Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-17 / 86. szám
W apunk új rovatának indítása alkalmából szeretettel köszöntjük a kedves Olvasót. A gazdaságpolitikai kérdésekkel való elemző foglalkozást maga az élet, az egyre növekvő érdeklődés követeli a sajtó tói. A kéthetenként megjelenő gazdaságpolitikai oldal összeállításához, tervezéséhez örömmel fogadunk el olvasóink részéről ötleteket, témajavaslatokat. A gazdasági élet örök mozgásban, változásban van. Ám a dialektika törvénye a gazdaságpolitikára is vonatkozik. Ezért bizonyosan viták is zajlanak majd egyes kérdésekben e hasábokon. Ezek azonban megyénk gazdaságának fejlődésére csak pezsdítő hatá ssal lehetnek. Éppen ezért ismételten kérjük olvasóinkat, hogy vegyenek részt ennek az oldalnak szerkesztésében cikkeikkel, észrevételeikkel, javaslataikk al. PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Nagy Ottó Megyénk négy sütőipari vállalata az elmúlt év során több, mint félmillió mázsa kenyeret és 74 millió daraib süteményt készített a lakosság számára, ami azt jelenti, hogy egy lakosra majdnem 100 kilogramm kenyér és 132 darab sütemény jutott — állapítja meg a KSH megyei igazgatóságának jelentése. Országosan átlagosan ennél több péksütemény fogy, aminek nemcsak az az oka, hogy másutt jobban szeretik a friss kiflit és zsemlét, hanem az is, hogy bizonyára kedvezőbb körülmények között juthat hozzájuk a vásárló. A számok azt is sejtetik, hogy a vállalatok nehéz körülmények között dolgoznak. Az elmúlt tíz évben a sütödék száma felére csökkent, ezért 70 községbe a környező helységekből kell szállítani az árut. A kenyeret 1300 boltba kell eljuttatni, az átlagos szállítási távolság pedig 11 kilométert tesz ki. Van azonban olyan bolt is, ahová 45 kilométert utazik a kenyér. Súlyos gondokat jelent, hogy a sütőipari vállalatok 1300 alkalmazottja között egyre kevesebb a fiatal szakmunkás. Az utánpótlás biztosítása mellett az is fontos lenne, hogy növeljék a sokat túlórázó, éjszakai munkát is végző dolgozók keresetét A jobb áruellátást szolgálják majd a most kezdődő üzemfejlesztések. 1969—70-ben a megye sütőipari kapacitása hozzávetőleg napi 48 tonnával fog bővülni. A legjelentősebb létesítmények közé tartozik majd az új kecskeméti kenyérgyár, amely egymagában 18 tonna sütőipari terméket állít elő. Valószínűleg már ebben az évben enyhíti az ellátás gondjait az a bácsalmási üzem, melyben naponta 2,6 tonna kenyeret süthetnek. Üj sütőüzemekkel gazdagodik többek között Baja, Kiskunfélegyháza, Tompa, Nagybaracska, Bácsbokod. Félmillió mázsa kenyér Termelőszövetkezetek és ipari üzemek Együttműködés az élelmiszergazdaságban Az élelmiszeripari vállalatok és a mezőgazdasági üzemek kapcsolatának elemzése során nem kevesebbről van szó, mint a gazdaságirányítási rendszer néhány fontos célkitűzésének, elvi álláspontjának gyakorlati végrehajtásáról. Az üzemek közötti kapcsolatok formáin és tartalmi elemein keresztül megközelíthetünk olyan kérdéseket, mint például hogyan valósul meg a mezőgazda- sági termelés közgazdasági eszközökkel történő befolyásolása, mennyire egyenjogúak a szövetkezeti és állami vállalatok, miként értelmeződik a társadalmi tulajdon, szövetkezeti és állami szektorának egyenrangúsága. Azt is értékeljük a kapcsolatoknál, hogy az egyes iparágak központjai <— a trösztök, vagy az országos vállalatok — milyen ütemben és mértékben szakítanak a korábban túlzottan centrikus szemlélettel, mennyire adják meg a lehetőséget a területi vállalataiknak a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködésre. NEM KAMPÁNY Ezek mind olyan témák, amelyek manapság foglalkoztatják az üzemeket. Ma már egyértelműen tisztázott, hogy a mezőgazdaság termelési eszközeinek fejlettségi színvonala a meglevő, vagy megvalósuló bővítési lehetőségek, a helyi adottságokból adódó előnyök szükségessé teszik a termelőszövetkezeteik üzemi tevékenységének észszerű kiterjesztését. Mi, a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervei nem győzzük hangsúlyozni, hogy nem valamiféle kampányról van szó, hanem a gazdasági törvényszerűségek adják a hátterét a fejlesztés szükségszerűségének. Ezek a gazdasági törvények ahogy hatásaikkal elindították, úgy egészséges irányban is tartják a fejlesztési lehetőségeket és egyben határt is szabnak a tevékenységi körök bővülésének. Ügy vélem, hogy ma már mind többen — az élelmiszeripar részéről is — felismerik a termelőszövetkezetek eszközeiben, munkaerejében levő tartalékokat, azokat az előnyöket, amelyek bizonyos termelvények helyben való feldolgozásában jelentkezik. Ez a gazdasági együttműködés az eddigi tapasztalatok szerint mind a két fél számára hasznos. Saját feldolgozás esetén például meg lehet nyújtani az értékesítési időszakot így növelhető a termelés jövedelmezősége és a népgazdaság számára is új érték keletkezik. Főként a kertészeti ágazat termel- vónyeire vonatkozik ez. Sajnos, mégsem találkozunk — legalább is körzetünkben — olyan kezdeményezéssel, hogy élelmiszeripari üzem mezőgazdaságival közösen vállalkozzon hűtőtároló építésére és kihasználására, kölcsönös kockázattal. SOK MILLIÓ MUNKAÓRA A mezőgazdaságban időszakonként gondot okoz a tagok, családtagok folyamatos foglalkoztatása. Csupán a mi szövetségünk körzetében a tagok évente 14— 16 millió munkaóra szabad idővel rendelkeznek, amelynek termeléssel való hasznosítása szociálpolitikai, népmozgalmi és egyéb gondjaink enyhítése szempontjából sem közömbös. A mezőgazdasági termékek tömegüknél fogva sok szállítóeszközt igényelnek. A feldolgozóipar termékednek egy részét a gazdaságok használják fel, tehát vissza kell szállítaniok az előzőleg elküldött anyagot más formában. A sok utaztatás jelentősen megnöveli mind az ipar, mind a mezőgazdaság költségeit. Példaként megemlítem, hogy a gazdaságokban az egyszerű keveréktaikarmá- nyok készítése sokáig nem volt lehetséges. Ennek következedében a keverék legfeljebb egynegyedét kitevő koncentrátum kiszállítása helyett a terményeknek a keverőüzembe történő beszállítását és a keverék visszaszállítását is el kellett végezni. Az a rendszer, hogy az élelmiszeripari üzem megtéríti a mezőgazdaságnak a beszállítás költségeit, csupán jogszabályilag jelent megoldást, gazdaságilag azonban nem. A szállítóeszközre a gazdaságnak üzemen belül is éppen akkor lenne szüksége, amikor az ipar részére szállít, nem is beszélve a még mindig előforduló több órás, sokszor félnapos várakozásokról, amely gyakran ismétlődik. VlUSZTÉKNOVELÉS Az élelmiszeripari termékeik még mindig bizonyos uniformizálódás jeleit viselik. Hiányzik a különböző fogyasztói igényekhez igazodó választék. Ide kívánkozik a fogyasztók érdekében kialakuló egészséges versengés szükségessége is, amely a minőség szempontjából is fontos. Igen jó példa erre a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet két éve működő kenyérüzeme. Hosszú éveken át a legkülönbözőbb fórumokon foglalkoztak a kenyér minőségének megjavításával, de a sok határozat nem eredményezett annyit, mint az említett termelőszövetkezet üzemelésében megindított kis sütöde. Kündulva az együttműködés kétoldalú szükségességéből, érdemes foglalkozni ennek továbbfejlesztésével. A mezőgazdasági üzemeik nagyobb biztonságot igényelnek termelvényeik értékesítésével kapcsolatosan. Csak egy példa: falun sokat kell magyarázkodnunk a húsellátás elégtelensége és a vágóállatok átvételének elhúzódása miatt. A közvélemény előtt érthetetlen ez a ellentmondás. Gazdaságaink szívesen társulnának akár élelmiszer- kiskereskedelmi vállalatoké kai, akár fogyasztási szövetkezetekkel egy-egy falu húsellátására. Körzetünkben számottevő a konzervipar érdekeltsége. Még több nyersanyaggal tudnánk ellátni az üzemet, a gyárat, ha az 50 kilométeren túli távolságok kiiktatásából előadódó fuvarmegtakarítást megosztaná a termelőkkel. Véleményünk szerint például a negyedik ötéves terv előkészítésének időszakában az élelmiszeriparnak és a mezőgazdasági üzemeknek egyeztetni kellene elgondolásukat. Az értékesítés biztonságához tartozik az is, hogy az élelmiszeripari üzemek hosszabb távra kössenek termeltetési, szállítási, vagy együttműködési megállapodást. Igen fontos a piac ismerete. Indokolt az a kívánság is, hogy a mezőgazda- sági termelők kerüljenek közelebb a bel- és külföldi piaci igényekhez. Az iparral való együttműködésnek olyan irányban is formálódnia kellene, hogy a piac kereslet-kínálatát, következményeit kölcsönösen ismerjék és viseljék. KÉTOLDALÚ TÁRGYALÁSOK Az együttműködés kialakításához kétoldalú tárgyalások kellenek. Ügy véljük, hogy ehhez a trösztöknek, országos vállalatoknak le kell adniofc bizonyos hatásköröket, természetesen a fejlesztési alap egy részét is a területi egységüknél kellene hagynlok. Teljes, egy-egy mezőgazdasági ágazat egészére kiterjedő együttműködésnek vagyunk híved. Nem elég például, hogy a csirkenevelésben, a naposcsibét szállító állami gazdaság és a kész pecsenyebaromfit fogadó Baromfiipari Országos Vállalat, valamint a termelőszövetkezet együttműködik. Hasmos lenne a tápot szolgáltató Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vállalat közreműködése is. A mezőgazdasági üzemek és az élelmiszeripar’együttműködése további fejlesztésének számos útja van. A kooperációs lehetőségek keresése napi feladatunk. MAGONY IMRE A fogyasztás „technológiája” LAPUNK az utóbbi hetekben rendszeresen foglalkozott a különböző, forgalomban levő fogyasztási cikkek minőségével. Eközben tapasztaltuk, hogy a termelő, az értékesítő vállalatok, ha áruik minőségét bírálják — gyakran, nem is teljesen alaptalanul — így védekeznek: ..Nem a készülékben, hanem önben, a felhasználóban van a hiba’-. Az egyébként kifogástalan termékek nem rendeltetésszerű vagy kifejezetten szakszerűtlen használta valóban gyakori bajok és panaszok forrása. Mégis. Ilyen esetekben is többnyire az eladót terheli a felelősség, mert nem tájékoztatta szakszerűen a vevőt, a felhasználót a termék tulajdonságairól. Gyakori például, hogy a ruhadarab a mosásban színét „engedi”, vagy éppen összemegy. a női csizma talpán vagy szárán át beázik. leég a háztartási gén villanymotorja stb.. Gyakran a kárt tényleg a szakszerűtlen használat, a gondatlan karbantartás okozza. Es mégis az eladó a hibás, mert nem tájékoztatta kellően a vevőt a rendeltetésszerű használat médiairól. A FOGYASZTÁS technológiáját a termék használati utasítása tartalmazza. A használati utasítások szereDe egyre növekszik. mert mind több és bonyolultabb készülék, háztartási gén kerül forgalomba. és mert a hagyományos kezelést igénylő klasszikus anyagokat mindinkább kiszorítják a műszálak, a műanyagok. A használati utasítások kidolgozásánál viszont tudomásul kell venni, hogy a fogyasztó nem szakember. Nagyon sok függ tehát a gyártó és értékesítő vállalat propagandájától, szakmai bemutatóitól, gyakorlatias, például üzembehelyező szolgáltatásaitól. Ez a tájékoztató tevékenység persze nem jelentheti a cikk egysíkú reklámozását, EGYELŐRE nehéz megszokni, hogy a termelő feladata azzal még nem ér véget. hogy az áru elhagyja a gyárat. Az értékesítés csakúgy mint a szakszerű felhasználás elszakíthatatlan része az újratermelésnek. A termelésnek végtére is csak akkor van — egyéni és társadalmi szempontból — értelme, ha a produktum rendeltetésének megfelelően felhasználható, fogyasztható. Ha a vevő ezt bármilyen okból nem teheti meg. akkor kidobott pénznek tekinti a termékért fizetett összeget. Kudarcát az sem enyhíti majd. ha netán utólag kiderül: a termék kitűnő volt. csak éppen annak használati módját nem ismerte. A termelő. az értékesítő vállalat tehát nem szívességet tesz. ha fogyasztóit, vásárlóit tájékoztatja, segíti, hanem kötelességét teljesíti, amelyenek haszna e vállalatok számára sem lehet közömbös. Az ilyen értékesítést az egyszerű vásárló bizalmával honorálja. K. J. Vállalati önismeret A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban számos olyan terméket készítenek, amelyek rendkívüli precizitást követelnek meg az előállítás során. Mint az élet bármely területén, itt is kamatozik az önellenőrzés, ami két mozzanatban is megelőzi a gyárkapun belül a szállításokat A gyártmányok anyagát megvizsgálják, mielőtt a munkagépeken az alakításukhoz fognának, s miután elnyerik végleges formájukat. A vállalati önismeret alapját, aminek a fokozódása már a nyereségben is tükröződik a gazdaságirányítási reform körülményei között, saját laboratóriumában szerzi meg a Félegyhá7 Vegyipari Gépgyár. Ez is se gíti őket, hogy csak a kü: földi, illetve a hazai piaco; vevőre találó, tartósan kere sett termékekkel jelenjenek meg. A laboratóriumokban havonta körülbelül nyolcszög különféle megfi- Gyuláné vegyészmérnök a gyelést, elemzést végeznek degesz lett kötés szövetszerel. A felvételen Krupp kezetét vizsgálja.
