Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-30 / 97. szám

1. oldal 1969. április 30. szerdai Tanácskozott a SZOT Kedden ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa a SZOT székhá­zában. Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára tájékoz­tatta az időszerű nemzet­közi kérdésekről a szak- szervezeti mozgalom veze­tőit. Ezt követően a Szakszer­1 szejjm ülése Kedden délelőtt Varsó­ban összeült a lengyel nemzetgyűlés. Á keddi egy­napos plénum az 1965. má­jú* 30-án megválasztott szejm utolsó ülése, mivel négyéves megbízatása lejár és június elsejére kiírták az új választásokat. A napi­renden három törvényter­vezet megvitatása és elfoga­dása szerepel. Közülük a dolgozók évi rendes szabad­ságát szabályozó új tör­vény a legjelentősebb. Ez minden fizikai és szellemi dolgozó számára azonos el­veket érvényesítve, az évi szabadságidőt háromeszten­dei szolgálat után 14 nap­ban, három és hat év kö­zött 17 napban, hat és tíz év között húsz napban, tíz szolgálati éven felül pedig 26 napban állapítja meg. Vietnam, Kambodzsa, Korea A DNFF harcoló alaku­latai hétfőn a késő esti órákban Saigontól északra megtámadták az 1. ameri­kai gyalogos hadosztály egységeit. A négy és fél órás összecsapásban — amelynek során az ameri­kaiak kénytelenek voltak harci repülőgépeket is be­vetni — az amerikaiak két halottat és 11 sebesültet vesztették. A Fatet Lao rádiója hét­főn árulónak nevezte Sou- vanna Phouma laoszi mi­niszterelnököt. aki koráb­ban azt kérte az ameri­kaiaktól, hogy bombázzák az országnak a Patet Lao által ellenőrzött területeit. A miniszterelnök — han­goztatta a rádió — ily mó­don hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok „to­vább rombolja hazánkat és még nagyobb arányú gyil­kosságokat kövessen el honfitársaink között”. Szöul közelében felrob­bant egy amerikai repülő­géphangár. két Phantom F—4 típusú repülőgép meg­semmisült, egy amerikai pilóta életét vesztette. vezetek Országos Tanácsa szervezeti kérdéseket tár­gyalt. Geréb Sándornét, a SZOT titkárát — saját ké­résére, érdemeinek elisme­rése mellett — felmentette titkári funkciója és elnök­ségi tagsága alól. Timmer Józsefet felmentette a Népszava főlzerkesztői tisztsége alól és megvá­lasztotta a SZOT titkárá­Leszaggatták a zászlót A keddre virradó éjszaka Ostravában két helybeli személy letépte a város fel- szabadulása, valamint a május 1-i ünnepség alkal­mából kitűzött zászlók egyikét. A cseh közbizton­sági szervek dolgozói mind a két személyt őrizetbe vették és eljárást indítot­tak ellenük; Országos az angol Sok tekintetben egyedül­állónak ígérkezik az idei május elseje Angliában. Minden jel szerint országos tiltakozó sztrájkra kerül sor elsején: ami nemcsak radikális változást jelent majd az angliai május else­sztrájkra készül munkásosztály KÉSZÜLŐDÉS MOSZKVÁBAN MÁJUS 1-RL I yt ■talílÉ'illÉ ' Májas elsejei dekorációkat készítik a moszkvai Vörös téren. Franciaországi változások Pompidou elnökjelölt Georges Pompidou volt miniszterelnök tegnap dél­előtt bejelentette, hogy je­löltetni kívánja magát a sorra kerülő francia elnök­választáson. Szerdáról bizonytalan időre halasztották el a francia minisztertanács legközelebbi ülését, ame­lyen a kormány tagjainak az ideiglenes köztársasági elnök, Poher elnökletével meg kell határozniuk az elnökválasztás időpontját. Minden jel arra mutat, hogy június elsejére esik majd a választás. A választási küzdelem miár teljes egészében megindult, a gaulleis- ták jelöltje Pompidou. Az ellenzéki pártok oldaláról nézve a helyzet még zava­ros. A centristák arra tö­rekszenek, hogy kihasznál­ják a helyzetből adódó le­hetőséget és Alain Poher, Befejeződött a Magyarországi lémet Dolgozók Demokratikus Szövetségének kongresszusa Kedden befejezte tanács­kozását a Magyarországi Német Dolgozók Demokra­tikus Szövetségének harma­dik kongresszusa. A be­számoló fölötti vitában 35 küldött szólalt fel. Sokan foglalkoztak az anyanyelvi oktatással. Utaltak arra, hogy növelni kell azoknak a pedagógu­soknak a számát, akik a német nemzetiségű szülők gyermekeit oktatják anya­nyelvűkre. Ugyanakkor hozzáfűzték, hogy sok he­lyütt a szülők nem használ­ják ki kellőképpen azokat a lehetőségeket, amelyeket az iskolai oktatás terén a német nemzetiségi gyerme­kek számára a magyar ok­tatásügy biztosít. A vitában felszólalt Ba­ráti József, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára és dr. Kővágó Lász­ló, a Művelődésügyi Mi­nisztérium nemzetiségi osz­tályának vezetője. ideiglenes köztársasági el­nök személyében állítsanak ellenjelöltet Pompidouval szemben. A Francia Kommunista Párt álláspontja világos. Megtagad minden támoga­tást a centrista mezbe öl­töztetett jobboldali kísér­letekből, s arra törekszik, hogy Pompidouval szem­ben a baloldal közös prog­ram alapján kiválasztott jelöltjét állítsák szembe. Az FKP főtitkára egyéb­ként levelet intézett a szo­cialista párt főtitkárához, amelyben javasolja, hogy a baloldali politikai szerve­zetek, szakszervezetek és szakmai szervezetek dol­gozzanak ki közös kormány­zati programot. A szocialis­ta párttal közös párt ala­kítására készülő köztársa­sági intézmények konven­ciója indítványozta vala­mennyi baloldali politikai pártnak, hogy képviselőik azonnal üljenek össze a feladatok megvitatására. Ezekben a körökben újból Mitterrand jelölésére gon­dolnak, akinek népszerűsé­ge ismét emelkedőben van. A lapok továbbra is rész­letesen foglalkoznak a franciaországi események­kel. A Pravda párizsi tu­dósítója szerint a tájéko­zott párizsi újságírókörök­ben arról beszélnek: a szél­ső jobboldali erők a nép­szavazás eredményét, a francia külpolitika megvál­toztatására akarják kihasz­nálni. A Morning Star, az Angol Kommunista Párt lapja megállapítja: a tá­bornok veresége a francia baloldali és a többi de­mokratikus erők fontos győzelme. Ha Franciaor­szág most ki akar jutni a tekmtélyuraloaniból, a re­akciós politikai kormányzás­ból, akkor elősorban a bal­oldali erők egységére van szüksége. A kairói sajtó majdnem bizonyosra veszi, hogy Franciaország közel-keleti politikájában változás kö­vetkezik be. A kairói lapok különösen attól a változás­tól tartanak, ha de Gaulle örökébe nem Pompidou, hanem egy centrista politi­kus lépne. je jellegében, hanem hosz- szú évek óta a munkások első politikai sztrájkja lesz a szigetországban'. A for­dulat kiváltó oka a Wilson- kormánynak az a döntése, hogy még a parlament idei ülésszaka alatt, azaz augusz­tusig elfogadtatja a sztrájk­jogot korlátozó törvényter­vezetet. A terv, amely gyakorla­tilag megfosztaná a mun­kásságot leghatékonyabb fegyverétől, olyan fel­háborodást váltott ki, el­sősorban szakszervezeti kö­rökben, hogy — többnyire úgy vélik — a Wilson-kor- mány ezzel végképp meg­pecsételte saját sorsát, az 1970-ben vagy 1971-ben esedékes választásokon menthetetlenül megbukik. A készülő törvényjavas­latnak leginkább azt a két pontját kifogásolják, hogy az úgynevezett nem hiva­talos (azaz a szakszerve­zet által nem szentesített) sztrájkok esetén kötelező­vé teszi a 28 napos „békél­tető pauzát”, s bírsággal sújtja azokat a munkáso­kat, akik ezt a rendelkezést megszegik. Ha tekintetbe vesszük, hogy a profilok és fogyasztói árak állandó emelkedése, s ugyanakkor a bérek szigorú korlátozá­sa idején a sztrájkok 95 százaléka ilyen úgynevezett nem hivatalos munkabe­szüntetés, vagyis spontánul a műhelyben, valamely konkrét sérelem miatt rob­ban ki, sokszor a szakszer­vezeti központ tudta és szándéka ellenére, megért­jük: miért éppen ezen a ponton támad a tőkések érdekeit védelmező, már csak elnevezésében mun­káspárti kormány. A szer­vezett munkások viszont a sztrájkjog elvét védik, an­nak tudatában, hogy egy következő, minden bizony­nyal konzervatív kormány a most tervezett törvény­re ékítheti majd munkás­ellenes intézkedéseit. Oz egység és az erő A francia munkásosztály az egész dolgozó társada­lom legszebb ünnepére, május elsejére készül. Az egység és az erő de­monstrációja, az elszánt akarat kifejezése lesz ez a harc folytatáséira, vala­mennyi dolgozó követelé­séért. Ezek között első he­lyen áll a 6 százalékos bér­emelés, hogy így visszaál­lítható legyen az 1968. jú­niusi vásárlóerő. Ez a kö­vetelés egyben emlékeztet a francia dolgozók tavaly májusi győzelmes harcára, amellyel több mint 18 szá­zalékos átlagos béremelést verekedtek ki, de emlé­keztet arra is, hogy az az­óta bekövetkezett áreme­lésekkel 6 százalékot visz- szaloptak a béremelésekből. A francia dolgozók sa­ját érdekeik harcos védel­me mellett május elseje alkalmából is kinyilvánít­ják őszinte szolidaritásu­kat a szabadságáért, füg­getlenségéért, az amerikai agresszorok ellen harcoló hős vietnami néppel és a világ elnyomott proletár­jaival. Harci jelszavaik kö­zött ott szerepel a szocialis­ta országok dolgozóinak köszöntése, a nagy nemzet­közi munkástestvériség ki­fejezése. Megmozdulások Spanyolországban Közös megbeszélést tar­tottak a spanyol munkás­bizottságok a spanyol dol­gozók szakszervezeti szö­vetsége, a keresztény szakszervezet, az általá­nos szakszervezet és a spanyol országos mun­kásszövetség képviselői. El­határozták, hogy május 1-e előestéjén Spanyolország­ban országszerte megmoz­dulásokat tartanak. A cso­portok képviselői egyben közös programot is kidol­goztak, s ebben a szakszer­vezeti mozgalom szabadsá­gát és béremelést, valamint a bebörtönzött szakszerve­zeti vezetők szabadlábra helyezését követelik. A spanyol belügyminisz­térium közleményt adott ki, s ebben súlyos megtorlást helyezett kilátásba azoknak, akik április 30-án vagy má­jus 1-én tüntetésekben vesznek részt, a helyi rend­őrparancsnokságok szigo­rú utasítást kaptáik a „rend fenntartására”. irta:moinar karoly Mi lesz a légióval? (20.) 1962. május 17-én így írt a Le Monde: „A légiósok toborzása, amely az áprilisi puccs után bizonyos ideig szü­netelt, tovább tart és a jö­vőben is folytatódik, csu­pán a légió személyi állo­mányának bizonyos foko­zatos csökkentését terve­zik. Bizonyos légiós egysé­gek elhagyták ugyan Algé­riát, de nem lehet beszél­ni tömeges távozásukról. A légiónak Algériából kivont alakulatait Djiboutiba és Madagaszkár szigetére irá­nyították. Nincs szó a Szidi bel Ab- besz légiós támaszpont ki­ürítéséről sem. 1856 óta ez a légió hivatalos székhelye. Esetleg idegenlégiósokat ve­zényelnek Korzika szige­tére is, arra hivatkozva, hogy a légiót megalapító 1831-es törvény a konti­nentális Franciaország te­rületén kívül engedélyezte a légió állomásozását, s Korzika kívül esik a föld­rész határain. (Valójában az 1831-es törvény parla­menti vitájában leszögez­ték, hogy Korzika ebből a szempontból Franciaország kontinentális területének a részét képezi. — A szerző megjegyzése). A párizsi sajtó értesülé­sei ekkor azt jelezték, hogy a francia kormány koráb­bi ígéreteit megszegve, to­vábbra is fenntartja az idegenlégiót, a gyarmati háborúk hírhedt zsoldos­hadseregét. Ez tükrözte a francia kormány álláspontját. De ahogy közeledett a népsza­vazás ideje, úgy követelte egyre határozottabban Al­géria a gyűlölt alakulat ki­vonását. Párizs kénytelen kelletlen engedett. Először is a városokból vonták ki a légiósokat, de azután sor került a döntő lépésre is. 1962. június 22-én jelen­tették a hírügynökségek Párizsból: „Július elsejéig elszállít­ják Szidi bel Abbesz 1500 főnyi légionista helyőrsé­gét ... A 17 000 embert számláló idegenlégió el­helyezése nagy gondot okoz a francia hatóságoknak. Sem Franciaország, sem a gyarmati szigetek lakossá­ga nem kívánja az idegen kétes elemekből álló csa­patok jelenlétét.” Szidi bel Abbesz nem­csak egyszerű katonai tá­maszpont, hanem a légió „szent városa”. Amikor a

Next

/
Thumbnails
Contents