Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-21 / 114. szám
I. oldal TW59. májtr* 81. srerda Hosszú az átfutási idő AMIKOR a napokban J. T. kollégám kedvesen asörtölődő „interpellációját” olvastam — alsónadrág-választék ügyben, elgondolkodtam. Az új mechanizmus második esztendejében járunk már. s íme menynyire tartja még magát az áruellátásnak ez a régi nyavalyája: szinte hétről hétre, de legalább évszakról évszakra jelentkeznek — s azért mert nem „jelentkeznek” — az aktuális hiánycikkek ... A télen nem volt téli fiúsapka; szűk készletből választhattunk, ha téli zokni kellett; bizonyos méretű pulóverokat úgyszólván végig nem lehetett kapni... Most pedig — mint olvastuk —. kisebb termetű férfiak, ha nem akarják, hogy egyedül elvesszenek benne, társasgatyákat kénytelnek vásárolni, csak akkorák vannak, amilyenekben ketten is elférnek. Aztán az ó-mechanizmusban is régi hiánycikksztár volt nyaranta a szandál. Ma is az. Meg az olcsóbb cipő is; — és a méretek körül továbbra sincs minden rendben. Meg a választéktól sem szédülünk túlságosan. Se cipőben, sem férfi szövetben. ami ez utóbbiak derűsebb színeinek hiányát illeti... De éppen kezemügyében egyik országos napilap, s abban az egyik cikk címe ez: „Panaszáradat a cipőgyárak ellen’. Így kezdődik; „A ruházati termékek minőségéről folytatott nagyobb arányú vizsgálatot az elmúlt hónapokban a KERMI. A panaszok ugyanis jelentősen növekedtek az utóbbi időben/a minőséggel szemben és' azt is tapasztalták, hogy magasabb osztályba sorolva gyengébb terméke-, két árusítanak.” — Tehát ez a megállapítás a ruházati cikkekkel kapcsolatban. NEM KELL azonban tovább menni kinek-kinek a saját házatájánál: sajnos, még gyakran tapasztaljuk, milyen hangulatban — és véleménnyel — érkezik haza a feleség, az édesanya egy-egy sikertelen — vagy „én nem ezt akartam, de ezt kaptam...” — bevásárlókor- és kutatóútról. (Nem beszélve olyan helyzetekről, amikor még ezzel is fűszerezik az üzletben a kiszolgálást: „Örüljön, hogy ezt is kap ...”) De nemcsak a fentiekhez hasonlókon töpreng az ember. Emlékszik — mint újságíró — a nehezen megszámolható cikkek mennyiségére. — amivel a sajtó ütötte a vasat évek során. Olvasója volt konferenciákról. országos szintű fórumokról. tudományos — hazai és nemzetközi — tanácskozásokról szóló tudósításoknak. résztvevője, krónikása volt az ipar és kereskedelem képviselőinek. sőt a vevőközönség, s az előbbi kettő részvételével lezajlott ankétoknak, ahol — a kétségtelenül gazdag eredmények, hatalmas előrehaladás kölcsönös elismerése mellett —, a makacsul fennmaradt hibákról mindannyiszor szó volt. Ugyanúgy — bármelyik előbbi formát tekintjük — rengeteg okos megállapítás, következtetés, javaslat, ötlet, tudományos hitelességű elemzés, statisztika, módszera.iánlás született. Csak... Csak valahogy a felmérések. kutatások pompás eredményei — vonatkozzanak azok az ipar és kereskedelem kapcsolatára, piackutatásra reklámra, a vevőik lélektanára, a minőségre, eljárásokra, vállalati prognózisra — tehát mindezek még lassan „mennek át” a gyakorlatba. Nem képzelhető el, hogy amit az egyszerű vásárló — bizonyos és még nagy számú közszükségleti, ruházati cikkek esetében tapasztal (— ez rendszerint nincs, amabból a választék sovány; ha valami jobb. mutatósabb, s amellett olcsó is. menten elkapkodják, s utána leshetjük, míg lesz, vagy nem is kapható többé: hogy hol az ipar pem gyárt, hol a kereskedelem nem rendel eleget; hogy a nyári holmit ne télen ajánlják; hogy amikor előreláthatóan vastagodnak a nyereségrészesedési borítékok, a várható keresletnövekedésre fel kell készülnie ipamaik, kereskedelemnek —) ezt ne tudnák sokkal hozzáértőbben az ipar és kereskedelem szakemberei ... De akkor miért marad sok minden a régiben?_______ ESZÜNKBE jutnak a televízió Fórumának rendkívül izgalmas, osztatlan érdeklődést kiváltó adásai. Igaz, a fórumnak e legújabb műfajában az adott terület legmagasabb szintjein munkálkodó szakemberek — kormányfórfiak, miniszterek, országos intézmények vezetői, nemzetközi szaktekintélyek — mondanak véleményt az ország színe előtt Felelnek promt és köntörfalazás nélkül a közvélemény hangjaként feladott kérdésekre; s nem féltik tekintélyüket, ha rázós probléma körül esetleg ott a nyílt színen is vitatkozni kell; — nos ilyesfajta fórum elé kellene már hozni az áruellátás — csak részben említett — ellentmondásait is. Hogy amikor több van. miért van mégis kevesebb? Hogy amikor az ipar sokfélét kínál, miért annyira óvatos a kereskedelem? Hogy amikor a kereskedelem jelzi a piaci igényeket, az ipar miért mozdul még — esetenként gólem-lábakon a megrendelés kielégítésére... Mert volt már e kérdéseknek is fóruma a televízió előtt. De, éppen az új Fórum nagyszerűsége, a társadalmat felnőttként kezelő nyíltság, az élet-eredeti légkör, az előre megrendezettség kizárása a nép előtt— és a néppel — folyó nyílt eszmecseréből — támaszt bennünk olyan megérzéseket, mintha régebbi, kerékasztalfórumokon egy-két „momentumot” elhallgattak volna, „kényes kérdés, nem a nagy nyilvánosság elé való” jeíszóval kikerültek volna ... PEDIG nem hinnénk, hogy ha mondjuk a lehe-Vegyszerezés a földeken tőségeinkhez túlzottan meg nőtt igényeinkről, bankhitel-politikánkról. raktári készletekről, pénzforgási sebességről, illetve mindezek összefüggéséről van szó — lenne valami is, ami „már nem tartozik mindenkire”... Nagy a gyanúnk, hogy Fórum színvonalú vitapartnerek fehéren-feketén rámutatnának, hogy bizony az iparban és kereskedelemben jócskán vannak még. akik nehezen mozdulnak a folyton változó. új és újabb követelményeket állító valósággal együtt... Akik miatt a töméntelen jó javaslat, tudományos alapossággal kidolgozott módszer, a közvélemény-, a piackutatás tömérdek útbaigazítása túl hosszú átfutási idővel válik gyakorlattá. Tóth István- .is Az év első százharminc napján szántóföldjeink és gyümölcsöseink zöme részesült már a szükséges vegyszeres kezelésben. A gabonában a tavalyinál kisebb területen, mintegy huszonötezer holdon végezték el a vegyszeres gyomirtást közös gazdaságaink. Az erős, intenzíven fejlődő fajtáknál a továbbiakban méginkább csökken a vegyszerezés jelentősége, mivel az egy holdra eső nagy tőszám már eleve elnyomja a gyomokat. A kapások közül viszont a kukoricában egyre nagyobb teret hódít a kémiai úton történő gyomtalanítás. Eddig a közös gazdaságok csaknem tízezer holdon használták az egyéves hatású vegyszereket A burgonyatáblákon megkezdődött a speciális gyamirtószer, a Burgonya G. kiszórása. Most folyik a len vegyszeres gyomirtása is. A fontos olajnövényt a dunavecsei járásban termesztik a legnagyobb területen, itt már kb. négyezer holdra szórtak védekezőszert. A gyümölcsösökben mind az almástermésűek, mind a csonthéjasok fáit többször permetezték. Az almaféléknél négy esetben megközelítőleg hetvenezer holdat kezeltek vegyszerekkel. A negyedik permetezés jelenleg is folyik, különösen a jonatán almánál erős a lisztharmatfertőzés. A csonthéjasoknál —mivel termésük a piacon magasabb áron értékesül — fokozottabb a védekezés. A jelenleg folyó permetezés során — a harmadik hullámban — 18 és fél ezer kataszteri hold barack-, szilva- és cseresznyefáit részesítették védelemben. A növényvédelmi szakemberek legutóbbi határjárása után — ezt egyébként a prognózisban is jeleztük — általános volt a vélemény: igen erős. és tovább fokozódik az almamoly fertőzésének veszélye, különösen me gyénk déli területein. A meleg hatására az amerikai szövőlepke is erősebben fertőz. mint a korábbi években. A szőlőterületek védelme a nagyüzemi táblákon még nem kezdődött meg, csak egyes kisebb gazdaságokban végeztek eddig permetezést. Mivel az eső várat magára, a szőlőben nincs peronoszpóraveszély, de az első csapadék után ezekben az ültetvényekben is megindul a védekezés. örvendetes tény. hogy — a fokozottabb elméleti szakmai felkészítés hatására — ez évben alaposan csökkent a balesetek és mérgezések száma a növényvédelmi dolgozóknál súlyosabb baleset pedig egyáltalán nem történt. Baranyi Pál A képen: „Permetezik” a kukoricatáblát a Városföldi Állami Gazdaságban. (Pásztor Zoltán felvétele.) Baracskai beszélgetés A feladatok és megoldásaik A termelőszövetkezet! mondja, a feladat nehezebb nődolgozóinak száma ■ mintsem gondolnánk. A veszázhatvan, így a rend- | zetőség több tervet is kidolszeresen munkát végző tag- gozott. ság negyven százalékát lányok, asszonyok alkotják. Átlagban egyidősek a férfiakkal, a nagy többség a 30—50 évesek korosztályába tartozik.” Ez a „nagy többség” a férfiaknál jóval régebben tagja a termelőszövetkezetnek. A nagybaracskai Haladás-ba 1967-ben kezdtek el visszaszállingózni a férfiak, és két esztendő alatt kétszáz felvételt szavazott meg a közgyűlés. Eleinte csak nehezebb munkában helyettesítették a nőtagokat, de később már a legtöbb munkahelyre férfi futott. Ráadásul a vezetőség — igen helyesen — nagy erőfeszítéseket tett a gépesítés fokozására, így aztán — kivéve a munkacsúcsokat — egyre kevesebb munka jut a nőknek. A téli foglalkoztatás pedig évek óta megoldásra váró feladat. A nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezet mind ez ideig semmilyen melléküzemági tevékenységet nem folytatott. Ebben az évben viszont jelentős változtatásokat terveznek, módosul a termelési szerkezet, melléküzemágat is indítanak ... De ne vágjunk a dolgok elébe. Kozma István, a szövetkezet párttitkára úey — Elsőként a már féligmeddig megvalósult elképzelésekről beszélnék — mondja a párttitkár - Elkészült a hatvanvagonos hűtőtárolónk, néhány kisebb szerelési munka elvégzése után a most következő szezonban már üzemelni is kezd. Mivel a szövetkezetnek 200 kh gyümölcsöse van, főleg téli alma. A hűtőtároló üzembelépésével sikerül majd széthúznunk a szezont, így a válogatással húsz—huszonöt asszonyt rendszeresen foglalkoztatni tudunk. Legalábbis ami az őszi és a téli hónapokat illeti ... Ebben az esztendőben egyébként 133 kh szőlőnk fordul termőre. így az ültetvényekben dolgozók munkája is megszaporodik. Az ipari növények termelését továbbra is szorgalmazzuk, kenderből, cukorrépából, napraforgóból, hagymából 550 holdat vetettünk el az idén. Művelésükben hosszú hónapokon keresztül sok asszony talál munkát. Az úgynevezett holtszezonban viszont továbbra is gondjaink vannak, mind a női, mind pedig a férfi munkaerővel. Szeptember- sítása a tői előreláthatnia!! felszaha- I vár. dúl a volt székházunk, amelyet a községi tanácsnak adtunk ideiglenesen kölcsön. Azokban a helyt ségekben megindíthatunk valamilyen melléküzemet, például az asszonyok foglalkozhatnak száraztésztakészítéssel. Meglehetősen nagy területen termesztünk zöldségféléket is, ezek félkésztermékké való feldől gozását szintén itt végezhetnénk. A borpalackozó is munkát ad majd néhány tagunknak, és a bőséges nádtermésünk feldolgozásé val — nádpallót kívánunk készíteni — szintén sikerül majd munkához juttatni férfitagjaink egy részét. Nem tervezünk tehát valamilyen költséges, nagy befektetéssel járó melléküzemet, de a felsorolt intézkedések is sokat könnyítenek helyzetünkön. A cél az, hogy a mezőgazdasági termeléshez, és a mi üzemünk profiljához szorosan kapcsolódó tevékenységet folytassunk, és csak az észszerű kockázat határain belül — vélekedik a pártszervezet titkára. A pártvezetőség a kommunisták, máris számos javaslatot tettek a tagok foglalkoztatásának segítésére. Az ésszerű javaslatok folyamatos megvalógazdaságvezetésre a p. Á postások is bolyongnak Május 6-án Kendőzetlenül című rovatunkban szóvá tettük, hogy Kecskeméten, a város peremén sok hiányosság tapasztalható az utcák elnevezése, a házak számozása tekintetében. A cikkre meglepő választ, illetve kiegészítést kaptunk a megyei postahivataltól. Listájukból kiderül, hogy nagy mulasztások várnak sürgős pótlásra — a város peremén. A posta dolgozói, különösen és elsősorban a levélkézbesítők, az újságkihordók szinte nap, mint nap belevetik magukat ebbe a káoszba, s küzdenek az ismeretlenséggel, a dzsungellel. Főleg azokra vonatkozik ez, akik nemrégen öltötték magukra a postások egyenruháját, tehát új emberek a szakmájukban. A régiek közül is csak azoknak nincsenek ilyen gondjaik, akik névszerint ismerik a címzetteket. Mit ír a posta? A több, mint egyoldalas kimutatásból csupán szemelvényeket említünk. Például: az Alsószéktó 140. számból összesen 12 ház van, a H6-ból nyolcvan, a 60-ból tizenkilenc. A Méhesfalu Újosztás elnevezésű részen eddig 150 ház épült, de sem utcanév, sem számtábla, a Máriahegy 91. számot összesen hatvan ház „viseli’*, Máriahegy 100-zal húsz házat jelölnek, a Szentistvánváros 25. szám „alatt” hat házat kell érteni és így tovább. A megyei postahivatal által készített kimutatás negyvenhat olyan házszámot jelöl meg, amely több házra vonatkozik, de nem egyszer negyven, hatvan, nyolcvan házról van szó. Képzeljük el axt a negyvenegy kézbesítőt és huszonöt újságkihordót, akik naponta ilyen körülmények között kénytelenek ismerkedni a körzetükkel. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha bosszankodnak, s olykor legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudják eljuttatni a címzetthez a küldeményt. így aztán méltatlankodnak a címzettek is, akik várják az újságot, a levelet, a csomagot stb. Es szidják a postát — amint a körülményekből következtethetünk — sokszor alaptalanul. A posta még a múlt év tavaszán a tanács rendelkezésére bocsátotta az említett kimutatást a hiányzó utcanevekről, a névtelen utcákról, számozatlan házakról. Változás történt, de csak annyi, hogy a Hunyadiváros 34-et —■ amelyhez nyolc ház tartozott — rendezték. Ezenkívül házszámtáblával látták el tizenhárom utca „foghíjait”. A többi maradt. Miért késik ez az apróságnak tűnő, de mégis fontos intézkedés? Tudomásunk szerint a városi tanácsnál nemrégiben készült el az úgynevezett utcanévkataszter, s már .csak” arra van szükség, hogy az elfogadott új neveket ki is írják az utcákban, számot adjanak a házaknak. Ez azért is fontos, mert közeleg a népszámlálás, s ha addig sem rendezik a névtelen utcák és számnélküli házak dzsungelét, igen nehéz dolguk lesz az összeíróknak. Körülbelül olyan, mint most a postásoknak. — dorgál —
