Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
Petőfi Népe A minapi szamában olvasom, hogy likőriparunk felkészült a húsvétKisjó Sándor: Likőr házilag Hála Két barát a nagy hóviharban elakadt kocsijával és gyalog elindúl, míg végre kimé. rülten egy elhagyott házhoz ér. Csengetnek; magányos özvegy nyit ajtót. Meghívja a barátokat vacsorára és felajánlja, hogy töltsék nála az éjszakát. Hat hónappal később a két barát ismét találkozik és az egyik ragyogó arccal megkér, dezi a másiktól: „Emlékszel még arra a gazdag özvegyre, akinél annak idején egy éjszar kát töltöttünk? Te vidáman el. cicáztál vele és az én nevemben mutatkoztál be, így van?” „Igen és kérlek* bocsáss meg”. „Óh nincs mit megbocsátani! Éppen most kaptam egy levelet az ügyvédjétől, néhány héttel ezelőtt meghalt és a te jóvoltodból én lettem az általános örököse^. A lovag a kereszteshadjáratba indul. Mielőtt azonban elhagyná fiatal feleségét, erény- övet tesz rá, hogy megóvja minden kísértéstől. A kulcsot átadja legjobb barátjának, bogy gondosan őrizze meg. Mindezek után megnyergeli lovát és elvágtat. Egy félórá. val később a barátja utóléri és a sietségtől elfulladt hangon mondja: „ Rossz kulcsot adtál”. Mindenki más / „Furcsa dolog egy Ilyen modern család — jegyezte meg Michel Vaux belga komikus — az anya úgy néz ki, mint a lánya, a lánya úgy néz ki mint a fia, a fia úgy néz ki, ahogy a lánya régebben kinézett — s így nem is csoda, hogy az apa oly ritkán tartózkodik otthon”. várta áldozatait. Az első pohártól megrázkódott, a második után könnye csordult a fiatalra, s akaratlanul eszembe ban. Csinalan aromája a súgnak és térden állva sze- jutnak az egykori húsvé- körömlakkra emlékeztetett, rette volna kérni Katinkát, tok és az egykorit likőrök.. s miután egytől egyig rém hogy inkább zongorázzon. Mert húsvét hétfőjén mi szellemes fiúk voltunk, Rahó környékéről jöttek is nekiindultunk, hogy meg- azonnal elragoztuk: „Én- a Nagyalföldre s áfonyakóstoljuk a legény fogó ita- körte, Tekörte, Okörte...” i^Qr „ária Hildáéknál a lókat. Akkor is termeltek Etuséknál a köményes locsolókat. Demizsonból ugyan likőrgyáraink, a volt a sláger. Róza néni töltötték sötét lilán foly- Zwack, az Unicum, de az receptjére készült. Színe dogált és időnként gyanús igazi mégis csak az volt, mint amikor tejesüveget bogyók buggyantak elő a amelyiket legédesebb mo- öblítenek, ízére csettintett nyílás peremén. Megfeke- solyával a mama telt elénk: a vendég és lopva körül- fedett tőle a nyelv és rán- ,Mariska csinálta.. ” Mire nézet, hogy a többi milyen gatózott a térd. ""—- szemérmetes, pofát vág. PL eÄf ” &ÄSTW 2SS Mariska, a fülig pirult és legszívesebben az ágy alá bújt volna szégyenletében. Vanilialikőr volt a spe- ri panes, egy hónapig állt ^tKezeu. mim amuco cialitása. Lilás-piros színű, az ágyán”. S valóban, sza- medvebarlangban terpen áttetsző folyadék lehörpin- ga éppen olyan volt, mint tés közben az Elida-szap- valami öreg paplané. pan jutott eszedbe, de elismerőleg krákogtál és úri amikor Zsuzsó hozta a becsületszvadra jelentetted keserű mandulát. öntés ki, hogy ezek után az öreg közben aljáról spenót szítinre parádit iszol. Buja gondolatokat ébresztett, s Me'a se"rázkódtunk már Gyomrodban a sonka csür- se razKoaiunK mar, heíniinpi döngölőt járt a bejglivel. így történt, hogy amikor * Mariskát, Ellát, Lilit, Zwack bátran főbe löheti nű moszatok és ázalagok Zsuzsát, Katit, Hildát és magát. indultak és mindenki azt Évikét feleségül vettük, Császárkörte várt ben- leste, kinek jut a sűreje. egyetlen kikötésünk volt: nünket Ilonkáik hajloká- Katinkáiknál borlikőr — Likőr, házilag, tilos! .Element A KARMESTER — Szerintem minden nőnek két jó tulajdonsággal kell rendelkeznie. — Kíváncsi vagyok, mik ezek a tulajdonságok? — Az a fontos, hogy gyönyörű legyen és ostoba, — Ugyan kérlek? — Bizony így van. A szépség azért kell, hogy a férfi beleszeressen, az ostobaság pedig azért, hogy ő szeressen bele a férfiba. PISTIKE Pistike hazajön az iskolából, és diadalmasan mondja: — Papa, a tanító úr elismerte, hogy több eszem van. mint neki. — Hogyhogy? — Először azt mondta, hogyha valamit nem tudunk kérdezzük meg egy okosabb embertől. Aztán azt kérdezte tőlem, hogy mennyi ötször tizenöt. FOGORVOSNÁL t/e>uftócsák int pofiból Pieiifko Büszke vagyok a tájékozottságomra és ezt a sajtónknak köszönhetem. A lapokból ugyanis mindig értesülök a legújabb és legizgalmasabb pletykákról. Sokszor előbb közlik a magyar lapok, hogy G. G., a híres luxemburgi sexbomba kivel keveredett az olasz Riviérán őrjítő szerelembe, — mint azt G. G. férje megtudja. Tájékoztatnak, ha F. F. belga szépségkirálynőt otthagyja a férje egy szenegáli masamód kedvéért. És természetesen arról is tudósítanak, hogy a szomorú F. F. kivel vigasztalódik. A képeslapok arról is, hogy miképpen. És pontosan tudom, hogy melyik angol beat-ze- nésznek mi a kedvenc kábítószere, jelenleg éppen kivel él és kiért hal. Közlik a lapok, hogy a holland H. H. ékszerei mennyit érnek és kitől származnak. Tájékoztatnak, hogy az imádott francia amorozónak menynyi a vérnyomása és a kifizetetlen szabó- számlája. Tudom, mennyit keresnek az amerikai filmcsillagok és mennyi adót csalnak. A hírekből értesülök, hogy a neves nyugatnémet bonviván mit és mennyit iszik, és hogy ezalatt kivel csalja a felesége. S kuncogok a moziban, amikor a vásznon megjelenik a romantikus hősnőt domborító angol színésznő, hogy örök hűséget esküdjék imádott hercegének. Mert tudom róla, hogyan került a filmvászonra. Képeslapunkban azt is láttam, pezsgőben fürdették. És a lapok híradásait olvasva annak is örülök, hogy a mi színészeink nemcsak tehetségesek, hanem szolídak, és háziasak is. Nem isznak, nem csalják hitveseiket és természetesen nem is válnak. A színházból egyenesen haza sietnek szeretett családjukhoz és legfeljebb akkor maradnak ki, ha egy-egy munkás- művész találkozóra hivatalosak. Itt két pohár kristályvíz között elmondják, hogyan osztják el otthon a háztartási munkát. Képeslapjaink is gyakorta közölnek riportokat a magyar színészekről. Ezekben látható a híres filmszínésznő, amint a gázrezsónál krumpli- lángost süt, vagy éppen férje zoknijait stoppolja. Bemutatják az ismert táncosnőt, aki nem tud szabadulni szenvedélyétől, a játékállat-gyűjtéstől. Elnézést, hogy máris sokat fecsegtem a magyar színészek magánéletéről. Tudom, olvasóinkat művészeink művészete érdekli és mélységesen megvetik az intimpis- táskodást. Annál is inkább, mert a pletykaigényüket nyugati importból tökéletesen kielégítik. ősz Ferenc (Kallus László rajza.) ELŐRELÁTÓ CSATÁR Ilyen ez a KRÓNIKA... hűsvéti ajándék Nem kis meglepetésben volt része a napokban •Paul Bona huszonhárom éves hartfordi fiatalembernek, aki egy hatalmas ládát vett át a helybeli szállító vállalat munkásaitól. A szobájába helyezett ládából — melyre hatalmas betűkkel ezt írták: toH úsv éti ajándék”, — menyasz- szonya, a tizenkilenc éves Joy Howard bújt elő. — Végre feleségül veszel drágám? — szólt a lány. A választ nem tudjuk. Paul egyelőre nem jutott szóhoz. BALESETVÉDELEM Igéző mosolyú, monokinis, csinos ifjú nőt ábrázoló plakátokat készíttetett a Ross Trawlers Group, a legnagyobb angol tengerhalászati cég. A ha- ^pimnc a következő szöveg olvasható: „Suzy elővigyázatos férfit szeret! Ne kockáztass! Suzy visszavár!” A tengerhalászati vállalat úgy véli, e csiklandós plakáttal sikerül majd csökkentenie a hajóin előforduló balesetek számát • IGAZMONDÁS A tucsoni bíróság egy fiatal hölgyet idézett meg tanúnak egy bűnperben. Amikor a bíró felszólította, hogy mondja el a szokásos esküt — esküszöm, hogy csak az igazat mondom, mindig csak az igazat — a hölgy így felelt: — Nem tehetem, bíró úr. Egész életemben hazudtam, most sem tehetek mást! A bíróság sértegetése miatt őt is elítélték. GYERMEKRABLÁS — Elrabolták a kisfiámat! — rohant rémüten a római rendőrállomásra Mario Rosolci római lakos. Elpanaszolta, hogy a négyéves kisfiút az autójában hagyrta, s amikor alig tíz perc múlva visszatért, sem az autót, sem a gyereket nem találta. A rejtélyre csakhamar fény derült. Mario Rosolci a tilosban parkolta gépkocsiját, a rendőrök emelődaruval elszállították, s észre sem vették, hogy a kocsiban egy gyermek alszik ... ZAJÁRTALOMKONFERENCIA A minap tizenkét országból kétszáz tudós gyűlt össze Liverpool egyetemén, hogy a zajártalomról és az ellene való védekezésről tanácskozzék. A felszólalók számára elhelyezett hangerősítő berendezésben azonban hiba támadt, s any- nyira felerősített minden szék- reccsenést, köhintést és krá- kogást, hogy a zajellenes konferencia részvevői az elviselhetetlen hangorkán elől pánikszerűen kimenekültek a teremből. HÚSVÉTI TOJÁSOK Hét revolverlövéssel súlyosan megsebesítette feleségét és anyósát Vincenze Viscione rendőrfelügyelő, a dél-olaszországi Reneventó- ban, mert már nem bírta tovább a két asszony állandó zaklatását. Tettének közvetlen oka az volt, hogy Viscionet. amikor a napokban elcsigázva hazatért szolgálatából, felesége és anyósa el akarta küldeni ötven, húsvétra szánt tojás bevásárlására... KÜLÖNÖS GYÓGYMÓD Ismail Ahcay. ismert török maratoni futónak orvosai tanácsára naponta negyven kilométert kell futnia, hogy ezáltal biztosítsa rendszeres normális szívműködését. Ahcay naponta Ankarából a várostól távol fekvő rendőrlaktanyába fut. ahol testnevelő tanárként működik... ISKOLA JEGYESEKNEK A lengyelországi Zirar- dow városában iskolát nyitottak jövendőbeli házaspárok részére. A tanulókat megtanítják a csecsemőgondozás titkaira, a nemi élet fontosabb kérdéseire, a fogamzásgátló szerek használatára, a családi költség- vetés készítésére, szabásvarrásra, a kozmetika és a fodrászművészet alapismereteire, továbbá a legújabb táncokra. A jövendőbeli házasok iskolája két évig tart. Vajon hány fiatal jegyespás tart ki a vizsgáig? ... HASONLATOSSÁG Albert Marbutti, egy délfranciaországi kisváros szállodatulajdonosa nagyon hasonlít Johnson volt amerikai elnökre. Megtudta ezt Castellani olasz filmrendező, és Franc a- országba utazott, hogy kisebb szerepet kínáljon fel Marbutti- nak egy filmben, amelyben a volt amerikai elnököt kellene megörökítenie. A szállodatulajdonos hiú ember lévén, el is fogadta a szerepet, de vendégei, akik körében Johnson nem éppen rokonszenves, szállodájának bojkottálásával fenyegették meg. Amikor Marbutti megjelent szállodája éttermében, gúnyosan kérdezték tőle: — Mi újság van Vietnamban? Marbutti express levélben lemondta filmszerepét... Krónikás: Révész Tibor Pipálgatok Feleségem vacsora közben figyelmeztetett, hogy kedden délután ötkor lesz a közeli iskolában a tanácstagi beszámoló. — Ne felejsd el, hiszen sok panaszunk van. — De mennyi! Többek között az esőcsatorna is. — A tejboltot se felejtsd el — szólt a feleségem ... Egy papírra felírtam, hogy a hozzászólások után miről fogok majd beszélni. Itt van például a lépcsőház .:. A kapu alatt, a magasföldszintre vezető lépcső második kockája évek óta sérült. Hiába kértük a házkezelési igazgatóságot, nem javították meg. Ezenkívül szóvá akartam tenni a második emeleti homályos villany- körtét, a tej boltot, ahol a kifli mindig „éppen kifogyott”, az autóbuszt, amely hébe-hóba jár, a háztető esőcsatornáját, emelyből esős időben vastag sugárban ömlik a víz. Kedden azután a tanácstag beszámolt az örvendetes fejlődésről, az új rendelőintézetről, a tatarozott postáról, a könyvtár bővítéséről, a létesítendő önkiszolgáló csemegeüzletről és a népi ellenőrző bizottság működéséről. Ä hozzászólások következtek. Jelentkeztem, de az első sorban ülő nő megelőzött. Egy házban lakunk, és így nem is csodálkoztam, hogy az örökké halványan égő villany- körtét tette szóvá. Nagy derültséget keltett, amikor megkérdezte, hogy hol gyártanak olyan körtét, amely új korában is halványan pislákol. — A végén ő maga oldotta meg a rejtélyt, közölve, hogy a hatalmas lépcsőházba 100-as körte helyett mindig csak 15-öist csavarnak be. No, a villanykörtét lelőtték, erről nem beszélhetek — állapítottam meg, és a kezemben lévő cédulán kipipáltam. A nő leült és nyomban felállt egy férfi, akit gyakran láttam, amint kutyáját sétáltatta az utcán. A tejboltról és a kifliről beszélt. Kipipáltam a kiflit. Megint jelentkeztem, ismét megelőzték. A csepegő csatornát panaszolta el a szomszédom. A házfelügyelőm ugrott fel és így szólt: — Kérem, az autóbusz olyan ritkán jön, hogy szakálla nő az embernek várakozás közben! Mit tehettem, kipipáltam a buszt is. No, még hátra van a postaláda, gondoltam reménykedve, de egy fürge nő már beszélt is, természetesen a postaládáról, amely eddig éppen annak a háznak falára volt erősítve, ahol ő lakott, és így közelről érintette, hogy most száz métert kell a levelekkel gyalogolnia. Kipipáltam a cédulámon a postaládát is. A mellettem ülő fiatalember ebben a pillanatban elővette cigarettatárcáját, rágyújtott és engem is megkínált. — Gyújtson rá, — mondta kedvesen. — Köszönöm, nem kérek — válaszoltam bosz- szúsan —, már több mint másfél órája pipálok ... P. U
