Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
4. oldal . _ . ..'.Ui------------------------------1 969. április 13. vasárnap Háztartási gépek nyomában Őrjárat a javítóműhelyekben Néhány háztartási gép a vásárlás után pár héttel már a reparálásra váró masinák közé kerül. Nyomon kísértük őket a szervizekbe. A rögtönzött őrjárat kapcsán elsősorban mégsem a javítások helyzetéről, az alkatrészellátás gondjairól lesz szó, hanem egyes háztartási gépek minőségéről. A műhelyekben szerzett tapasztalatok mindenképpen hiteleseknek foghatók fel, hiszen az itt dolgozó szerelők amel- let, hogy javítással foglalkoznak — egyúttal vásárlók is, mint bárki más. A rakoncátlan Baby A kevésbé tartós készülékek közé tartozik a Fővárosi Műszerkészítő és Javító Vállalat Baby kávéőrlője. A nyilvántartások szerint 12 hónapon belül minden tizedik példány a szervizekbe vándorol. Az egyik ilyen Kö—1-es típust 1969. január 4-én vásárolta a tulajdonosa és 25 nap múlva már vihette a szerelőkhöz. Egy másik február 14-én hagyta el az üzletet, és 27-én behozták a műhelybe. A szomorú karrierek egyik előidézője minden bizonnyal a konstrukcióban keresendő. Némileg a használati utasítás is ludas, félrevezeti a vásárlót. Míg a szövegben az áll, hogy diót és cukrot is darálhatunk a Baby-vei, a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az anyagok menthetetlenül beragadnak, és ezáltal használhatatlanná teszik a kávéőrlőt. Garanciális időn belül Ha az apróra őrölt kávét a Luna Press készülékkel főzzük, rendkívül ajánlatos ügyelni a használati utasítás betartására. Húsz-huszonöt főzés után ugyanis annyi vízkő rakódik le, hogy a gép — amit nem lehet szétszedni — tökéletesen eldugul. A garanciális időn belül jó néhány ilyen panaszt tartanak nyilván Kecskeméten. ■Nincs minden rendben azokkal a gépekkel sem, amelyek a házimunkák megkönnyítését hivatottak szolgálni. A Hajdú mosógépeknél az utóbbi időben a keverőtárcsák alapanyagának a minősége változott. Mégpedig nem előnyösen. A 301-es és 302-es típusoknál például megrepedeznek a tárcsák. A centrifugák esetében pedig az kifogásolható, hogy nagyon könnyen kilazul a fékek úgynevezett csapos csavarja. ISéhány év után A garanciális idő letelte után elromlott háztartási gépek zömét Kecskeméten a Vegyesipari Javító- és Szolgáltató Vállalt szervizeiben hozzák rendbe. Kristóf Vilmos részlegvezető elmondta, hogy a porszívókat az esetek legnagyobb részében forgórészhibával hozzák be javítani. S ez nem mindig a helytelen használat, az elégtelen karbantartás következménye. A hazai porszívók jóval hamarabb felmondják a szolgálatot, mint a szovjet gyártmányok. Megfigyelése szerint a törpe centrifuga motorok egyrésze amiatt ég le, hogy nem megfelelő a fék mágneses tekercsének az elhelyezése. Suri József csoportvezető az Unipress kávéfőzők működéséhez fűzött megjegyzést. Mint közölte, sokan kérik, hogy iktassák ki a készülékből az önkioldó rendszert, mivel az vagy korán szakítja meg az áramkört, vagy később kapcsol ki. Az előző esetben nem forr fel a víz, míg a késés következménye. hogv a tömítő gumi ráolvad a fémre. A parkettakefélő gépek kerekeinek gumipalástja félév alatt többnyire elkopik. A cserét viszont megakadályozza, hogy rendkívül nehezen jutnak hozzá a palásthoz. fgy fordulhatott elő, hogy akadt olyan gép, ami két évig a műhelyükben rostokolt. A Topáz nevű, NDK gyártmányú villanyvasalókról szólva szintén az alkatrész — a fűtőbetétek — utánpótlására panaszkodott a csoportvezető. Az őrjárat során szerzett kép természetesen nem olyan sötét, mint a hibák felsorolásából következtetni lehet. Észrevehető például, hogy a Hajdúsági Iparműveknél újabban a mósógé- peket figyelmesebben szerelik össze, mint korábban. Az új Lehel hűtőgépcsalád pedig lényegesen nagyobb teljesítményű az első típusoknál. Egyáltalán: a gyárakat a tökéletesebb termékek előállítására ma már nem csupán a fogyasztói reklamációk vagy a központi utasítások ösztönzik, hanem az ily módon elérhető nyereség nagyobb összege is, ami mindenképpen hatékonyabb az előző módszereknél. H. F. Német szakkönyvkiállítás A Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, Mezőgazda- sági szakirodalom a Német Demokratikus Köztársaságban címmel szakkönyvkiállítást rendez április 21- től 26-ig a könyvklubban. Budapest, VI. Liszt Ferenc tér 1. szám alatt. A kiállításon az NDK 12 szakkönyvkiadójá, élükön a VEB Deutscher Land- wirtschaftsverlag-ai mutatkozik be. Szerepel a kiállításon 348 szakkönyv, 20 szaklap és folyóirat, továbbá információs kiadványok. A könyvek a helyszínen megrendelhetők. A nyitvatartás naponta 10—18 óra. Szocialista örökösök kötelessége Saját megfogalmazásukat használva, hálás feladatot teljesítettek a Hazafias Népfront kiskunhalasi járási bizottsága mellett működő mezőgazdasági bizottság tagjai, amikor megvizsgálták, milyen az idős termelőszövetkezeti tagok helyzete a jánoshalmi tsz- ekben. A felmérés igazi népfrontos munka, egyben példamutató kezdeményezés volt. Hogy a rendkívül fontos társadalmi probléma milyen új vonásaira derült fény, s azok miként segítenek hozzá bennünket az idős tsz-tagok életkörülményeinek mind jobbá tételéhez, a vizsgálat néhány eredményének ismertetéséből is kitűnik. A módszerről valamit. A vizsgálódók — amellett, hogy igen sok idevonatkozó adatot gyűjtöttek — igyekeztek minél több emberrel „meghitt, őszinte” beszélgetést folytatni. A szövetkezeti vezetők, a szociális-kulturális bizottságok elnökei és tagjai mellett személyesen keresték fel a közvetlenül érdekéit idős tsz-tagok egész sorát. A járási statisztikai adatokból megállapították, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta éltéit közel egy évtized alatt a tsz-tagság évről-évre mintegy 5 százalékkal kevesebb. Amikor az ifjabb nemzedék mindinkább az iparba húzódott, ugyanakkor a szövetkezeti gazdák soraiból egyre többen lettek nyugdíjasok, de főképpen járadékosok. Így történt Jánoshalmán is. A község 5 termelőszövetkezetének taglétszáma 1968-ban pontosan 3017 volt. Ebből a 60 éven felülieké: 1114, az Ö6szlétszám 36.9 százaléka. Termelőszö- zetkezetenként nem nagy a szóródás — ehhez viszonyítva csupán az Űj Alkotmány Tsz ugrik ki 55,4 százalékával. Ez a helység legrégibb szövetkezete, az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Családi kapcsolatok A most következő számok azt a következtetést támasztják alá, hogy a fiatalabb korosztálybeliek az önálló családi életre törekszenek. A régi rendszerben érvényesült, magántulajdonra épült birtok- és tulajdonjog, az örökség — tudvalevő — a gyereket, unokát odakötötte a szülőhöz, „Ha nincs gondoskodás, nem lesz a tiéd a vagyon.” — Mai társadalmunkban az egykori, birtok utáni gondoskodási kötelesség helyébe — olvashatjuk a népfrontosok jelentésében — „a szocialista erkölcsön alapuló, az idősek iránti tiszteletből, szeretetből, megbecsülésből fakadó gondoskodás tudata lépett.” — Ez így van, de tegyük csak nyugodtan hozzá, hogy ezt a kötelességérzetünket ugyancsak rekompenzálja az, az — immár szövetkezeti tulajdonná minősült nagy örökség, amely a bennünket megelőző generáció becsületes munkájának gyümölcseként szállt ránk. S ha — elsősorban az átszervezést követő időkben, és természetesen egész társadalmigazdasági struktúránk átalakulásának rendkívül ösz- szetett folyamatában, az ifjúság nagy számban hagyta el apái földjét, az a föld adja továbbra is mindany- nyiunknak a kenyeret. A rajtuk tovább munkálkodó idősek, a mellettük maradt fiatalabbak, s a növekvő számú gépek produktumaként... De kanyarodjunk vissza a számokhoz: az idősek családi helyzetéhez. Az említett 1114 idős tsz-tag közül 561 éd teljesen egyedül. Házastársával 415, gyermekeivel 125, egyéb rokonnal 12 és idegennel egy öreg szövetkezeti gazda él. Legtöbb magányos — 207 — a Petőfi Tsz-ben található. Még egy adat, amely a bizottságot is meghökkentette: 78 olyan idős tsz- tag van Jánoshalmán, akinek nincs családja, közelebbi rokona, 24-nek a gondozását a családja különböző okok miatt nem tudja, 14-ét nem akarja vállalni. A lelketlen családokkal a termelőszövetkezetek szociális bizottságéi személyesen beszélgetnek, s próbálják őket felelősségtudatra ébreszteni. A magukra hagyott tsz-öregeket igyekeznek szociális otthonban elhelyezni. Tizenegy, betegség és egyéb fogyatékosság miatt tehetetlen idős ember gondozását szerencsére megoldották. Lakáshiánnyal küzdő öreg szövetkezeti tag nincs a községben. A tsz is pótol Az idős tagok közül 601 nem rendelkezik a szükséghez mérten megfelelő keresettel. Jóllehet államunk eddig is igen sokat tett a termelőszövetkezeti társadalombiztosítás megjavítása érdekében, ez még mindig nem eléggé kiforrott. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta 8—9 év telt el. Legalább 10 esztendős tagsági viszony kell a nyugdíjhoz. így a tagság nagyobb többsége még nem érte el JánoshalElőször kukoricamorzso- lás közben találkoztam a történettel, túl a Dunán, a Sárközben. Az elbeszélő nem mondott sem évszámot, sem községnevet — legendákban és népmesékben ezek nem is érdekesek —, csak vörösöket és fasisztákat emlegetett, s a jó öreg Duna tért vissza többször a történetben . . . Ott mindjárt egy irodalmi, sőt, jó értelemben vett irodalmiasított példa jutott eszembe: Gorkij korai elbeszélése, a Dankó szíve, ahol a bajba jutott nép predesztinált vezetője szívét tépi ki, és azzal világítja meg az utat... A valóság persze mindig valóság. tehát prózaibb, szürkébb, nem törnek ki a nagy mán ezt az időt. Sokan lettek járadékjogosultak az elmúlt években. Közismert, hogy ez csak havi 260 forintot jelent. A nyugdíj sem haladja még meg jelenleg a 400—500 forintot. Ezért iparkodnak különböző módon javítani az öregek anyagi helyzetén a jánoshalmi tsz-ek. Tavaly például meghaladta a 300 ezer forintot az idős tsz- tagoknak juttatott segélyek összege. Isméid, hogy az elmúlt évek folyamán — a rendeletek szerint — a tagrészesedés 2 százalékát volt kötelező tartalékolni szociális-kulturális alapra. A későbbiekben azonban a betegségi segélyre is ebből az alapból kellett fedezetet biztosítani. Az itteni tsz-ek mégis megtalálják a módját annak, hogy a segélykifizie- tés ne a szociális kiadások rovására történjék. Több tsz-ben nem készpénzben, hanem természetben (búzában) adják ki a földjáradékot. Ingyenes szállításokkal, háztáji el- munkálásokkal, szalmajuttatásokkal segítik az időseket. Gyakoriak az egyszeri segélyezések; a múlt évben 202 öregnek adtak ilyet — 300 ezer forint összegben. A tsz-vezetőségek — az egyre jelentősebb anyagi feltételek megteremtése révén — mind több, arra igen rászoruló idős tag járadékának havi rendszeres kiegészítését igyekeznek megvalósítani. A Kossuth Tsz-ben — 1868-ban — már tíznek a járadékát egészítették ki havi 410 forintra; az idén 15-re emelkedik ez a szám. A Petőfi Tsz-nél szintén 10 járadékoson segítettek 100— 150—200 forintos kiegészítéssel. Új tábor van kialakulóban A törődés egyéb formáin is szüntelenül törik a fejüket a jánoshalmi szövetkezetek vezetői, tagjai. Mindenki tudja, hogy egyik legégetőbb feladat-komplexum az idősekről való indulatok — de éppen ezért a valóságot „végigjátszani” sokszor nehezebb, mint az irodalmi példákban a hősi gesztust megtenni. Takács Ferenc túl jár a hatvanon, s hosszúakat tud hallgatni, apró szemrebbenésekkel figyelni mások elbeszéléseit — de ha rákerül a sor, arca megelevenedik, s szemében apró tüzek gyúlnak, melyeknek lángja hol vidáman lobog, hol pedig komoran elsö- tétlik: — Szeremlén keresztül nem vonultak vissza sem németek, sem magyarok; őseink olyan helyre telepedtek a török elöl, hogy távol legyen minden járhaA legenda Szeremléről indult gondoskodás. 1969—»l-ben jelentősen megnő a járadékosok, főképpen pedig a nyugdíjasok száma. 1969- ben 162-en, 1970-ben pedig 234-en mennek nyugdíjba. Ez persze nem csupán anyagiakban jelent nagyobb kötelezettségeket — hanem munkaerőgondokkal i6 jár majd. „Félni” természetesen nem kell, hiszen ez utóbbi években megkezdődött a fiatalok visszaáramlása a szövetkezetekbe. Ezenkívül a termelés gépesítése — amely ma is magas fokú — sem áll meg. Végezetül. Van a nép- frontosoknak egy megállapítása: „...Kialakulóban van szocializmust építő társadalmunk új tábora, a szocialista módon gondolkodó, nyugdíjas korosztály.” — Mire alapozzák ezt a véleményt? Jó az idősek kapcsolata a tsz-szel, vezetőkkel, tagokkal. Igen sokan megjelennek a közgyűléseken, részt vesznek olyan munkákban, mint a leltározás, élénken foglalkoznak a szövetkezet ügyeivel, gondjaival, érdeklődnek, „izgulnak” az eredményekért. Rendszeres résztvevői a politikai tanfolyamoknak. A személyes beszélgetések során kiderült: sok nyugdíjas van, aki ugyan korban előrehaladott, de egészséges és szívesen dolgozná. Szeretnék, ha kialakítanának valamiféle bedolgozó rendszert, olyan ségédüzemágakbán, mint a kosárfonás, seprűkötés, zsákvarrás stb. Sajnos, a tsz-ek eddig nem éltek ezzel a lehetőséggel. Inkább a nehéz fizikai munkát igénylő (építőrészleg), valamint a nagy szakmai felkészültséget kívánó ágazatok (villamosmotorok, bőrdíszmű stb.), kerültek előtérbe. Igaza van a bizottsági jelentésnek: „ez esetben az idős tsz-tagok helyzetének megjavítása, ne pedig az esetleges nagyobb haszonra való kilátás legyen a fő cél.” Tóth István ó út, minden gázló és átkelőhely ... Hanem, már október húszadika után, egy hajnalban német szó veri fel a falut: keresik a község vezetőit, hogy nekik ennyi meg ennyi liba, kacsa, tyúk és bárány kell! Motorcsónakkal jöttek át a Dunán, mert észrevették, hogy a szovjetek nem vonultak be Szeremlére. Az esküdtek persze hamar összeszedték nekik, csak szabaduljunk tőlük. Nagy elégedetten távoztak — hanem másnap hajnalban megjelentek újra! __ A kkor már nem találtak egyetlen községi vezetőt sem, mert azok a felelősség elől elbújdokoltak, szerte a határba. A németek azonban feltalálták magukat: bementek a házakhoz, s magad uram, ha szolgád nincs! Volt, aki értett németül, s hallotta, a katonák azt kiabálták egymásnak, hogy holnapra megérkezik valahonnan a komp, azzal jönnek át, s akkor lábon hajtok a jószágot Szeremléről! .... Az elárvult község\