Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

4. oldal 1969. április 23. szerda Foglalkoztatottság - életszínvonal Dinamikusan fejlődő vá­ros Baja. A gyors változá­sok nemcsak a több évti­zedes, hanem a néhány évvel ezelőtti összehasonlí­tások alapján is jól érzé­kelhetők. Különösen az Papp Györgynek, a bajai városi pártbizottság titkárának nyilatkozata ipar fejlődésének üteme szembetűnő. „A foglalkoztatottság a városban megöl- hát megoldott kérdés Ba- dott probléma” — olvassuk egy jelentésből. Másutt, ján. Jó néhány adat azt ezt halljuk: — ruházati cikkekből az egy lakosra jutó í bizonyítja, hogy az élet- vásárlás Baján felette van az országos átlagnak. színvonalra ^ lehet kü- Ezekrol a kérdésekről kertünk nyilatkozatot Papp i Györgytől, a városi pártbizottság titkárától. I HíírOftlÖZSf mOtOÍCSÓndk lönösebb panasz. A Ganz Villamossági Művek gyá­rában például az új profi­lok átvétele után 1550 fo­rintról 1740 forintra növe­kedett a havi átlagkereset. A város üzemeiben jelen­leg átlagosan évi 20 ezer forint a munkások bére — 3000 forinttal több mint 1965-ben volt. Ugyanezen idő alatt 18,5 százalékkal növekedett a kiskereskedel­mi forgalom. J Kisebb üzemek létesültek Baja gazdasági életét a felszabadulás előtt a vá­ros kisipari és kiskereske­delmi jellege határozta meg — kezdte nyilatkoza­tát Papp elvtárs. — A ke­reskedelmet a Duna, a Du­nántúllal való szoros kap­csolat tette élénkké, míg az ipar elsősorban bútor-, fa- és posztóipari termékeket készített. Az iparban fog­lalkoztatottak száma 1938- ban alig érte el az ezret. Nagyobb üzem a Posztó­gyáron kívül nem volt. Ak­koriban — mint az ország többi részén — itt is meg­oldatlan volt a lakosság megfelelő arányú foglalkoz­tatottsága. A felszabadulás után, az 1950-es években kisebb üzemek létesítésére került sor. a mai Férfifehémemű- gyár elődje, a Ruhagyár, annak idején barakkszerű épületekben kezdte meg működését. Létrejött a Fémipari Vállalat, amely mezőgazdasági gépeket gyártott. Az egyre-másra alakuló ktsz-ek is mind több embert foglalkoztat­tak. Jelenleg kb másfél ez­ren dolgoznak a kisipari termelőszövetkezetekben. 1960-ban az iparban fog­lalkoztatottak száma már < elérte a hatezret, az ipar termelési értéke pedig a 600 millió forintot Ettől kezdve gyorsult a fejlődés üteme is. A második öt­éves tervben a megyei pártbizottság és a megyei tanács politikáját követve a tanácsi vállalatok egy ré­szét — amelyeknél az adottságok megfeleltek a követelményeknek — a mi­nisztériumi iparnak adtuk át. Ily módon a Fémipari Vállalatból két nagyüzem is létesült Az egyik a Vil­lamosipari Gyár, amely 1963-ban a Ganz-Villamos- sági Művekhez került. A másik a Vas- és Fémipari Vállalat ezt később a Kis­motor és Gépgyár vette át, sőt egy harmadik üzem is „kitelt még a maradékból”: a Vegyesipari Vállalat. Az átadott tanácsi válla­latokat a minisztériumi ipar jelentős beruházások­kal korszerű nagyüzemek­ké fejlesztette. Sőt amire kevés példa van, egy orszá­gos vállalat központja — a Finomposztó Gyáré — Ba­jára került. Új iparágak honosodtak meg a város­ban: a vasipar, az elektro­mos ipar, a hajógyártás stb. A Finomposztó Gyár szintetikus anyagokkal is dolgozik. A hűtőház fel­építésével pedig megjelent az élelmiszeripar is. Rádió jóformán minden házban található, 8500 elő­fizetőt tartanak nyilván. Televíziója 1960-ban 205, 1965-ben 2835, jelenleg 5010 családnak van. Gyakorlati­lag minden második csa­lád tv-készülék tulajdonos. Motorkerékpárja 645, sze­mélygépkocsija 640 bajai­nak van. Nem tudom, akad e példa az ilyesmire, de itt háromezer család rendel­kezik motorcsónakkal. Az OTP a takarékbetétek után 6 millió forint kamatot szá­molt a lakosság részére egy év alatt, s ruházati cikkek­ből Baján valóban felette van az egy lakosra jutó vá­sárlás az országos átlag­nak. Gondjaink természetesen vannak, ezek közül legna­gyobb a lakáshiány. Álla­mi költségvetésből ebben a városban kevés lakóház épült, magánerőből viszont szép számban létesült. Kü­lönösen dicséretes e tekin­tetben a KISZ szervező munkája. Az 1969—70-es években 283 lakás épül fel állami költségvetésből, többségük szövetkezeti la­kás lesz. A lakóházépítés ütemét természetesen meg lehetne gyorsítani, ha az OTP na­gyobb kedvezményeket nyújtana a kis jövedelmű lakosoknak. Emellett a te­lekellátottságon is csak nagyobb rugalmassággal le­het javítani. Végül még azt kívánom elmondani — mondotta Papp György elvtárs —, hogy a város vezető szer­vei megkezdték a negye­dik ötéves terv kidolgozá­sát. Minden törekvésünk az, hogy növeljük a foglal­koztatottság kulturáltságát, javítsuk a kommunális el­látottságot, s tovább emel­jük a város lakóinak élet­színvonalát. Nagy Ottó Cél: továbbfejleszteni az ipart 1962-ben még sokan — elsősorban nők — jártak nap mint nap a pártbi- zotságra és a tanácshoz —, hogy teremtsünk munka- alkalmat számukra. Akkor a beruházási összegeket el­sősorban a termelő kapa­citás növelésébe fektették be az üzemek, s nem igen maradt pénz a szociális lé­tesítmények — a mosdó, étkező stb. — építésére. Igaz viszont, hogy a 286 millió forint befektetése nyomán 8500-ra növekedett az iparban dolgozók szá­ma, s az évi termelési ér­ték 1,1 milliárd forintra futott fel. A város harmadik ötéves tervének célkitűzése: a meglevő bázisra építve továbbfejleszteni az ipart. A beruházások közül ki­emelkedik a 130 millió rá­fordítással épülő Kismo­tor és Gépgyár. Jelentős összegekkel korszerűsítet­ték a Finomposztó Gyárat és ebben az időben már a szociális létesítmények épí­tésére is nagy összegeket fordítottak az üzemek. Ma már a foglalkoztatott­ság nem probléma Baján. Az iparban 10 500-an — a felnőtt lakosság 45,6 száza­léka dolgozik. Több üze­münk rendszeresen hirde­ti, hogy felvesz munkáso­kat. Jelenleg inkább a szakmunkásképzés okoz számunkra eondot. Résen a textilipar betanított mun­kásokat foglalkű zta tot t, A vas- és elektromos ipar azonban már szakmunkáso­kat igényel. Sajnos, az ipa- ritanuló-iskola túlzsúfolt és eléggé kultúrálatlan körül­mények között folyik itt a a tanítás. Bízunk abban, hogy a Bács-Kiskun me­gyei Építési és Szerelő- ipari Vállalat, amely már megkezdte, idejében be is fejezi az új iparitanuló-in- tézet építését. Ez idő szerint 37 mérnök és 250 technikus dolgozik a város üzemeiben. Jelenleg is a vállalatok sok ösztön­díjasa tanul egyetemeken, főiskolákon és techniku­mokban. A Pécsi Gépipari Technikumnak kihelyezett osztálya van Baján. Arra törekszünk, hogy a megle­vő gimnáziumi osztályokból legalább két szakipari kö­zépiskolai osztályt létesít­sünk. Városunkban sok az érettségizett leány. Vala­mennyien nem tudnak el­helyezkedni nekik megfele­lő munkakörbe. A város vezetői a Vilati-lal tárgyal­tak, amely mintegy 20 mil­lió forint értékű villamos eredményhirdető automati- kára adott megrendelést a Bajai Vegyesipari Vállalat­nak. Ezt a — finom és ügyes kezeket, s magasabb szellemi felkészültséget igénylő — munkát tervez­zük olyan bázisnak, amely- ivei az érettségizett leányo­kat foelalkozta+ni tudjuk. A foglalkoztatottság te­Vigyázsi! Tűzveszély! Hatalmas értékek menthetők meg a tűz pusztításától a Sie­mens-cég által kidolgozott és forgalomba hozott úgynevezett ionizációs tűzjelző segítségével. A készülék működése azon a megfigyelésen alapszik, hogy az izzó, parázsló, füstölő tűz­fészek környezetében jelentő­sen megnő a levegő iontartal­ma. A megfelelően kialakított érzékelő-elektródák ezt azon­nal észlelik és relészerkezet segítségével bekapcsolják a tűzriasztó rendszert, vagy mű­ködésbe hozzák a helyiségben felszerelt úgynevezett zápor­berendezést. A tervezők arra is gondoltak, hogy áramkima­radás vagy zárlat esetén se mondjon csődöt a tűzjelző. Ha ugyanis nem kap áramot a készülék, a riasztó rendszer akkor is azonnal működésbe lép. Az ipari üzemekben, ahol napirenden vannak a tűzese­tek, a felbecsülhetetlen érté­keket őrző múzeumokban, a több ezer személyt befogadó előadótermekben, stúdiókban és filmgyárakban, valamint a mindennapi élet sok más te­rületén máris sikerrel alkal­mazzák ezt az egyszerű mű­ködésű és viszonylag olcsó ké­szüléket. N. Labkovszkij: A felesleges szó A postahivatalban alig volt látogató, amikor egy csinos, fiatal lány dugta fe­jét az ablakhoz, benyúj­tott egy kitöltött távirati blankettát, s egy nyugtát. A tisztviselőnő nézegette a papírokat, majd kiszólt: — Magának tíz válasz­szót fizettek, a táviratán azonban egy szóval több van. Így rá kell fizetnie ... — Dehogy fizetek! — til­takozott hevesen a lány. — Egyetlen kopejkát sem!... — De hát csak mindösz- sze harminc... — Akkor sem... De nem az összeg miatt! Nálam ez elvi kérdés ... Hát hallott már a néni olyat, hogy egy fiú táviratban valljon sze­relmet? Az idős tisztviselőnő csak mosolygott, s ez a mosoly azt árulta el, hogy hallott ő már bizony furcsább dol­gokat is az életben. A lány folytatta: — Tessék elképzelni, két éve nincs tőle maradásom, mindig a sarkamban van, de szerelemről, meg ilyes­miről eddig egyetlen szót sem szólt... Most meg, hogy elutazott Kazahsztán­ba, mindjárt táviratozott. Ezt a szöveget küldte. „Mo­rozova, Moszkva Patovszkij 10 szeretlek táviratozz le­szel-e a feleségem Viktor.” Jól kigondolta, ugye? Éppen tíz szó. Eggyel sem több. És fizette a választávirat díját is... szintén tíz szót. Egyetlen eggyel sem töb­bet ... Tessék már monda­ni, ilyenkor mindig fizetett válasszal kell táviratozni? — Csak abban az eset­Kesu volt köiioyíL. Csaknem három évnek kellett eltelnie, amíg a bösztöri termelőszövetkezet tagjai véglegesnek mondha­tó véleményüket kialakítot­ták Katona Miklósról, a szövetkezet jelenlegi elnö­kéről. A szólásmondás szerint — a messziről jött ember azt mond. amit akar. Azon­ban Katona Miklósra seho­gyan sem illik ez — jólle­het ő is ..messziről jött em­ber”, mert ahogy a tsz-be került, már másnap szólnia kellett az embereknek. Szólni, de nem akárhogyan: keményebben és őszintén. Honnan volt bátorsága az újonnan érkezett embernek már másnap szembe nézni a valósággal, hiszen még arra sem volt ideje, hogy kiválassza a megfelelő hangnemet amelyet talán elfogadnak tőle. Hogy mind­ez mennyire sikerült és hogy könnyű volt e, vagy sem, erről így vélekedik: — Elég gyenge volt a gaz­daságunk — az első benyo­másom az volt hogy az emberek gyanakvóak, nem bíznak abban, hogy lehet eredményeket is elérni. Fel kellett rázni őket és lépés­ről lépésre visszaadni a hi­tüket a közös gazdaság jö­vőjét illetően. Egyáltalán nem volt könnyű feladat. A kezdeti keménységet vagy talán szigorúságot nem mindenki fogadta él. de később egy­re többen értették meg. hogy csak akkor lesz rend és eredményes gazdálkodás, ha a vezetés és a tagság egy véleményre jut. A munkafegyelem helyre- állítását a fejlettebb agro­technika elfogadtatása kö­vette. Ez sem volt köny- nyű. Évekkel ezelőtt 24 fé­le növényt termesztettek itt. korszerűtlenül, kis ho­zamokkal, úgy ahogy apáiktól tanulták. Ma hat növényünk van mindössze, de ezek jól fizetnek. Nem az elnök, hanem a tagok mondták az alábbia­kat: — Egy időben elterjedt a hír, hogy a mi szövetke­zetünket egyesíteni akarják a kunszentmiklósi Kiskun­ság Tsz-szel. Arra az állás­pontra jutottunk, hogy nem egyesülünk. Ha már a leg­nehezebb időben kitartot­tunk a tsz mellett itt, a végnélküli szik kellős kö­zepén. akkor most, amikor egyenesbe érünk, legiobb, ha magunkban csináljuk tovább. A fenti szándékokat lát­szik alátámasztani az im­már egy éve megkezdett villamosítási akció is. A ho- mokszentlőrinci vasútállo­más mögötti területen új és régi házak sorakoznak, egyre több lesz belőlük, de még több lenne, ha a vil­lanyt bevezetnék. Húszezer forintot összeadtak a lakók, ugyanennyit adott a tanács, a többit pedig a tsz pótol­ja. A kivitelező a Kecske­méti Épszer Vállalat már a terveken dolgozik. Talán őszre kigyulladnak a fé­nyek. Katona Miklós nem­csak a gazdálkodást taraja a tsz egyetlen feladatának, hanem vallja, hogy foglal­kozni kell az emberekkel is. — Nem is tudnánk elvá­lasztani a közös feladatokat az itt élő emberek minden­napos gondjaitól. Itt van­nak a fiatalok. Egyre töb­ben itthon maradnak, de nincs semmilyen szórako­zási lehetőségük. Igaz. va­lamit már tettünk az érde­kükben: a tsz közgyűlési termét berendeztük szá­mukra — játékokkal, ív­vel. minden esetre itt van­nak, hívás nélkül is. A kiskunsági emberek bőbeszédűek: nehezen szó­lalnak meg. de ha mégis szólnak, akkor a hangvé­tel kemény. így szokták meg, Katona Miklós meg­tanulta ezt a fajta hangvé­telt. És még valami ezen kívül is kell ahhoz, hogy a szövetkezet és a tanyán élő emberek közös problémái fokról fokra megoldódja­nak: ez nem más. mint a kockázat és a felelősség egyidejű vállalása. Ez tet­te népszerűvé igazán a ke­mény hangvételű tanyasi emberek között a „messzi­ről jött” elnököt. Szabó Attila Palackban a leányka Termőre fordultak a mi­nőségi borszőlőfajták a me­gye gazdaságaiban. Az al­földi homokon is kitűnő minőségű bort adó hegyvi­déki szőlőfajták levett pa­lackozzák. így kerül többi között forgalomba a „leány­ka”. amely minőségben ve­tekszik a történelmi borvi­déken termett rokonával. A szikrai, a hosszúhegyi és a Kunbajai Állami Gazdaság több százezer üveget tölt meg az aranyérmes „homo­ki leánykával”. ben, ha a feladó nincs meg­győződve arról, hogy a cím­zett válaszolni fog. — Hát ez igazán érdekes! Nincs meggyőződve! Hát akkor én majd meggyőzöm, ha nincs meggyőződve. Elv­ből nem engedek a tíz szó­ból egy jottányit sem. — Akkor feltétlenül ki kell húzni egy szót a ti­zenegy közül. Tessék, mond­ja meg, melyiket húzzam ki. A szöveg így szól: „Vik­tor Ignatyev Kunsztanaj- szkij terület uricki járás állami gazdaság nem leszek Válja.” No, melyiket húz­zam? ... — Nem is tudom — né­zett be a kis ablakon na­gyon határozatlanul a lány. — Talán... talán a címből valamit... — Abból nem lehet sem­mit ... Esetleg az aláírást. Akkor éppen tíz szó ma­radna. — Jaj, dehogyis! Az alá­íráshoz ragaszkodom!.., Két esztendeig udvarolt és nem tudott nyilatkozni. Ha!... Most meg milyen pontosan kiszámította, l\ogy a címmel együtt tíz szó le­gyen! ... Kérem, én.,. én magára bízom ... húzzon ki egy felesleges szót — mond­ta majdnem pityeregve a lány. — Hiszen a néni már sokkal jártasabb az ilyes­miben ... — Én nem bánom — te­kintett ki szemüvege mö­gül bájosan a tisztviselőnő — ha megbízik bennem ... És vastag ceruzájával mindjárt áthúzta a „nem” szót. Ennek következtében az­tán hamarosan címváltozás történt. Most már nem úgy kell írni a címet, hogy Mo­rozova, Moszkva, Potov- szkij 10, hanem úgy. hogy Ignatyev Viktorné Kuszta- majszkij terület, urucki já­rás, állami gazdaság. (Krecsmárv T,ászló fordítása.) t

Next

/
Thumbnails
Contents