Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-14 / 108. szám
1 «IM Vásár Újvidéken A MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉNEK VILÁGSZÍNVONALA A PIACI VERSENYKÉPESSÉG FONTOS FELTÉTELE A CSOMAGOLÁS GYORSABB ÜTEMET DIKTÁL A KONKURRENCIA A munkások döntöttek A Komárom megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál a munkásokra Az IBUSZ által szervezett kétnapos újvidéki vásáméző kirándulás részeseként .szeretnék beszámolni olvasóinknak a szomszédos Vajdaság mostani legnagyobb eseményéről, a nemzetközi mezőgazdasági vásár látnivalóiról, s az ott szerzett tapasztalatokról. Előrebocsátanám, hogy csak futó benyomások ezek, de talán mégis alkalmasak arra, hogy elgondolkodjunk azon, hol is tart a világ mezőgazdasága, élelmiszergazdasága, s hol a mi helyünk ebben a hatalmas versengésbal. Jó propaganda, színvonalas rendezés Az első, amit megállapíthatunk, hogy a 36. újvidéki ezőgazdasági árumintaváx — ahogy itt emlegetik igen nagy propagandát ipott a jugoszláv hazai és külföldi sajtóban. Jelensége vitathatatlanul túlnő vajdasági tartomány ke;tein, sikerült valóban emzetközivé tenniük, amit kiállítók nagy száma — 5 ország 1300 kiállítója — i bizonyít Amint Grósz László, a ásár vezérigazgatója éreklődésünkre elmondotta: v. vásár megtartotta eddi;i kettős, vásári és kiállíási jellegzetességét, de az dén főként a gazdasági, íruforgalmi tendencia keült előtérbe.. Az érdeklőlésre jellemző, hogy már a óvó évi vásárra is történtek előjegyzések. A külföldiek kivétel nélkül elsősorban mezőgazdasági gépeket, élelmiszeripari felszereléseket hoztak el a kiállításra, de szerepelnek vegyipari cikkekkel, védőszerekkel és műtrágyákkal is. Ausztria és Nyugatnémetország fajszarvasmarhát, Magyarország pedig tenyészjuhokat is kiállított. A legnagyobb területet a gépesítés foglalja el — az USA csarnoka például ezer négyzetmétert borít be, körülötte még 2400 négyzetméteren több tengerentúli cég mutatja be áruját A kiállítás több rinnt tízmillió dinárjába került a szervezőknek, ennék eredményeként azonban az újvidéki mezőgazdasági vásár Európa egyik legszebb, valóban minden igényt kielégítő, szakosított rendezvényévé vált. A megnyitó ünnepségen — pénteken délelőtt tartották — sajnos, nem lehettünk még ott, de mint a vásár első látogatói a kora délutáni órákban, a későbbi tumultust megelőzve, igen kényelmesen vehettük szemügyre a látnivalókat. A vásárló szemszögéből A bejárat melletti csarnokokban az élelmiszeripar, a magtermesztő vállalatok és más mezőgazdasági szervezetek termékei láthatók. Ami első pillanatban is megfogja a látogatót, az ízléses csomagolás, a termékek korszerű adjusztálása. Maga a jugoszláv ipar is élenjár ebben, de sok más külföldi ország is felvonultatta és működés közben is bemutatta csomagológépeit, eszközeit. Sokan állták körül például egy hamburgi gyár fóliatasakoló gépét, mely sajt és húsféléket Is csomagolt légmentesen. Nagyon előretört a műanyag, láttunk még gyümölcsösládákat is műanyagból. Az volt a benyomásunk, hogy mindent a vásárló szemszögéből néznek ezek a gyártó cégek, s az Ízléses csomagolás elterjesztésében még sok tanulnivalónk lehet az iparilag fejlettebb országoktól. Azt hiszem sóit meglepetést okoz a megyénkben látogatóknak az a 2500 négyzetméteres csarnok, melyben Jugoszlávia legnagyobb mezőgazdasági-ipari kombinátjai mutatják be termékeiket, szövetkezésük eredményeit. Külön csarnokban kapott helyet az élelmiszer- és italkóstolókkal egybekötött országos bores szeszesital kiállítás. Ha a jugoszláviai borok nekünk magyaroknak tán nem is ízlenek úgy, mint az itthoniak, de azt el kell ismerni, hogy sokkal nagyobb a választék, mint gondolnánk, s meglepően olcsók is a különböző borféleségek. A kitűnő adjusztálásra itt is felfigyeltünk. Mint mondják: a piaci versenyképesség fontos feltétele ez, s nem egyszer döntő lehet az áru elhelyezésénél. A mezőgazdaság gépesítésének legjobb színvonala van képviselve ezen a kiállításon, s már csak ezért is érdemes ide utazni. A magyar mezőgazdasági gépgyártás csak igen szerényen, mondhatni alig van jelen az újvidéiki vásáron. Nem tudni, mi ennek az oka. Ha tengerentúliaknak megérte, talán nekünk is megérte volna... Már csak az egybevetés végett is. Mert az tény, hogy egyre gyorsabb ütemet diktál a konkurrencia, s a piacon nem szabad becsukni a szemünket. Erre is figyelmeztet bennünket az újvidéki árumintavásár. F. Tóth Pál bízták a bérfejlesztésre szánt összegek szétosztását. A brigádtagok kollektiven döntötték el, hogy ki milyen bérjavításban részesüljön. A munkások ügyesen éltek a megnövekedett jogkörükkel és igazságosan, a teljesítmények arányában közmegelégedésre osztották fel a forintokat. A vállalat vezetői kontroliképpen — a munkásoktól függetlenül — maguk is kidolgozták, hogy kinek milyen béremelést adnának. Kiderült, hogy héhány kivételtől eltekintve, a vezetőség és a munkásság béremelési terve jóformán fillérre megegyezett Miniszteri rendelet a szakmai üzletkörökről A belkereskedelmi miniszter most megjelent rendeleté — az érintett minisztériumokkal egyetértésben — szabályozza a boltok szakmai üzletkörét. A rendelethez mintegy 5 oldalas melléklet tartozik, amely felsorolja, hogy miiyen bolt milyen árukat hozhat forgalomba. A miniszteri rendelet a gazdaságirányítás új rendjének szellemében látott napvilágot. Korábban ugyanis az üzletköröket utasítás írta elő és csak a belkereskedelmi miniszter felügyelete alá tartozó bolti kiskereskedelmi vállalatokat érintette, az áruházakat és a vendéglátóipart például nem. A mostani miniszteri rendelet egyrészt magasabb rendű jogszabály, másrészt kiterjed a Belkereskedelmi Minisztérium ágazati felügyelete alá tartozó valamennyi kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatra. A rendelet — a korábbitól eltérően — lehetővé teszi, hogy a holt az üzletköréhez tartozó árukon kívül az azok használatához, feldolgozásához szükséges alkatrészeket, tartozékokat, kellékeket, felszereléseket, kiegészítő cikkeket is árusítson. Ugyancsak újszerű, hogy az iparcikkeket árusító boltok az üzletkörükhöz tartozó cikkek kölcsönzésével is foglalkozhatnak, természetesen a kölcsönzésre vonatkozó szabályok betartásával. A rendelet azt is leszögezi, hogy a forgalomba hozott áruhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz, például a házhozszállításhoz stb. külön engedélyre nincsen szükség. A kedden életbelépett rendelet előírja, hogy a már működő boltok engedélyeit az új üzletköri jegyzéknek megfelelő működési engedélyre kell kicserélni 1969. december 31-ig. (MTI) Kunszabó Ferenc: Gépek, gépek, gépek. A vaskúti példa Ä vásár középső részét a gépek uralják. Jórészt a szabadban elhelyezve láthatók itt a törpe- és óriásgépeik. A nagyüzemek igényei mellett sók kiállító cég igyekezett a klsárutermelőknek is kedvében járni. Az amerikaiak például egész kollekciót hoztak törpetraktorokból, kisgépekből. Mind több azonban a nagy teljesítőképességű mezőgazdasági gép és berendezés. Igen impozáns például a magyarokkal is együttműködő újvidéki Pobeda gépgyár kiállítása, ahol a járvasilózó és kukoricacsőtörő gépek egész sora látható a sok egyéb mellett. Jugoszláviában egyébként napjainkban a nagygazdaságok fokozatos integrációja megy végbe, s az eszközök egyesítése elősegíti a technológia fejlesztését. Mintha ez jutna kifejezésre a gyorsan fejlődő jugoszláv gépgyártásban is. A nyugati cégeknél — főleg az osztrák pavilonban, illetve kiállítási területen látható ez — a komplexitásra való törekvés érződik, vagyis a mezőgazdaság minden lehetséges munkafolyamatának gépesítése. S ebben bizonyára a növekvő munkaerőhiány is közrejátszik. Kevesebb a monumentalitás, s inkább a részfolyamatok kidolgozása a jellemző ... Mindenesetre ez is elgondolkoztató lehet a mi szakembereink számára. Ezek a jegyzetek, ha a múltról vagy a tegnapról szólnak, akkor is a mához beszélnek, de a jelenhez akarnak elérni témájukban is — nem anélkül, hogy a mát alakító minden lényeges mozzanatot föl ne tárnának. A felszabadulás és a demokratikus kezdés körülményeinek taglalása után ezért került szóba á nemzetiségek helyzete, múltja, s a vallási kötöttségek. Ugyanezen okból kell most szólni a magyar nemzeten belüli más népcsoportokról — akik persze csak a Bácska felől nézve voltak mások idetelepedésük idején. Vaskút lakossága a felszabadulás előtt mintegy hetven-nyolcvan százalékban volt német, s rajtuk kívül magyarok, délszlávok szinte egyenlő arányban. A háború után a németek száma a felére csökkent, a község lélekszáma mégis alig lett kevesebb, mert az üresen hagyott helyeket elfoglalták a telepesek. Tegnap még telepesek — ma már törzsökös lakosság: a két jelző itt könnyedén elfér egy mondatban, de eljutni egyiktől a másikig! Az nem volt könnyű sem a telepeseknek, sem az őslakosoknak. Ahány ház, annyi szokás — tartja a régi mondás, s hogy ebben a megállapításban mi minden van, azt csak az tudhatja igazán, aki próbált egyik házból — sőt: Építők tanácskozása 1969. május 14, saerd» Tegnap az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottságán értekezletet tartottak a szakszervezethez tartozó 16 vállalat igazgatói és szb-titkárai. Laczi Endre megyei titkár, bevezető szavaiban köszönetét mondott a vállalatok igazgatóinak azért, hogy az elmúlt esztendőben szorosabbra- fűzték együttműködésüket a szakszervezeti bizottságokkal. Ezután az építők napjának megrendezésével kapcsolatos tennivalókról tárgyaltak. A tanácskozás második részén már csak az szbtitkáro'k vettek részt. Ezen értékelték a nemrég lezajlott szakszervezeti választások tapasztalatait, majd a számvizsgáló bizottság jelentést terjesztett elő a megyebizottság és az alapszervezetek 1968. évi gazdálkodásáról, foglalkoztak a tagszervezés, valamint a tagdíjfizetés eredményeivel. hazából — a másikba telepedni. Vaskút színképét a felszabadulás után még öt népcsoport, gazdagította. Jöttek Szlovákiából, a viszonylag magas termelési kultúrával, és a. bácskaihoz hasonló civilizációval rendelkező magyarok. Ök szorgalmasak voltak, és törekvők, többségük a politikával keveset törődött, vagy legalábbis saját fogalmaik szerint értelmezték. Az ő szemükben — életmódjuk és évszázados szokásaik alapján — annak volt becsülete, aki legalább tíz holdon gazdálkodik, lovain reng a hús, és lakása szélesen, tágasan néz a utcára. Jöttek a nyírségi szegények, akik magukkal hozták a sívó homok emlékét, amelyikbe még bukfencet volt a leggazdaságosabb vetni, mert a magot a szél messzire hordta, ha éppen kedve tartotta. Igénytelenek voltak, és a világ dolgaival keveset törődtek — mert eladdig a világ is keveset törődött velük —, a politikát meg legtöbbjük éppen úri huncutságnak tartotta. Előttük annak volt becsülete, aki úgy tudott spórolni, hogy egy kocsi bécsitökből és tíz zsák csöveskukoricából ébhalál nélkül átteleltette a családját. Lovakról csak ábrándozhattak — de minek ábrándozzon az ember, ha nem lehet realizálni? —, az pedig, hogy a szobában agyag vagy deszka szolgál-e padlóul, a legkevésbé sem izgatta őket. Jötteka Békés megyei kubikosok, akik közül az idősebbek már annyi földet mozgattak meg életükben, ami . alá az egész úri Magyarország ingyenélőit el lehetett volna temetni. Ök is igénytelenek voltak, de az Ínséget nemigen ismerték: a férfiak messze földekre jártak vasutat, gátat, halastavakat és kikötőket építeni, míg feleségeik a gyermekeket nevelték otthon a munkások szigorú elvei, és emberséges meggondolásai alapján. A sarkadi telepeseknek már a nagyapjuk is szervezett munkás volt, s a felszabadulás után legtöbbjük egészen világosan látta, hol a helye, mi a tennivalója. Az ő szemükben Horgászmagány „Tüzesen süt le a nyári nap sugara..és a déli órákban elnéptelenedik a tassi zsilip környéke, a messzi földön hires horgászparadicsom. A csillogó víztükör és a fehér kövek megsokszorozzák a napfény erejét, és a két közeg határán üldögélő magányos horgásznak minden kitartására szükség van, ha továbbra is várni akarja a kapást. Ha nem tévedünk, valahol itt válik sporttá ez a nyugalmas szórakozás. (Pásztor Zoltán felvétele.)
