Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
1969. április IS. vasárnap S. oldal A Pál utcai fiúk A rangos irodalmi alkotásokat állítólag lehetetlen filmre vinni. Ez majdnem így igaz. de aki ezt az alapigazságot legvitathatatla nabbul megcáfolja: minden kétséget kizáróan Fábri Zoltán. Pillantsunk végig életműve kiemelkedő mun káin: Körhinta. Hannibál tanár úr. Édes Anna, Húsz óra. Utószezon... — lehetne még teljesebbé tenni a sort, de aligha lehet kétséges, hogy az említett filmek nemcsak hogy nem hoztak szégyent Sarkadi Imre. Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső. Sánta Ferenc és Rónay György nagyon nemes irodalmi alapanyagára, hanem jelentős és egészen sajátságos „rendezői pluszt” adtak az írott műhöz. (Talán a Húsz óra az egyetlen kivétel.) Ezzel lényegében véleményt is mondtam A Pál utcai fiúkról, hiszen olyan nagyságrendű művész esetében. mint Fábri Zoltán, majdnem törvényszerűség, hogv sikerüljön n+l-edszer is. ami már n-szer sikerült. Vagy ha nem törvényszerűség, ebben az esetben mindenképpen így volt. Egészen természetesen ezt a tényt egyetlen filmkritika sem vitatta eddig. és valóban egészen reménytelen dolog lett volna. Annál többet tűnődtek viszont az eddigi reflexiók a Molnár Ferenc regényéhez való viszonyunkról. Nem valami dicséretes dolog ez. nem árul el túl sok tiszteletet Fábri Zoltán rendezői talentuma iránt, viszont — mint minden hiba — valami rendezetlenséget ez is bizonyít. Ebben az esetben a mai irodalmi közvélemény. illetve irodalom- tudomány nyugtalanítóan ellentmondásos Molnár Ferenc kéoét. E®y filmrecenzió keretein belül természetesen lehetetlen javas1azokat találni az ellentmondások megszüntetésére, a „csalhatatlan” re- ceotek csak tovább fokoznák a zűrzavart. De mégis rctoir^öbbentő. Tain Molnár Ferenc a legismertebb magvar író a vi'ágon. mes- tersé°beli tudá'a. nvelvi vir+unzitása. nroblémalá'á- sa. h"morérzéke szinte közmondásosan nagvszerű. Miárt fanyalog hát olv észrevehetően irodalomkritikánk. ha Molnár Ferenc szóba kerül? És most A Pál utcai fiúk kapcsán miért veszi át ezt az indokolatlan tartózkodást a filmesztétika, maid minden művelője is Megéri-e a Molnár Ferenc művészi súlya körüli bizonytalanság azt a kockázatot, hogy éltük is legkivált Anthony Kemp, Nemecsek Ernő alakítója. A felnőtt színészek villanásnyi jeleneteiben Tö- rőcsik Marinak jutott a legnagyobb lehetőség: meg- rázóan élte át. minden érzelgősség nélkül, a gyermeke halála miatt összetört édesanyát. Kiskun tanyák fölött riasszuk a nézőket egy nagyszerű filmtől, amely magyar film. minden kétséget kizáróan, az amerikai koprodukciós partner, és az adaptációs jog mindenféle bonyolultságai ellenére is. (Csupán a szinkron tökéletlenségei zavarnak kissé.) A rendező méltó segítőtársainak bizonyultak az angol gyerekszínészek, közillés György színes képeiről ugyanazt mondhatjuk el. amit Somló Tamás operatőri munkájáról a Fényes szelek után: csodálatos teljesítményre képesek a magyar operatőrök, ha — sajnos, egyelőre csak a koprodukció révén van erre lehetőség — tökéletes nyersanyaghoz, technikai feltételekhez jutnak. Sz. J. Kétszáz méter magasan léptük át a Dunát, elhúztunk Apostag fölött. Jobb kéz felól, Soltra még sütött a Nap, az országút déli oldala már árnyékba borult A kedélyünk is. Ahogyan rossz kalandregényekben olvasható: a fedélzeten kitört a pánik. A magam részéről feladtam a reményt, ötvenezer tanya közül megtalálni azt az egyet, amit keresünk!.. I Vagy ötven gépállomás közül! Vagy egyet az ördög I tudja hány háromszögelési pont közül... Mert még azt sem tudtuk, mit keresünk. Amikor a dunaújvárosi repülőtéren kigurultunk a startvonalra, s akkor benyújtottak az ablakon egy borítékot. Mire kibontottam, Zoli már nyomta a gázt. Három rossz fényképet találtam benne, meg egy cédulát: Repüljön 124 fokos irányszögön — ez nagyjából délkelet —, míg meg nem találja az egyik képen látható fordulópontot. Onnan repüljön tovább (újra a pontos fokérték következett! valamelyik másik kép színhelyéig, maid ... fokon a harmadikig. Ekkor térjen haza a budaörsi repülőtérre. Ez volt az idei felszabadulási repülőverseny második feladata. Az elsőt délelőtt a Dunántúl dombvidéke fölött egészen jó eredménnyel teljesítettük. De ez képtelenség! Ilyen Ifjúsági építőtábor-vezetők háromnapos tanácskozása Helvécián Csütörtökön kezdődött Helvécián az állami gazdaságban az országos önkéntes ifjúsági építőtáborok vezetőinek idei teendőikre való felkészítése. Az ország valamennyi megyéjéből és a fővárosból eljöttek az ifjúsági építőtáborok parancsnokai, műszaki vezetői és nevelési felelősei. A tanácskozást Kecskés Sándor, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára nyitotta meg, majd Gémes Sándor, a KISZ KB Építőtábor Bizottságának osztályvezetője ismertette a feladatokat. Az értekezlet második napján szekcióüléseken vitatták meg a reszortfelelősök a konkrét feladatokat, s ez egyben tapasztalatcsere is volt számukra. Szombaton Helvéciára érkeztek az ország különböző részeiből az állami gazdaságok vezetői az út, vasút és vízügyi intézmények képviselői, akikkel a területileg illetékes táborparancsnokok megtárgyalták az aktuális kérdéseket. Dr. Vajó Péternek, a KISZ KB titkárának zárszavával szombaton ért véget a háromnapos tanácskozás. A KISZ KB titkára, — aki megbeszéléseket folytatott a gazdaságok és egyéb intézmények vezetőivel is — igen hasznosnak és eredményesnek minősítetne a helvéciai összejövetelt N. O. házán sokan összegyűltek: dúltam: Mondok én egyet, dik —, de mindig szeren- — Még az sincs, tábornok mit kéne cselekedni?... kettő lesz belőle!... cséje van: mindig tovább- elvtárs! Végül értem küldtek: én A történet itt emelkedik eresztik vagy továbbszökik. Amaz bólintott: hát per- értek oroszul, választanak a népmesék magasába Végül Baján talál egy őr- sze, ez csak beidegzett ka- még mellém négy embert, anélkül, hogy egy hajszál- nagyot, aki dzsippen Ne- tonakérdés volt. Hozatott s ez a delegáció menjen be nyit is eltávolodna a va- mesnádudvarra, a tábor- még egy evőeszközt, és ma- Bajára. kérje meg a szov- lóságtól. Takács Ferenc azt nokhoz viteti. Sűrű este, ga mellé tessékelte. Aztán jeteket, szabadítsanak fel javasolta társainak: át kell mire odaérnek. A tábor- szálláshelyet jelölt ki ne- bennnnket. menni Bátmonostorra, az nők egy parasztház tiszta ki. — de hogy küld-e ka. elég nagy falu, nyilván szobájában ül, az asztalon tonákat az éjjel SzerernElmeniunk a terenc-csa- tiszteket is lehet találni, hatalmas térkép, a térké- lére, vagy sem, arról egy torna hidjaig, ahol eros A híd felé már vissza nem pen egy tál scsi, mellette szót sem szólt, Takács Fe- szovjet előőrs állt. Egy sár- mehelneki de nádon, éren, fekete kenyér, vodka. Bé- renc pedig nem merte kér- zsi tárgyalt velünk: Sze- • rejtett csónakkal célhoz ér- késen eszik, míg ő beszél, dezni. Tudta, ez is a ka- remlet taktikai okokbol ember! Ha halni aztán iszik egy kortyot, és tanai titoktartás része, nlüf0f,nlT kell, minek haljanak azt kérdi: Másnap autó vitte viszoten!... Elbúcsúzott hat — Voltál katona, tovaris sza falujaba, es a kozsegtársaitól, és nekivágott a Takács? háza előtt újjongó embe— Voltam, tábornok elv- rek fogadták: éjjel megérMonostoron nem talál társ' kezett egy század szovjet nyilván '"''aknával 'veretné- szovjet katonákat Mit te- _ Akkor tudod, hogy ezt kf*003..s a. na^ vidáman nek bennünket — de kü- gyen? A németek agyuznak az egészet tőrbecsa1 ásnak athajozo nemeteket csufo- lönben is; a Vörös Hadse- a túloldalról, veretik a ba- is vehetném? Ha teszem san visszavertek. reg néni szociális intéz- iái utat... a monostoriak fek te a németek kémje Miután Takács Ferenccel mény han->m harcoló ala- ételt-italt, szállást ajánla- vagy?... Elismered, tova- beszéltem, még egy har- kulat!.. Teljes és tiszta nak neki; de ő nem marad- rjS Tokacs? madik változatát is hallotigazsána volt mindenben, hat! ö azt ígérte a falu- — Száz százalékig igaz, tam a történetnek. Baján. de ettől még másnap haj- iának, hogy fe'mentő csa- tábornok elvtárs! amiből egyenesen követkenalban elviszik a jószá- oatokat hoz! Nem állhat Az ßsz katona sokáig zik, hogy annak idején a gainkat egv szálig... Visz- meg, mielőtt mindent meg- nézte összehúzott szemmel, réges-régi múltban való- sznir’d'"1tunk hát a faluba, próbált volna! aztán azt kérdezte: színűleg csak egy legkisebb dolgavégezetlenül. A híd- És elindul. Többször — Vacsoráztál már? királyfi volt, s a nép az ő tói jó távol, mikor a ná- megállíUák. részletesen ki- — Még máma nem et- alakjából hőste'tébői for- dastól már n°m láthatlak kóröPZik ki mosolyog, ki tem esv faltot sem! máHa ki magának a mesebennünket, társaimhoz for- dühös, ki pedig tamásko-; Van kanalad? kincs számos változatát. Duna túlsó, magas part ja, a németeknek szabad belátásuk van. S a közbelatasuk van S a koz- ismeretlennek. segw'k is jobb, mert ha __ o tt lennének, a fasiszták feladatot még nem adtak hazai repülő versenyen! Fülöpszállás környéke valóságos tenger. 150 kilométeres sebességgel kocogunk fölötte. Előttünk Soltszentimre, Csengőd még a sűrű felhők alatt rejtőzik. Körbejárnak a fényképek a kabinban. Egy félig meszelt, félig csupasz tanya, egy gépállomás műhelycsarnoka és kopasz dombon álló furcsa fatorony. Jól emlékezetünkbe véssük mind a négyen, hogy tüstént felismerjük, amint megpillantottuk valamelyiket. Pilótánk, Zémann Zoltán mérnök lapos pillantást vet rám, amikor visszaadja a képeket. Mintha azt mondaná: Nagy volt a mellényed, hogy ismered a megyédet Most mondd meg, hova menjünk!... Igen, mert azt hittem, hogy templom, vagy művelődési ház, esetleg tanácsháza lesz a fényképeken. Akkor tudnám is, ho^y melyik hol van. Kaskantyú fölött találkozunk az első géppel. Szemben repül velünk. Ez biztosan lement Kiskun- majsáig, s visszafordult. Nem találta meg a fordulópontot. Egy ellenfél kiesett... Zoli int, hogy vegyem át a kormányt. Mereszti a szemét az alattunk elsuhanó homokvidékre. A lengedező iránytű szerint próbálom pontosan tartani az irányt. A motor egyenletesen hadar. Jobbra elmarad Bocsa, alánk- szalad az irdatlan bugaci határ. S egyszerre csak feltűnik Szánk. Fúrótornyok, csillogó tartályok. Valóságos olajváros. Impozáns innen a magasból, így még sohasem láttam. Ültömben is kihúzom magam a büszkeségtől: Látjátok? Persze, hogy látják. Nekik elkeserítő. Mert most- már fordulhatunk mi is vissza. Se tanya, se gépál- 'omás. se faállvány. Egyiket se találtuk. S innen már nincs mit keresni, előre, megmondták nekünk az eligazításon. — Hát nem! — mondom — Akkor meg kell találnunk visszafelé. Nézzük csak. A legkézenfekvőbbnek az látszik, hogy a bugaci pusztán áll valahol egy magányos tanya, az lesz. Két perc alatt Bugacon vagyunk. De olyan magányos, jellegzetes tanya, mint amit a fénykép mutat, sehol. Táguló köröket írunk le. Elkérem a térképet. Vegyük elő a józan paraszti eszünket. A képet útról, út közeléből kellett készíteni. Hol keresztezi a mi irányunkat forgalmasabb út? Bócsánál! Gyerünk oda! Csakhogy az árnyékos puszta fölött vita közben -■ltévedtünk. No nincs nagy baj. hazatalálnánk. De most minden perc számít. A lehető leggyorsabban indulni kellene az úthoz. Zoli nem sokat teketóriázik. Keskenyvágányú vasút fut előttünk keresztben, ott az állomás. Testes madarunk fejen állva zuhan, s mire ismét magasba ível, már leolvastuk az állomás nevét: Bugac-felső. Innen már minden ment olajozottan. A bócsai nagy '•anvarban rreg’eltük végre a tanvát. Felette szálltunk el negyedórája, de a többi tanya között akkor nem vettük észre. Nem is csoda. Mint utóbb kitűnt, a 26 induló közül mindösz- sze tízen találtuk meg. Irány kelet-északkelet- Hol lesz a következő fordulópont? S melyik a két fénykép közül? Megint időt, távolságot mérünk, sebességet számítunk, irányt rajzolunk. Sok a munka a fedélzeten, amikor a levegőben kell elvégezni mindent, az új útvonal adatainak kiszámításához. A nem remélt siker jó hangulatot teremtett. Hallom a két megfigyelőt a hátsó ülésről: — Most minek örülsz? — kérdezi Czecze László, a Csepel Repülőklub titkára Polacsek Györgyöt, az egyik budapesti vállalat igazgatóját. — Tán a kitüntetésednek? , Gyuri» ugyanis április 3-án kormánykitüntetést kapott. De fogadok, hogy egész úton most jutott eszébe először. Látom a térképen, hogy útirányunk Félegyháza északi szélén vezet el. Töprengek: talán ott lesz a ■'épállomás, vagy tsz-mű- helv? Nem emlékszem. Nem is találjuk. Itt már megint süt a nap. Gyönyörű. Harsogó zöld vetések, világító fehér falak, piros tetők. Ünnepi dísz. Zoli ránéz a benzinmérőre és azt mondja: Kevés, lesz a petróleum. Túl sokat geberegtünk a tanya miatt... Azt hiszem, mind a négyünknek egyszerre jut eszünkbe a délelőtti látvány. Sárga repülőgép egy domb aljában, beszorulva az árok széle és egy fa közé. Műszaki hiba, kényszerleszállás. Ott repültünk el fölötte. Zoli a kapitány, ő határoz: — Indíts haza. Nekem ugyan itt van a haza — gondolom, arn'kor “lhúzunk Kecskemét mellett —, de most mégis vissza kell menni Budaörsre. mert hátra van még holnap egy versenyszám. A harmadik feladat gir- be-görbe kanyargás volt a Jászság és a Börzsöny nyúlványai fölött. Az olvasó, aki érdeklődik a repülés iránt, ta’án már tudja a végeredményt: A X. Fel- szabadulási Csillagtúrát Mandl Ernő, a magyar válogatott keret edzőie nyerte. valóban kitűnő eredménnyel. Ez volt eddig a legnehezebb hazai renülöve-^eny. A főrendező, Quint János a lengyel tapasztalaikat vette át. Új, ismeretlen feladatokat kellett megoldanunk. De ezekkel a tapasztalatokkal a magyar repülés nagvot lépett előre a nemzetközi mezőnyben. Az idei versennyel mintha nőtt volna az érdeklődés és a megbecsü'és is a repü'és iránt. Az MT" és az MHSZ hivatalos díü kívül számos vállait kü- löndíjakat ajánlott fel. a ‘öWbi között a Orion, az állami Biztosító, az Akarni Gazdaságok Kereskedelmi Irodai a VIII. ke- rí'ioti vendéglátó. az Országos Sörínari és a Számítástechnika! és Gépi eldolgozó Vállait. Mi — társaim a Csere! ?K. jómagam a megyei re Q*7'r< o-Kpui — a 10 helyen vég'"-*’"nk. Mester László
