk ilyen vizs­gálatokat, hanem folyama­tosan. Több megyében van szociológiai csoport, amely rendszeres munkát végez egész évben. Az ilyen cso­portok 2—3 éves rendsze­res munka eredményeként átfogó képet kapnak egy társadalmi réteg problémái­ról (helyzetéről, törekvései­ről stb.). A szociológiai ku­tatás akkor hasznos a po­litikai irányítás számára, ha jól előkészített, szakszerű és eredményes. A szociológiai vizsgálatok fontos követelménye meg­felelő kiválasztása azok­nak; akiket megkérdezünk, E téren a legképtelenebb elképzelésekkel találkozha­tunk. Sokszor úgy gondol­ják, hogy a vizsgálat ak­kor megbízható, pontos, ha minél több embert kérde­zünk meg. A nagy terüle­teken a teljes felmérés (minden ember megkérde­zése) rendkívül drága, rá­adásul szinte teljesen meg­­szervezhetetlen és a feldol­gozás költségei nem állnak arányban az eredmények­kel. A minta reprezentatív jellege elsősorban nem a megkérdezettek számától függ, hanem attól, hogy a vizsgált társadalmi csoport (mondjuk a munkásosztály) minden rétege képviselve van-e benne. Előfordul, hogy a megkérdezettek szá­mát nem túlozták el, 800— 1000 főt kérdeznek meg, minden üzembe küldenek ki néhány kérdőívet, de ott a legértelmesebb, a legaktívabb embereknek osztják ki azokat, arra gon­dolva, hogy a válaszok ne vessenek rossz fényt az üzemre. így a helyi presz­tízs eltorzítja a mintát. A gyermekbetegség A következő jelenség, amit szóvá szeretnénk tenni, nem annyira hiba, inkább egy­oldalúság, amely a szocio­lógiai felmérések terjedésé­nek kezdetén minden or­szágban, minden területen, mint a kutatás gyermekbe­tegsége lép fel. Ezt a je­lenséget a szociológusok úgy nevezik, hogy ankéto­­mánia. Magyarul a kérdő­íves felmérés jelentőségé­nek abszolutizálása. Egye­sek a szociológiát azono­sítják a kérdőíves felmé­réssel, a vizsgálatot csakis fiú, én vittem, ugyanazzal a járattal. Tyihonov berekedt az iz­galomtól: — És most hol van? — Ki tudja? A cirkusz­nál szállt le. Egyébként ugyanott szállt fel, ahol a múltkor, a Bajkál Szállo­dánál. Egy könyvet vett elő a táskájából, egész úton olvasott. — Az ördög vigye el! Miért nem tartottad fel? — Hogyan tarthattam volna fel? Csak arra kér­tél, jelentkezzem, ha vala­mi van... — Ez igaz — nyelte le a mérgét Tyihonov. — Mit mondtál, ugyanarra a já­ratra szállt? És ugyanan­nál a megállónál? — Igen. 20 óra 37-kor szállt fel a Bajkálnál. — Iván Mihalics, meg­kérlek valamire. Holnap ott leszek a megállónál. Ha a fiatalember felszáll, je­lezz nekem. — Rendben. Kétszer du­dálok. — Köszönöm, Iván Mi­halics. Addig is ... (Folytatjuk) a kérdőíves formában tud­ják elképzelni. Valóságban a szociológiai úton történő információszerzésnek egyéb formái is léteznek. Bizo­nyos témáknál (pl. erkölcsi felfogás, vallásosság stb.) kitűnően alkalmazható az interjú módszer, más ese­tekben (pl. nacionalizmus) a csoportos vita. Legtöbbször úgy kezelik a szociológiát, mint az em­pirikus adatgyűjtés tudo­mányát és ez mindenkép­pen helytelen. A szocioló­gia a társadalmi tevékeny­ség és a szociális csopor­tok elmélete. A politikai irányításban az elméleti ismeretek és az empirikus kutatás egyaránt szüksége­sek. Csak akkor lesznek megfelelő kutatási céljaink és hipotéziseink, ha meg­felelő elméleti ismereteink vannak a társadalmi struk­túráról, a rétegeződésről, az egyes társadalmi csoportok és intézmények szerepéről stb. A szociológiának, mint elméleti és empirikus tudománynak igen nagy szerepe van tehát a politi­kai irányításban, de csak akkor, ha azt szakszerűen, szervezetten és erőnkhöz mérten használjuk fel. A szociológia megfelelő’ al­kalmazásához nyújt segít­séget az MSZMP KB Tár­sadalomtudományi Intéze­tében és a Politikai Főis­kolán folyó kutató, illetve oktató munka. Jelentős se­gítséget nyújtanak a né­hány marxizmus—leniniz­­mus esti egyetem mellett szervezett szociológiai spe­ciálkollégiumok is. Hasz­nos útmutatást adnak a közelmúltban megjelent módszertani szöveggyűjte­mények. R T

Next

/
Thumbnails
Contents