Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

A riporicr jegyzetfüzetéből t?gyik lapunk egy és ugyanazon hasábján az alábbi végződésű híreket olvastam: „Harmadfokú sé­rülésekkel szállították kór­házba, ahol va-”... — „Te­metése március.. .-én dél­után fél háromkor lesz a” — Ha ez továbbra is így megy, végképp nem tudom, hogy mi | dőjárási helyzetkép ■ egy másik napilap­ból: — Az őzek, szarvasok, muflonok nem vándoroltak vissza az etetők környéké­re, amiből nyilvánvaló, hogy közelinek „tartják” az igazi tavaszt. Én a magam részéről nemcsak feleslegesnek, de érthetetlennek is „tartom” az idézőjelnek ezt a tel­jesen egyéni alkalmazását. Szóljon, akinek más „a” véleménye.. ä A mcrikában rövidesen ki­adják „Bizalmas ellen­ség” címmel azt a hézagpótló, csaknem félezer oldalas „szak­könyvet”, amely a hatásos ve­szekedéssel kapcsolatos tudni­valókat foglalja össze, tudo­mányos alapon. Ilyen fejeze.ei vannak: „Hogyan kezdjünk egy jó kis veszekedést?” „Vi­tatkozás házasélet előtt, alatt(!) és után” .. • Elnézést a kifejezésért, de röhögnöm kell. Ahogy így el­nézem a dolgokat, nekünk, a hajdani lovas nemzet fiainak — méginkább leányainak — csak ábécé lenne ez a tan­könyv. Elég bő és eléggé ki­fejező a szókincsünk. Ügy, hogy ezennel meghívom Bach és VVyden urakat, a szerzőket: mielőtt a bővített kiadást meg­szerkesztenék, jöjjenek tanul­ni hozzánk, professzorokhoz! [ zámos tehén vaksá­gát okozta Űj-Zé- landban a megrongálódott földgázvezetéket javító munkások hegesztőpiszto­lya. A legelésző bocik a vakító lángot ugyanis órá­kon át bámulták. Csoda, ha ezek után ép szemű társa­iknak pápaszemmel kell majd a legelőre ballag­niuk? Azon tűnődöm ezekután, hogy nálunk egyetlen vak tehénről, vagy beatzenétől megsüketült bivalyról sem szól a fáma ... Lehet, hogy mifelénk a marhák is oko­sabbak? —a —r Az eszme fegyverével is... Hogyan lesz valakiből munkásőr, illetve hogyan lesz kommunista abból a munkásőrből, aki mintpár- tonkívüli ölti magára az acélkék egyenruhát? Erről beszélgettünk Kiskunfél­egyházán a Mártonffy Er­nő önálló munkásőr század parancsnokával, a járási és városi pártbizottság egy- egy munkatársával és a megyei munkásőr-parancs- nokkal. A kérdés egyáltalán nem egyszerű, hiszen itt első­sorban nem a számok az érdekesek, hanem az a fo­lyamat, amelynek során meggyőződéses kommunista lesz valaki. Ennek a folya­matnak természetesen nem­csak külső tényezői, moz­gatói vannak, hanem belső, szubjektív oldala is. A ket­tő kétségtelenül szoros ösz- szefüggésben, dialektikus kapcsolatban van egymás­sal, s „felváltva”, vagy egy­szerre alakítják, formálják a fiatal munkásőr gondo­latvilágát, viszonyát a kö­zösséghez, egy szóval a vi­lágnézetét. Mit tesz ennek a folyamatnak az elősegíté­se érdekében a század pa­rancsnoksága? Vegyük először azt a tényt, hogy az új munkás­őr olyan kollektívába ke­rül, ahol nagyfokú fegye­lem, elvtársi, baráti légkör uralkodik, önmagában ez a körülmény is hatással van az emberekre, különösen azokra, akik egy-két hó­napja, fél éve léptek a szá­zadba. A közösség nevelő ereje itt fokozottabban ér­vényesül. Ennek tudatában szögezte le 1963-ban az MSZMP Politikai Bizottsá­gának határozata, hogy ez a testület alkalmas a kom­munistává nevelés gyakor­lati feladatainak ellátására. Félegyhízán ellát­ja-e a munkásőr-század ezt a feladatot? Amikor az említett PB-határozat meg­jelent, a század állományá­nak 80 százaléka volt tag­ja a pártnak. A többnyire idős, vagy legalábbis a munkásőri szolgálatban 5— 7 évet eltöltött elvtársak gyakran kétkedő fejcsóvá- lással fogadták a pártonkí- vüli munkásőröket. Nem bíztak bennük eléggé. A gyakorlatok és az elméleti képzések során azonban hamarosan szertefoszlott ez a bizalmatlanság, s egymás után vették fel a párton­kívülieket a századba. Szí­vesen fogadták őket. kész­séggel segítettek nekik a „szakmai” és ideológiai is­meretek elsajátításában — mélyebb megértésében, öt év alatt — 1963-tól 1968 végéig — összesen 57 pár- tonkívüli munkásőr került a Mártonffy Emő-századba, s közülük 27 munkásőr vált egy-két éven belül párttag­gá. Ez azonban nem minden esetben megy ilyen egysze­rűen. Vannak alapszerveze­tek, ahol nem ismerik elég­gé az üzemben dolgozo munkásőrnek a században végzett munkáját. Előfor­dult például a Vegyipari Gépgyárban, hogy egy két­szeres szocialista brigád ve­zetőjét, aki a legjobb mun­kásőrök egyike is, nem akarták felvenni a pártba, bár erre már az üzemben végzett munkája révén, ideológiai érettsége alapján is érdemesnek bizonyult. Térjünk vissza azon­ban a nevelő munkához, annak is a második, szub­jektív oldalához. Koránt­sem könnyű dolog meg­szervezni a politikai okta­tást. A munkásőrök 51 szá­zaléka végzett nyolc álta­lánost, 8—10-en középisko­lai és ketten-hároman ren­delkeznék egyetemi vég­zettséggel. Ebből kiindulva, s továbbá, mert az iskolai végzettség önmagában még nem jelent ideológiai stabi­litást és tisztánlátást, úgy határozott a század pa­rancsnoksága — a városi és a járási pártbizottsággal egyetértésben —, hogy az idén valamennyi munkásőr részt vesz politikai oktatás­ban: alap-, közép- és felső­szintű tanfolyamokon. A munkásőrség a párt fegyveres testületé. Érthető, hogy csak olyan ember öltözhet az acélkék egyenruhába, aki — ha még nem is tagja a pártnak — de tökéletesen megbízható, s alkalmasnak látszik arra, hogy az említett gyakorlati és elméleti képzés után párttag legyen. A kiskun­félegyházi beszélgetés arról győzött meg bennünket, hogy a munkásőrségben — a megye valamennyi ala­kulatánál — előreláthatóan, tudatosan folyik ez a ne­velő munka, s a munkás­őrség valóban alkalmas ar­ra, hogy a kommunistává nevelés gyakorlati iskolá­jának nevezzük. Gál Sándor Nemzetközi tapasztalatcsere A közelmúltban — a szo­cialista országok szövetke­zeti szövetségei vezetőinek az értekezletét követően — Bács-Kiskun megyébe lá­togatott Alexandr Petro- vics Klimov és Sztojan Szjulemezov. A bolgár szö­vetkezetek központi szövet­ségének elnökét, Sz. Szju- lemezovot arra kértük, hogy tájékoztassa olvasó­inkat a hazájában megva­lósuló gazdaságirányítási reformról. A szovjet fo­Kecskeméti bőrkesztyűk az új-zélandi nőknek Keresettek a kecskeméti bőrkesztyűk a nyugati or­szágok divatcsarnokaiban. A puha zergéből, mappá­ból és a borjúvelúrból ké­szült, zömmel női kesztyű­ket elsősorban a tőkés ál­lamokba szállítják. A fe­kete, barna, csau, zöld és kék színű női kézvédők — a vevők kívánsága szerint — gépi és kézi varrásúak. Di­vatját múlta a hosszított szár, keresettek a rövid, tűzéssel díszített, csuklóig érő puha, női bőrkesztyűk. Eddig 8 ezer párat szállí­tottak külföldi megrende­lésre. Rendszeres kereske­delmi kapcsolatot tartanak Hollandia, Ausztria, NSZK, Svájc, Belgium, Svédor­szág és NDK üzletkötőivel. A húsvéti ünnepek előtt nagyobb szállítmányt in­dítottak Norvégiába. Az idén az új-zélandi nők is kecskeméti bőrkesz­tyűt hordanak. Az export­igény kielégítésére bővítik a termelést. A ktsz-ben külön tanfolyamokat szer­veztek a kesztyűvarrók be­tanítására, a szakma elsa­játítására. Korszerű, új óvoda építésére mintegy 1 millió forintot fordítanak Bács- bokodon. Még az idén el­készül a 75 apróságnak ké­nyelmes otthont nyújtó, tetszetős létesítmény. Sztojan Szjulemezov gyasztási szövetkezetek központi szövetségének el­nöke, A. P. Klimov pedig a szimferopoli körzet és megyénk árucsereforgal­mának újabb lehetőségei­ről nyilatkozott. — Tavaly már jártam Bács-Kiskun megyében, s az akkori látogatás kereté­ben a termelőszövetkeze­tek munkáját tanulmá­nyoztuk — kezdte Sztojan Szjulemezov. — Nálunk, akárcsak Magyarországon, végbement a gazdaságirá­nyítás rendszerének re­formja, nagyobb önállóság­hoz jutottak a vállalatok. Ezzel együtt a gazdálko­dásért érzett felelősségük is megnőtt. A folyamat 1964-ben indult meg, s az elmúlt évben már erőtel­jesen kibontakozott. A sze­mélyi jövedelmek is sok­kal inkább az elért ered­mények függvényei, mint azelőtt. Nagyon lényeges, hogy szabadabb utat ka­pott a kezdeményező kedv. A magyar „új mechaniz­mustól” eltérően nálunk vannak még kötelező mu­tatók, bár nagyon sok köz­ponti tervutasítás érvényéi vesztette. Ez átmeneti ál­lapot, s a hiánycikkek pót­lását szolgálja. Így a ke­nyér- és takarmánygabo­na, a rizs, a napraforgó, bab, paradicsom, tej és hús felvásárlását szabá­lyozza az állam. A köve­telmény nem a termelési é felhasználandó területek nagyságára, hanem a le­szállítandó mennyiségre vonatkozik. Ezt akár „ál­lami megrendelésnek” is tekinthetjük. Egy másik különbség, hogy a szövet­kezeteink nem egy, hanem öt évre előre terveznek, s kötnek felvásárlási és értékesítési szerződéseket — szintén saját kezde­ményezésükre. A termelés — feldolgozás — értéke­sítés folyamatának egysé­gesebbé tételére Bulgáriá­ban is lehetőségük van a termelőszövetkezeteknek különféle vállalkozásokra a szabadabb értékesítésre. A tsz-ek konzervüzemeket, húsfeldolgozókat működtet­nek, építőrészlegek szület­nek, s a gazdaságosabb értékesítést szolgáló hűtő­házak nőnek ki a földből. Mindkét magasrangú vendég hangoztatta, hogy a szocialista országok szö­vetkezeti vezetőinek bu­dapesti tanácskozásán szü­letett megállapodások, si­kerek részben a házigaz­dák jó szervező készségé­nek is köszönhetők. — Ami minket illet — mondta A. P. Klimov, a szovjet fogyasztási szövet­kezetek központi szövetsé­gének elnöke —, minden támogatást megadunk a magyar Szövetkezetek Or­szágos Szövetségének. ' Majd a szimferopoli kör­zet és Fáes-K^kvn r»­8. — Hát lehet, hogy elvesz­tette az ezredét, vagy az ezrede őt. Sőt, női ruhába is öltözhetett, nehogy va­lakinek eszébe jusson, hogy bármi köze is lehet az ez­redéhez ... Ruth nehezen fogta fel a dolgot, de láthatólag le­hűlt Csánkó iránti rajon­gása, amikor elmagyaráz­tam neki, hogy ezek a ve­zérezredesek és ezredesek miként futottak a háború­ban, néha — mint ez az eset is mutatja — egészen Amerikáig. Magam is cso­dálkoztam ékesszólásomon, hiszen amikor ezek az ese­mények történtek, én még kisgyerek voltam, s a há­borúban legfeljebb úgy vet­tem részt, hogy amíganvám sorbaállt a lóhússzék előtt, ér a péknél vártam, hogy beváltsák a kenyérjegyein­ket. Átfutott az agyamon, hogy mindezeket katonás­kodásom alatt tudtam meg, a kötelező politikai foglal­kozásokon. amelyek azon­ban úgy látszik, nem hasz­náltak nekem túlságosan, hiszen mégiscsak átkeltem a határon. Ez a beszélgetés valahogy kiverte a fejemből, hogy eredetileg más terveim vol­tak Ruthtal, s ezembe sem volt, hogy a legújabbkori magyar történelem néhány kellmetlen epizódjával traktáljam. És a lány kék szemében is kialudt lassan az érdeklődés.. Neki ennyi bőségesen elég. Végtére is ő pincérlány, néni törté­nész. Alighanem el sem ol­vassa a Csánkóról szóló tu­dósítást, ha történetesen nem egy magyarral hozza össze a sors. Az egész ügy­ben őt csak az érdekelte, nehogy nekem valami ba­jom essen. Ezért aztán még vagy háromszor megígértet- te velem, hogy szombat délután varietébe megyünk, s nem a Ritmus Hallba, Csánkóékkal teázni. Kész­séggel bele is egyeztem, hi­szen bármennyire szomjas voltam is a magyar szóra, fegyverszóra igazán nem vágytam. Ezek után nem volt más hátra: ismét emlékeztettem Ruthot az ígéretére, hogy nem hagy tovább gyötrőd­ni. Barátnőm ismét meg­nyugtatott és nem kétel­kedtem szándéka őszintesé­gében. — A fene egye meg őket! — bökött a két szomszéd asztalnál ülő alakok felé. — Ha már ezt a szakmát vá­lasztották, inkább azt a merénylőt hajszolnák... Én a magam részéről hoz­zátettem, hogy a jelen pil­lanatban szívből útálom Cuck urat, de tüstént meg­változna róla a vélemé­nyem, ha puszta jótékony­kodásból felajánlaná ma­gándetektív jeit Csánkó vé­delmére. Végtére is az a szegénv öregember sokkal inkátíb rászorul, hogy meg­óvják tőlem. A behemótok azonban semmi jelét nem adták, hogy a gazdájuk más munkát adott volna nekik, s emiatt kénytelen voltam megint elkísérni Ruthot a buszmegállóig. Ezúttal megvártam, amíg felszáll, s megbizonyosod­tam róla, hogy ketten kö­vetik. Aztán én is felszáll­tam a metróra, szintén változatlanul dupla díszkí­sérettel. Nagyon tetszett a gondolat, hogy ha én len­nék Csánkó, most nem kellene az életemet félte­nem, hiszen éjjel-nappal vigyáznak rám. Ez egészen megnyugtatott. Odahaza az ablakon át ismét megbizo­nyosodhattam róla, hogy ezen az éjszakán sem hagy­nak ebek harmincadjára. Az ágyban nyújtózkodva eszembe jutottak a kalian- tyúk, s kénytelen voltam azt is belátni, hogy mégsem én vagyok Csánkó, De jó is lenne, ha nem kellene min­den nap nyolc óra hosszat csavaroznom azokat az izé­ket! Bár úgy lenne öttalála- tosom a lottón, mint ahogy ez a kívánságom teljesült! Másnap három órát sem dolgoztam! Valaki felkeres­te Winston urat a kalitkájá­ban, majd a látogató távo­zása után, a munkafelügye­lő egyenesen hozzám jött, s betuszkolt a szentélyébe. — Menjen a pénztárhoz, vegye fel a járandóságát, és elmehet! — mondta. Nagyon nehezen jutottam ehhez az álláshoz, munka- nélküli segélyre nem vol­tam jogosult, s így csapás­ként ért az elbocsátás. Tel­jesen érthetetlen volt szá­momra, miért adják ki az utamat Akármennyire utáltam is a kalian tyúkat, saját jól felfogott érdekemben vala­mennyit a kívánalmaknak megfelelően erősítettem fel. Éppen ezért kíváncsian faggatni kezdtem Winston urat, hogy kifogásolta-e valaki a munkám minősé­gét. — Érdeklődtek maga felől — közölte hidegen a mun­kafelügyelő. Nem látszott rosszindulatúnak. Megpró­báltam jobb belátásra bírni. — Azért bocsátanak el, mert érdeklődtek irántam? Ezért maradjak munka nélkül? — Az érdeklődő azt ta­nácsolta, hogy holnap már ne itt kelljen érdeklődni magáról! — mondta szelí­den Winston. — Ez min­den, amit mondhatok. Iga­zán sajnálom, hogy valaki­nek az útjába került. Ma­gának mint külföldinek kétszeresen kellene vigyáz­nia, hogy kikkel találkozik, milyen kapcsolatai van­nak ... Most már nem bírtam uralkodni magamon. Kia­bálni kezdtem. (Folytatása következik.) A. P. Klimov gye árucsere forgalmának bővítési lehetőségeiről be­szélt : — Szovjetunió viszony­latában is a jó fogyasztá­si szövetkezetek közé tar­tósuk a szimferopoli — jelentette ki egyebek kö­zött A. P. Klimov. — El­vileg nincs semmi akadá­lya annak, hogy a Kecs­kemét és Szimferopol kö­zött kialakult testvérváro­si kapcsolat a keresk-’’^ lemben is éreztesse kedve­ző hatását. A Kecskémé: és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szövetkezet konzervüzemé nek a termékeit, kész’e*e- it például szívesen fo"- nák a mi háziasszonya1 rk S bizonyára akad olyrr termék a Krím-félszige'e amit Bács-Kiskun megyé­ben üdvözölnének öröm mei a vásárlók. Halász Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents