Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Kárpáti Kamil: Alkonyat A tető alámerült már. Gőzölög a hülő cserép. Csak a kémény döfi a fénybe nyúlánk termetét. Kimondhatatlan messze a felhő. Már terebélyesül itt mélyben a homály. Megülök szikla-egyedül. A tárgyakról szökik a fény. Szökik belőlük a meleg. Hallgasd velem a muzsikáiét: még halkan lebeg csuklóm körül, hová állam súlyos göröngye nehezül. Szökő fény, vagy sötétlő föld az. ami hegedül? Rónay György: Négysorosak TEHENEK HAZAFELE Mezőről jövet a domb tetején naponta föltűnik a két tehén, ugyanabban az esti ragyogásban, csak napról napra egy kicsit korábban. VÉNEMBER LEMERÜL A LEJTÖN Megy a vénember. Sárga leveleí ejtegetnek utána az akácfák. Egy váll. Egy kalap. Aztán egyebet se látni már, csak villogó kaszáját. MENETREND VÁLTOZÁSA Ilyenkor kellene jönni az esti gyorsnak. Az ember várja, várja, s csak aztán jut eszébe, hogy nincs több esti gyors. — Kiül a ház elébe, s várni kezdi vonat helyett az őszi holdat. TAKARÍTÁS A HÁZBAN Holt pille szárnya, elszáradt szirom: mi nem kerül elő ilyenkor! Mint öreg nénikék után a szekrényekből sok tüli, brokát, selyem. Hirtelen vet lobot, s csípős kis füsttel ég. FELHŐ FODROS SZÉLLEL Tihany felöl kis felhőt hajt a szél. Száll a felhő fodros széllel, fehéren. Olyan gyöngécske, azt se tudja, minek él. Hát inkább el is oszlik a mérhetetlen égen. Katona József halálának évfordulóján „Ha a madar latja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondolkozik és — elhallgat;” — életének értelmét így foglalta össze Katona József, amikor irodalmi törekvéseinek sikertelenségei után visszavonult szülővárosába. S a város szeretettel várta és szjvből jövő elismeréssel jutalmazta a Bánk bán szerzőjét: 1820. nov. 1-én a városi tanács megválasztotta alügyésznek. A hazaváró szeretet és a nemes hagyományait ápoló öntudat melege fordul Katona József felé most is, amikor rohanó életünk óráiból időt szakítottunk arra, hogy egy pillanatra megálljunk annak az embernek a tiszteletére, aki a magyar drámaírásnak legnagyobb alakja, és aki életével és alkotásával ihlető erőt adhat az előtte tisztelgő késői utódoknak. Ha életére röviden visszapillantunk, egy társtalan, de mindig közösségre szomjazó ember pályaképe bontakozik ki előttünk. Gyermekkorának legmélyebb élményeit azok a kirándulásai jelentették, amikor a Kecskemét környékén abban az időben még meglevő pusztai templomok romjain elgondolkozott a régi magyar történet szomorú századain. Petőfit és Jókait, akik szintén több-kevesebb időt töltöttek Kecskeméten, a puszta táj ragadta meg — Katonát az ember, a történeti múlt magyarjai: „Még gyermekkaromban — írja később — sokszor sóhajtva állottam meg egyik vagy másik puszta-templom mellett és úgy tetszett, mintha egy valaki mindig a rajtuk levő holló fészekben ült volna és kérdő kíváncsiságomat kielégíteni igyekezne, csakhogy én nem értettem nyelvét A könyvekhez futottam hát...**• Eveket töltött el a pesti egyetemi könyvtár szobáinak csendjében, hogy „kérdő kíváncsiságát” kielégítse. Katona azonban nemcsak a könyvtárszoba csendjéből, de az élet eleven lüktetésének érveréséből is nyerte indíttatásait. Egész életére elhatározó és döntő élménye volt a Pesten még csak kibontakozóban levő magyar színházi életben való aktív részvétel. Abban a korban, amikor az osztrák művelődéspolitika csak a német színjátszást támogatta, hazafias és európai tettnek számított a magyar színjátszás támogatása. Legnagyobb íróink és költőink a XIX. század első felében mind megjárták azt a színészi iskolát, ami Katona drámaírói működésére olyan nagy hatással volt. Hogy csak a legnagyobbakat említsem: Petőfi, Jókai, Arany életüknek bizonyos idejében mindnyájan megízlelték a vándorszínészek hányatott életét. Hogy a színészi játék és a drámai alkotás valóban a nemzeti szellem ápolásának helye és műve volt, mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a tény, hogy 1848. március 15. forradalmát a Nemzeti Színház Bánk bán előadásával ünnepelte meg. De a színház nemcsak nemzeti-irodalmi küldetéstudatot ébresztett fel Katonában, nemcsak a színpadi alkotás műhelytitkaival ismertette meg, de a sorozatos csalódások és az elmagányosodás első állomását is jelentette számára. Széppataki Róza. a későbbi Déryné iránti szerelme viszonzatlan maradt és ez zárkózottá, szűkszavú emberré tette. A magányosság befelé néző emberré tette. Amit az M ár egy hónapja beköltöztünk az új lakásba, de még mindig nem működött a lift. Illetve működött, de csak a házfelügyelőnek. Szívességből felvitt bennünket, ha éppen volt ideje, de többnyire csak gyalog másztuk meg a lépcsőt. Untuk, fárasztó volt, dühöngtünk is érte eleget. Eleinte azért nem adták át a kulcsot, hogy a költözködéskor ne cipeljük a bútort a vadonatúj liften. Jó, ezt megértettük. Aztán mégis elromlott a lift. Egy hétig javították. Kitódultunk az ajtó elé, amikor meghallottuk, hogy újra búg a motor. De kulcsot nem adtak. Nem aprózom. A negyedik héten egyszercsak becsönget a házfelügyelő. Hogy holnap délután liftkezelői tanfolyam. Legyünk ott, mert anélkül senki se nyúlhat a lifthez. Persze kulcsot se kap. Na, mondom a feleségemnek, holnapra lefújhatod a ruhapróbát, ott kell lenned a tanfolyamon neked is. Mire ő, hogy mit nagyképűsködnek azzal a tanfolyammal. Mintha olyan nagy kunszt lenne elfordítani a kulcsot, meg benyomni a gombot. Egy gyerek is tudja, a házmester tízéves lánya már az első naptól liftezik, s a napokban ő is — mármint a feleségem — egyedül jött fel, mert kölcsönkérte a kulcsot egy pillanatra, amikor vissza kellett valamiért szaladnia a boltba. ö tehát nem fúj le semmiféle ruhapróbát, majd én ott leszek és aláírom helyette is az ívet. Megüzente ugyanis a házfelügyelővel az Ingatlan- kezelő, hogy a tanfolyam után csak aláírás (és 20 forint befizetése) ellenében adják ki a kulcsot. Mindenkinek külön, személyre szólóan! Hát majd meglátjuk, mondtam a feleségemnek, de kijelenthetem, ha szigorú lesz az ellenőrzés, én nem kockáztatom, hogy csaláson kapjanak. Akkor vessen magára. Mindenesetre megpróbáltam néhányszor utánozni az aláírását. Másnap a kiadott időben pontosan megjelentem a kapunál. Gyanúsan kevesen voltunk. Megszámoltam, tizennyolcán várakoztunk az IKV megbízottjára, később még jöttek ketten. Ha az első és második emelet nyolc lakásából senkinek sem kell liftkulcs, akkor is huszonnyolcán volnánk igénylők. De családonként nem elég egy. Nekünk is kettő kell. A z ingatlankezelő emberei talán ha fél órát késtek. örültünk. Akkor lementek még a kazánházba. lekabátoltak a ház nesteréknél, de nem nagyon voltunk türelmetlenek. Lesz liftkulcs! Ez a fő! Nem kell már fellihegni mindennap a lépcsőn. Hárman voltak a tanárok. Lehorgonyoztak a lift OTOS előtt, az egyik kinyitotta az ajtót, a másik elővett egy kulcsot, a odaadta a harmadiknak. Az volt a professzor. Szépen elmesélt mindent rendre. Kicsit suk-sükölt, meg sűrűn ismételgetett, mert talán érezte, hogy elsőre nem egészen érthető úgy, ahogyan ő mondja. Mi nem is annyira azt figyeltük, hogy mit mond a „liftvezetésről”, hiszen tudtuk már betéve, hanem inkább azt, amivel ijesztgetett. Addig sejtelmünk sem volt róla, hogy hányféle baj érheti az embert, ha liftbe merészkedik. Egy kisgyereknek egyszer leszedte a fejét. Másvalaki meg napokra beszorult. Aztán ki is lehet esni belőle, meg mit tudom én. Hátborzongató. Mondhatom, jobban izgultunk, mint az Angyalon. É s tessék mondani, nem szakadhat le? — kérdezte egy reszketeg hang. A, mese! — nézett el a fejek fölött diadalmasan. — Ilyet csak laikus kérdez. Ma: fék, automatika, meg minden. Tökéletes biztonság! Akkor amiket az előbb tetszett mondani? ... Az csak volt! Régen! Két „hallgatót” kiszemeltek, s kérték, hogy lépjenek be a liftbe. Felvitték őket, egészen magasra és visszahozták. Aztán nekik kellett felkormányozni a liftet a prof. jelenlétében, útközben többször megállítani, s úgy vissza. Áhitatosan hallgattuk a motorzúgást. Ez igen! Tudnak! De már jöttek is. Kivágódott az ajtó, s vártuk, hogy most melyikünket szólítják. Egyikünket sem. Az oktatás befejeződött. A házfelügyelő hozta az íveket aláírni. Na, kérdezte a feleségem, amikor hazajött a szabótól, elhoztad a kulcsomat? Nem, mondtam neki. Ugyan, hogy lehetsz ilyen mamlasz? Nem mertél aláírni helyettem? Aláírtam, nem volt vész. De még nem adták ide a kulcsot. Nekem sincs. Azt mondták, majd a jövő héten. Ügy is lett. Néhány nap múlva újra becsöngetett a házfelügyelő. Kért negyven forintot, letett két kulcsot az asztalra és kinyitotta a hóna alatt szorongatott füzetet. Hogy írjunk alá megint A vizsgajegyzőköny volt ézem. Az állt benne, hogy elvégeztem a lift kezelői tanfolyamot és megfeleltem a vizsgát Sajnos, esek négyesre. Mert osztályoztak is!... Nézem tovább. A feleségem ötöst kapott Mester László élet megtagadott tőle, a legmelegebb emberi közöse séget, a házasságot, azt átVitte az alkotás szintjén a tiszta emberi boldogság, és annak tragikus romlásának ábrázolására: Bánk és Melinda tiszta és mély emberi kapcsolatát csak olyan mélyen érző ember írhatta meg, aki egy életen át megőrizte és lelkében hordozta a szeretett nő képét. Katona életének és korai halálának megértéséhez a kulcsot nemcsak elmagányosodása, hanem életművének sikertelensége is adja. A Bánk bánt a kolozsvári magyar színház megnyitására hirdetett pályázatra írta, s még csak meg sem említik a beérkezett művek között. A cenzúra csupán kinyomatására ad engedélyt, előadására nem. Első előadása halála után 3 évvel volt 1833-ban Kassán. Ettől kezdve fokozatosan hódítja meg a magyar közönséget, s csak a kései utókor döbben rá arra, hogy ki élt közöttük a hallgatag kecskeméti városi ügyész személyében: a légna- gyobb magyar dráma megalkotója. Nem célunk, nem is fér bele ennek a megemlékezésnek a keretébe a Bánk bán teljes irodalmi értékelése. Mégis szeretném néhány mondatban összefoglalni, miben látom én a Bánk bán nagyságát? Először is a tiszta hazaszeretet megszólaltatásában. Az ember életének leggazdagabb motiválója a közösséghez tartozás tudata. Ha koncentrikus körök formájában lehet ezt szemléltetni, a legelemibb természetes közösség, amibe az ember beleszületik: a családi közösség. A következő, nagyobb kört jelenti annak a nemzetnek a közössége, mely anyanyelvűnkkel ajándékoz meg bennünket. A legtágabb természetes emberi közösség: az emberiség nagy családja, mely a humánum értékével gazdagítja életünket. Katona József a hazaszeretetnek nemes, tiszta irodalmi hagyományát viszi tovább a Bánk bánban. Az ő hazaszeretete a magyar történelmi múltból táplálkozik, gyökerei visszanyúlnak a magyar középkorba, és hozzá hasonló forróságú és áhitatú hazaszeretettel csak az olyan nagyoknál találkozunk, mint Zrínyi Miklós, vagy Rákóczi Ferenc. Ennek a hazaszeretetnek jellemző vonása az, hogy az egyéni életet és a családi élet érdekeit alárendeli a haza érdekeinek, illetve annak szolgálatába állítja. A Bánk bánban a hazaszeretet a legmélyebb értelemben vett humanitással párosul. Ebben az értelemben is folytatója Katona a magyar irodalom nemes hagyományainak. Az a humanitás, mely más népnek értékeit tiszteletben tartja és a szenvedő ellenségben is észre tudja venni az embert, éppen ez az emberiesség őrzi meg a hazaszeretet tisztaságát mindenféle nacionalizmustól vagy sovinizmustól. Utoljára, de nem utolsósorban szeretném megem-í líteni azt, hogy a Bánk bánban a hazaszeretet és emberiesség mellett megvan a társadalmi igazságosság érvényrejuttatásának igénye is. A maga korában ez egészen forradalmi elgondolásnak számított: a király palotájában szóhoz engedi jutni Tiborcot. Tiborc panaszán át az egész elnyomott jobbágyság kér szót, követel magának igazság szerint kijáró szerepet a nemzet életében. A nemzeti függetlenség gondolatának kifejezése mellett épp Tiborc ajkán elhangzó vádak és panaszok aggasztották a cenzúrát, amiért először nem engedték színpadra vinni a Bánk bánt. Katona Józsefről szóló megemlékezésemet annak a bensőséges kapcsolatnak a felvillantásával kezdtem, mely a költő és szülővárosa között létrejött.. Ennek a kapcsolatnak a tartalmát szeretném mégegyszer a középpontba állítani, úgy olvassuk, mintha hozzánk szólnának, ma róla megemlékező kecskemétiekhez az ő szavai: „Köszönöm azt a helyet, amelyben bölcsőm rengett, és sírt, amelyben majd egykor jó szüléim elnyugodnak, ha magam elmúlok, megmarad ezen sorokban érted égő szeretetemnek bélyege.” Sz. S. 139 éve, 1830. április 16-án halt meg Katona József. N Szappanos István: Merengő
