Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-23 / 91. szám
1999. április ZS. szerda 5. oldal A nagy- és középbirtok köztulajdonba vétele Ezerkilencszáztizenkilenc április 4-én jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács rendelete a közép- és nagybirtokok szocializálásáról. A rendelet kimondta: „Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat. Minden közép- és nagybirtok, minden tartozékával. élő és holt felszerelésével. valamint mező- gazdasági ipari üzemeivel együtt, minden megváltás nélkül a proletárállam tulajdonába megy át”. Akis- és törpebirtokok továbbra is magántulajdonban maradtak. A kisajátítás alsó határát nem vonták meg egységesen, ezt a „helyi viszonyok figyelembe vételével” gyakorlatilag a megyei tanácsok határozták meg. Alsó határ: 100 hold szántó Kecskeméten és az akkor még Pest megyéhez tartozó városainkban és fal- vainkban 100 hold szántóban és 10—20 hold szőlőben állapították meg a szocializálandó birtokok alsó határát. A Tanácsköztársaságnak ez a rendelete az ipari üzemek, bányák, bankok, közlekedési vállalatok államosítása után a másik kizsákmányoló osztályt, a föld- birtokosokat fosztotta meg gazdasági hatalmától, s az 1848. óta napirenden levő feladat — a feudális maradványok megszüntetésének — megoldását jelentette. A Forradalmi Kormányzótanács rendelete kimondta azt is: „A köztulajdonba átvett földbirtokok szövetkezeti kezelésre a földet művelő mezőgazdasági proletariátusnak adatnak át. Ilyen termelőszövetkezetnek tagja léhet minden 16 éven felüli férfi és nő, aki a ^ termelésben megfelelő számú munkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munka arányában részesedik.” Ezzel a rendelettel lényegében egy csapásra létrehozták a mezőgazdaság szocialista szektorát. — államilag irányított szövetkezeti szektor formájában. E szektor a mezőgazdasági termelésben nagyon jelentős szerepet játszott, hiszen országosan mintegy kétmillió katasztrális holdon alakultak szövetkezetek a szocializált földbirtokokon. E szocialista gazdaságokban az állami irányítás és a szövetkezeti vezetés összefonódott. ami a mezőgazdaságban is biztosította a központi akarat érvényesülését, s a gazdasági élet demokratizmusát. Szocialista szektor — egy csapásra A Forradalmi Kormányzótanács a mezőgazdaság irányítására és ellenőrzésére létrehozta a községi, járási és megyei birtokrendező. s termelést biztosító bizottságokat, amelyek a szocializálást lebonyolították. döntöttek a vitás kérdésekben, gondoskodtak a termelés megszervezéséről, s ellátták a falusi szegénység érdekeinek védelmét. Bevonták e bizottságokba a vidék forradalmi erőit, s ezáltal a falvak görnyedt hátú. alázatossá nyomorítót cselédei, zsellérei és szegény parasztjai egyenjogú, sőt politikai és gazdasági hatalommal rendelkező emberekké lettek. Az 1919-ben létrehozott termelőszövetkezetek szervezete a mai fogalmak szerint olyan állami gazdasági szervezetnek felel meg, ahol a munkástanács széles körű ellenőrzési és véleménynyilvánítási jogokkal rendelkezik. Szövetkezetek a megyében Megyénk területén — ahol köztudottan nem voltak számottevő nagybirtokok — a szövetkezetek kisebb szerepet játszottak, mint másutt. A ..Félegyházi Proletár” című lap 1919. május 11-i száma beszámolt arról, hogy Kiskunhalason működött egy szövetkezet Mig G. Károly vezetésével, 400 holdon. Duna- vecsén 5722 kh területen alakultak szövetkezetek, s a tudósító szerint Kalocsán és környékén akkor még szervezés alatt állott a szövetkezet Természetesen a 133 nap túlságosan rövid volt ahhoz, hogy a szocialista termelési viszonyok megteremtésére irányuló intézkedés hatása kibonta- kozhassék. Az „évezredes pertf azonban az első magyar munkáshatalom is csak félig oldotta meg, gazdasági és elméleti megfontolások miatt u^ranis a földosztást elmulasztotta. Az idézett rendelet szerint „sem a köztulajdonba átvett földbirtokok, sem azoknak felszerelése egyesek vagy csoportok között nem oszthatók fel”. Ezzel a Tanácsköztársaság a legsúlyosabb politikai hibát követte eJ. mert a szocialista társadalom politikai alapját, társadalmi bázisát, a munkás-paraszt szövetséget gyengítette. Az agrárpoletárok és szegényparasztok milliói ugyanis földosztást vártak, s csalódásuk kiábrándulást okozott, ami súlyos politikai következményekkel járt A helyzet kényszerítő hatása alatt megjelent ugyan egy szigorúan bizalmas rendelet amely engedményt tett a nincstelen és szegényparasztaság földosztási követelésének. Félegyházán földet is osztottak E rendelet értelmében Kiskunfélegyházán — 47 földmunkás és kisparaszt között — felosztották a 240 holdas SzoLnoky-féle birtokot. Az agrárpolitikának ez a kismérvű helyesbítése későbbi jelentősebb korrekció kiinduló pontjává válhatott volna, az alapvetően hibás koncepció ellensúlyozására azonban ez nem volt elegendő. Elismerve az agrápoüfikában elkövetett hibákat, a Tanácsköztársasággal kapcsolatos korábbi torzításokkal szemben feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy ha a földosztás el is maradt, a földesuraktól elvett földet a magyar proletariátus azoknak adta, akik megművelik. — ha nem is egyéni használatra. Am a főidet így is a nincstelen és szegényparasztság kapta meg. A Tanácsköztársaság ténykedéseinek tanulságaiból okulva a felszabadulás után a proletariátus korrigálta az agrárpolitikában elkövetett hibákat, felismerve, hogy a proletárdiktatúra akkor erős és szilárd. ha az a munkás-paraszt szövetség is. Bognár Lajos Az első „fellépéstől a riportműsorig n A bemondók pihenőszobájában egyedül ül a fotelban Kudlik Júlia, a Televízió szőke hajú, népszerű bemondónője. Az imént érkezett, kicsit korán, most négy óra, ötkor „lép adásba”. A valóságban hatkor, de fel is keli készülni. Milliók ismerik már a képernyőről kedves, mosolygó« arcéit A személyes találkozás vele olyan, mintha régóta barátok volnánk. Ez a képernyő varázsa. Afelől vallatom: hogyan lett bemondó a tv-néL A tőle mgszokott, kicsit kamaszos -bű bájo« mosoly- lyal kezdi: — Sose hittem volna, hogy ide kerülök. A Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban érettségiztem 1963-ban (ebből már ki is találhatja, hogy 1945-ben születtem), színésznő szerettem volna lenni, de a harmadik rostavizsgán kiestem a felvételinél. Mit tett erre a főiskola? Lapomat átküldte a Rádióhoz, ahol meg is hallgattak és megállapították: nincs mikrofonhangom. De mégis beosztottak az ifjúsági osztályra — ügyelőnek, csakhogy a Televízióhoz. Az év novemberében részt vettem egy bemondói meghall gatáson és — 26 jelölt közül — egyedül én váltam be. Itt már volt mäkrofonhangom .., — Beszédtechnikái gyakorlatokra jártam és az első „fellépésem” 1964. február 29-én volt Jeles nap ez másrészt is, hiszen szökőnap, és emiatt kerek évfordulót sose tudok ünnepelni. Hát nem érdekes? Persze, először csak külső munkatársként foglalkoztattak. 1965. február 15-én véglegesítettek. — Hallottuk már a képernyőről: több nyelven beszél; — Nagyon szeretem az oroszt, de beszélek németül, angolul és franciául. — Magyar szakos hallgatója vagyok az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemnek, negyedéves tanárjelölt. — Sok munkája mejlett, hogy van ideje tanulni? — Ezt nehezen tudnám megmagyarázni. Csak any- nyit: főzök, mosok, takarítok odahaza, szóval háztartást vezetek. Emellett kitűnő volt az érettségim és ható el szigorúan. Most a Kiváló együttesek című műsorszám riportere vagyok, egy adás már lement. Nem titkolom: tv-ri- porter szeretnék lenni. Edaz egyetemen is kitűnők a jegyeim. Nagyon könnyen tanulok meg mindent.., A Delta-műsorban sose hívja segítségül az írott szöveget. — Három nappal az adás előtt megkapom és betanulom. Egyébként a Deltához fűződik egy kedves élményem: ülök tegnap a fodrásznál és a kirakat előtt elmegy egy mama a kislányával. A kicsi felismert és odanyomta orrát az üveghez: „Nézd, anyu, itt ül a del tás néni!” — Riporterként is láttuk már. A bemondó és riporter — szerintem — nem választóig minden sikerült, amit akartam. — Sok levelet kap? — Heti ötvenet átlagosan. Mindre válaszolok. — Baki? Huncutul nevet, pajkosan csillog a szeme: — Egy nagyobb volt eddig. Vízipolómérkőzés után így konferáltam: „Kedves nézőink, vízilabdarúgómérkőzést láttak...” Emlékszünk rá: mikor Julika észrevette a bakit, közismert kedves mosolyával így folytatta: „Jó étvágyat kívánok az ebédhez ..." Balogh József 20. — Elnézést kérek, Mr. Lewis, de szeretnék elmenni hazulról. Ruth talán már.:. Lewis megrázta a fejét — Szó sem lehet róla! Itt kell maradnia! Abban állapodtunk meg, hogy mindenben aláveti magát az utasításainknak. A legjobb, ha ki se mozdul. Akármikor szükségünk lehet magára, az utcán viszont különböző veszélyeknek teheti ki magát. Bízzon bennem, üljön itthon. Holnap délután együtt elmegyünk a teára, és utána örökre elbúcsúzunk. A barátnőjét pedig én értesítem, hogy keresse fel magát. Most én ráztam meg a fejem, de nagyon szomorúan. — Sajnos, az lehetetlen. Mrs. Brown nagyon szigorú asszony. — Volt szerencsém tapasztalni, amikor becsöngettem. No, de mindegy, ő még mindig jobb, mint az Emigration Service fogdája. A viszontlátásra! Szólt és elment. Az órámra néztem, még csak dél volt. Hogy fogom eltölteni az időt holnap délutánig? Unalmas délutánom és unalmas estém ígérkezett. A délután azonban izgalmasabbnak bizonyult, mint vártam, sőt annál is. ahogy szerettem volna. Három óra tájban Mrs Brown kíséretében egy férfi lépett a szobámba. Kifogástalan, hátul két oldalt slicceit zakót viselt. Negyven év körül lehetett, de a halántékán már őszült. Filmszínésznek nézhette volna az ember. — Banless vagyok, a CIA embere — mondta, miután Mrs. Brown kiment, — Theodor Banless. Nem tudtam, hogy a választékosságán lepődjem-e meg, vagy azon, hogy ez a nagy és félelmetes szervezet szerény hónaposszobámba elküldi munkatársait. — Mit óhajt? — kérdeztem a tőlem telhető legnagyobb eleganciával. — Kérem, hivatalom megbízásából jöttem. A legjobb, ha mindjárt a tárgyra térek... Invitálásomra leült. Pipát vett elő, rágyújtott. — Hivatalunk tudomására jutott — kezdte sejtelmesen Mr. Banless, — hogy ön Mr. Kása, bizonyos emberek ostobasága miatt kényes helyzetbe került. Hivatalom nevében bocsánatot kell kérnem, hogy ezt nem akadályoztuk meg idejében. A mulasztás elkövetői megfelelő büntetésben részesültek, de ez nem segít a dolgon. Nagyot sóhajtottam. Megállapítottam magamban, hogy tévedtem, amikor a CIA emberének látogatásában újabb kellemetlenséget szimatoltam. Lám, ez a kifogástalanul öltözött és behízelgő modorú úr azért keresett fel. hogy elnézést kérjen tőlem. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy mindent tisztáztak, engem nem gyanúsítanak többé semmivel, és tíz perc múlva elmehetek Ruthhoz. Csak otthon legyen. — Önök tehát tudják, hogy ártatlan vagyok — szóltam magabiztosan. — Ennek nagyon örülök. Igazán nem neheztelek senkire, mert egy akkora nagy országban, mint az Egyesült Államok, bizonyára sok kormánytisztviselő van, akik közül egyesek néha elkövetnek hibákat. A magam részéről a dolgot elintézettnek tekintem, s legfeljebb az a kérésem, hogy mivel az ügyből kifolyólag a munkámat is elvesztettem, szíveskedjenek volt munkahelyem tudomására hozni, hogy nyugodtan alkalmazhatnak továbbra is... — Sajnos — mondta Mr. Banless —, a helyzet nem olyan egyszerű. Azok az emberek, akiknek ostobasága folytán oly kényes helyzetbe került, bizonyos okok miatt fontosak számunkra. S emiatt nem engedheti ük meg, hogy lejárassuk őket. Sajnos nincs mód rá, hogy önt ilyen formán tisztázzuk. Önnek a nyilvánosság előtt továbbra is vörös ügynökként kell szerepelnie. — Ezt nem értem — nyögtem, és éreztem, hogy elönt a veríték. — Pedig a dolog rendkívül egyszerű.Nem vallhatiuk be az újságolvasók millióinak, hogy az FBI tévedett. A szabad és demokratikus Amerika biztonságának védelme szempontjából elengedhetetlen, hogy a közvéleményben szüntelenül fenntartsuk a kommunisták részéről fenyegető veszedelem érzetét, önnek tehát továbbra is meg kell maradnia vörös ügynöknek. — Nem hiszem, hogy akadna bíróság, amely elítélne engem olyasmiért, amiben nem vagyok bűnös — érveltem. — Mint tapasztalt tisztviselő, akinek kitűnő a minősítése, és szakmai körökben becsben áll, csak azt tudom javasolni önnek, hogy ne próbálja ki ezt a lehetőséget. Ha a szabad viláy védelméről van sző, bármennyire fájdalmas is számunkra, időnként fel kell áldoznunk egy-egy embert. Én most nyíltan beszélek magával, hiszen négyszemközt vagyunk, és szüksége van rá, hogy tájékoztassam. Mi rendkívül sokat költöttünk Csánkóra meg a szervezetére, és ha most kiderül a szélhámosságuk, aligha vehetjük hasznukat a későbbiek folyamén. — Tehát bukjam inkább én? — háborodtam fel. (Folytatása következik.)
