Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-29 / 96. szám
i. oldal 1969. április 29. kedd A munkás-lelkifsmeret csillaga Élüzem lett a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyára. Mire e cikk megjelenik. az avaróünnepség is lezajlott, átadták a legjobbaknak a kitüntetéseket, jutalmakat, adatok egész seregével támasztották alá, milyen dicséretes erőfeszítéseket tett az üzem több ezer dolgozója — a tervek teljesítéséért, amely egyben ezt a sikert is meghozta. Élüzem. Ahol a büszke jelvényt kitűzhetik egy gyár homlokzatára, ott olyan szellemnek kell uralkodnia, amely a termelést a munkaerkölcs emelkedettebb felfogásából, szívből —, becsület és dicsőség dolgának tekinti. S ahol ilyen becsülete van a munkának, jó példaképeknek is kell lenniük. akik húzóerőként hatnak a többiekre, s azok közül így mind többen lépnek az élenjárók nyomdokaiba. A kiváló munkásegységek tömörülései elsősorban a szocialista brigádok. Belőlük 21 van jelenleg; tizenkettő először nyerte most el a címet —, három pedig harmadízben. Pedig nem is olyan nagy múltú a Fémmunkásban a mozgalom. Nem sok idő telt el 1966 tavasza óta. amikor az üzem legnagyobb részlegéből. a tömegcikket gyártó „A” üzemből Daczi Benőné és Tóth Sándomé ezzel a kérdéssel jelentkezett a párttitkárnál: mi volna a véleménye, ha 10, illetve 9 főnyi kis kollektívájukkal „megcéloznák” a szocialista címet? 1967 végére be is bizonyították a kezdeményezők, hogy elhatározásuk nem csupán puszta óhaj volt... Kiérdemelték a megtisztelő címet... Ma már 27 brigád versenyez ezért. A legnehesét Hogy milyen motorjai ők a termelésnek? Tóth Sándor művezető két példát említ, melyek mint súlyos és tartós üzemi gondok —, vállalásaik középpontjában állnak. Megfogadták, hogy a hullámzó anyagellátástól függetlenül teljesítik — időszakonként a terveket... Mert ez — ebből a szempontból — nem is olyan egyszerű. Például. Április 15-re vasúti szállításra készre kellett gyártani bizonyos lámpatest-megrendelést. A megbízást március 28-án kapták meg, s az anyag is akkor érkezett. Előírás: rozsdamentes állapotban szabad szállítani. Igenám, de már az anyag olyan változásokat szenvedett a felületén. odaszállitás közben, hogy — a rövid határidőn belül — előbb még rozsdátlanítani kellett. A brigádok vállalták: ha megfelelő technológiát kapnak, ezt is elvégzik, s a gyártmányt is elkészítik. Sikerült a határidőt betartani. Más. Évek során kialakult már az üzemben a törzsgárda, de ez a mag az összlétszámnak még mintegy 10—15 százaléka csupán. Nem formalitás tehát a szocialista brigádok feltételei között az. hogy segítik az új munkásokat — a gvári munkafegyelemhez szoktatás mellett — a fogások gyors elsajátításában. Hogy milyen hatékonyan, erre is van közeli példa. Ismertek olyan rendelkezések, hogy bizonyos — egészségre több ártalommal járó — munkakörökből egy idő elteltével máshová kell osztani az embereket. KÖJÁL-intézkedésre január 20-tól annyian mentek el a festőrészlegből, hogy 20 új munkást kellett itt alkalmazni, mivel négyen maradtak a régebbiekből. Február 10-ig zajlott ez. S amire — mint Tóth Sándor mondja— sem művezető, sem csoportvezető nem lett volna képes — az áldozatkész brigádtagok elérték. Ma már az új munkások is 105—110 százalékos átlaggal dolgoznak. Nem erővel — ügyességgel Mikor a h o g y a n-ról érdeklődöm, a művezető így válaszol: — Semmiféle különleges módszer nincs itt. Azt szokták mondani a régiek az úi embernek: „Nézz rám. semmivel sem vagyok erősebb nálad. Ha jól megfigyeled, hogyan csinálom, pár hét alatt te is belejössz. Különösebb hajtás nélkül hozod a százszázalékot.” Az anyagi érdekeltséget is forszírozom. Amint mondja Tóth Sándor, férfi segédmunkás 1800, női segédmunkás (az előbbi, nagyobb fizikai megterheléssel járó, „férfi”-munka) — Koncz Jánosné... — emlékezik a művezető. — Segédmunkás volt a tömegcikkrészlegen ... Hosszú időn keresztül „úgy elment a nagy átlaggal” ... Mikor a gyár kezdett fejlődni, mind több új embert vettünk fel. mindjobban kellett támaszkodni a régebbi, megbízható, hűséges munkásokra ... Koncz Jánosné- ra is rábízták egy brigád vezetését. S akiből azelőtt „nem sokat néztek ki”, pár hónap után egyéni teljesítményével is a legjobb festőnők közé küzdötte fel magát... Azt akarta, hogy beosztásához méltó legyen eredményességével is ... Közbevetem. — Ha a nők valamire ráadják a fejüket, szívósab- bak. kitartóbbak, következetesebbek tudnak lenni erős férfiaknál. A művezető egyetért, s meg is toldja. 1600 forintot tud keresni — 100 százalékkal. Kikre emlékszik Tóth Sándor (1954 óta dolgozik itt), akik segédmunkás sorból ..nőtték ki” magukat? Fodor Lajos neve bukkan fél elsőként. Betanított munkásként kezdte itt „Csuda eleven. impo6ztor fiatalember” volt. ügyes szakmunkás lett, s mikor kiemelték, hamarosan bebizonyosodott: telitalálat volt. Ma forgácsoló csoportvezető, kis közösségével a szocialista cím tulajdonosa. No és a nők közül, akik szép számmal dolgoznak az üzemben? S akik az első lépést tették a szocialista brigádmozgalom elindításához? A beosztás hoteles — ... Nem ismernek fáradságot ... S megtörténik, hogy az orvosnak kell megállj !-t parancsolni, mert túlhajtják magukat... Koncz- né egészsége is megsínylette ... Kovács Istvánnénál is megbosszulta magát a 133 százalékos átlag. Micsoda kiváló munkásember ő is Amikor — különösen nőknél — akik családanyák is —, nem értünk egyet a túlzott munkatempóval —, s a párt- és szakszervezet ilyen irányú figyelmét hangsúlyozzuk —, a mostani élüzemavatás légkörében szólunk. A szerető megbecsülés vörös csillagát kell tűzni a Koncz Jánosnék, Kovács Istvánnék mellére is... Hiszeíi ilyen embereknél eddig is ofct ragyog- tatta ezt a csillagot a mun- kás-lelkiismerpt. Tóth István Jobb és olcsóbb áru a fogyasztónak Eredményesen működik a termelőszövetkezeti kereskedelmi iroda A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben, amelyek nagyobb része a Homokhátságon gazdálkodik, sokkal több erőt kell mozgósítani ahhoz, hogy jövedelmezővé tegyék a gazdálkodást, és bizton- ságosssá az értékesítést. Szükség van sok esetben az állam támogatására is. A Homokhátságon a szőlő- és gyümölcskertészetek — nagyüzemileg továbbfejlesztett — körzetei alakultak ki, de hagyományai vannak a paradicsom, valamint más zöldségfélék termelésének is. Erre létesült évtizedekkel ezelőtt Kecskeméten a két konzervüzem is. Hatezer vagon Az említett cikkek a körzet mezőgazdasági üzemeinek árbevételeiben átlagosan 50 százalékot képviselnek. A kertészeti árufélék az úgynevezett szabadáras cikkek között szerepelnek. Már ennélfogva is érthető, hogy a mezőgazdasági üzemek igyekeznek szinte minden elérhető többletforintot megszerezni. A mintegy 6 ezer vagon gyümölcs és zöldség — köztük az 500—800 vagon kajszibarack, 100—150 vagon szamóca — és 200 ezer hektoliter bor, egy-két százalékkal kedvezőbb értékesítése is 3—6 millió forint többletbevételt jelenthet a körzet gazdaságainak. Többször panaszkodtak a termelőszövetkezetek értékesítési gondokról, sok esetben az ipar nem tudja feldolgozni a jelentkező árut azonnal, ami miatt jelentős mennyiség megromolhat, tönkremehet A felsorolt okok késztették a Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetsége körzetének 21 tagszövetkezetét, hogy az elmúlt év májusában tsz-közi alapon kereskedelmi irodát hozzanak létre. Menyasszonyiruha-bemutató Pénteken, azaz 25-én estenden a szokásos gyanútlansággai ültem be a Városi Moziba. Mondom, régen borult rám a vadnyugati kék ég, megnézem hát ezt A hallgatag embert. Láttam a reklámképekről, hogy indijá- nyok meg lovak is lesznek benne, és a Colt-kattogást is imádom, minthogy irodalmi műveltségem emlője a Max Brand regényeken is csüngött egykoron. (Ugyebár, irodalmi stílusomból is kilóg a régi élmények lólába?) Beülök hát a zsöly- lyébe, s ahogy jobban körülnézek, látom, egy produkcióra készülődő gitáros zenekar szösz- mötöl a vetítővászonnál lentebb. Próbálgatták, szuperál-e a szerkezet. GondoLam. vadnyugati történetről lévén szó, korhűen, vadnyugati muzsikával festik alá a bonyodalmakat. Jóleső izgatottsággal szemeltem ki a legszélesebb hátakat, hogy azok mögé kuksoljak majd, ha székek, fiaskók röpködnek a zrí tetőfokán. De hamarosan fenékre ültem, annyira más történt, mint amit vártam. Midőn már bejáratták a mikro- fonyt, fellépett a pódiumra egy kedves, biztató megjelenésű hölgy, s mire felocsúdtam, már be is konferálta, hogy márpedig ez és ez a vállalat menyasszonyi ruhabemutatót tart az elkövetkező percekben, melyhez hasonló jókat kíván mindenkinek. Most értettem már, amit csak úgy tudat alatt konstatáltam: hogy, tudniillik, miért töltötte meg a nézőtér első harmadát 98 százalékos részaránynyal a férfi nemű ifjúság. Hát persze, ez a korosztály még igen fogékony, s kíváncsi a perspektívára. Aztán mire észbekaptam, már vonult is egyik menyasszony a másik után. Német csipke, svájci csipke, uszály, fátyol, fejdísz, gyöngy, virág meg rninden. Leginkább akkor kaptam fel a fejem, ha ilyet hallottam : „Következő kreációnk rövid menyasszonyi ruha. . . hátul szépen kiképezve . . .’* — meg ami belefér. örültem, hogy nincs velem a feleségem, mert észrevettem —, hogy aki nejével, menyasszonyával „kapta fel a fejét” a rövid ruci hallatán, nyomban vissza is kapta, és csak sunyí- tott. Mennyivel szabadabban vizitáltam én a habfehér kis- és nagyesküvői, s főleg a rövid szoknyás menyasszonynak valókat. Gyanú felett álltam. Egyébként is nekem a rövid szoknya mindig érdek nélkül tetszett. Engem sosem ez érdekelt, hanem ami — aki — alatta van. No, de — sajnos — nem volt nehéz a férfiúi jellempróbát kiáltani. A reklám- menyasszonyok — jóllehet egyik édesebb volt, mint a másik, miért is ádáz tapsot arattak az ifjúság részéről — csupán a „földszintén”, a padsorok körül lejtettek végig. Ezért aztán hosszú volt vagy rövid volt a menyasszonyi ruha, egyre ment. Sorközéptájról csak deréktól felfelé voltak áttekinthetők. S ha például a csípő leg- domborulatán gömbö- lyödő pompont kívánta az ember megszemlélni, fel kellett ágaskodnia. (Látták volna, milyen erélyesen rángatták vissza egyes feleségek, menyasszonyok férjüket, vőlegényüket ebből a szolid ágaskodásból is, miközben vésztjóslóan sziszegték: ,,Most ágaskodsz, mi?” Mindent összevetve, szép volt, élménydús, s kellemes nosztalgiákat szülő volt ez a menvasszonyi ruha bemutató. (Láttunk egy fekete szmokingos vőlegényt is. Szegény feje elég megviselten ballagott a számos menyasszony között. Mert hát: egyszál maga . . .?! Menyasszonyból is megárt a sok. (Mint eddig-elé is érezhető volt beszámolómból, egyedül azt nehezményeztem, hogy a rövid menyasszonyi ruhákat nem a zenekar magasságában hordozták körül a manökenek. Pedig milyen sóváran vártam az alkalmat, hogy kitanulmányozhassam: hogy fest egy menyasszony alá Zalatnai(y) Sarolta? Hogy tudniillik a llofi Géza megénekelte „bugyingó” valóban olyan hosszú-e a szoknyához képest, avagy „útban van”? Pláne menyasszonyoknál jó ezt tudni! —th —n Az iroda sikerrel működik. Már az alakuláskor leszögezték, hogy továbbra is az állami feldolgozó ipar, vagyis a konzervgyár, valamint a MÉK marad a fő értékesítési csatorna, de nem titkolták azt a szándékot sem, hogy a szerződés nélküli árusításra tervezett árut, amely az ösz- szes értékesítésnek 10—15 százaléka, az irodán keresztül jobb árakon szeretnék eladni és — ha a MÉK szervezete és forgalmazása nem korszerűsödik — növelni kívánják a közvetlen értékesítés előnyeinek kihasználását. A zárszámadás bizonyít Az alapszabályban azt is leszögezték, hogy nemcsak a kertészeti termékek értékesítését szervezi az iroda, hanem emellett beszerzési és szolgáltatási jelleggel is működik. A zárszámadásig eltelt fél esztendő bizonyítja, hogy helyes volt ez a célkitűzés. A zárszámadás tanúsítja, hogy — alig fél év alatt — 150 vagonnyi zöldség- és gyümölcsfélét közvetített a termelőktől közvetlenül az ipari központokba, Komlóra, Miskolcra, Budapestre. Ennek forgalmi értéke körülbelül 4 millió forint volt. A közvetítő kereskedelem kikapcsolásával a megbízók nagyobb jövedelemhez jutottak, a fogyasztók pedig friss és jó minőségű áruhoz. A gép, alkatrész és építőanyag forgalmazási értéke megközelítette a hárommillió forintot. Az új gépek beszerzése mellett — a megbízó szövetkezetek igényeinek megfelelően — a géppark egységesítésében, tipizálásában is segített az iroda. A termelőszövetkezetek szabad gépjárműveit különböző fuvaroztatókhoz — élelmiszeripari, vagy építőipari vállalatokhoz — közvetítette. Ez mintegy másfél millió forint bevételhez juttatta a szállító- eszközzel rendelkező gazdaságokat. Érdemes megemlíteni azt is, hogy félmillió forintos értékben különböző, nem könnyen értékesíthető gyümölcspálinkára keresett vevőt, ezenkívül hasonló értékben vetőmagot és tar karmányt is közvetített. A forgalmazás és a szol« gáltatások után 476 ezer forint jutalékot kapott az iroda, amelyből 268 ezer forint volt a költsége, tehát a tiszta nyeresége az elmúlt esztendő második fél évében 208 ezer forint volt. A pénzforgalmat teljesen saját erőből, állami források igénybevétele nélkül bonyolította le. Az alapító összeg összesen 250 ezer forint, amely a zárszámadás után a nyereség- visszatérítéssel 50 százalékkal megnőtt. Érthető tehát, hogy az érdeklődés egyre nő tevékenysége iránt. További hat mező- gazdasági termelőszövetkezet és egy általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet is belépett. Már nemcsak Kecskemét—Kis- kusfélegyháza körzetéből, hanem a dunavecsei és a kunfélegyháza körzetéből, jelentkezett tagnak szövetkezeti gazdaság. Növekvő igények Az idén hasonlóan akar tevékenykedni a Szövetkezetközi Kereskedelmi Áru- beszerzési és Szervezési Iroda. Nem téveszti szem elől az alapításkor kitűzött célt: a termelők érdekeinek messzemenő figyelembevételével,. a fogyasztót jobb és olcsóbb áruval ellátni — s ha közvetve is —, csökkenteni á termelőkhöz kerülő iparcikkek forgalmazási költségeit. Igény jelentkezik a szemes- és szálas takarmány- közvetítés fejlesztésére, nagyobb mennyiségű friss zöldség- és gyümölcsszállítmányok konzervgyári, vagy MÉK-telephelyen történő átadásnál a termelők érdekeinek képviseletére. Az idei évre ezer vagont meghaladó zöldség- és gyümölcseladásra adtak megbízást az üzemek — amire már a vevő is megvan. Az igények nyomán arra van kilátás, hogy ebben ben az évben megsokszorozza tevékenységét a termelőszövetkezeteknek ez a társulása. MAGONY IMRE Győztek az asszonyok a tanácsköztársasági vetélkedőn A „Ki mit tud a Tanács- köztársaságról?” című vetélkedő megyei döntőjét vasárnap a soltvadkerti művelődési házban rendezte meg a megyei népművelési tanácsadó. Négy városi és hét járási csapat mérte össze erejét a vetélkedőn, amelynek résztvevőit Szamosfalvy Imre, a népművelési tanácsadó vezetője köszöntötte. Rácz János, a halasi városi tanács népművelési felügyelője vezette a játékot, amelynek során mind nehezebb és nehezebb kérdésekre került sor. A kérdések összeállítói gondoltak arra Ls. hogy a Tanácsköztársaság történetéről szóló országos jellegű kérdések mellett a megyénket érintők Is helyet kapjanak. Az izgalmas versenyben végül kialakult a sorrend, amely szerint első lett a megyei vetélkedő döntőjében Kiskunhalas varos csapata (a csapat tagjai: Birkái Józsefné, Boda Endré- né és Lajtai Benőné) 27 ponttal, második a kiskőrösi járás csapata 24, és harmadik a bajai járás csapata 17 ponttal. A nyerteseknek értékes jutalmakat és emléklapot adott át dr. Király István, a zsűri elnöke.
