Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
8. oldal 1989. áwfffa 98. Érdekeltség és erkölcs A volt tehenészek. L „Nekem már nincsen itt szavazati jogom, mert csak a sógoromat helyettesítem, Lelépek valahova, ha már egyszer elvették az ember kedvét.” 2. „Ha egy tehenész évente nem keresi meg a harmincezret, az a tehenészet nagyon gyengén mén. Az idén jó, ha meglesz a huszonnégyezer.” Aki ma is tehenész: „A vezetőség kimutatta, hogyha megfejjük azt a tej- mennyiséget, meglesz az a pénz, mint tavaly. De ez még a jövő titka.” A főálL.ttenyésztő: „A bérezés csökkentve nincsen, a tavalyi ténytermelés alapján ez ki lett számítva. Az a cél, hogy érdekeltté legyen téve a dolgozó.” AZ ELLENTÉTES vélemények mögött egy —már lezajlott bérvita húzódik meg. Annak hátterében pedig egy rendkívül érdekes jelenség, nevezetesen az, hogy a tsz-vezetőség munkaadóként, a tagság — jelen esetben a tehenészek — munkavállalóként jelenik meg. Mindkét oldal komolyan veszi a pozícióit: kitűnik ez abból, hogy a vezetőség nem enged a húszon egvből, mire a tehenészek közül ketten más munkahelyet keresnek maguknak. Az egyik — öt éve fejőgulyás —, ezután megy „valahova”, a másiknak már új munkahelye van. Ipari üzemben dolgozik. Tegnap még fejt, ma beton tüskökhöz készít sablonokat. így lesz a parasztból munkás — ha tsz- tagként munkavállalónak tekintik. „Bementem, f elmond t a m . Mért mész el, azt se kérdezték, ma- radiál, azt se mondták.” Nézzük először a bérlistát. A tehenészek havi 2500 forint körüli jövedelme két forrásból ered: a "ondozás- tartás körében levő tennivalókból és a fejésből. A bérmódosítás lényege az, hogy a gondozás-tartás bértételeiért most kevesebbet fizet a tsz, a felésért többet: a régebbi 30 fillér helyett minden liter kifejt tej után 36-ot. Mi indokolta az arányoki megváltoztatását, az egyik bérhányad csökkentését, s a másik növelését? ... Az. hogy amit a szövetkezet a gondozásért, tartásért fi- [ zet. az neki egyértelmű kiadás. Természetes, hogy kiadását csökkenteni törekszik. A teiet viszont eladja. abból bevétele van. Minél több telet visz a niac- ra. annál több a bevétele Ezért a fejőst fizeti me? inkább, úgv. hogv felemelt a fe’őz’ilváisoknak a telpen 71. Ezzel — úgymond — érdekeltté t^szl a dolgozó’ a te5termeióoben. s a nagyrvJ-)T-> |-v0V0fp1 pl £v(5-c4T>0n. Formailag teh^t tier tör- tént más. mint a bértétele’- rugalmas átcsonortositása » Vf)Vriri/"7arj TjQ-nri } *? f Q't á ár*_ ágiról j aráin.0V-, /V teli on «í.e'rhrí ^ . grpr? oiórigV öli opir-Q f)c-r1 o rí onp ? £ 1")p-V*rv> f nr-f O 'T'37-rj _ hagyták ott a szövetkezetét. De miért — kérdezi az olva-ó. Ennvire nem isme- rik fa* pz.^v „7 emberek a gpíóf prrlaVöi^pfí ioan, á*-*-\0ri SZÓ Ti ödv lo-t-yn TT áf-_ o ffám rj rvifirto noV>Í3 pl _ pT'i^CP 1 q toVo p ol- T>q ^7; 1 fiVdeke, hogy a gondozásratartásra eső bérhányad se csökkenjen. Amit a tehenész a gondozásért kap, azt minden körülmények közt megkapja, az tehát biztos pénz. A tejhozam viszont nemcsak a lelkiismeretes fejéstől függ, hanem sok- mindentől. A tehéntől is, hogy megtermeli-e. leadja-e azt a tejmennyiséget, ami után a fejő a tejpénzt kapja. Világos, hogy a kétféle érdekeltség közül az az erősebb, amelyik az állandósági tényezőhöz, a gondozásra, tartásra jutó bérhányadhoz fűződik. A tehenészek előtt azért népszerűtlen a bérmódosítás, mert a személyes jövedelmük nagyobb hányadát köti a bizonytalansági tényezőhöz a korábbi bérezéssel szemben. Az állattenyésztő ugyan azt mondja, hogv „a jó minőségű takarmány biztosítva van és biztosítva lesz a zöldtakarmány...” De ő sem esküdne meg arra, hogy a bérmódosítás ném jelent-e bércsökkenést. A tehenészbrigád legrégibb tagja a bérmódosítás után is megmaradt a „szakma” mellett. Megkérdezem tőle: mi lesz akkor, ha ebben az évben nem keresi meg a harmincezret?... A tehenész gondolkozik, majd tehetetlenül széttárja a kezét: „Mi lesz? Hát ml lenne?” A vezetőség mondja, hogy meglesz a pénz, a tehenész reméli. Elég nagy a különbség. MA MAR senki sem vitatja, hogy az állattenyésztésben a gondozás, tartás szorosan összefügg a hozamnöveléssel. Ez a kettősség világosan felismerhető a tehenészek kettős érdekeltségében is. Ha a gondozásra eső bérszint csökken, akkor az érdekeltség is csökken. Ha emiatt a gondozó elhanyagolja, elmulasztja a gondozás-tartás körébe eső tennivalókat, munkafolyamatokat (egyedi takarmányozás, az állatok tisztán tartása stb.l az csökkentőleg hat a tejtermelésre. Ezekben az összefüggésekben törvény van, amelyet most nem a rendeltetése szerint működtetnek. A két érdekeltség ellentétes irányú mozgatása valahol, valahogyan megbosszulja magát: valószínűleg úgyis, hogy nem engedi elérni a tavalyi jövedelemszintet... Bizonyos, hogy a vezetőség nem fog bérkiegészítést adni a tehenészeknek, de a saját tévedésének ódiumát sem háríthatja rájuk: nem a tehenészek hibázták el az állattenyésztés és a köz- gazdaságtan egyszeregyét. Az állattenyésztő új ember a tsz-ben. Meg akarja szilárdítani az istállóren- det. általában a gondozási, tartási tennivalókat. Hasznos és helyes törekvése most nem állhat szilárd erkölcsi alapon, (ez már ódiuma a tévedésnek!) mert kevesebb bérért követeli a több munkát. Törekvése akkor lenne makulátlan, ha a bérutasítás, amelynek szegemében cselekszik, fiwelembe venné a törvényt az érdekeltségi együtthatókat. A TSZ-MAJOR nyáron virágerdőben úszik, az emberek azonban úgy mosak- szanak. hogy 6lagot szerelnek a bojlerra, amellyel a tejes edénvek elmosogatásához melegítik a vizet. ..Erről azonban a vezetőség nem tud.” A tehenészek télen csak „nagy könvöraés- re” kantok járművet a vezetőségtől. hogy kilőhessenek hajnalban felni a 6 km-re levő majorba fis az istállóból talicskával hordják ki a trágyát. A smoór usvnn be van éoítve de a csillét ..még nem sikerült kiharcolni”. Amit a bérvita környezetében láttam, hallottam, nyugtalanít: mert van abban valami nvt’ctaianf+A bevy a tsz szakmai vpz»‘ősé^e macát cmk munkaadónak. a tagságot es-k munkavállalónak tekinti. El ne felejtsem: a hartai Béke Tsz-ben volt a bérvita. Zám Tibor 18. A kormányzó űr azért kényszerült erre az elhatározásra, mert Csánkó András hadteste — éppen parancsnokának katonai analfabétizmusa folytán — megsemmisítő vereséget szenvedett. A magyar hadsereg tiszti kódexének 138. paragrafusa pedig kimondja, hogy mindazok a tiszti személyek, akiket a legfőbb hadúri jogokat gyakorló kormányzó úr őfőméltósága szolgálaton kívüli állományba helyezett, rangjukat ugyan megtarthatják, de csak „szolgálaton kívüli” megje'ö'éssel használhatják. Ebből viszont az következik, hogy Csánkó András jogtalanul nevezi magát vezérezredesnek, mivel esek a szolgálaton kívüli vezérezredes címre tarthat igényt. Ami pedig azt az állítását illeti, hogy ő a nemzeti érző1 mű magvasság törvényesnek tekintendő kor Hiányának feje. meg kell mondanom, hogy ilyen sze- menszedett hazugságot még nem hallottam. Az azóta elhunyt vitéz Bagóffy vezérőrnagy, a kormányzói kabinetiroda volt beosztottja és dr. Csuthy orvos-vezérőrnagy, a kormányzói kabinetiroda volt egészség- ügyi szolgálatvezetője tiszti becsületszavukra kijelentették, hogy a kormányzó úr őfőméltósága jelenlétükben a jövőre vonatkozólag engem bízott meg az országossal és a miniszterelnöki teendők ellátásával. És kijelenthetem, hogy az általam létrehozott Magyar Felszabadító Egyetemes Alap is engem — mint elnököt — bízott meg ennek a jogfolytonosság alánján amúgy is rám háruló tisztnek a betöltésével. Itt bátorkodom mcü»- gyezni. hogy a Csánkó András által alapított Magvar Nemzebnentők Bai’ársi Köve sen leit sem képvisel: iegfeliebb olvan egykori magvar fcat-imek p csoportosulása, akik már réA GYERMEKEIMRE GONDOLTAM... ÚJSÁGHÍR: A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Életmentő emlékéremmel tüntette ki Németh István akasztói lakost. • December 29-én. egy vasárnapi napon történt. Németh István ebéd után kényelmesen elhelyezkedett a heverőn, s szétnyitottta az újságot. Az egvik cikk cím" megragadta a figyelmét. Néhány mondatot olvasott e’ csupán, amikor úgv érezt° leragad a szeme. Félálomban hallotta a szomszédasszony és a felesége Párbeszédét. — István itthon van?! — kérdezte szokatlanul izgatottan a szomszédasszony. — Itthon, de éppen lefeküdt — válaszolta Németh- né. — Keltsd fel! Két gyermek beszakadt a csatornába! Az utolsó szót szinte kiáltotta az asszony. Németh István azonban már talpon volt. Papucsban, egyszá1 ingben futott ki a szobából. Félrelökte a konyhában jajgató asszonyokat, s elindult az alig száz méterre levő Kígyós-csatorna felé. A parton megdöbbentő látvány fogadta. A felnyitott zsilip közelében, a fényesen csillogó jégtakaró közepén néhány méteres lék tátongott. A vízben két gyermek — egy fiú és egy kislány — kétségbeesetten küzdött életéért. Segítségért kiáltó hangiuk elhaló volt s dermedt kezükkel próbáltak megkapaszkodni a töredező jégtáblákban... A férfi papucsait lerúgta s mezítláb futott a lék széléig. Előre nyújtotta kezét a kislány fel4, amikor halk pattanással elrepedt a iéa A bőrén ezernyi tűszúrással érezte a jeges, izmait görcsbe rántó vizet. Amikor felbukkant odakiá'‘itt a fuldoklással küzdő fiúnak: — Tartsd magad! Megragadta a kislányt s a labilis, de talán biztonságot nyújtó, egybefüggő jégtáblára lökte. A jégtábla azonban alattomosan szét- omlott Baranya Ildikó csekélyke súlya alatt. A kislány újból a vízbe került. Sziszifuszi küzdelem kezdőd dött a gyermek életéért. Az addig szilárd jégtábla széle, minden egyes kísérletre úgy repedezett, töredezett le, mintha porcelánból volna. A kislány elalált már, amikor Németh Istvánnak sikerült ráfektetni a csatorna páncéljára... A dermesztőén hideg víz, amely nagy sebességgel a zsilip felé áramlott a jég alatt, hirtelen magával ragadta az átfagyott férfit Németh Istvánnak azonban még nem volt ideje a maga életének megmentésével törődni. A jégdarabok között úszva egyre a másik gyermeket, Markó Sanyit kereste... Hiába! A hideg vízzel dacolni próbáló fiű keze amellyel kétségbeesetten kapaszkodott a jég szélében, amíg Németh István a kislányt biztonságba helyezte, elernyedt, s a fekete víz elnyelte ... — A létrát kapja el! — hangzott a partról a kiáltás az életmentő felé, aki egyre nehezebben tartotta fenn magát. Csapkodott az elnyeléssel fenyegető, maga keltette hullámok között, amikor végre kezébe érezte a létra foka. Felhúzódzko- dott, megragadta a kislány kabátját. Lassan kúszott a létrán, s eközben észre sem vette, hogy lábából, amelyet a jég éles széle összevagdalt. folyik a vér.. Az eszméletlenség határán volt, amikor a parton felegyenesedett. A gyermeket alig tudták elvenni tőle, olyan görcsösen szorította. Zúgó fülekkel, tétova, rogyadozó léptekkel indult a ház felé. Felesége és gyermekei sírása már csak az ágyban jutott el hozzá. Később az orvost ismerte fel, aki az injekció után sokáig szorította a kezét. — így történt — mondta az akasztói Németh István, az Út- és Vasútépítő Vállalat kubikosa. — Nem vártam a kitüntetést, mert úgy hiszem az én helyembe» mindenki így tett volna. Emberek vagyunk, kötelességem volt a gyermek megmentése, meg aztán saját gyermekeimre is gondoltam ... Gémes Gábor Új konzervgyártó csarnok A Kecskeméti Konzervgyár — nagyszabású rekonstrukciójának keretében — újabb létesítménnyel gazdagodik. 32 millió forintos ráfordítással modem konzervgyártó csarnok készül, ami 3§00 négyzetméteres alapterületen helyezkedik el. A falakat már felhúzták az építők, a tető is a helyén van, s jelenleg a belső munkálatok folynak. A befejezés után több mint ezren dolgoznak itt váltott műszakban. A megvalósítandó gyártási technológiát és a munkafeltételeket tekintve egyaránt korszerűnek ígérkező csarnokban jövőre kezdődik meg a termelés. A feldogozó tevékenység az elképzeléseik szerint a borsószezonban indul meg az új műhelyekben. ahol a finom főzelékeket és a befőtteket konzerválják. ges-rég elvesztették tiszti becsületüket. Csánkó jelentéktelen figura. Fellépése csak arra jó, hogy megbontsa a honavesztett magyarság egységét Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy a budapesti kommunista kormány semmifé'e parancsot nem adott ki Csánkó meggyilkoltatásába. Az egész akció csupán azt a célt szolgálja, hogy növelje Csánkó fontosságát az ügyet nem ismerők szemében, és fizetővendégeket toborozzon a szombat délutánra tervezett teára. Hogv kinek az agyában született meg az álmerénylet terve, és hogyan hozták össze a detektívregénybe illő mesét, azt még csak sejtem, de ígérem, hogy a magvar ügv valóan önzetlen híveivel együtt ld fogom derteni. er,a-n*nv- ről alkalmas időpontban a lan hasábjain kesaáreoiok. Teuer Gusztáv altábornagy, a Magyar Felszabadító Egvetem°s Alan elnöke. a szabad yUgvbari élő magyarság egyedüli válaszait és jogfolytonos veze- fó^.” Nem á’lbattam meg nea (líylr'rr a?ért mulattatott is. A két vén szenilis marakodik. Közben az egyik bukméker irodát tart fenn, a másik meg a jó ég tudja, miből él. És ráadásul tizenöt éve legfeljebb csak fényképen látták Magyarországot. Majd éppen rájuk várnak az otthoniak! Másnap azonban megtudtam, hogy nem is olyan jelentéktelen emberek ezek a Csánkóék. Lewis jött, az újságíró. Elmondta, hogy elment abba a bizonyos bukméker irodába, és sikerült megismerkednie vitéz alsónánási Nánássy Tódorral, a Magyar Nemzetmentők Ba’társi Körének amerikai főigazgatójával. — Nagy élvezet lehetett — jegyeztem meg. — Nagv is — mondta az újságíró —, mert én igen szeretem a whiskyt. Azt ittunk azzal a kimondhatatlan revű fickóval. Nagy riportot akarok írni a vörösök készülő merénv’eté- ről. hát fi-ettem neki s ő beszél’ mint a vízfolyás. — Ha csakugyan arról akar írni. ak^or én n^m értem az e?ész°t... Komolyan mondom, ha ebben a készülő merényletben én vawnk a b°rgvi’bos. akkor Q'zfS C?nComDA’inlo íTvrfUrOD- cátXrtM Iz-íiT rV* Kor) Jg így van, akkor miért intézette el, hogy óvadék ellenében szabadlábra kerüljek, és miért tették le a tízezer dollárt? Lewis nevetett. — Fiatalember, nem ért maga az üzlethez, a szenzációhoz. Soha nem lesz magából újságíró. A vörösök merényletet készítenek elő egy volt magyar tábornok, az antikommunista magyar emigráció vezetője ellen. Ezt már megírta a New York News. Én viszont az Evening Newstól kapom a béremet, nekem ennek a lapnak kell szenzációról gondoskodnom. Ha mos’ megírom, hogv Csánkó közönséges szélhámos, az már érdekes lehet nekünk. És ráadásul ke'lé- m etlen a New York News- nak. Ért engem? — Idáig értem. De mi ér ezen tízezer do’Vrt? — Igaza van. Ez nem ér meg száz do'lámál többet. De hát a tízezer dollárt visszakaptuk, hacsak mega mes rém szökik. De miért is szölme, h'szen tel- ;esen ártatlan! És a szőkéhez pénz kel’ene. pénz, ami magának nincs. Meg aztán azt se fe.]eltce bpgv a két rpt OS állandóan ?” otnázaál a kocsiVr*1 o (Folytatása következik.)
