Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-14 / 108. szám
L 1969. májas 14, szerda A tanács és lakosság a hatósági munka tükrében Megyénkben — a tanácsi szakigazgatási szervek 1 726141 üggyel foglalkoztak az elmúlt évben. Ez azt is jelenti, hogy naponta 5640 ügyet intéztek a tanácsoknál. Emellett — kerek számmal kifejezve — 11 500 állampolgár kereste fel hetente személyesen a tanácsi szerveket, hogy ügyes-bajos dolgaiban választ, tanácsot vagy intézkedést kapjon... E számok is tükrözik a tanácsi szakigazgatási szervek és az ügyfelek, más megfogalmazásban az állam és az állampolgárok közötti kapcsolat jelentőségét. A hatósági ügyintézés Általánosságban megállapítható, hogy a hatósági tevékenység színvonala az utóbbi években emelkedett Az ügyintézés nagy része gyors, pontos és humánus. Ugyanakkor igényesebb a lakosság is; fejlődött jogtudata és nőtt a bizalma a tanácsi szervek iránt. Erre utal, hogy a személyes megjelenés alkalmával számtalan — más jellegű kérdésben is kérnek szakvéleményt, tanácsot, segítséget. Igaz, hogy ma még — hatáskör hiányában — nem minden ügyben tudnak a helyszínen eljárni, viszont hasznos eligazítást adnak ilyen esetekben is. Előrehaladás, hogy a hatósági ügyek döntő többségét — 65 százalékát — a községekben, tehát a közvetlen érdekelteknél intézik. Egyes hatósági jogkörök (pl. építési, ipari, kereskedelmi) — járási szintről — lekerültek a nagyközségekbe, ami idő- és útihez, A fellebbezési eljárás során megsemmisítés vagy megváltoztatás sorsára az összes (fellebbezett) határozatoknak 16.9 százaléka jutott. Ez azt is mutatja, hogy az apparátus határozatainak egy része kifogásolható. Ami még fogyatékosság Amikor kimondtuk, hogy a tanácsi hatósági munka határozottan javult a korábbi évekhez képest — s ebben közrejátszik a politikai és szakmai felkészültség növekedése —, azt sem hallgathatjuk eL ami még fogyatékosság. Tapasztalható még formális, bürokratikus ügyintézés, melynek okai közt szemléletbeli bizonytalanság éppúgy lehet, mint közömbösség, a döntéstől való húzódozás... Nem mindig sikeres a helyi és népgazdasági érdek összehangolása. Az apparátus egyes dolgozói a sok nehézség, az azonos jellegű ügyek nagy száma következtében néha elfásulnak, A jogszabályok fogyatékosságai is gátolják a jó ügyintézést. Egy részük elavult más részük oly sok módosításon ment keresztül, hogy nemcsak a jogalkalmazók. hanem kiváltképpen az ügyfelek számára áttekinthetetlenek. A lakásügyi jogszabályhoz például mintegy 350 elvi állásfoglalást adtak ki, melyeket figyelembe kell venni az eljárás során. Hasonlóképpen áttekinthetetlenek a lakosság adóztatására vonatkozó, vagy mezőgazdasági jellegű jogszabályok — nagy számuk miatt Tapasztalható volt, hogy egyes helyeken — a félfogadást illetően — nem teljesen esték egybe a lakosság, illetve az apparátus kívánalmai. Az ügyfél azt szeretné, ha hivatalos idő alatt bármikor fogadnák, az apparátus viszont ezzel a folyamatosabb munkavégzésben érezné magát gátolva. Ezt enyhíti megfelelő írásos tájékoztatók kiadása, valamint a hivatalok bejáratánál elhelyezett „eligazító”^ elhelyezése. A ianácssxervek továbbfejlesztése költség-megtakarítást is jelent a lakosságnak. Jelentős továbblépés volt többek között a hatósági bizonyítványokra. a szabálysértési eljárásra, a közületi elhelyezésre vonatkozó kormányintézkedés, amely szintén a hatósági munka decentralizálását jelentette. Az első fokú határozattal elintézett ügyeknek mindössze 2.5 százaléka, ellen éltek fellebbezéssel. Elmondhatjuk tehát, hogy az esetek 97.5 százalékában az ügyfelek számára megnyugtatóan intézkedtek ... Kedvező jelenség, hogy az első fokú határozatok elleni fellebbezések) 30 százalékát saját hatáskörben bírálták el, azaz orvosolták az esetleges törvénysértéseket. A többi — 70 százalék — került felettes szakigazgatási szerv-Az államigazgatási munka tartalmasabbá, korszerűbbé tételének sürgető igénye szükségszerűén veti fel a jelenlegi községi — de a járási — tanácshálózat felülvizsgálatát is. A korszerű településpolitika érvényesülésének előfeltétele a települések társadalmi és gazdasági erejének erőteljesebb koncentrálása, a helységek tervszerű, arányos és koordinált fejlesztése, a megnövekedett önállóság hatékonysága érdekében. A helyi szellemi és anyagi erők intenzívebb felhasználását segíti elő a nagyközségek szervezésére, az egyes községek városi irányítására vonatkozó kormányhatározat, amely a tanácsszervek továbbfejlesztését is jelenti. összefoglalásként is: minden azt mutatja, hogy a tanácsi szervekkel szemben támasztott új, korszerűségi követelmények mind magasabb színvonalú politikai és szakmai hozzáértést kívánnak az apparátus dolgozóitól. Hogy mily sok ötlet, alkotókészség van a tanácsi apparátusban, a tanácsok közel 20 éves tevékenysége igazolja. Hogy ezalatt ennyit épültek, szépültek, kulturálódtak, gyarapodtak községeink, városaink — csak úgy volt megvalósítható, hogy a tanácsi szervek a lakossággal egyetértésben és összefogva, szakértelemmel és emberséggel intézkedtek, igazgattak. Dr. Szokoli Gyula, a megyei tanács vb igazgatási osztályvezetője annak volt becsülete, aki két kezével keményen megdolgozott a megélhetésért, de közben jussából és jogaiból egy jottányit sem engedett! Jöttek a Bajáról is kihúzódó szegények, akik •— nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül — világéletükben máshoz jártak napszámba, s mindig oda, ahol fölvették őket —-, s ezenközben még az is előfordult, hogy a mezőgazdaságban dolgoztak. A politika kevéssé érdekelte őket, mert annak ez idáig kevés értelmét látták saját életükben. Előttük annak volt becsülete, akiért kapkodtak a munkaadók, de mégsem szakadt meg a munkában, és sikerült az átlagtól valamivel jobb bért elérnie. S jöttek — a telepesek között legnépesebb csoportban — a bukovinai székelyek, akiknek különösen nehéz múltjuk volt: a mádéfalvi veszedelem után a Havasalföldre menekültek, ahonnan pár évtized múlva gróf Hadik András vezette el őket a Kárpátok égbenyúló bércei között meghúzódó apró, biztonságos völgyekbe; majd 1941-ben az akkori, hazardírozó magyar kormány a jugoszláviai Bácskába telepítette őket, ahonnan a háború végén ide települtek, ök Bukovinában inkább pásztorkodtak, s ha földet is műveltek mellé, akkor jóval alacsonyabb fokon, mint azt a Bácskában tették. Kalandos és veszélyes évszázadaik azt diktálták nekik, hogy azt az embert becsüljék, aki tud a hatalmasok nyelvén beszélni, de közben a saját elképzeléseit is megvalósítja! Micsoda színes forgatag. Ahány ház, annyi szokás! Hát akkor ennyi nemzetiség, és különböző vidékekről összejött népcsoport!... Nehéz volt az első években: ha a székely akart valamit, azt szinte az összes többi csoport megvétózta, de nem járt jobban a délszláv, a német, a sarkadi kubikos, vagy a többi sem. A földön meg lehetett osztozni: annyi volt, hogy nem is vették mindet igénybe — de az otthonról hozott szokásokat összepászítani, a különböző észjárásokat, világképekét egyeztetni! Ez mérhetetlenül nehéz volt. Az ötvenes évek elején öt termelőszövetkezeti csoport működött a községben, s mindegyikben más-más, egymással összefogni, együttműködni nem tudó csoport! — Ma egyetlen munkaközösség az egész falu, s még a brigádok, a munkacsapatok sem származás, hanem utcák szerint alakulnak! Egymás mellett, egymást segítve dolgozik német és délszláv, őslakos magyar és székely, felvidéki és bajai, sarkadi és szabolcsi! Székely Vilmos, aki még az Osztrák—Magyar Monarchiában született, aztán a Román Királyságban járt iskolába, majd a Vajdaságban nevelte gyermekeit, most így beszél: — Ha húsz évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy két évtizeden belül itt békesség, rend, nyugalom, sőt megelégedettség és boldogság lesz, hát azt kinevettük volna, kéremszépen! A háború végén mindenkinek más-más volt a célja, elképzelése. Hamar rájöttünk azonban, hogy a sértődése-Bosszúságok Magyaroknak tilos? Május 7-én munkatársaimmal együtt Kecskeméten jártunk és felkerestük az Aranyhomok Szálló kezelésében levő Bugaci csárdát. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor a félmeztelen, mezítláb megjelenő főpineér közölte velünk, hogy külföldi vendégeket várnak, ezért csak a csárda melletti szerfás épületben ülhetünk le. Az igazsághoz tartozik, hogy a csárda berendezését és a búbos kemencét az ablakon át megnézhettük. Másfél órán át üldögéltünk a színben, de senki nem szólt hozzánk. A csárda körül négy-öt ember rendezkedett és miután néhány üveg sört elfogyasztottak, hangos megjegyzéseket tettek ránk. Ezután éhesen és szomjasan jobbnak véltük, ha távozunk. Felvetődik azonban az a kérdés, a Bugaci csárda kizárólag külföldiek rendelkezésére áll? Tudomásunk szerint vendéglátóiparunk ilyen megkülönböztetést nem tehet. Ha azonban mégis, jó lenne valahogy a bugaci határban táblán jelezni: Magyarok számára belépni tilos! Guzán Attila Budapest A vevők egyedül maradtak... A közelmúltban az ágasegyházi áruházban jártam, petróleumot akartam vásárolni. Az üzletben nyomban sorbaálltam, mert siettem. Az üzletvezető két eladóval a pulton egy üzleti könyvet tanulmányozott, a vevőkre ügyet sem vetettek. Ezután az egyik eladó bement a raktárba, mert telefonon Pestről keresték. Követte őt az üzletvezető, J a vevők egyedül maradtak, a kiszolgálást teljesen megszüntették. Később kijöttek és az üzletvezető ismeretlen okból az utánam következő vevőkéi és gyanakvásokat még a múltból hoztuk magunkkal. Ma már nemcsak a falu, s a határ egy, hanem az érdekek is egybeesnek benne és rajta. Elgondolkodik, ahogy egyenes tartással ül az egyenes hátú széken: — Mi hozta ezt?... Hát mindenekelőtt a kényszer, valljuk be őszintén! Ha születtünk, akkor valahol élni kell, s Vaskút sokféle lakosságának úgy adatott, hogy itt éljünk egymás mellett, senki sem szaladhat ki a világból!... De hozta a rendszer is, kérem, nem lehet eltagadni: immár huszonnégy éve mindig csak azt plántálják belénk, hogy meg kell egyezni, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért kell élni... Akik eleinte nem hitték, ma már azok is látják a mondás igazát! A vaskúti példa tehát a mában mutatja meg nekünk, hogy a legkülönbözőbb nemzetiségek és népcsoportok egymásra találhatnak, barátokká válhatnak, ha helyes vezérlő elvet választanak maguknak. höz fordult és kiszolgálta. Eddig azt hittem, a kereskedő a vevőért van és a vevők egyformák. De sajnos, Ágasegyházán a gyakorlat mást mutat. Jómagam ezért petróleum nélkül szálltam az induló vonatra. Frankó László Ágasegyháza Hol késik a'felvásárló ? Rendszeresen olvasom az állattenyésztéssel, állattartással foglalkozó cikkeket. Jómagam szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozom. Tehenem márciusi borját sehogyan sem tudom értékesíteni. Az Állatforgalmi Vállalat kiskunfélegyházi kirendeltségének megbízottja április 18., majd 30- ra rendelt Kiskunmajsára. Elmentem, de ő egyik alkalommal sem jelent meg, így a borjút mindkét alkalommal hazavezettem. Ügy hiszem, az állatért 800—900 forintot kaphatok, az utazgatások esetenként 100 forintba kerülnek, így még a borjú árából megyünk az átvevőhelyre. Sajnos, eddig feleslegesen. Azon pedig külön csodál-A dugópanaszra Szakács József szanki lakos fürdőkáddugóval kapcsolatos panaszát kivizsgáltuk és az alábbiakat közöljük: Szakács József abban tévedett, hogy a dugó a fürdőkád vételárában van és így, mint felszámított cikk, szoros tartozéka a fürdőkádnak. A szállító vállalat is csak fürdőkádat számláz, minden tartozék nélkül. Ebből adódik, hogy j az eladás is aszerint történik, hogy kinek mire van szüksége. A panaszos nem vásárolt dugót, így nem is kaphatott. Vizsgálatunk alkalmával a boltvezető emlékezett rá, hogy az összes tartozékot felajánlotta a vevőnek, azonban a vevő úgy nyilatkozott: „a szerelő majd megmondja, milyen alkatrészek lesznek szükségesek”. Kiskunmajsa és Vidéke Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatósága A hibát jelezni kell Dunaegyháza községben április 23-án az utcai szakaszbiztosító kiolvadt. Er-A Szeged környéki olajmező telepeinek számottevő része a Tisza és Maros medre, illetve árterülete alatjí helyezkedik el. Ezeken a pontokon kockázat nélkül nem lehet fúróberendezéseket felállítani, kutakat kiképezni, ezért a berendezéseket a gátakon kívül helyezik el, és speciális műszerekkel, fúróberendezésekkel ferde síkban hatolnak az élővizek, illetve az árterületek alá. A terv szerint az algyői mezőben kozom, hogy bár Szánkón átveszik a növendék- és hízott marhát, süldőt, sertést, de a borjút — nem. Vajon miért. Csepreghi Imre Szánk Kézbesítés kis hibával Régi előfizetője, olvasója vagyok a Petőfi Népének. Nagyon szeretjük, a család minden tagja talál benne olvasni valót, de sajnos, mindig késve jut el hozzánk. Gyakori, hogy kedden kapjuk az elmúlt szombati, vasárnapi és keddi számot. Ügy gondoljuk, azért járatunk napilapot, hogy naponként és ne hetenként kétszer kapjuk meg, hiszen naponta szeretnénk olvasni a megyében és a megyén túl történt események* röl. Sárosdl Károly Soltvadkert (Olvasóink panaszát továbbítottuk az illetékeseknek. Válaszukra lapunkban e rovat keretében visszatérünk. Szerk.) ről értesítették Buránszki Ferenc dunaegyházi dolgozónkat, aki betegállományban volt, ezért a solti körzetszerelőségünkre továbbította a bejelentést. A bejelentés másnapján körzetszerelőnk megjelent és a hibát elhárította. Április 26-án jelentették azt, hogy községben levő és lakással egybeépített fodrászüzletben áramszolgáltatási hiba miatt 23-a óta nem tudnak dolgozni. Szerelőink a hibát kijavították. A dunaegyházi tanácsházán a fodrászüzlet áramkimaradását senki sem jelentette be, így körzet szerelőnk a 24-i javítás alkalmával nem tudhatta meg, hogy a szakaszbiztosító olvadásán kívül a fodrászüzletben is áramszolgáltatási zavar van. Ebből következik, hogy a község lakóinak minden alkalommal ilyen irányú panaszait a tanácsházán kell bejelenteni, így nem fordulhat elő, hogy egy község, vagy ennak egy része napokig villanyáram nélkül marad. DÁV Üzletigazgatóság Nagykőrös mintegy hetven irányított ferdefúrást hajtanak végre. A nagy szakmai felkészültséget, gyakorlatot igénylő munka már eddig is kiemelkedő eredménnyel járt. Az Algyő—253 számú ponton ferdefúrással csaknem kétezer méter mélységig hatoltak le, és több mint négyszáz méteres, vízszintes irányú kitérést sikerült elérni. Ezt a teljesítményt jelenleg a hazai ferdefúrások rekordjának tekintik. &sz o I az i 11 e t óké s Ferdefúrási rekord
