Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

A felszabadulás előtt Kalocsa 9000 holdas területé­nek több mint fele hat nagybirtokos között oszlott meg, köztük is a legnagyobb az érseki uradalom volt. Az utóbbi alkotta az első Kalocsai Állami Gazdaság alapját 20 éve, 1949 tavaszán. A gazdaság két évtizedes története bővelkedik szinte kalandos fordulatokban. Már kezdetben is rendkívül szétaprózott területen gazdálkodott, határa kiterjedt Dunaszentbenedekig, Kistényig, sőt öregcsertőig, táb­láiba idegen területek ékelődtek. Nagyüzemi jellegről nem beszélhetünk, hiszen épületek alig voltak, és hiá­nyoztak a korszerű gazdálkodáshoz a gépek. Két év múlva kettéosztották az állami gazdaságot, így jött létre a mezőgazdasági technikum tangazda­sága, alig ezer holdnyi területen, és a Szakmán Álla­mi Gazdaság. Ugyanebben az időben hozták létre a Kalocsai Kí­sérleti Gazdaságot, amelyről akkor még senki sem gondolta, hogy később fontos szerepe lesz az állami gazdaság fejlődésében. 5 évvel később azonban a fel­sőbb szervek a nagyüzemi arányok érvényesítése ér­dekében a kísérleti gazdasághoz csatolták a techni­kum tangazdaságát. Azután újabb két év múlva át­vette őket a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, mígnem 1962 elején a Kalocsai Kísérleti Gaz­daság egyesült a szakmárival, s azóta ismét Kalocsai Állami Gazdaság néven működik. A fejlődés útja Majdnem 8000 kataBZtrá­­lis holdjait ölel fel ma a Ka­locsai Állami Gazdaság. Hét falu határában hét területi egységből áll a jelenlegi Kalocsai ÁG. Kalocsán kí­vül Dunapataj, Úszód, Fok­tő, Szakmar, öregcsertő és Homokmógy község határá­ban vannak földjei. A köz­ponttól a legtávolabb eső területek 20—22 kilométe­res sugarú körben helyez­kednek el. A gazdaság két kerületre oszlik, az egyik­nek Kalocsa a központja, a másiké Kistény. Némiképp mesébe illő az a szeszélyes és egyenetlen fejlődés, amelyet a gaz­daság az évek során felmu­tatott. Kezdetben a köz­ponti előírások tették lehe­tetlenné az ésszerű gazdál­kodást. Hadd álljon itt egy példa a Kalocsai Kísérleti múltjából, esztendőben ti­zenkilenc féle növényt kel­lett termeszteniük és a ve­tésterület csupán őszibúzá­ból és kukoricából haladta meg a kétszáz holdat A Szakmári Állami Gazdaság­nak ugyanakkor négyszáz hold gyapotot kellett ter­mesztenie, az egész gazda­ság összes kukoricavetése pedig 50 holdat tett ki. A gyapot lekötött minden munkaerőt. a csúcsidő­ben minden más munka el­maradt. a termés nagy ré­sze mégis tönkrement, mert hiába szedték le megmoz­gatva a környék valameny­­nyi iskolai tanulóját, a szá­rítást primitív szükségmeg­oldásokkal kellett elvégezni. Hasonló hibák akadtak szép számmai az állatte­nyésztésben is. ahol tetéz­te a bajt, hogy a régi, kor­szerűtlen épületek nem vol­tak alkalmasak az állattar­tásra. Ezek a gondok még ma is éreztetik hatásukat, de mindent azért nem lehet erre a számlára írni. Azt sem például, hogy 1966-ban egymillió volt a Kalocsai Állami Gazdaság nyeresé­ge, s a következő évet hét és fél milliós veszteséggel zárták. Tavaly nagy erőfeszíté­sekkel sikerült úgy ahogy helyrehozni, a hibát, annak ellenére, hogy járvány, gyümölcsfagykár és aszály sújtotta őket. Mégis meg­szűnt a veszteség, sőt némi — kétszázötvenezer forin­tos — nyereséget tudtak fel­mutatni év végén. Új vezérkar A sorsdöntő változás az év közepén következett be. A vezetők közül egyedül Márfai Jenő főálattenyész­tő maradt a helyén, az igazgatói teendők ellátását Sendula Tibor vette át, a termelési igazgatóhelyettes Beck«- Antal lett, főköny­velő pedig Kurdy Béla. A második félév meg­mutatta, hogy szükség volt •> változásokra, bár a je­lenlegi vezetők őrizkednek attól, hegy látványos sike­reket tulajdonítsanak ne­kik, és igen megfontoltan beszélnek a jövőről. Ügy, ahogyan egy éve hozzáfog­tak a munkához is. Alapelvük jelképének te­kinthető az az asztal, amely a gazdaság központjában, a klubteremben áll. Nagy, 10—12 személyes kerek bú­tordarab. Itt nincs asztalfő, kivételezett hely. Rendszeresen itt tartják a vezetőségi értekezleteket, ahol mindenki szabadon nyilváníthatja véleményét, mondhatja el javaslatait. A demokratizmus nyilván nem a székek elhelyezésén mú­lik, de tény, hogy míg ko­rábban például a pénzügyi mérleg adatait sohasem kö­zölték a legszűkebb vezető­ség körén kívülállókkal, ma ezek az adatok nem titkok többé, hanem gyakran tár­gyalt, és nagyon fontos té­nyezői a gazdálkodás meg­javításának, eszközei a ki­alakulóban levő közgaada­­dasági szemléleten alapuló vezetési módszernek. Szépet, tisztát, színvonalasat Május elseje előtt ro­hammunkában hozták rend­be a gazdaság dolgozói a központ udvarát. Feltöltöt­­ték a mélyedéseket, virágo­kat ültettek, utat építettek. Javában folyt a munka, amikor jött a hír. hogy ké­szülnek a kertek és virág­ágyások a kerületek köz­pontjaiban is. Valamennyi telephelyén elkezdték az emberek a munkát, maguk-Az ízlésesen berendezett klubot, szívesen látogatják a gazdaság dolgozói 21 986 forint volt De mind gafből. Ugyanennyi vött a jobbak azok a körülmények létszám a traktorostamfo­­is, amelyek között az em- lyamon is, de itt csak kerttő Kalocsai berek élnek és dolgoznak. A központban és mindkét kerületben konyha és ebéd­lő van. Mindenütt van für­dő, vagy legalább mosdó, ahol arra szükség van. Mindez nagyon messze esik már azoktól a körül­ményektől, amelyek; között az egykori érseki birtok napszámosai éltek. A húsz évvel ezelőtt ala­kult gazdaság dolgozói kö­zül már csak négyen sze­repelnek a jelenlegi nyil­voft a hangsatok közül kí­vülálló. a környékbeli tez-ekből. A gépesítés azzal a ha­szonnal is jár, hogy egyre kevésbé van szükség idény­munkásokra. Nemrégiben még Császártöltésről és Já­noshalmáról hozták napon­ta az alkalmi munkásokat. Erre ma már nincs szükség. Igaz ugyan, hogy ilyen szempontból szerencsés helyzetben is vannak. Az állami gazdaság ugyanis Harc a természet viszontagságaival, Esőztetéses öntözés. tói, felszólítás nélkül. Még a virágokat is maguk vet­ték volna, ha az igazgatóság nem közli idejében, hogy erre azért nincs szükség, kifizetik a számlákat. Ez az önkéntes megmoz­dulás azt mutatja, hogy az emberek jól érzik magukat a Kalocsai Állama Gazda­ságban. Most már. látják, hogy sikerült kilábalni a bajokból. Büszkék rá, hi­szen szégyenüknek érezték a korábbi sikertelenségeket, még ha személy szerint nem is volt mindenki ré­szes benne. A keresetek jók. Az egy főre eső átlagkereset tavaly vántartásban. Annál többen vannak azok (a 710 dolgozó közül szám szerint 175 fő), akik már legalább 10 éve dolgoznak itt. és nem is akarnak megválni a gazda­ságtól. A nehéz fizikai mun.k,a fokozatos kiszorulása ter­mészetesen azt jelenti, hogy mind nagyobb szükség van a szaktudásra. A gazdaság itt is igyekszik segíteni a dolgozóknak. A télen há­romhónapos öntözőtanfo­lyamot szerveztek, Huszon­négyen vettek rajta részt, tizennégyen a gazdaság dol­gozói, a többiek az ország különböző állami gazdasá­egyúttal megmaradt a Ka­locsai Mezőgazdasági Tech­nikum tangazdaságának is, a hallgatók tehát a gyakor­lati munkában tudnak se­gíteni szükség esetén. Az éltető víz A gazdaság egyik fő te­vékenységi köre a szántó­földi növénytermelés. A kö­zel nyolcezer holdas terület­ből öt és fél ezer hold a szántó. Csaknem kétezer holdon termelnek kenyér- és takarmánygabonát. Őszi búzából tavaly 20,1 mázsa volt a holdankénti átlag. Az érseki földek új gazdái Szakaszos szarvasmarha-legeltetés villanypásztorral

Next

/
Thumbnails
Contents