Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-10 / 80. szám

1 «Mal 1989. április 10. csütörtök Nemzetgyűlési választűs Lengyelországban Varsóban szerdán össze­ült a Lengyel Népi Egy­ségfront országos bizottsár ga, hogy bővített teljes ülésén megtárgyalja és el­fogadja a június elsejére kitűzött nemzetgyűlési és néptanácsi választások po­litikai programját. Az ülé­sen részt vesznek a Len­gyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Néppárt és a Demokrata Párt, valamint az egységfrontba tömörült tömegszervezetek vezetői. Jelen van többek között Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára is. Bonni nyilatkozatok az atomsorompó-szerződésrül A bonni külügyminisz- rium szakértői véleményt dolgozott ki, amely rész­letesen taglalja, hogy mi­lyen hátránvokkal járna az JZK-ra, ha nem csatla­kozna az atomsorompó- szerződéshez még a Bun­destag nyári szünete előtt. A negatív döntés megter­helné az amerikai—nyugat­német viszonyt; az NSZK elvesztené szavahihetőségét a szövetségeseik szemében; a szovjet—nyugatnémet vi­szony rosszabbodna; kilá­tástalanná válna Bonn-nak, az a kívánsága, hogy he­lyet kapjon a genfi leszere­lési konferencia asztalánál. Jól tájékozott körök sze­rint Brandt külügyminisz­ter ezeket az érveket fogja felhasználni Washingtonból való hazatérése után. * Herbert Wehner összné- metügyi miniszter szerdán újságcikkben követelte, hogy az NSZK tisztázza ál­láspontját a budapesti fel­hívással kapcsolatban. „Ha a budapesti felhívás elő akar készíteni egy konfe­renciát az európai bizton­ság kérdéséről, akkor Bonn- nak meg kell mutatnia, hogy mit tehet a közép­európai feszültség enyhíté­séért és mit vár mások­Merénylet készül Kambodzsa ellen ‘ ól” — írja Wehner. Ta­gadta, hogy a német poli­tika jövője attól függene, milyen választ ad a kérdés­re: elismerjék-e az NDK-t, vagy sem. „Nem lehet túl­tenni magunkat azon, hogy az NSZK kormánya tár­gyalási javaslatot tett az K-nak, másrészt azt sem lehet ál.ítani, hogy az NDK ki akart volna térni a tárgyalások elől — írja Wehner. K6ST-tanácskozás A vietnami békéért szorongva „szurkoló” vi­lág közvéleményében ag­godalmat keltett a hír, amely szerint az ameri­kai hadvezetőség a Kam­bodzsa elleni légitáma­dások megindítására ké­szül. Elég egy pillantás In­dokína térképére, hogy az ember megértse: Dél- Vietnam és Thaiföld kö­zé ékelve eddig sem volt könnyű dolga a semle­gességét védő Kambod­zsának. Sajátos, de évek óta jól átgondolt eszkaláció­val érkezett el a Penta­gon Kambodzsa közvet­len fenyegetéséhez. Kez­detben csak szomszédait uszította Kambodzsa el- < len. Ez annál könnyebb volt, mivel Dél-Vietnam- nak, továbbá az ameri­kaiakat ugyancsak ki­szolgáló Laosznak, vala­mint Thaiföldnek terüle­ti igényei vannak Kam­bodzsával szemben. Következett az eszkaláció második lépése: Thaiföld féktelen hírverésbe kezdett, hogy Kambodzsa háborúra készül ellene. Így kísérelt meg „jogcímet” szerezni egy „preventív támadásra.” Pusztán az a tény azonban, hogy Kambodzsának 30 ezer gyenge fegyverzetű katoná­ja van, Thaiföldnek ezzel szemben 325 ezer főnyi ki­tűnően felszerelt hadserege, a thaiföldi „vád” még nyu­gati megfigyelőkből is csak mosolyt váltott ki, a világ közvéleményéből pedig mélységes felháborodást. Ezután lépett akcióba ma­ga az Egyesült Államok, az­zal az ürüggyel, hogy dél­vietnami szabadságharcosok Kambodzsán át kapnak utánpótlást, egyre-másra hajtott végre fegyveres tá­madásokat Kambodzsa el­len. A kambodzsai kormány nem tehetett mást, mint­hogy amerikai újságírókat, továbbá a Kambodzsába akkreditált katonai attasék­ból és a Nemzetközi Ellen­őrző Bizottság katonatagjai­ból álló szakértő csoportot hívott meg az amerikai ál­lítások helyszíni kivizsgálá­sára. Mind az újságírók, mind a katonai attasék hosszú utazást tettek az em­lített környéken. Helikop­tert, terepjáró gépkocsikat, sőt öszvéreket is rendelke­zésükre bocsátottak. Oda mehettek, ahova akartak, bárkivel beszélhettek, aki­vel kedvük tartotta. Az új­ságírók riportsorozatban, a katonai szakértők pedig je­lentéseikben egyértelműen megállapították: sehol nyo­mára sem bukkantak viet­nami szabadságharcosok­nak. Az amerikai hadvezetőség most afölött tehetetlen dü­hében, hogy ezúttal is kép­telen ellenállni a dél-viet­nami szabadságharcosok im­már ötödik hete tartó táma­dássorozatának, s hogy két nagyszabású ellentámadása kudarccal végződött — is­mét bűnbakot keres, jobb híján — újból „a Kambod­zsából támadó Vietcong” százszor lelepleződött mesé­jével hozakodik elő. S ezt jogcímnek véli a Kambod­zsa elleni légitámadásokhoz, a háború kiterjesztéséhez az indokínai félszigeten. Átállt a DNFF oldalára A Vietnam Hangja rá­dióállomás kedden jelen­tette, hogy John F. Low- ney amerikai tengerészgya­logos megtagadta a továb­bi szolgálatot és átállt a Dél-vietnami Felszabadító Népi Fegyveres Erők olda­lára. A közlés szerint Lowney írásos nyilatkozatban in­dokolta meg tettét. A ha­noi rádió hullámhosszán ismertetett nyilatkozat ta­núsága szerint Lowney ki­jelentette. hogy „megundo­rodott a háborútól, megun­dorodott attól, hogy azt te­gye, amit a nácik Hitler idejében: vakon engedel­meskedjék kegyetlen pa­rancsoknak”. Habsburg Ottó sajtókonferenciája Bécsben Fokozatosan végleg átte­lepül Ausztriába, s innen folytatja majd politikai, közírói és előadói tevé­kenységét — jelentette ki az MTI tudósítójának kér­désére Habsburg Ottó szer­dán első bécsi sajtókonfe­renciáján. Az Utolsó oszt­rák császár és magyar ki­rály fia. aki csak az elmúlt években kapott engedélyt az Ausztriába való vissza­térésre. úgy véli, hogy Ausztriának „több kezde­ményezéssel kellene szol­gálnia az európai egységet”. Ottó e vonatkozásban lát szerepet a maga számára az Osztrák Köztársaságban. A császár fia a második világháború óta Nyugat- Németországban él, s auszt­riai visszatérése ellen a baloldal, s ezen belül A szociáldemokraták is a 60-as évek közepéig a legéleseb­ben tiltakoztak. Ottó visz- szatérésére csak 1966-ban a néppárt választási győ­zelme és kormányalakítása után kerülhetett sor. Ottó jó nemzetközi kapcsolatai­val — elsősorban az Egye­sült Államokban, a gaulleis- táknál. valamint a CDU— CSU jobbszárnyánál —bár segítheti, de könnyen ke­resztezheti is a bécsi poli­tikai elképzeléseket. A szovjet fővárosban szerdán megnyílt a KGST Végrehajtó Bizottságának kéthavonként megrendezés­re kerülő ülése, amelyen a szocialista országok kor­mányfőinek helyettesei vesznek részt. A napirenden az átvált­ható rubelekben történő sokoldalú elszámolások ren­dezésével és a nemzetkö­zi gazdasági együttműkö­dési bank tevékenységének fejlesztésével kapcsolatos kérdések szerepelnek. Meg­vitatják azokat a munkála­tokat is, amelyeket az ér­dekelt országok és a KGST szervei folytatnak a nem­zetközi összehasonlítások, a statisztikai módszerek, va­lamint a gazdasági fejlő­dést és a KGST-én belüli együttműködést jellemző mutatószámok egységesíté­se terén. Az erről szóló be­számolót a KGST Statiszti­kai Állandó Bizottsága ter­jeszti elő. A végrehajtó bizottság ülésén részt vesz Tano Co- lov (Bulgária), Frantisek Hamouz (Csehszlovákia), Piotr Jeroszewicz (Lengyel- ország), Apró Antal (Ma­gyarország), Damdingijn Gombozsav (Mongólia), Gerhard Weiss (NDK), Gheorghe Radulescu (Ro­mánia) és Mihail Leszecs- ko (Szovjetunió). A KGST és Jugoszlávia között létre­jött megállapodás értelmé­ben részt vesz az ülésen a jugoszláv kormány képvi­selője is. I MIKÖZBEN Husz­szein Jordániái király az arab világ nevé­ben . Washingtonban Nixon elnökkel és Rogers külügyminisz­terrel tárgyalt a kö­zel-keleti rendezésről, az izraeli és egyipto­mi erők tüzérségi pár­bajt vívtak a Szuezi-csatoma térségében. Az éjszakai tűzharc több órán át tartott. Lapvélemények szerint a jordániai és az egyiptomi tűzszüneti vonalak mentén lezajlott újabb harcok azt is jelezhetik, hogy a közel- keleti válság ismét fordulóponthoz érkezett. Izrael vagy feladja egyre átfogóbb agresszív törekvéseit, vagy olyan robbanás következik be, melynek senki sem jósolhatja meg előre a következményeit EGYELŐRE nincs semmi jele annak, hogy Izrael ve­zetői, különösképpen a Dajan hadügyminiszter vezette „héják” csoportja, hajlandóak lennének békülékenyebb húrokat pengetni. Sőt, Izrael a hírügynökségek jelenté­se szerint, az Akabai-öböl lezárásával fenyegetőzik. Mint ismeretes, Akaba Jordánia egyetlen kikötője, és az egyedüli tengeri összeköttetés az ország számára a külvilággal. Ikervárosa az izraeli Eilat, melyet a Pa­lesztinái partizánok az izraeli megszállók terrorja elleni válaszként néhány nappal ezelőtt rakétákkal lőttek. Iz­rael Jordániára hárította a rakétatámadás miatt a í&t lelősséget. AZ AMERIKAI fővárosban élénk diplomáciai akti­vitás tapasztalható. A NATO 20 éves fennállásának ju­bileumi ülésszakára egyre-másra érkeznek a katonai szövetséghez tartozó országok külügyminiszterei. Tegnap az amerikai, angol, francia és nyugatnémet külügymi­niszter hagyományos négyes vacsoráján a nyugat-berlini és a német kérdésről volt szó, a kelet—nyugati kap­csolatokat azonban szélesebb tárgykörben vizsgálja majd meg a ma és holnap ülésező NATO-tanács. Foglalkoz­nak a kétnapos ülésszakon a NATO katonai erejének fokozásával, a NATO-n belüli konzultáció megjavításá­val, valamint azzal, hogyan lehet előmozdítani a Szov­jetunióval és a kelet-európai országokkal való viszo­nyukban az enyhülést anélkül, hogy meggyengítenék „nyugat elrettentő” erejét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tőkés országok vezetői a szocializmus és kommunizmus elleni harc céljából egyesültek az atlanti közösségben, s ezért minden lehetőt megtesznek, hogy gátolják a NATO-ban jelentkező széthúzó erők hatását, K. A. Fasiszta merénylet Uruguayban Jobboldali radikális ele­mek Montevideóbam nyílt utcán megtámadták és sú­lyosan megsebesítették Son­ja Guarnieri asszonyt, az uruguayi egészségügyi al­kalmazottak szakszerveze­tének elnökét, az Uruguayi Kommunista Párt tagját. A fasiszta banditák késsel horogkereszteket vágtak ál­dozatuk arcára, karjára és combjára. A fasiszta csőcselék már korábban is a terror lég­körét idézte fel az uru­guayi fővárosban. Akkor ál­dozatai elősorban a mun­kásszervezetek képviselői voltak, akiket hasonló mó­don bántalmaztak. Alig né­hány héttel ezelőtt a helyi zsidó közösség gyűléseit za­varták meg gyújtóbom­bákkal. A helyszínen talált röplapokból kiderült, hogy a merénylők „nemzeti szo­cialistáknak” vallották ma­gukat. IRTA.MOINAK K/lROLY Expedíció Mexikóba tisztjei nem ismerték a mexikói hadihelyzetet, ők csak a francia diplomaták megtévesztő jelentéseiről hallottak: — Vár bennünket a mexikói nép, bevonulásunk diadalmenet lesz. A könnyű kaland lehető­sége és a távoli Mexikó mesés gazdagságáról, a kül­színi ezüst- és aranybányái­ról terjengő legendák csak növelték az idegenlégió fiatal francia tisztjeinek (3.) Április 30. nevezetes elképzelését környezete úgy harci kedvét. Szidi bel Ab- nap a légiónál. Ilyenkor állította be. mint a „XIX. beszból levelet írtak Pá- bárhol is van a legénység, század uralkodóinak legna- rizsba a császárnak: akár a sivatagban, akár gyobb gondolatát”. A hó- „Kérjük, hogy méltányol- egy magányos támaszpon- dító tervekkel szemben ja kérésünket és a légiót ton, akár a nyílt tengeren, azonban a nemzeti felkelés vezényeltesse Mexikóba”, úszó csapatszállító hajón, alakult ki és a mexikóiak Akkoriban Szidi bel Ab- fnindenütt asztalhoz ültetik, hevesen szembe álltak a menüt kap és utána négy- betolakodókkal. szeres boradagot. Mexikó felőrölte és el­Drága árat fizettek ezért *W^dte a francia csapatokat, a díszebédért a légiósok. Az Heves harcok alakultak ki. erőben levő katonákat. Egy előzmények III. Napoleon Hl. Napóleon arra töreke- hónapig tartott, amíg az hódító terveihez nyúlnak dett, hogy a mexikói expe- expedíciós hadsereget Jean- vissza. A nagyratörő fran- díció ügyének megnyerje a ningros és tisztjei előkészí- cia császár 1862-ben arra katonatiszteket, ezért gyors tették a tengeren túli útra. törekedett, hogy Mexikóban előléptetést ígért azoknak, 1863 februárjában két katolikus államot hozzon akik a hadjáratban kitün- nagy hajó, a Saint-Louis és létre, a protestáns Egyesült tetik magukat. Ekkor Sidi a Wagram kötött ki Mersz Államok egyensúlyozására, bel Abbeszben állomásozott el Kebir kikötőiében. Na- III. Napoleon támogatta a légió két zászlóalja. A pokig tartott, amíg a lő- Miksa osztrák főherceg evors előrehaladás lehető- szert, az élelmiszert és az igényét az amerikai ország ségének hfre Párizsból ide orvosságot felszántották a trónjára. A francia császár is eljutott. Az alakulat fedélzetre. 48 tiszt és 1432 beszben két légiós zászlóalj állomásozott. A létszám 12—14 000 között változott. Az ezredes közülük válo­gatta ki a legjobb fizikai

Next

/
Thumbnails
Contents