Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-02 / 76. szám
1969. április í. szerda K. oldal Pedagógiai kísérletek — kísérleti iskolákban Uj drámák születnek lista tudat kialakítása, a tanulók személyiségének alakítása, fejlesztése. 6-tól 18 éves korig A pedagógiai-pszichológiai kísérleteket hatéves kortól egészen 18 éves korig folytatják úgy, hogy közben alkalom legyen tapasztalatokat szerezni a fokozatosan egymásra épülő kísérletek eredményeiről. A Pedagógiai-Pszichológiai Osztály olyan vizsgálatokat, kísérleteket végez, amely alkalmazhatóvá válik majd az országban tanuló másfél millió általános iskolád és gimnáziumi tanulóra. Az alkalmazhatóság érdekében olyan eljárásokat dolgoztak ki, amelyek a megfelelően közbeiktatott fokozatos kipróbálás feltételeit tartalmazzák. A gyakorlati kipróbálás évek óta folyik például 5 székesfehérvári, több Pest megyei, és más falusi és tanyai iskolában. A kutatási módszerek között szerepel az egyes tanítási órákról készült telerekording felvételek nagyobb kollektíva előtti megvitatása. Mindezek és még más eljárások közbeiktatása lehetővé teszi, hogy ennek a kutatási munkának az eredménye az egész országban alkalmazhatóvá váljék. K. M. Aki figyelemmel kiséri a hazai színházi életet — ha másként nem az erről szóló kritikák, híradások nyomán —, örömmel tapasztalja, hogy az idei évad nem szűkölködik magyar szerzők darabjaiban. Nemcsak a fővárosban, de vidéken is sok érdekes bemutatót tartottak már eddig is. A vidéki előadás is kezd rangot jelenteni, írnak róla az országos lapok, lejönnek az érdeklődő művészek, kritikusok. Külön öröm számunkra, hogy az új magyar drámák felfedezésében a mi színházunk, a Kecskeméti (valójában megyei) Katona József Színház sem akar lemaradni. Az elmúlt évi emlékezetes siker, az Egy- szál magam országos elismerése után ezévben két új magyar dráma ősbemutatójával járult hozzá színházunk a hazai színikultúra fejlesztéséhez. Végh Antal: Holnap vasárnap és Raffai Sarolta: Diplomások című művét láthattuk, melyeknek gondozása, színpadra állítása mindenképpen dicséretes vállalkozás volt. Szükséges ezt ismételten és kissé aláhúzva is kimondani, leírni, hiszen az új darabok színrevitele sohasem volt és ma sem kockázatmentes. Nyilván Dicsérendő módszer Választásra készülnek Az iskolával valami baj van — mondják a gyerekek, a szülők —, sok a tennivaló, nehezek a házi feladatok. bonyolultak a tanári magyarázatok. Különösen sok problémát okoz a matematika és a történelem. Az iskolával, azaz, hogy a hagyományos tanítási módszerekkel baj van — mondják a pedagógusok is. Eredményesebb oktatásra, nevelésre van szükség rohanó világunkban. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének Pedagógia—Pszichológiai Osztályában Lé- nárd Ferenc és munkatársai 1963 óta kísérleti vizsgálatokat folytat, Budapesten a XII. kerületi Arany János iskolában. Ezt az iskolát jelölték ki az alapkutatások színhelyéül Az egyszer kidolgozott eljárásokat kipróbálják más falusi és városi iskolákban. A kísérleti iskolában a tudományos kutatók és a pedagógusok együtt dolgoznak. Az úgynevezett kontroll iskolákban a pedagógusok már egyedül próbálják ki az új módszereket és véleményt mondanak róluk. A különböző tapasztalatok egyeztetése után vezethető csak be az új módszer más iskolába. Mik az új módszerek előnyei? Intenzívebben fejleszthető a tanulók logikus gondolkodása, fokozottabb önállóságra nevel alkalmas arra, hogy a nevelő szorosabbra fűzze a való élet ás a tantárgy kapcsolatát. „Olyan módszer ez — mondta az egyik tanyai kontroll iskola fiatal számtan tanára — amely nem ad módot az őneélúságra, amellyel állandóan fokoz- hatók a követelmények, szorosan összekapcsolódik általa az oktatás és a nevelés, hozzásegíti a nevelőt a tanulók jobb, alaposabb megismeréséhez”. A hagyományos módszerrel dolgozó osztályokban a tanulók mindössze 10 (0 percben tevékenykednek. Az óra többi részében — jobb esetben — megpróbálják figyelemmé! követni a tanári előadást, de gyakran elkalandoznak, elvesztik a magyarázat fonalát. Felel- tetéskor a feszült figyelem csupán addig tart, míg át nem lapozzák nevük fölött az osztálykönyvet. Aztán már csak a tanár és az éppen felelő diák párbeszéde következik. A kísérletben részt vevő osztályok tanulói majdnem a teljes tanítási órában tevékenykednek, önálló munkát végeznek. Szinte kényszerülnek arra, hogy ne foglalkozzanak mással, s örömmel oldják meg a feladatokat. Az egyik kontroll iskolában mesélték, hogy az első osztályban például negyven feladatot is megoldanak a' gyerekek egy-egy órán. Játszva, egymással versenyezve, saját magukat ellenőrizve. Minden órán, minden gyerek foglalkoztatható. A tanár pedig rendszeres információkat kap mindegyikről. A gyakorlás által fcieglé- pően magas fokon alakult ki a tanulókban a feladat- megoldó képesség, a gondolkodási tevékenység. Az új ismereteket közlő órán sem a tanári magyarázat dominál A tanulók korábbi ismereteit felhasználva szinte rávezeti a pedagógus az új tudnivalókra a gyerekeket. Van ugyan olyan ismeretanyag, ami tanári közlést kíván — de röviden és nagyon világosan. A kísérleti osztályokban jóval gyorsabban és a tanterv előírta követelmények felett produkálnak (negyedik osztályban' például a hatodikos és a nyolcadikos tananyag feladatai közül könnyen megoldanak néhányat). A kontroll iskolában — ahol egyelőre csak számtanórán alkalmazzák az új módszert, nyelvtanból is jobbak a gyerekele, többet olvasnak. (Fejlődött a logikus gondolkodásuk.) A kísérletben megvalósuló alapelvek — A képességek kifejlesztése csak akkor lesz eredményes, ha abban az életkorban kezdjük alkalmazni a fejlesztést lehetővé tevő eljárásokat, amikor először kerülnek a képességeknek megfelelő tevékenységek az intézményes fejlesztés hatáskörébe. Vagyis, a kísérletet, az új módszert, már az általános iskola első osztályában kell alkalmazni. A képességék fejlesztése csak gyakoroltatás útján érhető el, a tanulókat kell tevékenységre bírni. A képességek kialakításának, fejlesztésének alanya mindig az osztály egésze, a tanulócsoport. Alapelv az oktató-nevelő tevékenység egysége. Továbbá az, hogy a képességek kifejlesztésekor mindig a tantárgyak sajátosságaihoz alkalmazkodva járjanak el. Kétséges eredményt hozhat például a gondolkodás fejlesztése történelemben, ha a tanulókat reproduktív elmeműködésre kényszerítik., az irodalom, a biológia vagy a földrajz anyagának elsajátításával kapcsolatban. Alapelv a szociaA dunavecsei járási Vöröskereszt — az egészség- ügyi felvilágosítás-oktatás keretében — 1968-ban a kunszentmiklósi gimnázium utolsó éves növendékei részére ifjúsági akadémiát szervezett. Ezen — a járási főorvos, és a járási védőnő közreműködésével — 8—8 előadást tartottak, külön a fiúknak és külön a lányoknak. A fiatalok felvilágosítását szolgáló előadásokat filmvetítések is követték, így nézték meg a „Nem vagyok már gyermek”. a „Hormonokról” és a „Nők védelmében” c. filmeket. Szombathelyen a híres Isis-szentély szomszédságában, amelyet Isis istennő tiszteletére állítottak 188- ban Savariában — „új isteneket” találtak a régészek. Egy Jupiter—Doliche- nus-oltár maradványai és egyéb igen értékes régészekönnyebb lenne a színháznak — igazgatónak, rendezőknek, színészeknek egyaránt — ha csak „adaptálnák” a már befutott, „kijátszott” darabokat, vagy esetleg csak rutinos és tapasztalt szerzőkkel dolgoznának együtt. Végh Antal első darabját színre vinni nem volt könnyű és kockázatmentes a színház számára. De ha óriási és egetverő siker nem is született, a tisztes és becsületes munka jóérzésével vitték végig a darabot a megszokott szériaszámig. Ennél is váratlanabb volt és lehetett a színház és a szerénységéről közismert szerző számára egyaránt, hogy a Diplomások a szokásosnál is nagyobb — mondhatni kasszasikerrel — futott, olyannyira, hogy az elmúlt hét végén már sor- baálltak az emberek a jegyért, s a pótszékek is mind elkeltek. Történt pedig ez annak ellenére, hogy nem hallgattuk el kritikus és őszinte véleményűnket a darabról és a színészek játékáról. S mégis ... Vagy éppen ezért, kíváncsi nézők seregével teltek meg a széksorok estéről estére. Mindez pedig azt mutatja és bizonyítja, hogy igenis van igény a mai témák irodalmi, színpadi feldolgoKedden délután ülést tartott Kecskeméten a Műszaki és Természettudományi ti leletek kerültek elő. Az egyik felszínre hozott épület pincéjében kétezeréves kutat találtak, amelyben még máig is van víz. Az értékes régészeti lelőhely fölé eredetileg tervezett irodaházat a város más pontján építik fel. zása iránt. S még ha az nem is érheti el mondjuk egy klasszikus szerző darabjának színvonalát, s nem ígér operetthez illő látványosságot, a néző ma már beül kedves és megszokott színházába a szellemi „izgalmak”, a gondolatébresztő dialógusok kedvéért is. Akkor is, ha a darabon még találhat csi- szolnivalót a műértő, * ha az gyakran csak az ígéret és nem a teljesség igényével kerül eléje. Színházunk akkor cselekszik helyesen, ha igyekszik tartani magát — minden nehézség ellenére -> ehhez a koncepcióhoz. Hiszen a közönség bizalma a legnagyobb garancia arra, hogy ezeket a vállalkozásokat (ha lelkiismeretes munka előzi meg, mint eddig is), aligha követheti kudarc. S lemérni egy-egy darab súlyát, értékét csakis a színpadon lehet. S ezt a mesterséget sem lehet meg* tanulni máshol és másként, csak gyötrődő és lelkes, a buktatóktól sem visszariadó munka közben. Üj magyar drámák születésének tanúi vagyunk. Milyen jó dolog, hogy ezt a saját színházunkban is évről évre nyomon követhetjük. Fi T. P. Egyesületek Szövetsége Bács-Kiskun megyei szervezetének elnöksége. Újból megvitatták az esedékes vezetőségválasztási feladatokat. A megyei szervezet mintegy ezernyolcszáz tagja küldötteket jelöl ki, akik május 15-én döntenek az új elnökség összetételé-! rőL Ezután a faipari, illetve az élelmezésipari tudományos egyesületek, s a papír- és nyomdaipari műszaki egyesület munkájával kapcsolatos beszámolók hangzottak el. Mondanom sem kell, hogy a hangulat nagyon elromlott, mielőtt még kellemessé válhatott volna. A lány folyton a szomszéd asztalok felé figyelt, olyannyira, hogy idegességemben meggyanúsítottam: valamelyik kellemetlen fráterrel szemei — Ugyan, szívem — mondta Ruth. — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segédszolgálatos között egy bárányhimlő miatt karanténnak nyilvánított laktanyában, ezek közül akkor sem kéne egyik sem. Egyszerűen idegesítenek, ennyi az egész. Elmondom, hogy mit eszeltem ki, de a lány kinevetett. És igaza is volt. Még akkor se rázhattam volna le kísérőimet, ha nem kellett volna Ruthnak is megbirkóznia ezzel a feladattal. Hiszen a fickók nyilvánvalóan jobban ismerték a várost is, a szakmát is, mint én, a zöldfülű. Elkomorodva hallgattam, mert semmi ötletem nem volt, mi módon teremthetnék olyan körülményeket, hogy Ruth beválthassa az ígéretét. Ruth kitalálta, mire gondolok, és így vigasztalt: — Ne félj, szívem, nem szaladok el. Néhány napig várunk... Szavai meg is nyugtattak volna, de közömbös hanghordozása nyugtalanított. Az volt az érzésem, mintha imponálna neki az ügy. Alighanem megbánta, hogy annak idején nem fogadta el Cucke ajánlatát, s egyszerűen elmenekült előle egy másik állásba. A felhajtás, amelyet Cucke-nek tulajdonított, legalább kétszáz százalékkal emelteszemében a szállodaigazgató értékét. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közel jut a vár bevételéhez. Viszont én, aki már megkaptam a várkisaisz- szonytól a vár kapujának kulcsát, csalódottan vehettem tudomásul, hogy furfangos vetélytársam időközben új zárat szereltetett fel. A hallgatásnak Ruth vetett véget. Azt indítványozta, hogy szombat délután menjünk el valami jó varietébe. Már kétszer el kellett vinnem ilyen helyre, mert nagyon szerette a légtor nászokat. Nem volt túlságosan ínyemre ez az érdeklődés, de el kellet ismernem, hogy légtornásznak lenni sokkal fantázia- dúsabb foglalkozás, mint naphosszat felhúzókallan- tyúkat csavarozni. Méghozzá ébresztőórákra. Könnyen lehet, hogy egy légtomász- nak még vekkerje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ebben az időszakban két részre osztottam a világot. Azokra, akik nem nélkülözhetik a vekkert, és azokra, akiknek nincs szükségük rá. Természetesen, az utóbbiakat irigyeltem. Sőt, reggel, amikor csengett otthoni órám, és délután, amikor a végeláthatatlan szalagon utazó órák között sehogy se akart megszólalni a munkaidő végét jelző csengő — akkor szinte gyűlöltem őket. — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de sajnos, nem érek rá! A lány elvesztette türelmét, s végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös számára. — De hát, szívem, ezt nem érdemeltem meg! Nem rajtam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkeséggel nyugtattam meg, hogy szombat délután nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen elhanyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teázom. Megmutattam neki a tea jegyet, amelyen nemcsak magyarul, hanem angolul is fel volt tüntetve, hogy mire szolgál. „Belépő a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének New Yorkban, a Ritmus Hallban, vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke látogatása alkalmával rendezendő teára.” Ruth, mintha valami égetné a kezét, úgy dobta el a belépőt. — Szívem, ha szeretsz, akkor velem jössz... Nem mehetsz el oda! A hirtelen feltörő féltékenység nem esett rosszul, de nem akartam engedni, hiszen legalább annyira vágytam néhány magyar szóra és esetleges magyar barátokra, mint Ruth szerelmére. Kezdtem magyarázni, hogy nem lány van a dologban, hanem azért szeretnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak számomra honfitársaim. — Ne menj el, agyonlőnek! — sírta el magát. En- nivalóan édes volt. És megfejthetetlen. — Miért lőnének agyon? Tea ez, nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni kiadását. Fellapozta a harmadik oldalt, és az orrom alá tartotta. Hatalmas betűkkel ez állt az oldal élén: „Vörös gyilkosok el akarják tenni láb alól a magyar emigráns kormány fejét! Csánkó András sajtó- értekezleten leplezi le a budapesti terveket. Az FBI a vörös ügynökök nyomában. A hazájukat szerető magyarok hűségnyilatkozatai Csánkó iránt.” (Folytatása következik.) Kétezeréves kút