Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-29 / 96. szám

TM9. április 39. kedd S. oldal Régi forradalmi május elsejék Május elsején már az 1 na—Tisza köze dolgozói — 1919-et megelőző években vágyakozásuknak a szabad- is hangot adtak a magyar ság, a béke és a nagyobb proletárok — köztük a Du- I kenyér iránt. Háborús fenyegetés közepette Feszült légkörben került sor a májusi megmozdulás­ra 1913-ban. Azokban a he­tekben az Osztrák—Magyar Monarchia kormánya hábo­rúval fenyegette a délszláv népeket. Hazánk egész te­rületén a május 1-i ünnep az agressziós előkészületek elleni tiltakozás jegyében zajlott le. Kecskeméten aznap dél­előtt tízezres tömeg lepte el az utcákat. Kilométer hosszú menetük impozáns látványt nyújtott. „Még el­lenségeink is kénytelenek elismerni mozgalmunk ere­jét” — állapította meg be­szédében Preusz Mór bu­dapesti kiküldött. Szónok­lata alatt a tömeg háború­ellenes kiáltásai betöltöt­ték az egész várost. A kiskunhalasi ünnepi felvonuláson háromezren vettek részt. Hibó Sándor beszédében élesen támadta a militarizmust. Kiskunfél­egyházán Kalmár budapesti kiküldött — a jelenlevő ezres tömeg helyeslése kö­zepette — „egy oktalan há­ború szörnyű veszedelmé­ről” beszélt. Hasonló jelle­gűek voltak a május 1-i megmozdulások Baján, Kis­kőrösön, Dunapatajon és másutt is. Miután az előző évi há­borús veszély elmúlt, s még újabb nem jelentke­zett, 1914-ben a májusi ünnepség kevésbé feszült légkörben zajlott le. Főként a demokratikus választójo­got, és a reakciós kormány távozását követelték e megmozdulásokon. Kecskeméten a délelőtt folyamán a Munkástestedző sportversenyeket rendezett a széktói pályán. A délutá­ni felvonuláson több ezren vettek részt. A főtéren megtartott népgyűlésen Fe­jős Béla, Fischer József és Boda János a beszédében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Kiskunhalason május 1- én délután zeneszó mellett, zárt négyes sorokban vo­nult a tömeg a vasút mel­letti Vásártérre. Hibó Sán­dor beszédét a hatóság kép­viselője félbe akarta sza­kítani — de a Népszava tudósítása szerint — „elv­társaink erélyes rendreuta­sítása után jobbnak vélte elhallgatni.” Egy tehetséges kislány, Garbai Zsófika, ha­tásosan adta elő Várnai Zseni r „Nőkhöz” című köl­teményét. Kiskunfélegyhá­zán is délután vonult a me­net zeneszóval a Városi Parkba. Baján és másutt kisebb arányú volt a má­jusi ünnepség. Néhány hónappal az elő­ző évi békés májusi ünnep­ség után világháború vérzi­vatara zúdult hazánkra is. Ez átmeneti hanyatlást idé­zett elő a magyar munkás- mozgalomban. Szomorú, „háborús május elsejét” ünnepelhetett ha­zánk proletársága 1915-ben. Felvonulást, nyilvános gyű­lést a hatóság nem enge­délyezett. A zárt körű ün­nepélyeken az előző évek­hez képest jóval keveseb­ben vettek részt, hiszen a katonai behívások alaposan megtizedelték a munkás- mozgalom sorait. Kecskeméten is elég ke­vesen jelentek meg a má­jusi ünnepségen, majd ezt követően este a Műkertben rendezett sétakiránduláson, A legfigyelemreméltóbb a kiskunhalasi összejövetel volt. A Népszava tudósítása szerint itt „a lehetőségek­hez képest szépen ünnepel­ték meg május elsejét. A még itthon levő elvtársak és elvtársnők színe-java megjelent az esti összejöve­telen, amelyen Hibó Sán­dor elvtárs tartott ünnepi beszédet, ismertetve azon Okokat, amelyek miatt most nem lehet olyan impozán­san • megünnepelnünk má­just, a szabadságnak, a nemzetközi szolidaritásnak gyönyörű ünnepét, mint máskor lehetett, és majd lehet.” A kegyetlen háború to­vább tartott 1916-ban. Az elnyomás nem csökkent. Ebben az évben csak négy fal között lehetett ünne­pelni a legszebb hónap el­ső napján. Az orosz forradalom hatása Az 1917-es februári orosz forradalom megdöntötte a cári zsarnokságot. Ez a ma­gyar munkásmozgalomra is élénkítőleg hatott. Abban az évben a ható­ságok kénytelenek voltak enyhíteni az elnyomást. Május elsejét már ismét nyilvánosan lehetett meg­ünnepelni. Kecskeméten több mint ezerfőnyi tömeg jelent meg a Munkásotthon előtt. „Békét akarunk! Éljen az orosz forradalom!” — e ki­áltások gyakran törtek fel a sokaság soraiból. A vá­rosban egyébként aznap teljes munkaszünet volt: valamennyi üzemet és üz­letet zárva tartották. Kiskunhalason a Mun­káskor helyisége kicsinek bizonyult a sok száz főnyi tömeg számára, sokan az utcára szorultak. Beszédébe Mig G. Károly az orosz for­radalom jelentőségét mél­tatta, Hibó Sándor pedig elítélte a fegyverkezési őrületet. Mindkét szónoklat nagy tetszést keltett, s a ha­tást csak fokozta, Várnai Zseni: „Katonafiamnak” című versének elszavalása. E nap kisebb méretű ün­nepségekre került sor Kis­kunfélegyházán és Baján is. 1918-ban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom már reális kivezető utat muta­tott a háborúból. Hazánk­ban is hatalmas remény­séggel töltötte el az impe­rialista elnyomás és vé­rengzés ellen küzdő töme­geket Teljes ünnepi hangulat Az 1918-as májusi ün­nepségek elválaszthatatla­nul összefonódtak a béké­ért és a demokratikus át­alakulásért folyó küzdelem­mel. A Duna—Tisza közén a legharcosabb szellemű megmozdulás ismét Kis­kunhalason zajlott le. Több ezer munkás háborúellenes jelszavakkal bejárta a vá­rost, majd a Munkásotthon udvarára vonult. A tömeg betöltötte az épület környé­két. Hibó Sándor élesen tá­madta a kormányt, és a há­borút, s rokonszenvet nyil­vánított a fiatal szovjet ál­lam iránt. Beszéde annyira lázító hangú volt, hogy az erről szóló Népszava-tudó- sításból két sort törölt a cenzúra. Utána szépen si­került kultúrműsorra ke­rült sor: Kiskopárdi Mi- hályné, Kazai Józsefné, Garbai Marika és Garbai Zsófika forradalmi verseket szavaltak. „Teljes volt az ünnepi hangulat” — jelentették a sajtótudósítások Bajáról. Az itteni munkások tömege a békét éltetve vonult a Kis­erdőbe. A békét követelve, lelkes hangulatban indul­tak el a kecskeméti dolgo­zók is május elsején reg­gel a Műkertbe. (Sajnos, a gyűlést meglehetősen ér­dektelenné tette az, hogy Bódy János, és más szóno­kok egyoldalúan csak a de­mokratikus választójoggal foglalkoztak, a tömeget még inkább érdeklő békeharc kérdésével viszont nem.) Az előző évek vetése 1919-ben érett dús aratás­sá. Az őszirózsás forrada­lom kivívta a békét és a demokráciát, majd 1913. ta­vaszán megalakult a Ta­nácsköztársaság. Ebben az esztendőben a május 1-i ünnepség lényegesen külön­bözött az előzőektől. Már a hatalom birtokában örül­hettek a dolgozók az első szabad május 1-nek. Dr. Merényi László, á a történettudományok kandidátusa MÁJUSBAN LESZNEK a IV. szolnoki kulturális hetek ünnepségei ÍZLÉSES füzet — nyom­dai remekműnek is beil­lik — adja tudtul, hogy ebben az évben május hó­nap minden napjára esik Szolnokon egy vagy több kulturális rendezvény, a IV. szolnoki kulturális he­tek keretében. A városi tanács végrehajtó bizottsá­ga arra emlékezve, hogy Szolnok városa a Tanács- köztársaság 133 napjának felét frontvárosként élte át, „fegyverrel a kézben dolgozott, tervezett, épített, vállalva az új út minden szépségét és nehézségét”, különös gonddal és fény­nyel rendezi meg az idén, az 50. évforduló tiszteleté­re az ünnepségeket. Nehéz volna részletezni, mi mindenre kerül sor májusban a Tisza-parti vá­rosban, ezért csak ízelítő­nek említünk meg néhá­nyat a rendezvények kö­zül. A politikai és társa­dalmi események sorát má­jus 10-én nyitja meg a MÁV Járműjavító Üzemek szocialista brigádjainak szellemi vetélkedője, 14-én pedig észt—magyar barát­sági est lesz a Tallinn-kör- zeti iskolában. 24-én forra­dalmi menetdalversenvt rendeznek a fiatalok, majd 25-én avatják fel a város legifjabb úttörőit. A TUDOMÁNYOS ülés­szakok sorában jelentősek lesznek az 5—6-án tartan­dó pedagógiai tudományos napok. A Magyar Történel­Ünnepi „bélyegtárlat” Magyar és mótívumbé- lyegek kiállítása nyílik áp­rilis 30-án, szerdán dél­után 4 órakor Baján, a Türr István Múzeumban, a Hazafias Népfront városi bizottsága, a múzeum, va­lamint a város több intéz­ménye bélyeggyűjtő körei­nek közös rendezésében. A munkásosztály nagy ünne­pe tiszteletére rendezett kiállítás — amelyen egyéb­ként a posta alkalmi bé­lyegzőt is használ — május 5-ig naponta 10 és 18 óra közt tekinthető meg. Ankét — bolgár előadóval Ma délelőtt 10 órai kez­detei a mezőgazdasági gé­pesítés időszerű feladatai­ról tartanak ankétot Kis­kunhalason, az állami gaz­daság tanácstermében. A magyar—bolgár barátság jegyében sorra kerülő anké­tot a Hazafias Népfront já­rási és városi bizottsága, valamint a népfront mel­lett működő mezőgazdasá­gi bizottság közösen ren­dezi. A mezőgazdasági szak­embereknek Mihailov Konstantinov, az AGRO- MAS Vállalat igazgató-he­lyettese tart előadást. Hol­nap — szerdán — Kecske­méten, a megyei népfront­székházban találkozik bol­gár vendégünk a járás, vá­ros mezőgazdasági szakem­bereivel. mi Társulat és a TIT Or­szágos Történelmi Választ­mánya „A Vörös Hadsereg harcai a tiszai fronton” címmel rendez tudományos ankétot május 8—9-én. Or­szágos érdeklődésre tart­hatnak számot a 12—13— 14-én sorra kerülő me­zőgazdasági tudományos napok, valamint 15-én az Országos Bányászati és Ko­hászati Egyesület tanács­kozása. MŰVÉSZETI rendezvé­nyekben sem lesz hiány. Ezek sorát 2-án a Bányai Kornél irodalmi est nyit­ja meg, a Szolnok megyei könyvtár és a megyei lap rendezésében. Május 4-én kórushangversenyt tartanak az úttörők számára, 5-én lesz az alföldi szimfonikus zenekari bemutató, 11-én az alföldi tánczenekari feszti­vál, 16—17—18-án pedig a Tanácsköztársasági művé­szeti szemle keretében bo­nyolítják le az országos szavalóversenyt. 18-án kez­dődik a képzőművészeti rö­vidfilmek háromnapos be­mutatója, majd a katonai főiskolák ás tanintézetek II. országos művészeti feszti­válját tartják meg a Szig­ligeti Színházban. Országos dalostalálkozóra kerül sor a fogyasztási szövetkezetek énekkarai részére 24—25- én, 26-án a Pécsi Balett műsorát látják a szolno­kiak. Nagyszabású program ke­retében számos kiállítás nyílik, így május 1-én a Damjanich Múzeumban a tanácsköztársasági társulat, majd 19-én a tavaszi tárlat, ugyancsak 18-án a KISZÖV mutatja be termékeit. 22-én a Tiszaligetben erdészeti, vadászati és vízügyi kiállí­tás nyílik, 27-én pedig a megyei szakkörök mutat­ják be munkájuk eredmé­nyét. A SPORTRÓL sem feled­keztek meg a rendezők: lesz nemzetközi salak mo­torverseny, válogatott ököl­vívó-mérkőzés, nemzetközi kézilabda- és röplabdator­na, vízilabda és nemzetközi ifjúsági válogatott labda­rúgó-mérkőzés. B. J. 1 _______________======^==========*==*= w mm PpÍmtIswiV’AN re pen ve jjf 24 ros film zárójelenetében,- Egy itteni’festőnek ül- amikor hetven éven fel.üjj. tem, - mondta büszkén szmokingos urak tizenhét Terner. - Igaz, nem töké- fven alu 1 hlfnyos, ol‘ozetu letes, de művészileg hite- laI?yokkal tancolnak a les. Sajnos, az egyenruhát holdvilagos tengerparton .. kissé pontatlanul ábrázol- Kopott, szürke ruhám bi- ta, de hát nem tudtam min­fával szolgálni neki. Az f szmokingkoltemény mel­enyémet ugyanis kénytelen voltam elásni, amikor fog­ságba estem, és a haza ér­dekében átöltöztem baka­ruhába. Szóval, Terner is azok kö­lett. — Sajnos, az én ruhám nemigen illik az alkalom­hoz — mentegetőztem. — Ne törődj vele, fiam! — Doberdónál még rongyo­sabbak voltak a huszár­zés a horthysta tábornokok jajm közé tartozott, akik a vere- Nem fejezte be a monda- ség után igyekeztek elve- tot, mert közben az órájára gyűlni a közemberek kö- nézett. zött. így olcsóbban úszhat- _ Gyerünk, sietnünk kell. ták meg a dolgot. Lám, Nem szeretném elszalaszta- Terner is megúszta. Lát- nj csánkó szónoklatát. A tam, hogy gyáva fráter; végén lesz a megfelelő pil- legszívesebben felmondtam ianat volna a vele kötött egyez- Javasoltam, hogy hívjunk séget, de most már végig taxit, de Terner a mellék­kellett vinnem a játszmát, utcában parkírozó saját ko- Megvártam, amíg Terner csijához vezetett. Az ócska átöltözik. Szmokingot vett Ford félóra alatt a Rith- fel. Úgy nézett ki, mint egy mus Hallba vitt bennünket, hollywoodi statiszta az Már többször láttam ki­sreg ember nem vénem- vülről az impozáns épületet, bér” című kétmillió dollá- de még soha nem volt rá pénzem, hogy belülről is megnézhessem. Elvis Prest- ley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizen­két dollár volt a legolcsóbb jegy, a profi nehézsúlyú ökölvivódöntőn pedig húsz. Az újságokból tudtam, hogy a Rithmus Hallba negyven­ezer ember fér be, a nagy­termet azonban most sem láthattam, mert a portás az egyik harmadik emeleti mellékterembe utasított bennünket. Az is éppen elég nagy helyiség. Akkora lehet, mint a pesti sportcsarnok fele. Az egyik oldalon hosz- szú büfépult mögött, fehér- kötényes kiszolgálólányok álltak. A meghívó egyik szelvényére adtak egy csé­sze teát meg egy pár, a mi debreceninkhez hasonló főtt kolbászt. Örömmel láttam, hogy nem édes szószt, ha­nem jófajta tormát adtak hozzá Ízesítőül. Eszembe ju­tott, hogy reggel óta nem ettem. Én is ki akartam váltani az adagomat Ter­ner azonban nem engedte. — Nem enni jöttünk ide! — morogta. — egyék meg a vacak lókolbászukatl Vagy négyszázan lehet­tek a teremben. Ternert né- hányan köszöntötték, de senki sem fogott vele kezet Mások, jóllehet látszott, hogy ismerik az exaltábor- nagyot, köszönés nélkül mentek el mellette. A sze­mük villámlott. Ternert azonban mindez nem izgat­ta. Az egyik sarokban áll­dogáló csoport felé muta­tott: — Ott az a gazember! És még van pofája hordani a kitüntetéseket! Azonnal kitaláltam, hogy a gazember csak Csánkó lehet. A Nyugat-Németor- szágból érkezett vezérelnök frakkot viselt, és a bal mel­le telis-tele volt különböző plecsnikkel. — Azért sok kitüntetése van — jegyeztem meg. — Pár márkáért vette őket — legyintett Terner. És elmondta, hogy Nyu- gat-N émetországban. Münchenben él egy élelmes özvegyasszony. Huszártiszt volt a férje, de 1946-ban megszökött tőle, és kiván­dorolt Argentínába, ahol később meg is halt. A fele­ségét otthagyta egyedül, árván, minden jövedelem nélkül. Az asszonyt úri­lánynak nevelték, egyetlen dologhoz értett, semmi máshoz. Abból a dologból azonban abban az időben Németország nyugatiak ál­tal megszállt részén a nála fiatalabbak, és szebbek is nehezen élhettek meg, oly nagy volt a konkurrencia. Az özvegy azonban mégsem halt éhen, mert remek öt­lete támadt. Észrevette, hogy a kintmaradt tisztek felvágnak az annak idején a Horthy-időkben kapott kitüntetéseikkel, de egyikük sem hordja őket. A vissza­vonulás idején eldobálták az érdemrendeket, s mikor ismét szükség lett volna rá­juk, nem tudták pótolni őket, Az asszony írt az egyik magyarországi roko­nának, aki összeszedett egy csomó kitüntetést, és el­küldte neki. Erre a bús öz­vegy kitüntetésüzletet nyi­tott, amely azóta is kitű­nően megy. Négy-öt már­káért bármiféle régi ma gyár kitüntetést meg leh nála vásárolni. Alighanem Csánkó is ilyen egyszerűen és olcsón dekorálta ki ma­gát a jelvényekkel. A teremben meglehető sen hűvös volt a hangú': Észrevettem, hogy Csér k mellett Nánássv áll, a~ egyetlen ember a jelen le­vők közül, akit személye sen is ismertem. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents