Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
MINDANNYIUNK ÜGYE: A LAKASKERDES LAPSZEMLE Az utóbbi években társadalmunk egyik legjelentősebb kérdésévé vált a lakáshelyzet. A helyzet megérett ahhoz, hogy alapos átgondolás után illetékes kormányzati szervek új rendelkezéseket hozzanak. Pártunk is a lakás- viszonyok megjavítását nemcsak fontos gazdasági, hanem elsőrendű társadalmi, politikai feladatnak is tekinti. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt két hónapban központi lapjainkban elsőorban a Nép- szabadságban, Magyar Nemzetben, Magyar Hírlapban egymás után jelentek meg interjúk és cikkek, amelyek felvázolták azokat a lehetőségeket, amelyek közül a legjobbat kiválasztva, a kér- , dés megoldása előbbre haladhat. LEGÉGETŐBB TÄRSRDALMI GQNDUMK Rendkívül nagy visszhangot váltott ki az az interjú, amely még február elején a Népszabadságban a lakáshelyzet időszerű kérdéseiről megjelent. Ez az írás nemcsak összegezte a felszabadulás óta elért fejlődést, de rámutat néhány hiányosságra is. Az országban 1951-től 70-ig épített, illetve megépülő lakások 6záma meghaladja az egymilliót. Húsz év alatt mintegy három-három és félmillió ember, az ország lakosságának csaknem egyharmada költözött, illetve költözik új lakásba. Évente 55—60 ezer lakás épül állami és magánerőből. S mindez kevés. Egy ENSZ-statisz- tika szerint a lakosság számához viszonyított lakásállomány tekintetében az első 10 európai ország között vagyunk. A lakásokban élő személyek számát tekintve azonban 16., a lakásonkénti szobák számában pedig 23. helyen vagyunk. Lakásépítésünk évi ütemét nézve az európai középmezőnybe tartozunk. Ezer lakosra Vetítve évente 5,5—6,5 új lakást építünk. Ezzel elértük az USA lakásépítésének ütemét. Messze előttünk jár azonban a Szovjetunió az ezer emberként 10—12 új lakás átadásával évente. Igaz, hogy az utóbbi 10 évben már európai viszonylatban is Magyarország épített a legnagyobb arányban — 64 százalékban — kétszobás lakásokat. Az igényektől mégis elmaradtunk. A távlati, 15 éves lakásépítési tervet valószínű teljesítjük. Mégis az előbb említett néhány adat — és minden városban a lakásigényig ezrei — jelzik a -problémát. A jelenlegi helyzetmény. Ezt többszörösére kell növelni. Hasonlóan kedvezmény illethetné meg a gyermekes családokat az állami bérlakásépítési hozzájárulásból. Bérlakás és megfelelő kedvezmények illetnék meg a szociális okokból feltétlen rászorulókat, illetve munkaképteleneket. Tehát rendszerünk humanizmusát minden körülmények között érvényesítenénk, ellenben érvényt lehetne szerezni annak az elvnek, aki többet keres, viseljen nagyobb terheket. Ezzel kapcsolatban vetődik fel a lakbérkérdés. Mindenki tudja, hogy a mai alacsony lakbérekből képtelenség fenntartani a lakásokat, akár állami, akár bérbe adott magán- házakról van szó. Tehát bizonyos idő múlva emelni kell a lakbéreket, hogy a bérlők arányos részt vállaljanak lakásuk fenntartásának költségeiből. Ez nem jelenti azt, hogy szocialista államunk nyerészkedni akarna a lakásokkal. Sőt, az állam az elavult állami lakások pótlásának anyagi terheit továbbra is magára vállalja. De a jelenlegi alacsony lakbérek fékezik a gyorsabb lakásépítést, sőt akadályozzák a magánházak renoválását is, hallatlan kár éri a nemzetgazdaságot. visszaszoruljon a spekuíá- Bégből' fenntartott albérletié, csökkenjenek k- most -tek, s javuljon a megle- gyakran csak kényszerű- vő lakások kihasználása. 0 TEÍ.EKC3I33LK0DÓS miHMiS. V1GY UMáSPHC Már az eddigi vitában is többen felvetették, hogy a lakásgazdálkodásban csökkenteni kell a bürokratikus vonásokat és növelni a közgazdasági öszazt jelenti, hogy ott az állam is vevőként, méghozzá feltétlenül biztos partnerként jelenik meg, és a lakásbérleti jog kialakult árát előnyös és garantált A lakáshelyzet megoldásának tartozéka a telek. Jelenleg építési telek cs£k korlátozott mennyiségijén áll rendelkezésre, ezen aj. társadalmi elosztás szó- ■ cialista elveire való, tekintettel feltétlenül • korlátozni indokolt á telek- használat és a telekvásárlás jogát. Elgondolások szerint a jövőben'légy ize- - mély,' illetve az egy közös - háztartásban élő család csak egy építési telekkel * rendelkezhet. Illetve ez«»- kívül legfeljebb még egy- gyel, üdülés céljára, üdülőterületen. Ezt az elvet megfelelő - .progresszív- adóztatással , célszerű. , ér-» vényre juttatni, mégpedig úgy, hogy az egynél több telket olyan adóval meg- ■ terhelni, amely, ösztönöz a személyi szükségleten felü- . li telkek mielőbbi értékesítésére. Bizonyos, adózási szisztémával "azt is ösztönözni lehet, hogy a beépítetlen telkeket meghatározott időn belül beépítsék, sőt korlátozni léhet a telekméretet is. Hiszen .jelenleg túlságosan nagyok a telkékj miközben házhely céljára a tanácsoknak nem áll. , : elegendő „terület:; rendelkezésükre. Veget kell annak; is vetül, hőgy különböző jogi formulák• évekig akadályozzák a tanács;. számára a városfejlesztést;:' Biztosítani-.kell, hogy a tanács gyors, törvényes. eljáírás keretében , a . telket meg tudja szerezni. Nagyon érdekesek azok a javaslatok, amelyek a Közművesítés terheinek megosztására vonatkozónak. Az állam a' tanácsok által végzett közművesítés, ■ valamint: út- 4»> járdaépí■ tés költségeinek., égy részét — amennyiben :az értékemelkedés . más módon nem kerül megfelelő, mértékben elvonásra-, -7- „.-indokolt lesz-áthárítani,„a telektulajdonosokra, Hiszen jelenleg az a helyzet, hogy a tanács óriási beruházásokkal vizét vezet, csatornát épít, utat betonoz, s ezzel egyben, megugrik a telek értéké. MIKOR LESZ ygiTQZnS? ben még mindig a múlt rendszer hallatlan antiszociális lakáspolitikáját nyögjük, a feltételek azonban megértek arra, hogy gyorsabban haladjunk. Ez a lapszemlénk néhány javaslatot köt csokorba. IGAZSÁGOSABB TEHERVISELÉST Már utaltunk a Népszabadság interjújára. Ebben kifejtik, hogy a több lakás építése csak az állam és a ' lakosság erőfeszítéseinek növelésével érhető el, azaz új elvként indokolt kimondani, hogy minden dolgozni képes állampolgár igényéhez és anyagi erejéhez mérten vállaljon részt a lakásépítés társadalmi terheiből. Hasonló következtetésre jut a Magyar Nemzet cikke is felveti a kérdést: helyes-e az, hogy a lakásigénylők egyik fele anyagi ellenszolgáltatás nélkül, ahogy mondani szokták „ingyen” kapja meg az összkomfortos állami bérlakást, a másik — kevésbé szerencsés — fele pedig küszködjön és vállaljon 20—30 évre 100 ezer forintos terheket a kötelező készpénz-befizetésen felül? S a cikk válaszol is rá. Véleménye szerint megérett az idő a tartós előtakarékosságon alapuló társasházépítés rendszerének megteremtésére. S mindegyik említett cikk kimondja az elvet: ingyen senki se kaphasson lakást. Mert amíg az igénylők nagy része szociális juttatásként az államtól várja lakásproblémájának megoldását, ad-1 dig soha nem érhetjük utol magunkat áz igények kielégítésében. Az ingyenes lakásjuttatás a fejlődés mai fokán sem elvileg, sem gyakorlatilag nem tartható fenn, mert az állam vállalt kötelezettségét nem tudja teljesíteni. Akinek tehát a tanács a jövőben bérlakást utalna ki, az fizessen meghatározott összegű építési hozzájárulást, vagyis a társadalmi költségeknek legalább egy részét vállalja magára. Állami bérlakást, illetve szövetkezeti lakást a jövőben egyáltalán ne kaphassanak magasabb jövedelmű szabadfoglalkozásúak és a lakosság más, állami jogszabályokban, vagy a tanácsok által meghatározott kategóriái. Ha e kategóriákba tartozók lakáshoz akarnak jutni, építsenek saját erőből. tönzőket. Ennek egyik módja a hatóságilag intézményesített lakáspiac létrehozása. Ez a javaslat abból a realitásból indul ki, hogy a lakásoknak forgalmi értéke van, s a lakások értékkülönbözetét a cserélő felek — bár nem hivatalos és nem törvényesített formában — meg is fizetik egymásnak. A túlzottan korlátozót csere tulajdonképpen közvetve fokozza a lakáshiányt. Az intézményesített lakáspiac feltételekkel meg is fizeti az „eladónak”. Jelenleg ez nincs így, anyagilag tehát egyetlen bérlő sem érdekelt abban, hogy az igényeit meghaladó lakását az arra illetékes állami szervezet kevésbé kényelmesre cserélje el, mert érték- különbözet címén egyetlen fillért sem kap. Az új fajta lakáspiac — különösen a nagyvárosokban — elősegítené, hogy meginduljon a sokszor csak egy-két ember által elfoglalt nagy lakások eladása, Amióta központi lapjainkban a lakásproblémát vitatják, a közvélemény azt kérdezi: ezek az elgondolások mikor valósulnak meg? A lakásépítés és elosztás, továbbiéj- lesztésé-re, ú.i módon való, társadalmilag hasznosabb, igazságosabb- megoldására., kialakultak sek. A ü%t Kozpomji, Bi-'° zottsága már tavaly .júniusban úgy döntött, hogy a lakáskérdést újra napirendre tűzi. Ezért az ezzel kapcsolatos elképzeléseket az MSZMP Bács- Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága és a megyei tanács Végrehajtó bizottsága együttes - ülésén már megtárgyalta. valamennyi megyében megtörtént az, állásfoglalás, s folynak a viták központi szervekben. is.; Nyilvánvaló, hogy egy ilyen-.-.-nagy horderejű kérdést, éleiszín- yanal-politikánkfcsi' -. összefüggésben lehet- csak -megoldani. A párt éietszínvo- nal-politikájának,.,§-lényéggé pedig az. hogy. n.-szocializmus építésének előre- ha’ad'ávál szűhléléfvHl..nőT7iöSfr ó&vSríi ' 4 AV kérdésben történő fordulat sem 1 < - redtn ébyeZhe t életezínvonal-romlást,"r ’ A terhek arányosabb.- elosztásáról van szőj . a bevezetés pedig valószínűt- hogy több szakaszban... történik. Ezt a Kérdést is reálisan kell megítélnünk, azzal a felelősséggel, ahogyan az elmúlt évtizedekben' énnél nagyobb problémákat is az egész nép1 javára, • éifedmé- nyesen megoldottunk. •' Kunszabó Ferenc: Ml LESZ A LAKBÉREKKEL ? Felvetődik — s ezt a cikkírók is latolgatják —, ha a fenti elvek kormány- rendeletben rögzítődnek, mi lesz az alacsony keresetű. sokgyermekes, a nehéz szociális helyzetben levő családokkal? Rendszerünk jellegéből ered, hogy a szociálpolitikai elveket a lakáspolitikában továbbra is érvényesíteni akarjuk. Egyesek azt javasolják, hogy a kiutalt bérlakások építési hozzájárulásából és a szövetkezeti lakások árából engedményt kell adni a gyermekek számától függően. A szövetkezeti lakásoknál jelenleg gyermekenként 2 ezer forint csak az engedÚj hazából óhaza Az utóbbi időben évente hazalátogat, s így találkoztunk véletlenül tavalyelőtt mikor még nem is gondoltam volna, hogy valaha ilyen tüzetesen végigjárom a magyar Bácskát. Hans Steinberggel, azaz Kőhegyi Jánossal való megismerkedésem éppen ezért érdekes adalék. A Bácskában látta meg az eget, pontosabban szólva tiszta szobájuk mestergerendáját. Apja tisztes parasztpolgár volt Bácsalmáson, s mikor Hitler elfoglalta Ausztriát, belépett a Volksbundba. mert nem akarta kitenni magát a nagyhangú helyi vezetők molesztálásának. De végig nem vállalt semmi aktív szerepet, mert az volt a véleménye, hogy egy nemzetnek oktalan dolog az egész világot magára haragítani, s még oktalanabb egy kis népcsoportnak ujjat, húzni a nekik hazát adó állammal. Középiskolában tanuló Hans fiának is a passzivitást javasolta, mert úgy látta, hogy végül is a magyarországi svábság fogja húzni a rövidebbet. S mennyire igaza lett! Kőhegyi János és fiatal felesége megszöktek a kitelepítés elől, egy darabig Tolnában bújkáltak, majd illegálisan a Vajdaságba távoztak, rokonaikhoz. Helyzetük azonban ott sem lett jobb. Szerbek, bunyevácok, magyarok, németek egyaránt azt tartották róluk, hogy jobboldali magatartásuk miatt kellett távozniok Magyarországról. Tovább vándoroltak Ausztriába, ahol viszont jöttment magyaroknak csúfolták őket. s ezért végül is Würtemberg- be emigráltak. ahonnan őseik jó kétszáz évvel ezelőtt elindultak, s ahol újra fellelték visszahonosított övéiket. Stefan Steinberg már meghalt, s anyjuk, testvéreik nagy csodálkozással fogadták őket: miért jöttek el a magyar hazából, ha egyszer sikerült elkerülniük a kitelepítést?!,., Kőhegyi -János remélte, hogy ez a felfogás csak nosztalgia, s majdcsak visszaszoknak az óhazához.' Nem sikerült, s az ötvenes évek középért Angliába ment, családjával együtt Birminghambán telepedett le, mondván, . hogy, ha már hontalannak kell lenni, akkor olyan országban legyen, amelyik valóban sohasem volt hazája: — Ebben az országban már régen elcsitult a nemzeti gyűlölködés. Ma1 is él még ugyan valami ellentét angolok, skótok és Welsziek között, de azt a futballon és egyéb sporteseményeken levezetik. A köznapi életben nem firtatják, hogy melyik ember ki fia-borja. Néhány évvel ezelőtt budapesti küldöttség járt ott, a vendéglátók kedveskedni akartak, s mondták, hogy van itt egy honfitárs. Hans Steinberg így találkozott a magyar műszaki szakemberekkel. s annyi év után második anyanyelvén beszélhetett ... Azóta látogat haza évente. Feleségével együtt tisztán beszélnek magyarul, s Jugoszláviában illőivé Angliában született gyermekeik is ki tudják magukat fejezni ezen, a nyelven. Ismerek' nógrádi bányászokat, gyári munkásokat, kiknek hagyápjá Még- 'Sziléziában vagy Bajorországban született, ők . maguk azonban tökéletesen élíha- gyarosodtak. Micsoda-- éreje van a fpldnek, ahol a' befogadás reményével ' bájtjuk álomra a fejünkét ésalí egyszer is, s ahová ’elhalt-'“-véreinket temetjük K:.; ‘r’"' A magvár Bácska pedig a törököktől Való1 :felszabadulás; után 'meglehetős bőkezűséggel fogadta az ottani nincstelenség elől menekülő svábokat. A bácsalmásr.'csá- volyi, bácsbokodi és á; többi telepeseket előre épített házak fogadták a zsinórra! egyenesre igazított -jjtcájú falvakban,'az udvarokon, ott állt a kocsi, a .gazdasági felszerelés, s a határban kicii- vekelve . várakoztak, a.- ,huszonöt hold földek! E, hazát elnémetesíteni akaró,Bécs nem volt fukar az, eszköznek szánt népcsoporttal szemben, s a „magyarságon beszedett adóból olyan előnyöket biztosított a- számára, melyet behozni kétszáz év nem volt elég a s^mmitlenül semmire ...behúzódó m agyaroknak és bunyevá- cokriak. ■ Ez tény. Az is tágádbátat- lan azonban. Hogy „ a’németek fejlettebb civili^ápiót L