Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-17 / 86. szám

A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE (_ £ W_ Cp« ILLÉS LAJOST remek zongora- és orgonajátékán, szervezőkészségén kívül bi­zonyára elapadhatatlan jó­kedve, mackós humora tet­te a néhány év alatt to­ronymagasan legnépszerűb­bé váló magyar beatzene­kar névadójává! — Köszönjük a megyei KISZ-bizottság nyári meg­hívását, szívesen „elnótáz- gattunk” volna a kecskemé­ti stadionban, de nem megy. Betáblázva az év. Őszre kijön a másodil nagylemezünk. Csupa új számmal... SZÖRÉNYI SZABOLCS különös jelenség. Beburko- lőzik vállverö hajába, na­gyokat hallgat szakállába, szeme folyton messzi ka­landozik, méltóságteljesen pengeti a basszusgitárt, akár egy régi regemondó: — Igen, a líraibb hang­vételű dalokat éneklem én. ■A Sárga rózsa volt a for­dulópontunk. ott kezdődött igazán a folk ügy. Az ész a fontos nem a haj című számot tényleg az én kato­naélményeim ihlették. Tet­szik? SZÖRÉNYI LEVENTÉ­BEN, mintha állandóan elektromosság vib álna, azt I ihetnéd, megszállott. Az­tán kedvesen elmosolyo­dik, könnyedén surranó, halk mondatokban beszél, elgondolkodva néha-néha. — Szerinted jobb lenne az Illés-stílus elnevezés az ex music helyett? Nem tűnne ez nagyképűségnek'. Ne félts bennünket attól hogy az újabban. „bedo­bott” népi hangszerek fu­rulya, nyenysre meg az a vasalódeszkának becézett m ázsiai micsoda, aminek a nevét se tudjuk, felhígíta­nák a játékunkat. Techni­kailag éretlen megoldási vem viszünk közönség elé. A sok délszláv elemr mondhatnám azt is, hogy az egyik nagymamám gö­rögkeleti vallású volt, de inkább az az igazság, hogy egyszerűen csak tetszik ez a hol forrón lüktető, nyug­talan, hol meg fájdalmasan szomorú dallamvilág. Olyan szép, mint a magyar nép­daloké. Nem akartunk hinni a szemünknek, amikor Tcrday Terit megpillantottuk, (őszinte sajnálatunkra, nem a képen látható pózban, öltözete is zártabb volt vagy félarasszal.) A robbanó szépségét és kifinomult te­hetségét már tucatnyi magyar filmben megcsillantó színésznő, mint közismert, két évig most a Német Szövetségi Köztársaság filmiparában villog. Jól meg­csodáltuk, és nagyon reménykedtünk benne, hogy sok mindent tanul odakint. Abban meg különösképpen, hogy majd a Nemzeti Színházban, illetve az egyre nagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó magyar ren­dezők filmjeiben kamatoztatja importtudással fel­frissült talentumát. Havonta hazalátogat.Törzshelyén, a budai Olimpia-bárban rendszeresen találkozik mű­vészbarátaival. Ugye ez arra vall, hogy nem hiába reménykedünk ? Összeállította: Szabó Jánoc Fényképezte: Tóth Sándar BRÖDY JÁNOSRA méb a zenekar megalakulásc idején ragadt rá az időköz ben Tinivé zsugorodott Ti­nédzser melléknév. O a legfiatalabb az ötösfogat ból, 23 éves, vékony, nya­kigláb, szívesen csipkelő­dik: — Nehogy szídd a szö­vegeimet, mert írok cg; pol-beatet a riporter-ha­landzsa ellen! Egyszerűen akarok fogalmazni még ak kor is, ha olyan bonyolult dolgokat kell megragad­nunk, mint Mészáros Már­ta filmjeiben. PÁSZTORI ZOLTÁNON látszanak legkevésbé a beatmuzsikusok szokásos külső jegyei. Haja nem hosszú, alakja atlétikus, de­rűs kiegyensúlyozott. Iro­dalomról, sportról, minden­től okosan beszél: — A jó dobos kihallat- tzik, akármennyire fölerő­sítik a gitárhangot. A „sleppet”, a népszerűség ízléstelen, értelmetlen ki­töréseit nem tudjuk ugyan megszokni, de már nem idegesítő. EPIKA Legenda Hónapok múlva ismertem csak föl a sugárszempillás, szarvas ünő-saelídségű. hamvas szép leányt: Nem kétséges, ő Ráskai Lea, a kódexmásoló apáca. Most 1510-ben a Nyú- Iak-szigetén a domonkosrendi kolostor csöndjét csak lúdtol- lának percegése rezgeti. Fél­tő gonddal rajzolgatja mind­máig tán legbecsesebb nyelv- < rnlékimk, szűz szent Margit legendája sűrű sorait.-*• Látod ilyen csúcsforga­lom idején a kecskeméti De- l'cateese presszó — jegyezte mag barátom, aki nálamnál jóval felületesebb és kevésbé racionális megfigyelő. — Az a szegény kisasszony nem ve­heti föl a rendelést, mert örökösen adminisztrál, köny­vel. DRAMA Selyeming« I. ÉN: Egyetlen hűséges sze­relmem félnapi boldogság után nyomtalan eltűnt, mint a szél. Vadvirágos selyemingemet imádta bennem a legjobban, levetem hát örökre. II. ÉN: Vetnéd inkább a gyul­ladt kopoUyúdat a Sugov.tába. Fél óra múlva összefuthatok a csajjal, akkor mi újság? Meglát­ja rajtam a vadvirágos szerelést, ide a nagy rozsdást, bogy kidobja a mercédeszes lódoktort. I. ÉN: A véletlenre bíznád? Ha folyton a selyeming suhog rajtam, s mégsem találko­zunk ... n. ÉN: ...hiába fűtőm a bige agyát, ha mégis egymásba bot­lunk, mert már rég elnyüstöiö- dött a szerelés. Mégis levetem. I—II. ÉN: Mégse vetettük le! A hűséges csaj a búcsú percében cafatokban tépte le rólunk. LÍRA Magasinduló Magazin, magazin tengertánc, Homlokomon tenger ránc. Két hét múlva újra itt a magazin, nincsen témám elfogytak a szavaim. Mit tudom én, mit csinálok! Segítsetek, fiúk, lányok! Nem kívánok egyebet, csak egy mázsa levelet BÚCSÚ LEVÉL MARIANNÁK N agyon kapkodva adtam fői kérdéseimet néhány nap­pal ezelőtt Művésznő, nem is lett belőle interjú, csu­pán a képek készültek el, mint alant láthatja. Fotós barátom iránt majdnem, hogy dühös irigységet táplálok. Neki egy­két perces masinacsattogtatás tökéletesen elegendő volt hozzá, hogy visszaadjon valami lényegeset a maga embe­ri és művészi arcából — igen a művésziből is, hiába volt okkor olyan kifejezetten „civil”: nem hinném, hogy létezne olyan körülmény, amelyben az igazi művész alkotó magatar­tása egyetlen pillanatra Is félbeszakadhatna. Félóránk sem volt a beszélgetésre, útra készen várakozott a tájbusz, némely kollégája mintha szemrehányóan mért volna végig, amiért éppen most Moór Mariannt zaklatom, amikor hetek óra minden napin égy telik el, hogy kora reg­gel Pestre utazik Ű] színházába a Nemzetibe- - Próba Cal­deron: Huncut kísértet című komédiájának női főszerepében (május 9-én premier), próba a készülődő sokrészes magyar- francia tévékrimiben, a 14,35-ös busszal vissza Kecskemétre, fél 6-kor indulás tájra, a nem éppen kényelemmel csalogató falusi kultúrotthonokba, éjfél körül ha hazarázódnak a szí­nészházhoz, ahol még onnyl kényelem sincs, mint a közepes falusi kultúrotthonokban. Tulajdonképpen csak a Jászay Marl-dijhoz szeretnék gra­tulálni új rovatunk, a Magazin nevében - így mondtam meglehetősen átlátszó ravaszsággal, de persze, hogy a mes­tersége titkait akartam fürkészni, és persze, hogy nem sike­rült. (Mondja, nekünk, aki'- a- emberi szó elhihető erejé­ből akarunk építkezni, egyre kevesebb sikerülhet ebben • gyönyörűen és félelmetesen felgyorsult világban? Ugye, nem?) Dicsérte Szinetár Miklós Tragédia-rendező koncepcióját, a fiatal Ádám — Éva ötletet: „A vágy, hogy nem hagyják magukat letiporni, a fiatalok sajátja.” Ne hagyja magát, Mariann! A Moór megtette kötelességét, a Moór mehet. Ne hallja ezt olcsó szójátéknak, nagyon komolyon gondolom, Vihar, Pillantás a hídról, Tizenkilencen, Liliom, Diplomások és a többi szerepe (azokat nem láttam, ne haragudjon) mind kórusban bizonyítják, mehet a Nemzetibe. (De néha azért visszavárjuk.) iMiÉí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents