Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-16 / 110. szám
C elds! 1989. május 18. páaick Változások a forgalmiadó-rendszerben Mindenkivel szót értenek A forgalmi adó a legtöbb államban a költségvetés egyik jelentős bevétele. Nálunk is ez volt a szerepe a régi mechanizmusban, amikor elsősorban a termelő \^llalatok fizettek forgalmi adót, s ebből származott a költségvetés bevételeinek megközelítően egyharmada. A forgalmi adó 1968 óta a termelői és a fogyasztói árakat kapcsolja össze. Az új mechanizmus bevezetésével egyidejűleg új — általában a hazai ráfordításokat elismerő — termelői árak léptek életbe. Ennek következtében a szocialista ipar egészében a termelői árak színvonala mintegy 8 százalékkal emelkedett. Mivel a fogyasztói árszínvonal a korlátozott körben és mértékben végrehajtott módosítások ellenére is lényegében változatlan maradt, a forgalmiadó-rendszernek kellett alkalmazkodnia az új termelői és a régi fogyasztói árakhoz. Amikor az áruk és szolgáltatások kiskereskedelmi ára fedezi az előállítás költségeit, tehát magasabb a termelői árnál, a költségvetés forgalmiadó-bevételhez jut. Ellenkező esetben, amikor a termelői ár magasabb a fogyasztói árnál, a differenciát a költségvetés fedezi, árkiegészítést fizet a fogyasztónak. A forgalmi adó és a fogyasztói árkiegészítés az új mechanizmusban tehát olyan pénzügyi eszköz, amelynek segítségével az állam a fogyasztói árakat különféle szempontok — az életszínvonal és az árpolitika, a termelési lehetőségek és fogyasztói igények stb. —figyelembevételével eltéríti a termelői áraktól. A múlt évben életbe léptetett új forgalmiadórendszer mintegy 2000 adó- és árkiegészítési kulcsot tartalmazott. Az adó és az árkiegyenlités pénzügyi mérlege a következő: a kiskereskedelmi forgalomban — ha a forgalmi adóból levonjuk az árkiegészítést — 9,6 százalék a forgalmi adó aránya. (Más fogalmazásban: a termelői árakat átlagosan 9,6 százalék forgalmi adó terheli). A lakosság áru- és szolgáltatás-fogyasztásának egészében a forgalmi adó aránya már alig haladja meg a 3 százalékot. Az elmúlt évben a költségvetés összbevételeinek kb. 14 százalékát alkotta a 18,7 milliárdos forgalmiadó-befizetés, ugyanakkor a kiadások oldalán kb. 11 százalékos aránnyal és 15 milliárddal szerepelt a fogyasztói árkiegészítés. A forgalmiadó-rendszer netto bevétele mindössze 3,7 milliárd, ami szemléltetően bizonyítja, hogy az új mechanizmusban a forgalmiadó elsődleges funkciója a fogyasztói árpolitika követelményeinek érvényesítése. A fogyasztói árak és árarányok akkor reálisak, ha a fogyasztó meghatározott pénzösszegért a társadalmi munka azonos mennyiségét kapja, függetlenül attól, milyen árut, vagy szolgáltatást vásárol. A lakosság teljes fogyasztásában a termelői és fogyasztói árszínvonalat mindössze néhány milliárd forint választja el. A nagy számú adókulcs és a külön-külön is tekintélyes összegű forgalmiadó-bevétel és az árkiegészítés ugyanakkor arra utal, hogy a termelői és a fogyasztói árarányok ma még széles körben eltérnek. (Az árualap kb. 10 százalékában értékarányosak a fogyasztói árak, egyébként felfelé, vagy lefelé eltérnek a ráfordításos áraktól.) Ez abban jut kifejezésre, hogy a különféle árucsoportoknál a forgalmi adó, illetve az árkiegészítés átlaga különböző. Az élelmiszerek átlagos forgalmi adója pl- 5,1 százalék, a ruházati cikkeké 26,7 százalék, a műszaki cikkeké 4, a vegyitermékeké 24,8, a kultúrcikkeké 5,9, ugyanakkor a tüzelőanyagok árkiegészítési átlaga csaknem 53 százalék, a szolgáltatások árkiegészítése pedig 40—160 százalék. A forgalmi adó és az árkiegészítés emellett egyazon árucsoporton, sőt cikkcsoporton belül is változó. Az élelmiszerek 5,1 százalékos forgalmiadó-átlaga pl. abból tevődik össze, hogy az alapvető élelmiszerek 16—44 százalékos árkiegészítésben részesülnek, míg az egyéb élelmiszereket és élvezeti cikkeket 10—47 százalékos forgalmi adó terheli. A forgalmi adó-rendszer differenciáltságéból adódik az egyszerűsítés, az adókulcsok összevonásának, nivellálásának feladata. Az egyszerűsítésre azonban nemcsak adminisztratív okokból van szükség. A vásárlóerőt a lakosság pénzbeni jövedelme alkotja, s a bérezésnél a munka szerinti elosztás elvét kívánjuk érvényesíteni. A társadalmi ráfordításoktól jelentősen eltérő fogyasztói árak nincsenek összhangban a munka szerinti elosztás elvével, ezért az eltérés mértékének csökkentése, majd későbbi megszüntetése mindenképpen indokolt. Nyilvánvaló, hogy a forgalmiadó-rendszer gyökeres reformja, s az értékarányos fogyasztói árrendszer kialakítása hosszabb távon — 10—15 esztendő alatt — valósítható meg. Az árkiegészítési kulcsok cikkcsoporton belüli indokolatlan differenciáltsága azonban megszüntethető anélkül is, hogy az adott cikkcsoport árszínvonala megváltoznék, hogy módosulna a cikkcsoport átlagos adója, árkiegészítése. Az ilyen egyszerűsítésnek az a lényege, hogy az adott cikkcsoport átlagos adó-, illetve árkiegészítési kulcsát alkalmazzák valamennyi — vagy csaknem valamennyi — választékra, méretre, áruféleségre, ami az egész cikkcsoport változatlan árszínvonala mellett az egyes választékok, méretek és áruk fogyasztói árát növeli, vagy csökkenti. Az egyes cikkcsoportok egyszerűsített forgalmi adózásának lényeges feltétele, hogy a fogyasztói kereslet várható módosulása összhangban legyen az ipar kapacitásával. Nem véletlen, hogy a forgalmiadó- és árkiegészítési kulcsok összevonására, a forgalmi adóztatás egyszerűsítésére 1969- ben elsőként olyan termékcsoportoknál — a textilméteráruknál. a textilruházati termékeknél, a kötöttáruknál, majd pedig a bőr- és cipőáruknál, valamint a szeszes italoknál — kerül sor, amelyeknél az ipari kapacitások viszonylag gyorsan átállíthatok a különböző modellek, méretek, minták és árufajták gyártására. Az elmondottakból következik, hogy az egyes cikkcsoportok forgalmi adóztatásának egyszerűsítése évről évre napirenden szerepel majd. Márcsak azért is, mert az adókulcsok differenciáltságának csökkentése és a fogyasztói árak nivellálása előrelépés az értékarányos fogyasztói árrendszer megteremtése felé. G. I. Nyíregyházán működik az ország első, teljesen hazai konstrukciójú és kivitelezésű, nagyteljesítményű programvezérlésű automatikus transzportbetongyára. Az új betongyárat az Építőgépgyártó Vállalat műszaki gárdája tervezte, A párt gazdasági irányító segítő és ellenőrző munkájáról beszélgetünk Szecsei Terézzel, a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet alapszervezeti titkárával. Ez a téma mostanában sokat szerepel a különböző fórumokon és szó van arról, hogy országosan is meg kell vizsgálni: a gazdasági reform után hogyan alakuljon e témakörben a párt szerepe. A párt vezetésének erősödése, a gazdasági munka iránti nagyobb felelősséget is jelenti. Az más kérdés, hogy ez miként érvényesül a gyakorlatban, vagyis milyen formában és módszerekkel. — Ez az ami még most van kialakulóban, hiszen a gazdasági reform bevezeté-I és a berendezések a vállaj lat gyáraiban készültek. Az ! új BR—60 típusú automata betongyár az országos transzportbeton-hálózat egyik fontos állomása, az építkezések legkorszerűbb kiszolgálója, amelynek gazdaságosságát bizonyítja, hogy 3—5 év alatt megtérül a beruházási összeg. se e tekintetben is változást hozott. Azt mondjuk a reform eszköz, amely jobb feltételeket teremt a gazdálkodás fejlesztéséhez. Az ösztönzők elősegítik a termelékenység növelését, a termékek minőségének javítását és a költségek csökkentését — határozza meg a termelőszövetkezeti párttitkár. Költségcsökkentés — Mindez együtt az életszínvonal emelkedését jelenti, ami a szövetkezeti gazdákat is érinti. A vezetőség milyen főbb célokat tűzött ki erre az esztendőre? — A gazdaságvezetéssel együtt a pártszervezet a költségek csökkentését tartja egyik legfontosabb tennivalónak. Az idei tervük igen szoros, ezért már többször megvitattuk és sikerült a főbb ágazatokban 4 millió forint költségcsökkentést elérni. Az üzemegységek vezetői az ott dolgozókkal együtt megtárgyalták saját tervüket, és ezt terjesztették elő, amit taggyűlésen, majd vezetőségi ülésen beszéltünk meg. A széles körű vitát igen fontosnak tartjuk, hiszen csak így ismerjük meg, hogy milyen gondok foglalkoztatják tagjainkat, mi akadályozza a munkát és miféle intézkedések szükségesek ahhoz, hogy elképzeléseinket zökkenőmentesen megvalósítsuk. Ebben nagy szerepet játszik a gazdák közérzete, ez befolyásolja a munkakedvet. Ezért mindenkivel igyekszünk szót érteni, hogy közös vélemény alakuljon ki egy-egy feladat kapcsán. Többek között elhangzott egy olyan javaslat a legutóbbi párttaggyűlésünkön, hogy külön bizottság ellenőrizze az építési feladatok, a beruházás«* végrehajtását. Az idén ugyanis 35 millió forint értékű beruházást akarunk megvalósítani. Ebben van tavalyról áthúzódó és olysto, amelyet az idén befejezünk. Bármilyen késlekedés jelentős károkat okozhat Ezért helyesnek tartjuk ezt a javaslatot és továbbítottuk is a gazdaságvezetőknek. Együttműködés — Többször elhangzik, hogy a termelőszövetkezet sokat segít a város ellátásában. — Ez a másik igen fontos célkitűzésünk. Közismert, hogy a környék«» mi termeljük a legtöbb szamócát, ribizlit, köszmétét. Most kísérletezünk a spárgával. Együttműködés alakult ki a MÉK-kel, a hűtőházzal, és a konzervgyárral, ök adnak kölcsön munkaerőt a bogyós gyümölcsűek szedéséhez. Mi is jól járunk, ők is. Megjegyzem, hogy környékünkön nem volt hagyománya a szamóca és az egyéb munkaigényes bogyósgyümölcsű termesztésének. Nagyon nehéz volt a gazdákat meggyőzni arról, hogy érdemes telepítenünk. Sok-sok vita és küzdelem után sikerült, és az első esztendő termésének betakarítása után már a legjobban kétkedőket is megnyertük. A városellátást segítjük, a piaci üzletsorral és egyéb elárusítóhelyeinkkel. Igyekszünk mindig olcsóbban adni az árut és ügyelünk a minőségre is. Erről egyébként mindenki meggyőződhet, hiszen üzleteink előtt mindig hosszú sorok állnak, különösen, ha megjelennek a tavaszi és nyári gyümölcs- és zöldségfélék. Fészekrakás A pártszervezet az utóbbi időben hét fiatal taggal gyarapodott. Ezek friss erőt jelentenek. Segítik a kezdeményezések kibontakozását. — Mi javasoltuk azt is, hogy segítse a gazdaság a lakásépítkezéseket. Harminckét családi ház már megépült és 72 építésére megkezdődtek az előkészületek. Az építkező 50 ingyen munkaórát kap a szövetkezettől, önköltségi áron jut hozzá az építőanyaghoz. Ezzel szemben kötelezi magát. hogy még legalább 5 esztendeig a termelőszövetkezetben dolgozik. Az a tapasztalat, hogy akik itt építkeznek. nem mennek el a közösből. Küzdelmes, de eredményes munkáról adhat számot a termelőszövetkezet pártszervezete. A beszélgetésből kiderült, hogy a gazdaságvezetéssel jó az együttműködés, aminek végső soron az egész közösség hasznát látja. K. a : m Nem éppen szerencsés A kétlapos meghívó hófehér, bársonysima kartonpapírból van. Elegáns kivitelű, mint amilyeneket demonstratív alkalmakra szoktak készíteni. Mikor a postás a szerkesztőség asztalára tette, rögtön tudtuk, hogy meghívó. Mert a „címlapjára” rá is van írva — arany betűkkel. A „meghívó” szó felett, szép nagy „M”-betű, ugyancsak aranyos. Node... Ennek az exkluzív „M”-nek a két függőleges szárat összekötő, V-alakú „hintájában” egy fekete-fehér szarvasmarha-fő „ül”, s néz a meghívót kézbevevőre. Mélán, búsan» boci-szeliden. Mindenesetre — hangulatos meghívó. Az embléma láttán — éppen a vizuális reflex közvetítése révén — először az csapódik az' ember fejébe: „Hm, vajon kik is hívnak meg?” Majd: „Ugyan kiket invitálnak?” — Aztán a maszek világ emlékképeiben is gondolkodó, képzelődő idősebbek képzeletében ez fut át: „Ahá, régen a hentes- és mészárosözletek cégtábláinak volt egy vezéralakja a marbafő ... Talán egykori hentesek szerveztek jubileumi találkozót? . ..” Mikor aztán kinyitjuk a meghívót, nem kis meglepődéssel féjtődik meg a talány. Olvashatjuk, hogy a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban — három napon át (május 9—-10—11-én) rendezik meg az ifjú szarvasmarha-tenyésztők országos vetélkedőjét. Tudjuk, abból rendszerint heves sértődés származik, mikor a sajtó „kiszúr” és szóvá is tesz valami groteszkséget. Ez esetben is lehet erre számítani, s várható az ellenérv: „Csak egy újságíró kötekedő okoskodása forgathat így ki egy becsületes szándékot, hogy ebbe a direkt, fehéren-fekctén egyből érthető jelképbe ennyi mindent fcelemagyaráz. . .” — Pedig arról van szó, hogy nem is kell semmit belemagyarázni: amikor a „Meghívó” betűi felett, külön a kiemelt nagy „M”-böl az a fekete-fehér tarka marhafej bámul a meghívottra — ha parányi humorérzék van valakiben — ilyesmi is megfordulhat benne: „Azért se veszem magamra . . .” Persze, ízlés dolga is annak eldöntése, hogy egy vetélkedőre szóló meghívó emblémája ne ébresszen mindjárt olyan mellékgondolatokat, amelyek sem á vetélkedőkre, sem a címzettekre nézve nem bízelgőek . . . Mint a példa mutatja, esetenként a túldirekt kifejezés késztet áttételes, allegorikus fantáziálásra. . . No, az is tény, hogy az vessen magára, aki „személveskedésnek” fogja fel, ha egy meghívón marhafejet lát. . . ®n mosom — fejemet .. • % & Betongyár Nyíregyházán
