Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

1969. április IS. vasárnap S. oldal A Pál utcai fiúk A rangos irodalmi alko­tásokat állítólag lehetetlen filmre vinni. Ez majdnem így igaz. de aki ezt az alap­igazságot legvitathatatla nabbul megcáfolja: minden kétséget kizáróan Fábri Zoltán. Pillantsunk végig életműve kiemelkedő mun káin: Körhinta. Hannibál tanár úr. Édes Anna, Húsz óra. Utószezon... — lehet­ne még teljesebbé tenni a sort, de aligha lehet kétsé­ges, hogy az említett fil­mek nemcsak hogy nem hoztak szégyent Sarkadi Imre. Móra Ferenc, Kosz­tolányi Dezső. Sánta Fe­renc és Rónay György na­gyon nemes irodalmi alap­anyagára, hanem jelentős és egészen sajátságos „ren­dezői pluszt” adtak az írott műhöz. (Talán a Húsz óra az egyetlen kivétel.) Ezzel lényegében véle­ményt is mondtam A Pál utcai fiúkról, hiszen olyan nagyságrendű művész ese­tében. mint Fábri Zoltán, majdnem törvényszerűség, hogv sikerüljön n+l-edszer is. ami már n-szer sike­rült. Vagy ha nem tör­vényszerűség, ebben az esetben mindenképpen így volt. Egészen természete­sen ezt a tényt egyetlen filmkritika sem vitatta ed­dig. és valóban egészen re­ménytelen dolog lett volna. Annál többet tűnődtek viszont az eddigi reflexiók a Molnár Ferenc regényé­hez való viszonyunkról. Nem valami dicséretes do­log ez. nem árul el túl sok tiszteletet Fábri Zoltán ren­dezői talentuma iránt, vi­szont — mint minden hiba — valami rendezetlenséget ez is bizonyít. Ebben az esetben a mai irodalmi köz­vélemény. illetve irodalom- tudomány nyugtalanítóan ellentmondásos Molnár Fe­renc kéoét. E®y filmrecenzió keretein belül természetesen lehetet­len javas1azokat találni az ellentmondások megszünte­tésére, a „csalhatatlan” re- ceotek csak tovább fokoz­nák a zűrzavart. De mégis rctoir^öbbentő. Tain Mol­nár Ferenc a legismertebb magvar író a vi'ágon. mes- tersé°beli tudá'a. nvelvi vir+unzitása. nroblémalá'á- sa. h"morérzéke szinte köz­mondásosan nagvszerű. Miárt fanyalog hát olv ész­revehetően irodalomkriti­kánk. ha Molnár Ferenc szóba kerül? És most A Pál utcai fiúk kapcsán miért veszi át ezt az indo­kolatlan tartózkodást a filmesztétika, maid minden művelője is Megéri-e a Molnár Ferenc művészi sú­lya körüli bizonytalanság azt a kockázatot, hogy él­tük is legkivált Anthony Kemp, Nemecsek Ernő ala­kítója. A felnőtt színészek villanásnyi jeleneteiben Tö- rőcsik Marinak jutott a legnagyobb lehetőség: meg- rázóan élte át. minden ér­zelgősség nélkül, a gyer­meke halála miatt össze­tört édesanyát. Kiskun tanyák fölött riasszuk a nézőket egy nagyszerű filmtől, amely magyar film. minden két­séget kizáróan, az ameri­kai koprodukciós partner, és az adaptációs jog min­denféle bonyolultságai el­lenére is. (Csupán a szink­ron tökéletlenségei zavar­nak kissé.) A rendező méltó segítő­társainak bizonyultak az angol gyerekszínészek, köz­illés György színes ké­peiről ugyanazt mondhat­juk el. amit Somló Tamás operatőri munkájáról a Fé­nyes szelek után: csodála­tos teljesítményre képesek a magyar operatőrök, ha — sajnos, egyelőre csak a koprodukció révén van er­re lehetőség — tökéletes nyersanyaghoz, technikai feltételekhez jutnak. Sz. J. Kétszáz méter magasan léptük át a Dunát, elhúz­tunk Apostag fölött. Jobb kéz felól, Soltra még sütött a Nap, az or­szágút déli oldala már ár­nyékba borult A kedé­lyünk is. Ahogyan rossz kalandregényekben olvas­ható: a fedélzeten kitört a pánik. A magam részéről felad­tam a reményt, ötvenezer tanya közül megtalálni azt az egyet, amit keresünk!.. I Vagy ötven gépállomás kö­zül! Vagy egyet az ördög I tudja hány háromszögelési pont közül... Mert még azt sem tud­tuk, mit keresünk. Amikor a dunaújvárosi repülőtéren kigurultunk a startvonal­ra, s akkor benyújtottak az ablakon egy borítékot. Mi­re kibontottam, Zoli már nyomta a gázt. Három rossz fényképet találtam benne, meg egy cédulát: Repüljön 124 fo­kos irányszögön — ez nagy­jából délkelet —, míg meg nem találja az egyik képen látható fordulópontot. On­nan repüljön tovább (újra a pontos fokérték követke­zett! valamelyik másik kép színhelyéig, maid ... fokon a harmadikig. Ekkor térjen haza a budaörsi repülőtér­re. Ez volt az idei felszaba­dulási repülőverseny má­sodik feladata. Az elsőt délelőtt a Dunántúl domb­vidéke fölött egészen jó eredménnyel teljesítettük. De ez képtelenség! Ilyen Ifjúsági építőtábor-vezetők háromnapos tanácskozása Helvécián Csütörtökön kezdődött Helvécián az állami gaz­daságban az országos ön­kéntes ifjúsági építőtábo­rok vezetőinek idei teen­dőikre való felkészítése. Az ország valamennyi me­gyéjéből és a fővárosból el­jöttek az ifjúsági építőtá­borok parancsnokai, mű­szaki vezetői és nevelési felelősei. A tanácskozást Kecskés Sándor, a Buda­pesti Műszaki Egyetem ta­nára nyitotta meg, majd Gémes Sándor, a KISZ KB Építőtábor Bizottságá­nak osztályvezetője ismer­tette a feladatokat. Az értekezlet második napján szekcióüléseken vitatták meg a reszortfe­lelősök a konkrét feladato­kat, s ez egyben tapaszta­latcsere is volt számukra. Szombaton Helvéciára ér­keztek az ország különbö­ző részeiből az állami gaz­daságok vezetői az út, vas­út és vízügyi intézmények képviselői, akikkel a terü­letileg illetékes táborpa­rancsnokok megtárgyalták az aktuális kérdéseket. Dr. Vajó Péternek, a KISZ KB titkárának zár­szavával szombaton ért vé­get a háromnapos tanács­kozás. A KISZ KB tit­kára, — aki megbeszélése­ket folytatott a gazdaságok és egyéb intézmények ve­zetőivel is — igen hasznos­nak és eredményesnek mi­nősítetne a helvéciai össze­jövetelt N. O. házán sokan összegyűltek: dúltam: Mondok én egyet, dik —, de mindig szeren- — Még az sincs, tábornok mit kéne cselekedni?... kettő lesz belőle!... cséje van: mindig tovább- elvtárs! Végül értem küldtek: én A történet itt emelkedik eresztik vagy továbbszökik. Amaz bólintott: hát per- értek oroszul, választanak a népmesék magasába Végül Baján talál egy őr- sze, ez csak beidegzett ka- még mellém négy embert, anélkül, hogy egy hajszál- nagyot, aki dzsippen Ne- tonakérdés volt. Hozatott s ez a delegáció menjen be nyit is eltávolodna a va- mesnádudvarra, a tábor- még egy evőeszközt, és ma- Bajára. kérje meg a szov- lóságtól. Takács Ferenc azt nokhoz viteti. Sűrű este, ga mellé tessékelte. Aztán jeteket, szabadítsanak fel javasolta társainak: át kell mire odaérnek. A tábor- szálláshelyet jelölt ki ne- bennnnket. menni Bátmonostorra, az nők egy parasztház tiszta ki. — de hogy küld-e ka­. elég nagy falu, nyilván szobájában ül, az asztalon tonákat az éjjel Szerern­Elmeniunk a terenc-csa- tiszteket is lehet találni, hatalmas térkép, a térké- lére, vagy sem, arról egy torna hidjaig, ahol eros A híd felé már vissza nem pen egy tál scsi, mellette szót sem szólt, Takács Fe- szovjet előőrs állt. Egy sár- mehelneki de nádon, éren, fekete kenyér, vodka. Bé- renc pedig nem merte kér- zsi tárgyalt velünk: Sze- • rejtett csónakkal célhoz ér- késen eszik, míg ő beszél, dezni. Tudta, ez is a ka- remlet taktikai okokbol ember! Ha halni aztán iszik egy kortyot, és tanai titoktartás része, nlüf0f,nlT kell, minek haljanak azt kérdi: Másnap autó vitte visz­oten!... Elbúcsúzott hat — Voltál katona, tovaris sza falujaba, es a kozseg­társaitól, és nekivágott a Takács? háza előtt újjongó embe­— Voltam, tábornok elv- rek fogadták: éjjel megér­Monostoron nem talál társ' kezett egy század szovjet nyilván '"''aknával 'veretné- szovjet katonákat Mit te- _ Akkor tudod, hogy ezt kf*003..s a. na^ vidáman nek bennünket — de kü- gyen? A németek agyuznak az egészet tőrbecsa1 ásnak athajozo nemeteket csufo- lönben is; a Vörös Hadse- a túloldalról, veretik a ba- is vehetném? Ha teszem san visszavertek. reg néni szociális intéz- iái utat... a monostoriak fek te a németek kémje Miután Takács Ferenccel mény han->m harcoló ala- ételt-italt, szállást ajánla- vagy?... Elismered, tova- beszéltem, még egy har- kulat!.. Teljes és tiszta nak neki; de ő nem marad- rjS Tokacs? madik változatát is hallot­igazsána volt mindenben, hat! ö azt ígérte a falu- — Száz százalékig igaz, tam a történetnek. Baján. de ettől még másnap haj- iának, hogy fe'mentő csa- tábornok elvtárs! amiből egyenesen követke­nalban elviszik a jószá- oatokat hoz! Nem állhat Az ßsz katona sokáig zik, hogy annak idején a gainkat egv szálig... Visz- meg, mielőtt mindent meg- nézte összehúzott szemmel, réges-régi múltban való- sznir’d'"1tunk hát a faluba, próbált volna! aztán azt kérdezte: színűleg csak egy legkisebb dolgavégezetlenül. A híd- És elindul. Többször — Vacsoráztál már? királyfi volt, s a nép az ő tói jó távol, mikor a ná- megállíUák. részletesen ki- — Még máma nem et- alakjából hőste'tébői for- dastól már n°m láthatlak kóröPZik ki mosolyog, ki tem esv faltot sem! máHa ki magának a mese­bennünket, társaimhoz for- dühös, ki pedig tamásko-; Van kanalad? kincs számos változatát. Duna túlsó, magas part ja, a németeknek szabad belátásuk van. S a köz­belatasuk van S a koz- ismeretlennek. segw'k is jobb, mert ha __ o tt lennének, a fasiszták feladatot még nem adtak hazai repülő versenyen! Fülöpszállás környéke valóságos tenger. 150 kilo­méteres sebességgel koco­gunk fölötte. Előttünk Soltszentimre, Csengőd még a sűrű felhők alatt rejtőzik. Körbejárnak a fényképek a kabinban. Egy félig me­szelt, félig csupasz tanya, egy gépállomás műhely­csarnoka és kopasz dom­bon álló furcsa fatorony. Jól emlékezetünkbe vés­sük mind a négyen, hogy tüstént felismerjük, amint megpillantottuk valame­lyiket. Pilótánk, Zémann Zoltán mérnök lapos pillantást vet rám, amikor visszaadja a képeket. Mintha azt mon­daná: Nagy volt a mellé­nyed, hogy ismered a me­gyédet Most mondd meg, hova menjünk!... Igen, mert azt hittem, hogy templom, vagy mű­velődési ház, esetleg ta­nácsháza lesz a fényképe­ken. Akkor tudnám is, ho^y melyik hol van. Kaskantyú fölött talál­kozunk az első géppel. Szemben repül velünk. Ez biztosan lement Kiskun- majsáig, s visszafordult. Nem találta meg a forduló­pontot. Egy ellenfél kiesett... Zoli int, hogy vegyem át a kormányt. Mereszti a szemét az alattunk elsuha­nó homokvidékre. A lengedező iránytű sze­rint próbálom pontosan tartani az irányt. A motor egyenletesen hadar. Jobb­ra elmarad Bocsa, alánk- szalad az irdatlan buga­ci határ. S egyszerre csak feltűnik Szánk. Fúrótor­nyok, csillogó tartályok. Valóságos olajváros. Impo­záns innen a magasból, így még sohasem láttam. Ül­tömben is kihúzom magam a büszkeségtől: Látjátok? Persze, hogy látják. Ne­kik elkeserítő. Mert most- már fordulhatunk mi is vissza. Se tanya, se gépál- 'omás. se faállvány. Egyi­ket se találtuk. S innen már nincs mit keresni, előre, megmondták nekünk az eligazításon. — Hát nem! — mondom — Akkor meg kell talál­nunk visszafelé. Nézzük csak. A legkézen­fekvőbbnek az látszik, hogy a bugaci pusztán áll vala­hol egy magányos tanya, az lesz. Két perc alatt Bugacon vagyunk. De olyan magá­nyos, jellegzetes tanya, mint amit a fénykép mu­tat, sehol. Táguló köröket írunk le. Elkérem a térképet. Ve­gyük elő a józan paraszti eszünket. A képet útról, út közeléből kellett készíteni. Hol keresztezi a mi irá­nyunkat forgalmasabb út? Bócsánál! Gyerünk oda! Csakhogy az árnyékos puszta fölött vita közben -■ltévedtünk. No nincs nagy baj. hazatalálnánk. De most minden perc számít. A le­hető leggyorsabban indul­ni kellene az úthoz. Zoli nem sokat teketóriá­zik. Keskenyvágányú vasút fut előttünk keresztben, ott az állomás. Testes mada­runk fejen állva zuhan, s mire ismét magasba ível, már leolvastuk az állomás nevét: Bugac-felső. Innen már minden ment olajozottan. A bócsai nagy '•anvarban rreg’eltük vég­re a tanvát. Felette száll­tunk el negyedórája, de a többi tanya között akkor nem vettük észre. Nem is csoda. Mint utóbb kitűnt, a 26 induló közül mindösz- sze tízen találtuk meg. Irány kelet-északkelet- Hol lesz a következő for­dulópont? S melyik a két fénykép közül? Megint időt, távolságot mérünk, sebességet számí­tunk, irányt rajzolunk. Sok a munka a fedélzeten, ami­kor a levegőben kell elvé­gezni mindent, az új útvo­nal adatainak kiszámítá­sához. A nem remélt siker jó hangulatot teremtett. Hal­lom a két megfigyelőt a hátsó ülésről: — Most minek örülsz? — kérdezi Czecze László, a Csepel Repülőklub titkára Polacsek Györgyöt, az egyik budapesti vállalat igazga­tóját. — Tán a kitünteté­sednek? , Gyuri» ugyanis április 3-án kormánykitüntetést kapott. De fogadok, hogy egész úton most jutott eszébe először. Látom a térképen, hogy útirányunk Félegyháza északi szélén vezet el. Töp­rengek: talán ott lesz a ■'épállomás, vagy tsz-mű- helv? Nem emlékszem. Nem is találjuk. Itt már megint süt a nap. Gyö­nyörű. Harsogó zöld veté­sek, világító fehér falak, piros tetők. Ünnepi dísz. Zoli ránéz a benzinmérő­re és azt mondja: Kevés, lesz a petróleum. Túl sokat geberegtünk a tanya miatt... Azt hiszem, mind a né­gyünknek egyszerre jut eszünkbe a délelőtti lát­vány. Sárga repülőgép egy domb aljában, beszorulva az árok széle és egy fa közé. Műszaki hiba, kény­szerleszállás. Ott repültünk el fölötte. Zoli a kapitány, ő hatá­roz: — Indíts haza. Nekem ugyan itt van a haza — gondolom, arn'kor “lhúzunk Kecskemét mel­lett —, de most mégis vissza kell menni Budaörs­re. mert hátra van még holnap egy versenyszám. A harmadik feladat gir- be-görbe kanyargás volt a Jászság és a Börzsöny nyúl­ványai fölött. Az olvasó, aki érdeklődik a repülés iránt, ta’án már tudja a végeredményt: A X. Fel- szabadulási Csillagtúrát Mandl Ernő, a magyar vá­logatott keret edzőie nyer­te. valóban kitűnő ered­ménnyel. Ez volt eddig a legnehe­zebb hazai renülöve-^eny. A főrendező, Quint János a lengyel tapasztalaikat vette át. Új, ismeretlen feladatokat kellett megol­danunk. De ezekkel a ta­pasztalatokkal a magyar repülés nagvot lépett elő­re a nemzetközi mezőny­ben. Az idei versennyel mint­ha nőtt volna az érdeklő­dés és a megbecsü'és is a repü'és iránt. Az MT" és az MHSZ hivatalos díü kívül számos vállait kü- löndíjakat ajánlott fel. a ‘öWbi között a Orion, az állami Biztosító, az Aka­rni Gazdaságok Kereske­delmi Irodai a VIII. ke- rí'ioti vendéglátó. az Or­szágos Sörínari és a Szá­mítástechnika! és Gépi eldolgozó Vállait. Mi — társaim a Csere! ?K. jómagam a megyei re Q*7'r< o-Kpui — a 10 helyen vég'"-*’"nk. Mester László

Next

/
Thumbnails
Contents