Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-20 / 113. szám
L oldal 196?. májas SO. kedd Szervezettebben, olcsóbban 'iteESSct^r;%ehj A szövetkezeti gazdaságok gépjavítási gondjai Az AGROMÁS Ha a megye termelőszövetkezeteinek és szakszövetkezeteinek gépesítettségét vizsgáljuk — beleértve az erőgépeket, munkagépeket, valamint a technológiai berendezéseket és felszereléseket — megállapíthatjuk, hogy a mechanizálás üteme és a teljesítmények növekedése az utóbbi egy-két évben lényegesen lelassult. Különösen az erőgépekre vonatkozóan mondhatjuk ezt. Ezzel párhuzamosan az utóbbi években megnövekedett a rossz műszaki állapotban lévő erőgépek aránya és száma. A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében jelenleg üzemelő több mint 900 erőgép átlagosan 6—7 éves, ezen belül az állománynak, esak 30 százaléka 1—4 esztendős. Mind több és több lesz az olyan erőgép amelyet műszaki állapota miatt ki kell selejtezni. Ebből következően szükségessé válik új gépek vásárlása. A gépjavítás áliami dotációjának 50 százalékról 25 százalékra történt csökkentése is azt igyekszik elősegíteni, hogy a termelőszövetkezetek a régi állományt újjal cseréljék fqk Egyúttal azt is jelenti, nogy jobb gépekkel nagyobb munkateljesítményeket lehet majd elérni. Kedvezőtlen helyzet A megye mezőgazdaságának gépesítettsége nem egyöntetű. A bácskai termelési körzet termelőszövetkezeteiben egy traktoregységre 84 katasztrális hold szántóterület jut. A Kecskeméti és Kiskunfélegyháza Környéki Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetségének tagszövetkezetedben — ide tartozik a homokhátsági termelőszövetkezetek nagyobb része — egy traktoregységre 118 katasztrális hold jut. A szakszövetkezeteikben — régebben termelőszövetkezeti csoportok — még rosz•zabb ez az arány. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vermi, hogy a kertészeti kultúrák gépi igénye a jelzett számnál jóval magasabb. Kedvezőtlen a helyzet a gépjavítás, az alkatrészellátás, valamint a gépjavító műhelyek műszaki felszerelése tekintetében. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, helyes, ha nagyságától, minőségétől és a javítás mérvétől függően vizsgáljuk ezt a témát. Megkülönböztetünk szervizszerű kisjavításokat, valamint főjaví- | tásokat. A kisjavításoknál sem egyöntetű a kép. A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében ezt minden esetben az üzemek saját műhelyeikben végzik. A Bácskai Termelőszövetkezet Területi Szövetségéhez tartozó szövetkezetekben, már csak 63 százalékban végzik saját műhelyekben a kisjavítást, itt már 12 százalékot képvisel a termelőszövetkezetek összefogásával történő javítás. A Kiskőrösi Szakszövetkezeti Szövetség területén a kisjavítások mintegy 10 százalékát végzi a megyei gépjavító vállalat. Ebben a témában is sok még a tennivaló. A legjobban járható út az állami gazdaságokban is jól bevált műszaki szemlék bevezetése. Helyes, ha a termelőszövetkezeti gazdaságok maguk rendezkednek be a gépek karbantartására és a kisjavításokra, de még jobb és gazdaságosabb a városon, községen belüli, vagy az egymáshoz közeli községek termelőszövetkezeteinek társulásos alapon történő összefogása. Kölcsönös elégedetlenség A főjavítások helyzetét vizsgálva még több a gond. A Kiskunsági Termelőszöszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében a gazdaságoknak még csak 54 százaléka képes maga megoldani az erőgépek főjavítását, a többit a megyei gépjavító vállalattal végezteti el. Ugyanennek a szövetségnek a szakszövetkezeted teljesen a megyed gépjavító vállalattal dolgoztatnak. A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének tagszövetkezetei 55 százalékban maguk végzik a főjavítást, 10 százalékban gépjavító tár-Kiállílás Kiskunfélegyházán Kiskunfélegyházán, a szakmaközi művelődési házban bemutatják a modern festőket. Legközelebb Czimra Gyula, a nemrég elhunyt budapesti festőművész alkotásaiból rendeznek kiállítást, ezt követően pedig a Minkén élő Tóth Menyhért festőművész legszebb alkotásaiból rendeznek tárlatot. sulásban oldják meg, a többi igény nagy részét a megyei gépjavító vállalat elégíti ki. A Kiskőrösi Területi Szövetség szakszövetkezeteiben viszont valamennyi főjavítást az említett vállalat végez. A termelőszövetkezetek vagy maguk, vagy társulásokban igyekeznek megoldani a főjavításokat, amelynek legfőbb oka az, hogy a gépjavító állomások által kialakított tarifák rendkívül magasak, a javítás minősége sem mindig kifogástalan, ezenkívül a javítási idő is igen hoszszú. El kell azt is mondanunk, hogy a magas javítási tarifák ellenére sem találták meg számításukat a gépjavító állomások. A termelőszövetkezetek pedig az 50 százalékos állami támogatás ellenére is magasnak találták a felszámított költségeket. Így alakult ki egy olyan helyzet, hogy a termelőszövetkezetek inkább maguk hoztak létre különkülön, magas költségekkel iavító műhelyeket, ebből következett, hogy a gépjavító vállalat egyre csökkenő arányban végez a meőgazdaságnak javításokat * • szolgáltatásokat. A termelőszövetkezetekben végzett főjavítások a legritkább esetben mondhatók gazdaságosnak. Korszerűtlenek a műhelyek berendezései, nagy a javításnál a munkaidő-ráfordítás, stb. A termelőszövetkezetek ennek elenére azt vallják, hogy ez így csak viszonylagosan igaz, mert pillanatnyilag nincs más út. A főjavításokat tekintve a megye gépjavító állomásainak még jelentős szerepük van és lesz a jövőben is. Főként a már előbb említett okoík miatt. Napjainkban elsősorban az anyagi eszközök — saját erő, a hitel hiánya, stb. — fékezik a további fejlődést a termelőszövetkezetekben. Az olcsóbb és célravezetőbb tsz-közi alapon történő korszerű javító műhelyek épí-Allcatrészhiány A termelőszövetkezetek túlnyomó többségükben saját raktárral oldják meg az alkatrészellátást. A tapasztalatok szerint a felhasznált alkatrészek mintegy 80 százaléka kerül ki a raktárból és csak 20 százaléka esetenkénti vásárlás. Ez utóbbi is a nehezen beszerezhető, illetve ritkán szükséges alkatrészekre vonatkozik. A közös gazdaságok kifogásolják, hogy minden keresettebb alkatrész csak Kecskemétről szerezhető be. Amíg az alkatrészellátásban az igények teljes kielégítésére nem lesz mód, továbbra is várható az indokoltnál magasabb értékű tését és felszerelését pedig mindenekelőtt szubjektív okok lassítják. A termelőszövetkezeti üzemi műhelyek korszerűsítésére például a Kecskemét és Kiskunfélegyházi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének területén mintegy 100 millió forintra lenne szükség. A megoldást végső soron tehát a termelőszövetkezetek összefogása, társulása jelentené. Sor kerülhetne arra is, hogy a jelenlegi állami javító üzemeket a közös gazdaságok vegyék át. Ehhez azonban fontos, hogy alapos számításokat végezzenek a gépjavítás gazdaságosságáról és ezek ismeretében döntsenek. készletezés. Az erősebb termelőszövetkezetek már jelenleg is egy-másfél millió forintos raktárkészlettel rendelkeznek. Ez megoldja ugyan az ellátási és elosztási zavarokból adódó kellemetlenségeket, lehetővé teszi a gépek azonnali javítását, de túlságosan igénybe veszi és leköti a szövetkezetek erőforrásait. A termelőszövetkezetek területi szövetségei részéről van több elképzelés és javaslat az alkatrészgondok enyhítésére, közös, központi helyen felállítandó alkatrészraktárakra vonatkozóan. E javaslat megvalósítását gátolja azonban az üzemben levő gépek rendkívül széles skálája. Ésszerű megoldások Véleményünk szerint a traktorgyártás fejlődése lehetővé teszi, hogy a gazda- I Ságok 5—6 évenként új erőgépeket vásároljanak. Ez esetben az erőgépek egy motorcsere után selejtezhctők lehetnének. Az új gép legalább 3 évig komolyabb hiba nélkül, további 2 évig pedig egyszer felújított motorral üzemeltethető. Ebben az esetben, korántsem jelentkeznének olyan súlyos javítási gondok, mint most. A gépjavító vállalatoknak pedig — akár az állami, akár a tsz-közi műhelyeknek — arra kell törekedniök. hogy garancia mellett, egyszer felújított alkatrészekből összeszerelt motort, s egyéb fődarabot bocsássanak a közös gazdaságok rendelkezésére. így a gazdaság csak olyan műhelyt szerelne fel, amely-Den a szeiviz. a kész főalkatrészt beszerelnék. A termelőszövetkezeti gazdaságok többségében tapasztalható a tipizálásra való törekvés. Ez a fentebb vázolt javítási módszereket megkönnyítené. A borotai Béke Termelőszövetkezetben például létre akarják hozni a Dutratraktorok garanciális szervizműhelyét. amely a körzet igényeit is ellátná. Felmerül a kérdés, mi történjék az 5—6 éves gépekkel, amelyeknek van még néhány jó alkatrészük. Elképzelhető olyan megoldás, hogy ezeket a kereskedelem, vagy az ipar viszszavásárolja és beszámítja az új gép árába. BERKI ENDRE a megyei pártbizottság politikai munkatársa igazgatóhelyettese Az elnevezés nem sokat mond a laikusnak. Elsőnek ezért az AGROMAS Társaság munkájáról, céljairól kértünk tájékoztatást Mihailov Konstantinov igazgatóhelyettestől, aki nemrég Kecskeméten, a megyei népfront székházában előadást tartott a járás és a város mezőgazdasági szakembereinek. — A bolgár és a magyar kormány határozata alapján, négy évvel ezelőtt jött létre az AGROMAS nevű bolgár—magyar közös társaság — mondta M. Konstantinov. — Célunk, és egyben feladatunk, hogy koordináljuk a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés munkafolyamatainak gépesítéséhez szükséges berendezések gyártását, valamint értékesítését. Társaságunk így a leginkább munkaigényes mezőgazdasági tennivalók gépesítésének elősegítésén dolgozik. Talán nem szerénytelenség megemlíteni, hogy munkánk gyümölcseként érezhetően fellendült az említett növényi kultúrák gépeinek gyártása, valamint forgalmazása és új konstrukciók jelentek meg a gazdaságokban. — Az egyik legfontosabb eredményként tartjuk számon, hogy sikerült a két országban összehangolni a kutatási tevékenységet, ezáltal elkerülni a párhuzamosságokat, az átfedések kialakulását — folytatta az igazgatóhelyettes. — A társaság összesen 76 géptípussal foglalkozik, s ezeknek mintegy a felén magyar és bolgár kutatók együttesen dolgoznak. Bulgáriában elsősorban a szőlőművelő lánctalpas traktorok, a szőlők sorközi művelésére alkalmas konstrukciók, illetve a palántázó gépek gyártására szakosodik. Magyarország pedig főleg a tárcsás talajművelő eszközök és a borsócséplőgépek készítésére specializálódik. Az eredményeket mindkét államban hasznosítják a gazdaságok. Pillanatnyilag nyolc gép gyártásának a szerződései várnak aláírásra. Nemrég elkészült például az uborkabetakarítógép tervdokumentációja, s a nyáron kipróbáljuk a prototípust, amit a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban készítenek. — A társulat apparátusában 21 -en tevékenykednek, az iroda Budapesten van, Bulgáriában pedig képviselet működik. Szakembereink részt vesznek a különböző országokban megrendezendő mezőgazdasági gépkiállításokon, s a gépgyáraktól egyébként is gazdag információs anyagot kapunk. A paradicsom-betakarítás gépi megoldásának tanulmányozása céljából kipróbáltuk például a Blackwelder kombájnt — épp a paradicsomnemesítés fellegvárában, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben —, s ehhez hasonlóan egyéb modern gépek működését is tanulmányozzuk. — Az eddigiekből is kiderült, hogy nagy szerepet tulajdonítunk a nemzetközi együttműködésnek a mezőgazdasági munkafolyamatok gépesítésében. Ezért örvendetes, hogy egy hónapon belül várhatóan a Szovjetunió is bekapcsolódik a társaság munkájába. H, F. Mezőgazdasági könyvespolc ZÖLDÖVEZETI ERDŐK — TÁJFÁSÍTÁS Városok, falnak rendezésénél, új lakótelepek tervezésénél ma már elsőrendű szempont a táj figyelembevétele, harmonikus beillesztése az építkezésekbe. Az emberek, különösen a városok lakói, ösztönösen keresték eddig is a szemet, idegeket pihentető zöld területeket, erdőket, ligeteket, ma pedig ezek a természeti tájak szervesen hozzátartoznak az életünkhöz. Várost, falut, vagy akármilyen kis települést zöldövezet, erdősáv, liget nélkül el sem lehet képzelni. Arról, hogyan lehet, s hogyan kell zöldövezeti erdőket létesíteni, hogyan kell a tájfásítást megtervezni, most egy érdekes könyv jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. A szerzők: Héder Sándor és Mészöly Győző bizonyítják, hogy annak a városnak, amely mellett nagyobb zöldövezetek terülnek el, még a klímája is más. S ez befolyásolja az emberek hangulatát, munkakedvét. A por, a szennyező anyagok különböző, korom, füst alakjában megjelenő menynyisége is csökken. Kimutatja a könyv, hogy a városrendezési normálszabályzat szerint egy lakosra például a lakóépület környezetében 10 négyzetméter, a lakónegyedben 15 —45 perc távolságra 11 négyzetméter, a városban általában 31 négyzetméter, tehát összesen 52 négyzetméter zöldterületnek kell jutnia. Külön fejezet foglalkozik a tájrendezés erdészeti feladataival, a zöldövezeti rendszerrel, a tájfásítással. A zöldövezeti tervezést olyan egységes szemléletnek kell irányítania, hogy az mindenkor helyesen illeszkedjen be a környező tájba, s legyen összhangban a csatlakozó területekkel. ZÖLDSÉG A KERTBEN Az országban sok tízezer házikert van. Ha a kertészkedést nemcsak hobbyból űzzük, hanem a gazdaságosságát is figyelembe veszszük a munkának, akkor számottevő jövedelemre tehetünk szert, amellett, hogy a konyhánkat is ellátjuk a szükséges zöldségfélékkel, Eddig nem jelent még meg olyan könyv, amely kizárólak a házikerti termeléssel foglalkozott volna, jó tanácsokat, hasznos útbaigazításokat adva a kertészkedőknek. Dr. Koródi László és dr. Túri István a Mezőgazdasági Kiadó Kertünk, házunk, otthonunk című sorozatában most megjelent könyve ezt a hiányt pótolja. A jövedelmező háztáji zöldségtermesztésről szóló könyvecske arra tanítja meg a kertészkedőket, hogyan lehet korán, későn és különleges módszerrel zöldségféléket termelni. A szempontok közül első helyen a jövedelmezőség áll. Arról írnak részletesen, sok-sok képpel és ábrával magyarázva a szerzők, mit, mikor, hogyan termeljenek a háztáji zöldségeskertben, hogy a haszon a legnagyobb legyen.
