Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-15 / 109. szám
74 millió forint értékű jelentősebb beruházást helyeztek üzembe 1969 első negyedévében Bács-Kiskun megye területén — jelenti a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága. A létesítmények. között igen magas ráfordítási költséggel szerepelnek az elektromos hálózat bővítését célzó beruházások. Csupán távkábelhálózat bővítésére 21 millió forintot költöttek. A forgalmi létesítmények közül az úthálózat fejlesztésére fordítottak nagy gondot. Kecskeméten üzembe helyeztek egy irodaépületet, és egy üzemi konyhát, Kalocsán üzemi öltözőt, mosdót és zuhanyozót. Kommunális létesítményekre összesen 4 millió forintot ruháztak be. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Nagy Ottó Bács-Kiskun megye szocialista iparában az elmúlt három évben 1,3 milliárd forint értékű beruházás valósult meg. Ha elkészül egy-egy üzem, büszkén számolunk be lapunk hasábjain is, hogy az milyen szép, modern létesítmény. A közgazdászok viszont más szempontok alapján is „vizsgáztatják” az üzemeket Élénk érdeklődéssel figyelik, számítgatják, megérte-e a népgazdaságnak a belefektetett milliókat, kellő mértékben bővítette-e hazánk erőforrásait Ilyenkor nem egy beruházásról kiderül, hogy nem a tervezett eredményekkel működik. Igaz, a legtöbb esetben nem a beruházásban, hanem az új technológiára való áttérésben, a termelés szervezésében van a hiba. t MEGÉR-E 200 MILLIÓT Megyénk egyik nagy beruházása a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyárában zajlik. Még nem készült el teljesen, máris úgy emlegetjük, hogy Európa egyik legkorszerűbb baromfi-feldolgozó üzeme. De vajon megéri-e azt a közel 200 millió forintos beruházási összeget, amit a gyár rekonstrukciójára a népgazdaság áldoz? Bár még nem fejeződött be az építkezés — a teljes üzembe helyezés 1970 végére várható —, bizonyos felmérések máris elvégezhetők. A beruházás első két ütemében ugyanis termelőrészlegek létesültek. A 40 millió forintos ráfordítással elkészült baromfi-feldolgozó 1965-ben, és a 34 millióba került hűtőház — amely laz előbbinek legfontosabb kiegészítő része — 1967-ben került átadásra. Most pedig nézzük, mit hozott a népgazdaság konyhájára a befektetett 74 millió forint amellett, hogy kétszáz új munkahellyel bővítette a foglalkoztatottsági lehetőségeket. Válasszuk viszonyítási alapul az 1963-as évet, a rekonstrukció megkezdése előtti utolsó esztendőt. Az említett bázisévben a kecskeméti gyár 240 millió, 1968-ban pedig 542 millió forint termelési értéket produkált. A különbség tehát 302 millió forint. KÜLÖNBSÉG VAGONBAN Am ennél iá' érdekesebb a korszerű — a munkafolyamatokat a technológiai sorrendnek megfelelően beállított — gépsor mellett dolgozó munkások, illetve munkásnők eredménye. Míg 1963-ban az egy munkásra jutó termelési érték 483 ezer 400 forint volt, addig 1968-ban 777 ezer 700 forint, és ha tavaly január 1-én nem vezetik be a csökkentett munkaidőt, ez az összeg meghaladta volna a 850 ezer forintot. Az természetesen más kérdés, hogy állandósíthatók-e a gyárban ezek az eredmények. A baromfiipar termelése függ a mezőgazdaságtól. A kapacitás kihasználását befolyásolja a gazdaságok korszerű baromfinevelése, illetve folyamatos szállítása. A mezőgazdaság már megoldotta a minden időszakban való csirke- és tojástermelést, a kacsa, a pulyka és a hízott liba azonban továbbra is idényjellegű. Ezt a baromfifeldolgozó ipar most házinyúl- és galambfelvásárlással ellensúlyozza. A megye tsz-einek egész sorában létesítettek az elmúlt években korszerű baromfinevelőket, amelyek tízezrével szállítják a csirkét, százezrével a tojást. A kecskeméti üzem rekonstrukciójának élénkítő hatását a baromfinevelésre egyébként jól érzékeltetik a következő számok. Míg 1963-ban 710 vagon baromfit és 35, millió tojást, addig 1968-ban 1222 vagon baromfit és 92 millió tojást vásárolt fel a gyár. Mindemelett a BOV kecskeméti gyárában nemcsak a mennyiséget, hanem — a piaci igényeknek megfelelően — a minőségi követelményeket is figyelembe vették. Olyan munkaigényes termékek gyártását vezették be, amelyek keresettek a világ minden táján. Ezek közé tartozik többek között a darabolt félkész, és konyhakész baromfihús, amelyet ízléses csomagoíásban szállítanak. A gyár exportjának 60 százaléka a nyugati országokba irányul, s termékeik még Japánban és a Kanári szigeteken is kedvelt csemegék. A SIKER ALAPJA Mint a számokból kiderül, a népgazdaság nem fizetett rá a kecskeméti gyár sok millió forintba kerülő rekonstrukciójára. Egy beruházás hatékonysága azonban függ a korszerűsítésre kerülő üzem gazdasági, és politikai vezetőitől, és munkáskollektívájától is. A Baromfiipari Országos Vállalattól a kecskeméti gyár nem kisebb feladatot kapott tavaly mint, hogy az iparágon belüli tapasztalatszerzés szempontjából kísérleti alapon vezesse be a 44 órás munkahetet, s oldja meg az ezzel kapcsolatos problémákat. E sok gonddal és feladattal járó kísérlet mellett is célul tűzték a gyár dolgozói, politikai és gazdasági vezetői, hogy munkaversenyre kelnek a Szocialista munka gyára címért Vállalkozásukat siker koronázta, ugyanakkor nem kis mértékben járultak hozzá ahhoz is, hogy a BOV elnyerte a Szocialista munka vállalata, a Kiváló vállalat címet. S, hogy érdemes volt azt igazolja: 21 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak eredményes munkájuk nyomán. Nagy Ottó Hogyan kamatozik a beruházás Közgazdasági számítások a BOV kecskeméti gyárában Vita a napraforgó-termesztésről Hazánkban az olajipari növények közül a legnagyobb területen a napraforgót termesztik. Jelentő'ségét indokolja, hogy növekszik a növényi olajok iránti bel- és külföldi igény. A napraforgóolaj a hazai szappangyártás alapanyaga, s egyben fontos kiviteli cikk. Egyre inkább terjed a belőle készített étolaj használata is. Bár nálunk a háztartásokban inkább az állati eredetű zsírok a keresettebbek, és az egy lakosra jutó étolaj- és margarinfogyasztás még csak két kilogramm körül alakul, várható, hogy ez a szám a következő években emelkedni fog. A napraforgó feldolgozása után visszamaradt extrahált dara nagy fehérjetartalma miatt értékes takarmány. Az olajos növény termesztésével foglalkozó gazdaságok ma már jelentős mennyiségben kaphatnak vissza ilyen darát takarmányozási célokra. Az idén az értékesítési szerződéseknek megfelelően min.den mázsa mag után 30 kilogramm extrahált darát vásárolhatnak a gazdaságok. Mostanában nagy vita van arról, hogy gazdaságos-e a fontos olajos növény termesztése. Az állami felvásárlási árát mázsánként az utóbbi években 640 forintra emelték. Ennek elenére sem versenyképes a bruttó termelési értéket, illetve a termelésből származó jövedelmet tekintve más növényekkel, aminek főként az alacsony termelési színvonal az oka. A bácskai termelési körzetben a tagszövetkezetek kérésére a termelőszövetkezetek területi szövetsége tanulmányt készített a napraforgó-termesztés jelenlegi helyzetéről, különös tekintettel a gazdaságosságra. Ezt követően nemrég, az olajos növénnyel foglalkozó termelőszövetkezetek részvételével ankétot rendeztek. Megállapították, hogy hat mázsa alatti holdanként! termés esetén nem gazdaságos a termesztés. 10 mázsa felett pedig az egyik legnagyobb jövedelmet adó növény, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a termelőszövetkezetekben ilyen termésátlag elérésére kell törekedni. A bácskai körzetben 1965-ben 2660. tavaly 3780 holdon termesztették a fontos ipari növényt. Nemcsak a terület, hanem a termésátlag is emelkedett. Hat és félről nyolc és fél mázsára. Néhány termelőszövetkezet példája azt bizonyítja, hogy egyes táblákon az elmúlt évi aszályos időjárás mellett is elértek 13—14 mázsa holdanként! termést. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy több csapadék esetén 15—16 mázsa magtermés elérése sem volna ritkaság. Tavaly a bácskai körzetben nyolc termelőszövetkezet termelt tíz mázsa felett holdanként. A bácsbokodi Űj Otthon, a felsőszentiváni Űj Élet és a katymári Rákóczi Termelőszövetkezetek viszont az elmúlt négy év átlagában meghaladták ezt a hozamot. Ez ugyan dicséretes, de szerény eredmény ahhoz képest, hogy 32 közös gazdaság termeszti a napraforgót. A közeljövőben speciális kombájnok érkeznek a Szovjetunióból, amelyekkel lényegesen kisebb veszteséggel lehet a betakarítást elvégezni. Közismert, hogy ennél a növénynél rövid késlekedés is egy-másfél mázsa holdankénti termésveszteséggel jár. Ugyancsak a Szovjetunióban az eddigieknél jóval magasabb olajat tartalmazó fajtákkal kísérleteznek, ezek közül néhányat nálunk is termesztenek a következő években. A bácskai körzetben tavaly 32 ezer mázsán felül termeltek napraforgót 20 millió 500 ezer forint értékben. Ennek az összegnek mintegy fele volt a termelőszövetkezetek tiszta jövedelme. Kilenc közös gazdaságban vizsgálták külön az önköltséget. Egy mázsa napraforgó termelése átla^ gosan 215 forintba került. Az egész körzetben 301 forintért termeltek egy mázsát ebből az olajos növényből. A tiszta jövedelem minden mázsa után 339 forint volt. Érdemes tehát termesztésével foglalkozni sikerül emelni. K. S. Beszéljünk a mércéről Az új mechanizmus körülményei között a kibővült vállalati hatáskör és a nagyobb önállóság nyomán természetszerűleg sokasodik a vezetés munkája, gondja, felelőssége. Bizonyos fokig a vezetés jellege, szerepe is módosult. A hatékony vállalati nyereség-érdekeltség következtében a műszaki-termelési kérdések helyett az értékesítési, a komplex gazdálkodási feladatok kerültek előtérbe. Növekedtek a vezetéssel szembeni követelmények, szigorúbb lett a mérce, de a káderek kiválasztásának, megítélésének alapelve nem változott. Ma is a népi demokráciához hű, politikailag és szakmailag képzett, szervezőképes és irányítani tudó emberekre van szükség a vezetésben. A kádermunka alapelve a reform nyomán jottányit sem módosult. Azért kell ezt külön is aláhúzni, mert sokan félreértik, hogy az új gazdasági mechanizmusban időnként más hangsúlyt, sőt esetleg más megfogalmazást is nyernek egyes kérdések. A párt IX. kongresszusának megállapítása, noha 1966. novemberében hangzott el, mégis időszerű, napjaink egyik aktuális kérdésére ad frappáns, félreérthetelen választ: „A társadalomnak nem apolitikus szakemberekre és nem szakmailag hozzá nem értő „politikusokra”, hanem megfelelő vezetőkre van szüksége. A feladatokra való alkalmasság társadalmunk minden vezető tisztségében a szocializmus iránti odaadást, a szakmai felkészültséget és a vezetőkészséget egyaránt és együttesen követeli.” A szakmai felkészültség: a műszakigazdasági képzettség értelmezés körül van talán most már a legkevesebb félreértés, hiszen negyedszázaddal a felszabadulás után joggal kérjük számon a vállalatok vezetőitől a szakmai tudást, sőt a diplomát is. Ám önmagában két-három diplomától sem lesz okvetlenül valaki alkalmas, rátermett vezető. A magasfokú szaktudás csak akkor érvényesülhet teljes értékűen, egy-egy vezető munkakörben, ha párosul az irányító, szervező készséggel, a vezetőképességgel. Ma már önálló tudomány, sőt annak tucatnyi specializált ágazata foglalkozik a vezetői ismeretekkel. Hazánkban is előtérbe kerültek a vezetéselméleti kérdések, $ megkezdődött a vezetői ismeretek tudományos igényű publikálása, szervezett oktatása. A vezetés képlete azért így sem olyan egyszerű. Ha a műszaki-gazdasági végzettség, plusz a vezetési ismeretek elsajátítása révén bárki alkalmassá válhatna a vezetésre, akkor tulajdonképpen annyi jó vezetőnk lehetne, amenynyit akarunk. Ez, sajnos, azért nem lehetséges, mert a vezetőnek az irányító és szervező készségre mint személyes tulajdonságra is szüksége van. Ehhez bizonyos adottság, egészséges ítélőképesség kell: Az átlagosnál nagyobb fokú érdeklődés a közügyek iránt, képesség a távlatok felismeréséhez, intuíció, közvetlenség, bánni tudás az emberekkel, határozottság, állásfoglaló készség; a szükséges kompromisszumok iránti érzék, a változó körülmények és követelmények magasszínvonalú kifejlesztéséhez kevés az elméleti felkészültség. A gyakorlat teszi a mestert — tartja a közmondás. Ez fokozottan érvényes a vezetőre, aki nem élettelen anyagot formál, hanem embereket, közösségeket irányít, új és szinte soha nem ismétlődő helyzetekben határoz. A vezető mesteri képességei pedig csak akkor fejlődhetnek ki, ha hagyják; ha olyan feltételeket teremtenek, amelyben lehet, sőt kötelező vezetni. A megnövekedett szakmai, vezetői követelmények nem szorították háttérbe a politikai felkészültséget, a rendszerünkhöz, a szocializmus ügyéhez való odaadó hűség igényét. Sőt, a nagyob önállóságból és felelősségből fokozottan következik ez a politikai igényesség. Mert egyrészt megnőtt a vezető társadalmi és gazdasági felelőssége az általa irányított kollektívával szemben. Ilyen felelőssége pedig csak a szocialista vezetőnek van. Amíg a tőkés vezetés manipulációival a dolgozók megtévesztésére, a kizsákmányolás leleplezésére törekszik, addig nálunk a dolgozók tulajdonosi helyzetéből objektíve következik a termelési aktivitás, a kezdeményezőkészség, a beleszólási jog, az üzemi demokrácia szükségessége. A gazdasági-műszaki vezetők töbsége még nem tanult meg magas színvonalon politizálni, tudományos alapossággal és szocialista módon vezetni. Most kezd utat törni például a munkaszociológia és munkapszichológia. Szocialista felelősségérzetet, odaadást, politikusi kvalitásokat kívánnak másrészt a vezetőtől azok a döntések is, amelyek a lakosság, a népgazdaság érdekeit közvetlenül érintik. A közgazdasági szabályozó eszközök, a vállalati nyereségérdekeltség nem minden esetben teremti meg automatikusan — főként rövidtávon — az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdekek összhangját. Esetenként a helyi döntéseknél is országos szintű mérlegelés, áttekintőkészség, szocialista felelősségérzet szükséges. A vállalatok vezetői most is a szocialista államot képviselő irányító szervektől kapják megbízásukat, s ezért a bizalomért cserébe természetes követelmény a szocialista rendszerünkhöz való hűség, amely nemcsak szavakban, hanem elsősorban tettekben tükröződik. K. J.
